Székely Tanügy, 1906 (8. évfolyam, 1-20. szám)

1906-01-01 / 1. szám

2-ik oldal, amellyel csatát akartak nyerni: szomorú visszaemlékezés a közel­múltra, amelynek még igen szá­mos foszlánya csak öregbítené aggodalmunkat, ha a kultúra or­main fellobbanó őrtüzek nem jelentenék azt, hogy a nemzeti kultúra tudásai utolsó orgiájukat ülik már gyász­alkotásuk romjain. A gyermek kinőtt a bölcsőből. A tanítóság tudása, társadalmi inteligenciája bizonyos karaktert, tanítói öntudatot hozott létre, amely nem elégszik meg már az egyes törvények szakaszainak vál­toztatásával és módosítgatásával, hanem az egész korhadt rend­szert eltörölni s helyette a rela­tive legtökéletesebb népoktatási alkotásokat a fejlődés örök tör­vénye szerint érvényesíteni óhajtja. Munkánk eredménye már nem­csak jobbjaink szivét hatja át, hanem felülről is elhangzik a szó: a tanítók helyzetének javí­tása, kötelező ingyen népoktatás, állami tanítóképzés. Bárkitől eredtek is ez ígéretek, már nincs távol az idő, amikor valóra fognak válni. Valóra, mert a tanítók belevitték már a köztudatba azt a nagy igazságot, hogy a magyar naggyá, hatal­massá csak általuk, a nép min­den rétegére kiható műveltség által lehet, törni egyszer sem láttam. Mennyit köszönhetett e nyugodt kedélyből vérmérsékletének s mennyit fegyel­mezett akaratának és gondolkodásá­nak, nehéz volna megállapítani. Való­színű azonban, hogy az eredmény mindkettőnek együtthatása volt. Éle­tének két súlyos megpróbáltatása is hozzájárulhatott lelkében az emberek és események szenvedélytelen meg­ítéléséhez. Az első ifjú korára esik, amikor kedves tanítványát (gr. Mikó Ádám), egy nagy nevű család szeme fényét és utolsó fisarjadékát, akire egy országrész a legszebb remé­nyekkel tekintett, külföldön a halál, mint egy tiszta égből lecsapó sas­­keselyű, elragadja oldala mellől. Az itt ért lelki megrázkódás elzavarja hazatérő útjáról s a tanulmányokba Ez a tudat fogja emelni a mi értékünket, ennek a tudatnak szuggesztív hatása eredményezte a közelmúltban a tanító függet­len politikai hitvallását, azt a hitvallást, amely felöltöztette em­beri jogait szabad akaratának gya­korlásával és ezzel példát mu­tatott az alkotmányos jogok gya­korlatában — úgy, amint tanítja — önállóan, függetlenül. És ezzel a servilizmusban gör­nyedő tanítóság számbavehető tanujelét adta férfias, nyílt fel­lépésének : elismertette, hogy többé már ő sem báb, hanem komoly politikai tényező. Az uj tanterv jó oldalainak örül a mi szivünk. Az is nekünk s általunk nemzetünknek lészen világosság és szövétnek a sötét­ségben. Mint láncszemek vonva egymást készítik elő — a nagy vitát provokáló tanítói szakkép­zés, az áll. tanítóképzők tanterve stb. — számunkra a jobb jövőt. A létért való küzdelem, a nyo­morúság nem oltatták el a lel­kesedés tüzét, sőt a következetes áltatások megacélozták izmaikat, kezükben az igazság erejével megszólaltak az Országos Bizott­ság amaz impozáns tettében, amidőn anyagi helyzetünk javí­tását a politikai válság miatt jobb napokra halasztották, való további elmélyedésben igyekszik lelkének egyensúlyát helyreállítani. A másik nem kevésbbé súlyos csa­pás férfikora delén, családi életében nehezedett reá, amikor nejét, öt kis gyermekének édes­anyját, idegbeteg­ségi roham végzetes tragikuma ra­bolja el családi fészkéből. Aki két ilyen megrázó esetet oly kötetlen érdekeltségben átélt s szivének és elméjének épségét mégis fenntarthatta, az már a lelki erőnek olyan magas­latára emelkedett, a­hová a hétköz­napi események és apró emberi gyarló­ságok hullámai nem csapnak fel. Ítélete a higgadtságnak csaknem hi­degségét ölti magára. A jót és roszat a világrend szükségképein alkotó­részének tekinti. Subjektív érzelmei Amely tanítóságban a morális erő minden materiális érdeket alárendelni képes a hazaszeretet szent érzelmének, ott nem csal­hat az idők jele ; — teljetek meg kishitűek! — szikla talaj ez, amelyen többé a pokol kapui sem vehetnek diadalmat! Marikovszky Gyula: az objectivitásba olvadnak fel s az általunk megszokott kedélyhullámzá­sok őt érintetlenül hagyták Ez az állapot a léleknek philosophusi emel­kedettsége, melyben saját személyére vonatkozólag a legmesszebb menő igénytelenség mezét ölti magára. Még egy hosszú és becsületesen, mondhatnám: ritka szép sikerrel meg­futott pálya végén sem tekintett arra, hogy minő figyelemben részesül mun­kássága felülről, mert nem külső ju­talomért, hanem lelkületének nemes sugallatából és a közjóért dolgozott. Közvetlen környezetének ez elisme­rését életében is érezhette a mi nemes barátunk, s annak kijelentésével sirja fölött is tartozunk az ő emlékének. Székely Tanügy Maros-Vásárhelyt, 1906. január 1. Székely kérdés. Földhaszonbérlet A székelyföldi miniszteri kirendelt­ségnek sok eszköz áll rendelkezésére, melyek a szegény székely nép felse­­gítésére alkalmasak. Még eddig azon­ban nem láttam ezen a téren mo­zogni. Jó volna, ha rátérne nagyobb és hosszabb földhaszonbérleteket kötne s a székelység földnélkül tengődő egyedei közt aprózva felosztaná, hogy azok mérsékelt áron földhöz jussanak, ahol mindennapi kenyerü­ket munkájuk után megtermeszthetik. Alig van község, ahol ilyen bérle­tet kötni ne lehetne. S ha a minisz­teri kirendeltség a maga nagy er­kölcsi és anyagi tekintélyével mel­léje áll, eredményeiben kiszámíthatlan segélyt nyújt éppen annak a nép­rétegnek amely a támogatásra leg­inkább rá van szorulva s mert föld­hiányában, napszámból nem szerez­het annyit, amennyi maga és csa­ládja kenyeréhez kell — kivándorol. A székelység nagy átlaga ilyen emberekből áll. Segítsen rajtuk.

Next