Székely Tanügy, 1908 (10. évfolyam, 1-17. szám)

1908-01-01 / 1. szám

2-ik oldal, mint a molnárja, vagy a kovácsa, a­ki legalább okát adja, vizzel miért hinti meg annyiszor az égő szenet. Annyi deáksága után azt is a tiszttartójától kérdi meg, szel­­leje délre vagy észak felé fekszik-e? Az országgyűlésre elmegy, de nem ért az ország dolgához. Azt sem tudja, Erdélynek micsoda orszá­gok a szomszédai, a Maros előbb a Tiszába vagy a Dunába ömlik-e és hol szakad bele? Ebből nem azt akarta kihozni, hogy a deáknyelv haszontalan volna, hanem hogy idővesztegetés annyi esztendeig csak azt a nyel­vet tanulni. Parasztember fiának jobb volna, mihelyt írni és olvasni tud, valamely mesterséget ta­nulni, „mivel a mesterségek és a kereskedések hajtanak hasznot az országban.“ Azt szerette volna, hogy a tu­domány olyan közönséges, olyan általános legyen minálunk, mint a­­ tudatlanság. A lányokat pe­dig éppen olyan jól kell oktatni, mint a fiukat, mert az egyik olyan hasznos az országnak, mint a másik. „Nem igaz ” — kérdezte Mikes, — hogy egy jól nevelt, jól oktatott eszes leány asszonynyá változván, a fiát is mind jól tudja nevelni, oktatni és tanítani, az or­szág szolgálatára alkalmatossá tenni? Hasznára van tehát az országnak ha a leányokat jól ne­velik és oktatják, s a régi rómaiak megajándékozták az olyan anyá­kat, a kik a haza szolgálatára jól nevelték fiaikat.“ A „Székely Tanügy“ immár tizedik esztendeje ír és beszél abban a szellemben, ahogy közel két százada a dicsőséges fejede­lem és hűséges kamarája irt és beszélt, rá­mutatva a tarthatatlan állapotokra és a jövendő felada­tokra. Vésse be továbbra is min­den székely tanítónak szívébe a dicsőséges fejedelemnek azt a halhatatlan intelmét, hogy „a haza szolgálata nem mentségekkel, hanem a közvégzéseknek végre­hajtásával s kinek-kinek egyszeri elhatározásában állhatatos tökéle­tességével vehet hasznot és elő­menetelt. Ennek a mondásnak kö­vetése legyen a székely tanítók­nak és a „Székely Tanügyinek a dicsősége! Dr. Márki Sándor: Gondolatok. Nincs nemzet és állam a föld ke­rekeségén, a­melynek létfentartásáért, fejlődéséért, ezer éves fenállásából és alkotmányos múltjából folyó jogos vezető szerepéért oly megszakítás nélkül való óriás küzdelmet kellene folytatnia külső és belső,, de sokkal inkább belső ellenségeivel és a ki­számíthatatlan nehézségekkel, melyek minduntalan nyakába zúdulnak , mint épen a Magyar nemzet és állam. Ilyen körülmények között a nemzeti kulturális haladás is sokkal nehezebben fejlődhetik és lehet általánossá hazánk­ban mint az más szerencsésebb vi­szonylatok között élő és virágzó álla­mokban történhetik és szemünk láttára sokkal kevesebb népességű országok­ban tényleg történik is. Nekünk úgyszólván minden tal­palatnyi tért nagy küzdelemmel kell sok helyen elfoglalni, sőt helyenként még megtartani is a lépten-nyomon előtolakodó ellenfelekkel szemben. Igaz, hogy a férfi élete a harc és küzdelem, és talán a békés könnyű élhetés és előhaladás a puhaságra tenné serénnyé és azért valódi diadal­érzés hatja át keblünket, dobogtatja meg szívünket minden új alkotás láttára, a­mihez hála a magyarok Istenének még­is csak elég sűrűen van szerencsénk. A „Székely Tanügy“ mint szűkebb hazarészünk erős magyar nemzeti szellemben nagy buzgósággal szer­kesztett egyik lelkes közlönye egy évtizeden át igen sok nehézséggel és épen az érdekeltek jelentékeny közö­nyével is küzködve — elismerésre méltóan állotta meg helyét és hiszem, hogy fokozódó sikerrel tör előre és magasabbra ezután is megizmosodott ifjú és tapasztalatokban is gazda­godott erővel. Ám komoly sikerrel ezután is csak azon esetben fog munkálhatni, ha nemcsak egy kis lelkes gárda támo­gatja szellemileg, hanem a nagy­kö­zönség is ajtót nyit előtte és így Székely Tanügy. Van e létjogosultsága a „Székely Tanügy“-nek, mikor oly sok s köztük előkelő tanügyi lap szolgálja a magas tanügy érdekeit ? Még egy évtized előtt is nagyon sokan ellene voltak az úgynevezett Székely akciónak, azt állítván, hogy miután a székelység fajilag amúgy is magyar, tehát külön székely kér­dést csinálni nemcsak fölösleges, de veszedelmes is. Ma pedig már az egész magyar közvélemény elismeri, hogy itt, az erdélyi részekben külön magyar politikát kell követnünk, fontos nemzeti érdekekből, mely ma­gyar nemzeti politikának bázisa, csa­kis a gazdaságilag és közművelődési téren megerősített székelység lehet. Ha már külön elbánásban részesít­­tetik ,a nemzeti szempontokból az erdélyi részek magyarságának gerin­cét képező székelység gazdasági té­ren, váljon bizony a székelység ne­velés és oktatásügye is nem olyan kérdés-e, mely megkülönböztetett fi­gyelmet és támogatást érdemel ? A nevelésnek, a jövő nemzedékre politikailag is érvényesülő hatását ma már minden országban elismerik. S hogy az iskolaügynek itt, a hazának e kis szigetén ne volnának külön feladatai is, azt már sohá vitatnunk nem szabad, hiszen a nevelésnek magának is csak akkor mutatkozik eredménye, ha az nem általános szempontok szerint, hanem a neve­lendő egyedek s azok társadalmai tradícióinak, jelenlegi és várható kö­rülményeinek megfontolt számbavé­telével történik. Ezen különleges bio­lógiai jelenségeknek, a magyar köz­­oktatásügyre kiható számbavételét és felhasználási módját megállapító esz­mecserére nézve várjon láthatnánk-e teret, mondjuk az alföldi, fővárosi vagy a dunántúli tanügyi lapokban? Nem. Ily­en célra nekünk külön tan- Székely Tanügy. Maros-Vásárhely, 1908. január 1. módjában álland az, hogy a családot, az életet minél közelebb hozhassa az iskolához és azok között az aranynál értékesebb kapocs lehessen a mi, ki­próbált erejű szerkesztőnknek óhajtom, hogy teljes mértékben sikerüljön úgy, hogy majd az első nagy állomásnál a huszonöt esztendős fenálláskor minél fényesebb eredmények legyenek fel­mutathatók. Maros-Vásárhely, 1907. dec. 26. Deák Lajos.

Next