Székely Nép, 1923 (41. évfolyam, 1-103. szám)
1923-06-10 / 46. szám
46. szám. Sft. Gheorghe. Sepsiszentgyörgy. XLI. évfolyam. Vasárnap, 1923. junius 10. Előfizetéseket és hirdetéseket a kiadóhivatal vesz fel. Kiadóhivatal: Sepsiszentgyörgy en Strada Stefan cel Mare (volt Csiki u. 8. sz.) Szerkesztőségi telefon száma: 8. Előfizetési árak: Egész évre_ 10 Lei Félévre... ... áti Lei negyed évre 20 Lei Egy hóra _ 8 Lei Egyes szám 1 Leu, Szerkesztőség : Strada Stefan cel Mare (volt Csiki u. 8. sz.) XX30CXK0000000000000000080000000000 8000000800OOOOa. Megjelenik hetenként kétszer, csütörtökön és vasárnap. Orbán József.* Ez egyszerű névnek viselője egy igazán egyszerű székely munkásember, ki zsíros, gépolajos zubbonyban, kazánfüstös arccal, kora hajnaltól késő estig nehéz munkában áll. Az egykori gyergyócsomafalvi fadöntő munkást saját szorgalma és Isten segedelme felemelte oda, hogy most már mint gyártulajdonos ő adhat munkát, kenyeret és megélhetést a székely munkásnak. Ám ő azért ma is munkás, gyárának első munkása. A gőzszirén ébresztő hangja őt már a gép mellett találja. Ennek az egyszerű székely munkásnak egyszerű neve szebben tündököl a székely kultúra elborult egén, mint a legszebb csillag a sötét éjszakában. Ha embereket, nagytetteket, nemes cselekedeteket hasonlítani lehetne , gróf Széchényi akadémiai alapítása mellé állítanám s ha volna Pantheonunk , nevét örök idők dicső példájául oda helyezném el. Orbán József fürészgyáros, karcfalvi lakos nehéz munkája keresményéből — igy szól a rövid tudósítás — 70 ezer lejért a nagyboldogasszonyi toronyba harangot vásárolt és saját költségén felszerelte. A gyergyócsomafalvi iskolához egy tanító díjazására havonkint 1500 lejt fizet. Pedig nagy családja, 3 fia, 2 leánya és terhes háztartása van. Mégis jutott a közcélra is, mert elvonta saját szájától, t. i. lemondott mindennemű szeszes ital étvezetéről azért, hogy amint mondja : „az igy megtakarított csekély összeggel a kultúra munkásai éhségüket csillapíthassák“. Ha elgondolom, hogy csak az utóbbi néhány évtizedben hány meg hány idegen gazdagodott meg a csíki fából s egyetlen egynek sem jutott eszébe a közcél, igazán szomorúság fog el. És hányan vannak ma is, kiket szerencsés spekulációk és a háborús konjunktúrák máról A „Csíki Lapok” legutóbbi számából vesszük át az alábbi cikket s felhívjuk rá olvasóink szives figyelmét: holnapra gazdaggá tettek, nagylábon élnek, sokat költenek, azonban kiadásaik közt a közügyeket hiába keresnék. Legyen Orbán József az egyszerű munkás ember az erdélyi magyarság előtt követendő példa, tanuljunk tőle nemesen cselekedni s a közért saját élvezeteinkről lemondani, őt pedig a hétköznapi gáncsoskodáson emelje felül az öntudat s a Mindenható végtelen kegyelme százszorosán adja vissza azt, amit véreiért a közre áldozott. A szigetvári Zrínyi élete feláldozásával mutatta meg kortársainak az utat, amelyen a hazát megmenthetik. Nekünk Romániához csatolt magyaroknak igazán Orbán Józsefek kellenek s mindnyájan olyanoknak kellene lennünk, hogy önbizalmunkat el ne veszítsük, hogy az idegen áramlatok között őseink szent hitét és magyarságunkat megtarthassuk. B.Zs. Br. Jósika Sámue l temetése. Folyó hó 5-én délelőtt helyezték örök nyugalomra az erdélyi magyarság elhunyt ősz vezérét, Jósika Sámuel bárót. A nagynevű halottat a piaristák Egyetemutcai templomában ravatalozták fel. Az elhunytnak az volt a kívánsága, hogy temetése egyszerű legyen. De a magyarság gyásza, fájdalma és részvéte fenségesen hatalmas méreteket adott a gyászszertartásnak. Az egyszerű fekete drapériával bevont ravatalt a főoltár előtti szentélyben állították föl, ezen nyugodott az egyszerű, sima fekete koporsó, amelyet szeretettel borított a koszorúk és virágcsokrok tömege. Az Egyetem utcai templom környéke már a kora reggeli órákban megélénkült, a ravatalhoz zarándoklók hatalmas tömege csoportokba verődve várta a szertartás kezdetét. Mindenki ott volt aki a szíve mélyéig érezte, hogy milyen súlyos veszteség ért bennünk ! én 11 órára a templom hajója zsúfolásig megtelt a gyászolt közönséggel, akik Kolozsvárról, messzi vidékről zarándokoltak a nagy halott temetésére. Erdély társadalmának szine-java, a magyarság szellemi és társadalmi kiválóságai, a nép egyszerű ragaszkodó gyermekei valamenynyien együtt voltak a ravatal körül. Erdély ősi arisztokráciájáak nagy történelmi neveket viselő tagjai is ott voltak. Ott látható Petala tábornok is