Székely Tanügy, 1907 (9. évfolyam, 1-20. szám)

1907-01-01 / 1. szám

2. oldal. Ezen fizetésrendezéssel meg­szűnik az állami tanítóknál a személyi és korpótlék, ellenben a székesfővárosban és vidékén, továbbá Fiuméban alkalmazott családos tanítók működési pót­léka (400 korona) ez után is érintetlenül marad. A fizetésen kívül minden állami tanító vagy természetbeni lakást, vagy lak­pénzt nyer, mely utóbbi a lak­bérosztályba sorozott községek­ben az állami tisztviselők XI., illetőleg X. fizetési osztálya lak­bérének felel meg. Az állami iskolai igazgatói tisz­teletdíjak az eddigi 100, 200 és 300 korona helyett a következő­­képen rendeztetnek: a 3-6 ta­nítóval bíró iskolánál 200 korona, a 7—10 tanítóval bíró iskolánál 300 korona és a 10-nél több ta­­nítós iskolánál 400 korona. Az új fizetési rendszer az ál­lami tanítóknál az összes állami (és kincstári) iskolánál töltött szolgálati évek teljes beszámítá­sával 1907. év július hó 1-én lép életbe. Tehát az az állami tanító, aki akkor betölti 30-ik állami iskolai szolgálati évét, egyszerre belép a 2600, illetőleg 2500 és 2400 korona fizetési fokozatba és a megfelelő lakpénz élveze­tébe ; aki például ötévi ilyen be­számítható szolgálattal bír, az belép az 1600, 1500, illetőleg 1400 korona fizetési fokozatba és lakpénz élvezetébe. És így tovább. Az az állami tanító, aki most alapfizetés, személyi és kár­pótlékkal együtt több fizetést él­vez, mint amennyi őt az új fize­tési fokozat szerint megilleti, mos­tani illetményeinek élvezetében mindaddig megmarad, amíg az új fizetési fokozat szerint maga­sabb illetménybe elő nem lép. Ha aztán akár szabályszerű fegyelmi eljárás következtében, vagy a közszolgálat érdekében valamely alacsonyabb fizetési cso­portba tartozó község állami is­kolájához helyeztetett át, meg­tartja ugyan az eddig élvezett fizetést, de uj állomásán maga­sabb fizetési fokozatba csak akkor lép elő, amidőn előbbi fizetése az uj állomás fizetési fokozatát eléri. Az állami tanítók részére már az 1907. évi állami költségvetés­ben lényeges fizetésjavítás van felvéve olyformán, hogy a most fennálló 800, 1000, 1200 és 1400 korona alapfizetési fokozatok kö­zött fennálló nagy aránytalanság lényegesen enyhíttetik. Mindazon állami tanítók, akik ezen státus­rendezés következtében a maga­sabb alapfizetésbe való előlépésre igényjogosultsággal bírnak, az 1907. évi állami költségvetés szentesítése után ebbe azonnal előlépnek A nem állami tanítók (közsé­giek és felekezetiek) fizetésren­dezése­ gróf Apponyi kultusz­­miniszter megállapítása szerint a következő : Ezen fizetési fokozatokra való igényjogosultság az 1893. évi XXVI. törvénycikk életbelép­tétől, pontosan 1893. évi októ­ber hó 1-től megszakítás nélkül töltött tanítói szolgálati évek beszámításával állapittatik meg. Tehát az a községi, felekezeti tanító, aki az 1893. évi XXVI. törvénycikk alapján immár az első vagy épen a második kor­pótlék élvezetében van, az a tanító az új törvény alapján a az I. a II. a III. foko- foko- foko­zatban zatban zatban Alapfizetés 1200 1100 1000 K. 5 év múlva 1600 1500 1400 K. 10 év múlva 1800 1700 1600 K. 15 év múlva 2000 1900 1800 K. 20 év múlva 2200 2100 2000 K. 25 év múlva 2400 2300 2200 K. 30 év múlva 2600 2500 2400 K­Alapfizetés 5 év múlva 10 év múlva 15 év múlva 20 év múlva 25 év múlva 30 év múlva az I. a II. a III. foko- foko foko­zatban zatban zatban 1200 1100 1000 K. 1400 1300 1200 K. 1600 1500 1500 K. 1700 1600 1600 K.1800 1700 1600 K. 2000 1900 1800 K-2200 2100 2000 K. „Gyermekem, minden másképp volna, ha én nem lennék az a szo­morú kiaszott Puszta, hanem virágzó, élénk-zöld, terület, akkor te nem len­nél Oázis, az a vonzó, kedves föld­darab, amelyről a vándor még a tá­volból is oly dicsekedve és lelkesülten beszél, hanem lennél egy kicsiny ré­szem s mint ilyen eltűnnél és észre­vétlen maradna . Azért csak viseld türelemmel kitűnőséged és dicsőséged feltételét!“ Egy hideg téli napon tövisdisznók­nak egész sokasága bújt össze, hogy testek kölcsönös melegével magokat a megfagyástól megvédjék. Azonban nemsokára egymásnak kölcsönös szú­rását is érezvén, ismét eltávolodtak egymástól. Mikor azoban a felmelegedés szük­sége ismét közel hozta őket egy­máshoz, természetszerűleg a szúrás megint csak ismétlődött úgy, hogy a két szenvedés között ide-oda addig hányódtak, míg végre eltalálták, hogy legjobban úgy jöhetnek ki, ha mér­sékelt távolságban tartják magukat egymástól. így űzi, hajtja a társaság szüksége az embereket is lelkek üressége és egyhangúsága folytán egymáshoz, de aztán így is távolodnak el egymástól kellemetlen tulajdonságaik és elvisel­­hetlen hibáik miatt. A középtávolság, amelyet végre kitalálnak és amelynél­­fogva együtt lehetnek: az udvariasság és a finom szokás. És aki nem tartja magát ebben a távolságban, annak odakiáltják Angolországban: keep your distanse! így a kölcsönös melegítés szüksége igaz, hogy nincs tökéletesen kielégítve, de legalább a szúrásokat és töviseket nem lehet érezni. Minek pedig sok saját benső me­lege van, az szívesen marad ki a társaságból, hogy se ne osztogasson, se ne kapjon sérelmeket. Egy teljes, virágzó pompájában szétterjeszkedő almafa mögött egy egyenes fenyő emelkedett sötétlő csúcsával az ég felé. Az almafa megszólítja: „Nézd ezt az ezernyi ezer üde szép virágot, melyek egészen befödik terjedelmes koronámat ! Mi vagy te hozzám ké­pest, te sötétzöld tűlevelű?“ Székely Tanügy, Maros-Vásárh­elyt, 1907. január 1.

Next