Székely Tanügy, 1903 (4. évfolyam, 1-19. szám)
1903-01-01 / 1. szám
2-ik oldal. Csulak Lajos. Csulak Lajos tanítóskodásának 25 éves fordulóját 1903. január 3-án éli meg-Őszinte örömmel emlékezünk meg róla, mert nem a divatos személyi kultusz imádata vezérel, hanem a tiszteleté és példaadásé. Huszonöt éve eszi a magyartanítónak sovány, de türelemmel édesített kenyerét. Ott jár az előőrsök között, apostolkodik az iskolában, társadalmi téren, az irodalomban . . . Életében alig volt egyebe, a szerénységnél, Istenadta tehetségével párosult szorgalmánál, lángoló hazaszereteténél. De ezek aztán éppen elég volt, hogy példáján lelkesedni tudjunk, életéből szükséges tanulságot merítsünk. Csutak Lajos született Gidóffalván (Háromszékül.) 1857. okt. 18-án. Apa málnási Málnássy Juliánná, és székely huszár nemes családból valók. Számos gyermekük lévén a jó tanuló Lajost nem bírták tanitatni, é tehát elvégezvén a n.-enyedi főiskola V. gym. osztályát a kolozsvári áll. tanítóképzőbe lépett. Tanárai voltak Paál Ferencz, Fazakas József, kikkel ma is meleg baráti viszonyban áll. Tanulmányait jeles eredménynyel végezte s mint ilyen felvétetett Budapestre a pol.-képzőbe. Gyenge szervezete azonban nem birta ki az ottani vizet-levegőt s orvosi rendeletre 3 hónap múlva kénytelen volt annyiba hagyni a tanulást s tanitói állást foglalni el. 1877. decz. 27-én a m.-valkói közs. iskolaszék 27 pályázó közül egyhangúlag megválasztotta, az akkor 20 éves fiatalt az iskola igazgatójává. Cs. L.-ban az írói tehetség már a képzőben mutatkozott. A önképzőkörben felolvasott dolgozatai , de legkivált kritikái mind emlékkönyvbe kerültek. 1877. őszén pedig már megjelent a hírlapban (Nemere) első hírlapi czikke is. Mint erős székely sehogy sem találta jól magát a vármegyén. 1880-ban a bodolai (Háromsz.) közs. iskolához pályázott, a hová az írnál meg is választották. Tehát elérte czélját: haza került. És itt kezdődik igazi működése. 1884-ben az iskola államositatott, Csulakot a min. igazgatóvá nevezte ki. Időközben kezdett mind sűrűbben dolgozni a S.-szt.-györgyön megjelenő é s akkor alapított Székely Nemzetbe, melynek szerkesztője Málik József azonnal felismerte a tehetséget s az ő biztatására nemcsak társadalmi és tanügyi, de szépirodalmi dologba fogott. Az első tárczája: „Az okos szó, csak okos szó“ megjelenése után már lehetett látni, hogy tehetsége hova fogja vonzani. Ez időben jelent meg Jakab Ödönnek „Marosszéki Történetek“ cz. kötete. Csutak azonnal hozzáfogott a „Háromszéki Történetekéhez, melyek mind a Székely Nemzetben jelentek meg. Évek során — mintegy 39 — tárcza jött ezen a czímen. Az olvasó közönség mohón szívta magába a jó ízű humorral, eredeti székelységgel írott dolgokat, a szerkesztő rendesen a vasárnapi számokban adta. De felismerte csakhamar Benedek Elek is, s Csutak attól fogva nagy tevékenységgel irt néhány fővárosi valamint számos vidéki lapban. Eddig megjelent dolgozatainak száma felül van a 600-on. Ezzel — ha a fővárosba talál kerülni — rég országos nevű író lett volna. De nem az, minek oka elsősorban a maga szerénysége. Minden dicsőség, minden ünnepeltetés elöl kitér, s kartársai ott Brassóban még azt sem tudják, hogy Csulak jan. 3-án lesz 25 éves tanító. Bodoláról hivatalból az alvinczi isk. igazgatóságára helyezték 150 írt előléptetéssel. Természetes, hogy ismét nem találta jól magát a megyén, két év múlva áthelyeztette magát Segesvárra, ahol 10 évig működött. Ez alatt többször próbált Brassóba jutni, de nem sikerült, míg 1901-ben régi barátja Kilyéni Endre, ki akkor Brassó megye tanfelügyeletével volt megbízva, kész szívvel ajánlotta fel a szolgálatát, kérését maga vitte fel a minisztériumba, ahol azonnal áthelyezték, így jelenleg a brassói belvárosi iskolánál működik, mint rendes tanító.Műveiből idáig 4 kötet jelent meg: „Székely Történetek“, „Mikor iskolába jártunk“, „Székelyföldön“ (ezt a nemet ) osztályvezetője volt a III. osztálynak. Az 1858—59. isk. években, mint segédtanár tanított ugyanott az V., VI., VII. és VIII. gymn. osztályokban hellén nyelvet és irodalmat. Az 1859.—60. isk. évben, mint segédtanár tanított ugyanott a VI. gym. osztályban latin nyelvet és irodalmat, az V., VI. és VII. osztályokban hellén nyelvet és irodalmat. Nevelő volt gróf Mikó Imre, volt közlekedésügyi miniszter fia Ádám mellett 1854—1862-ig. 1860-61-ben növendékével Heidelbergbe ment az egyetemre tanulmányozni s ott töltött egy évet nyelvészeti, történelmi, bölcsészeti és jogtudományi tárgyakat tanulva. 1861- 62-ben növendékével a berlini egyetemre ment, hol szintén ugyanazon tárgyakat tanulmányozta egy évig. Az egyetemi szünidőket utazásra fordította növendékével. Meglátogatta Németország, Hollandia, Angolország és Francziaország nevezetesebb helyeit. 1862- ben az erdélyi ev. ref. egyház Főtanácsa junius 15-én megválasztotta tanárnak Zilahra a bölcselmi tanszékre. Ekkor egy nagy szerencsétlenség érte. Növendéke gróf Mikó Ádám a Londonból hazafelé vezető útban megbetegedett s Linczben meg kellett állania. Orvosokat hivatott. Kérdezte, hogy nem tartják-e szükségesnek, hogy felkérje az édesapát, Linczbe. Megismertette az orvosokat a helyzettel, hogy e fiatalember nemcsak egyedüli fia a grófnak, de féltette a páratlan jóságú édesapát is, megbecsülhetetlen jólelkű jóltevőjét, kiről tudta, hogy mennyire szereti szépreményű egyetlen fiát. Sok csapás érte a szegény grófot is; e derék fiú vigasztalás volt rá nézve. Az orvosok szükségtelennek tartották, hogy az édesapa feljöjjön Linczbe. Mégis felhízta sürgöny útján. A gróf még életben találta fiát, de a fiatal gróf nehány nap múlva meghalt. Haza hozták a drága halottat s eltemették a kolozsvári temetőben. (Vége köv.) Székely Tamigya, Marosvásárhelyt, 1902 január 1.