hadsegédével. Mögöttük sorakoznak fel az erdélyi magyar kultúrintézetek, jótékonysági egyletek, testületek, bankok képviselői, a Magyar Párt elnökségének, intézőbizottságának és nagy választmányának tagjai, az EMKE, az Erdélyi Múzeum Egyesület, az I Urikaszinó, a Kolozsvári Kaszinó, a Vereskereszt Egylet, Máriai Valéria és Szent Antal-árvaház, ''Nővédelmi Egyesület, Dávid Ferenc Egylet, az Iparos Testület, a Szinészegyesület, az Erdélyi Irodalmi Társaság, az Erdélyi Magyar Újságíró Szervezet, az EKE, Erdélyi Gazdasági Egylet, a Ko- Ilozsvári Takarékpénztár és Hitelbank, Oltáregyesület, stb. egyletek küldöttségei. A külállamok képviselői közül ott látható Aij Schorn Richárd magyar, A. Good-Iwin angol konzulok. A gyászolók között ott voltak továbbá az ősziszes magyar egyházak küldött-ségei. Tizenegy órakor kezdődött a gyászszertartás s ezután Matskácsy Pál lépett a ravatal elé s megindultságtól elcsukló hangon búcsúzott el az erdélyi római kath. Státus nevében az utolsó útjára induló halottól. Ezután dr. Grandpierre Emil a Magyar Párt nevében búcsúzott s többek között a következőket mondta: — Ezerszer áldott emlékét nemcsak családja fogja megőrizni szent kegyelettel, hanem népe is, a romániai magyar nemzeti kisebbség is, melyhez szive minden érzésével ragaszkodott, melynek sorsa lelkének legfájóbb aggodalma volt. Hogy mit tett, hogyan dolgozott érettünk, nem szükséges mondanom. Élénken él az mindnyájunk emlékében s már be is van vésve a magyar kisebbség történetének érctáblájába. Csak legnagyobb tettét említem: azt a szilárd egységet, melybe a magyarságot összeforrasztotta. Ennek az egységnek , a Magyar Pártnak nevében búcsúzom Jósika Sámuel bárótól, ragaszkodással, hódolattal szeretett és tisztelt elnökünktől, kifejezést adva annak az egyetlen bánatnak, mely még szorosabb egységbe forraszt össze e percben, ez órán milliónyi magyar lelket és azzal a fogadással, hogy példáját követve, nyomdokain haladva teljes odaadással fogjuk szolgálni azt a nagy ügyet, melynek zászlaját az ő áldott keze tartotta. Úgy legyen ! A gyászszertartás végeztével az elhunyt hit emberei vállukra vették a nehéz tölgyfa koporsót és a családi kriptába vitték. A templomtól a temető bejáratáig a kolozsvári magyar középiskolák és árvaházak növendékei, a jótékonysági és kulturális egyesületek küldöttségei állottak sorfalat. A romániai Magyar Dalosszövetség versenye. A Romániai Magyar Dalosszövetség csendes, szinte észrevétlen, de állandó kulturmunkájának beszámolójaként Kolozsváron augusztus 15. és 18. között dalosversenyt fog rendezni. A Dalosszövetség felhívja a kötelékébe tartozó dalárdákat, hogy június 15-ig okvetlenül jelentsék be részvételüket a dalosversenyre, hogy kedvezményes vasúti jegyekről és elszállásolásról az intézőbizottság idejében gondoskodhasson. A versenyen való részvétel feltételei a következők : A versenyzés 3 csoportban történik. Az első csoport versenyszáma nehéz műdal, a másodiké könnyebb műdal, a harmadiké népdalegyveleg lesz. Az első csoportban 32—36, a másodikban 28—32, a harmadikban 24— 28 taggal lehet versenyezni. Nevezési díj fejében minden versenyző után 20 lej, családtagok vagy vendég után 30 lej fizetendő, jelentkező dalárdáknak a dalosversenyre Goll: A szeretet himnusza, Hoppe-Lavotta : A reményhez, Révffy : Rendületlenül és Lányi: Régi nóta című műveket kell megtanulniok, amennyiben azonban a kitűzött darabokat nincs módjukban megszerezni, szabadon választott karéneket is betanulhatnak a csoport színvonalának megfelelően. Ebben az esetben a kitűzött kötöskari művek helyett az intézői bizottság kívánságára más darabokat küld.gyébiránt a dalosverseny összes folyó ügyeinek rendezésére az intézőbizottság irodát állított fel a kolozsvári ref. kollégiumban (Farkas utca 15). Mindenféle megkeresést, jelentést ide Tárca Bertalan titkár címére kell küldeni, ki az érdeklődőknek készségesen ad felvilágosítást. BELFÖLD j unius 9. Scotus Viktor a híres angol publicista a kolozsvári díszpolgári oklevelének átvételekor az önkormányzat mellett szállott síkra. Beszédében a többek között a következőket mondta: — A helyi autonómia eszméjét általában az angol-szász népeknek tuladonítják, mégis nem szükséges hallgatóimat emlékeztetni, hogy Erdély a helyi nemzeti autonómiák klasszikus földje, valamint a törvényhatóságok és felekezetek szabadságának mintája. Reményemet fejeztem ki, hogy azok, akiktől az új Románia megalakítása függ, nem paza-