Székely Tanügy, 1906 (8. évfolyam, 1-20. szám)

1906-01-01 / 1. szám

Maros-Vásárhely, 1906. január 1. Székely Tanügy. Lehet, sőt valószínű, hogy egy részénél a minimális haszonbér is elvesz. Jöhetnek rész termő évek, amikor a föld a reá fordított munkát sem fizeti meg, annál kevésbé nyújt haszonbérre valót. De a nagyobb része mégis csak megfelel kötelezettségének , eredménynek a segély- s akció pénzügyi oldalát véve ez is elég. Most a figyelembe ajánlott nép éppen azért nem köthet előnyös földbérletet mert a rizikós évekre nem volt semmi biztosítéka, hogy a haszonbért megfizetheti. Oda adták tehát a bérbeadók olyan egyéneknek, akik aztán a termés harmadában, negyedében részesítették a szegény munkás népet más címen is uzsoráskodva rajtuk. Ilyen törekvéseket különben szövetkezeti uton is lehet támogatni. S itt már a szövetkezetek kötelékében vezető tanítók maguk is sokat tehetnek. Székely tanító. A falusi élet központjai. Erdőszentgyörgy maros-tordavármegyei községre mutatok, amelynek közönsége józan gondolkozásu, közérdekű munkától nem iszonyodó, sőt inkább annak mérhetien áldásait kereső vezetőinek utmutatására, házat vett és abba helyezte el már előbb alapított gabonaraktára, hitelfogyasztási és tejszövetkezetes gazdaköre vezetőségét. Egyik számunkban megemlítettem volt, hogy ennek a községnek mintagazdasága is van, tehát rendelkezik mindama szervekkel, melyek modern értelemben lakóinak szellemi és anyagi előhaladását biztosíthatják. És nem is kellett ehhez valami rendkívüli nagy fáradság. Csupán józan vezetők, és értelmes közönség egyetértése. A vezetők felismerték ezen alkotások hasznos voltát és siettek megértetni a rászorult közönséggel, hogy mennyire sivár a mai széttagolt társadalmi és gazdasági élet, mennyire szegények és folyton gyengülök a társadalmi közterhek viselésére és az egyéni boldogulás feltételeinek biztosítására hivatott egyedei; és hogy mennyire meglehet ezeket az állapotokat javítani, ha a község értelmisége a termelői összefogva a szövetkezés útján keresik boldogulásukat. Ha megalakítják a hitel-, fogyasztási és tejszövekezetet, terményeik számára a gabonaraktárt, véleményeik kicserélésére tanulás céljából a gazdakört. Megértették, s ma van a községnek saját erején szerzett háza, amely az egész falu szellemi és gazdasági életének központja, ahol naponként találkoznak a vezetésre predesztinált értelmiség és a közerő áldásait kereső józan falusi nép és naprólnapra megbeszélik teendőiket, oktatják, segítik egymást. Ez a tény a szövetkezés diadala mellett beszél és nyilvánvalóvá teszi, hogy miképpen kell az uzsorások karmai közt nyomorgott népet visszaadni önmagának, hogy sokra termett erejét tegye kamatozó tőkévé saját maga, családja, a község és haza biztosítására. Mert nézzük csak: Szőlőhegyeit kopárrá tette a filoxéra, határát szegénnyé az ósdi rendszerű gazdálkodás. Állatai nyomorult, korcs értéktelen alakok. Ami kis terménye öszszegyűl az értékesítési központoktól távol, nem hoz várt hasznot, éli a szállítási költség is. Tej, vaj, tojásból és baromfiból sem csinálhat hasznot. Ha valamit javítani akar gazdaságán, nem kap vagy nagyon drága kölcsönt kap hozzá; fogyasztási cikkeit uzsorás, szatócs tartja raktáron leginkább a terménnyel való cserekereskedésre kényszerítve őket . . . Szóval ki van szolgáltatva a végpusztulás minden veszedelmének, amely immár oly arányokban tornyosul feje fölé, hogy egy magára védekezni képtelen Ki védi tovább ily züllött elem közt a község, az egyház, a haza érdekeit? Ki tart fenn iskolát, tanítót, papot? Ki biztosítja a közigazgatás nélkülözhetlen gondoskodását? Amióta ezekre a kérdésekre felelni nem tudunk, mert látjuk miként dűlnek össze örökségek, züllenek el örökösök, vesznek el és vándorolnak ki munkások, némulnak el harangok, hal el a magyar szó nemzedékek ajkiról, különösen veszélyeztetett nemzetiségi vidékeken kell elismernünk és magasztalnunk — Erdőszentgyörgy példáját, mely ujjmutatás,a szabadulás eszközeinek hatalmunkba rendelésére. íme: A gazdakör és vele kapcsolatos népkönyvtár, mihez ingyen juthat, még szekrényre is ad pénzt a földmtv. miniszter, lassan fokozatosan kitanítja a modern jövedelmezőbb gazdaság minden fogására s a mintagazdasága gyakorlatilag is bebizonyítja igazát. Megszerzi hozzá az olcsóbb és hasznosabb tehát nélkülözhetlen munkagépeket. A hitelszövetkezet biztosítja számára az olcsó tőkét, mellyel szőlőjét felújíthatja, állatait kicserélheti, birtokát javíthatja stb. A fogyasztási szövetkezet minden szükségletét jobb minőségben és olcsóbban tartja raktáron. A tejszövetkezet tejtermékét váltja és teszi értékesebbé. A gabona raktár megmenti a piacozástól, az egész falu termését összegyűjti s egy summában közvetítők kizárásával nagy kereskedőknek adja el, aki utána is megy. Ily után kerül forgalomba bor, gyümölcs, tojás, baromfi, mert ahol a falusi szövetkezet megnyomul a gazdák vásárcsarnok ellátó szövetkezetébe kapaszkodhatik, amely utat nyit neki nagyobb piacokra, ha szükség külföldre is. A székelyföldi vaj már tengeren túl jár. Keresik. Ami pedig nekünk a magyar kultúra munkásainak mindenekfelett való haszon, tagadhatatlanul az, hogy a gazdasági erőben növekedő közönség kezében és támogatásával az iskola alapjai és hatása is erősödnek, s ha tényezői leszünk a szóban levő szerveknek, kézzelfogható lesz azok által és általunk az iskola és élet rég óhajtott kapcsolata. Igaz ? Szellemileg és anyagilag erős körzetben megtartatnak sőt gyarapodnak az örökségek, nem züllenek el munkára nevelt örökösei, nem vesznek el és vándorolnak ki a munkások, mert biztosítva van az egyedek létalapja. Itt a harangok sem némulnak el. Az iskola diadalt ül a közéleti nyomorúság fölött. Ajakra lel a magyar szö zegzugainkban. És még lesz egy haszon. A hazának ily csoportba verődött idegen ajkú polgárai is megérzik a mindennapi élet érdekszálainak erősségét s eljön az idő, hogy nem ellenségeket, de testvéri egyetértésre és jólétre törekvő munkatársakat lát a vezető magyarságban, melynek környezetéből kikapcsolódni a halál. Tanuljunk Erdőszentgyörgy példájából. Máthé József, 3-ik oldal.