Székely Tanügy, 1908 (10. évfolyam, 1-17. szám)

1908-01-01 / 1. szám

Marosvásárhely, 1908. január 1. ügyi lapra van szükségünk, olyanra, mely az erdélyrészi magyar tanügy egyetemes és mégis különleges ér­dekeit szolgálja. Ezt a különleges feladatot igyekezett eddig is bámulatos kitartással, odaadó lelkesedéssel és áldozatkészséggel szolgálni a tizedik évfolyamába lépő Székely Tanügy és bebizonyította e kis tanügyi újság a saját életével, hogy nemcsak létjogosultsága van a székelység tanügyi érdekeinek szol­gálatában, hanem azt is, hogy fel­adatát ismeri és azt becsületesen szolgálni is tudja. Kolozsvár, 1907. dec. 20. Barabás Endre, áll. tanítóképző intézeti tanár. „Ki fát nevel, embert nevel". A „Székely Tanügy“ ünnepi szá­mába emléksorok beküldésére kibo­csátott felhívásban írja szerkesztő ba­rátom : a székely kérdés megoldására még nagy „pászma“ van hátra. E nagy pászmából én oda állok munkásnak, hol a gyümölcstenyésztés előbbreviteléért kell nekünk tanítók­nak és az iskolának nagy tevékeny­séget kifejteni. Hel , mióta fáradoznak a felette hasznos, kevés fáradsággal, alig szám­­bavehető kiadással járó, egészséget fentartó, jövedelmező, szép és kelle­mes foglalkozást nyújtó, földünkben és éghajlatunk alatt jól díszlő gyü­mölcsfatenyésztés megked­veltet­ésére állami iskolai hatóságok, gyümölcs­kedvelők ! Ha akadna oly merész válalkozó, ki összeszedné az alkotmányos éra után létesített gyümölcsészeti kormány­biztosok által a törvényhatóságokhoz, tanfelügyelőkhöz, iskolaszékekhez, elöljáróságokhoz, tanítókhoz intézett felhívásokat, bizonyára egy teher­­vonatra elégséges szállítmány tennék ki. Aztán felemlegessem-e a gyümölcs­fatenyésztés érdekében a sajtóban ki­fejtett irodalmi tevékenységet, rámu­tassak-e a kormánybiztosi hivatal fen­­tartási költségeire; az áldozatra, me­lyek a gazdák, tanítók, papok részére évről-évre rendezett póttanfolyamokra fordíttatnak; mondjam-e, mily hori­­bilis összeget tesz ki a vándor taná­rok, utazó miniszteri megbízottak, felügyelők, állami faiskolák, kertészeti tanintézetek stb. költségei? És mindezekkel szemben az ered­mény ? Általánosságban is vajmi kevés, a Székelyföldön pedig alig észrevehető, sőt én úgy tapasztalom, hogy az ősi gyümölcsösök pusztulásával nincs arányban, az újabban létesült gyümöl­csösök beállítása. Az eredménytelenség okát rég ku­tatom s azt hiszem, megtaláltam: a gyümölcsfa szeretete annak idején nem oltatott be a nép lelkébe. Avagy nem azt bizonyítja, hogy az állami és megyei utakon ültetett szép fákat gyakran kedvtelésből, hencegés­ből törik ki, néha pedig levágják a legszebb hajtást ostor nyélnek, kerék­szegnek ? Hát a gyümölcs tolvajok megelé­gednek-e a lopott gyümölcscsel, nem tönkre teszik-e néha az egész fát? A gyümölcsfák szeretetét kell tehát a nép lelkében kiirthatatlanul bevésni, illetve a minden jóra és nemesre fo­gékony gyermeki lélekbe nevelni. Ezt pedig a következő módon érheti el az iskola. Legyen minden községben akár az iskolával kapcsolatosan, akár azon kívül faiskola, hol a felsőbb osztályos tanulók, de különösen az ismétlők gyakoroltassanak a nemesítésben, a tenyésztésben. Minden növendék mikor a népis­kolából végleg távozik, kapjon díj­mentesen néhány oltoványt emlékül, oly feltétellel, hogy otthon ültesse el s jelölje meg melyiket ültette szülei, testvérei nevére és emlékére Az igy ültetet fa a család minden tagja által kiváló gondozásban, kíméletben fog részesülni, vagy más szóval: az egész család szeretete biztosítva lesz a fa iránt. Székely tanitótestvéreim! Szível­jétek meg öreg kartársatok tapasz­talatból mondott tanácsát, járjatok el az említett módon s ha fát neveltetek, nemcsak embert neveltetek, hanem az édes anyaföld szépségét, értékét ápoltátok, biztosítottátok! Sepsiszentgyörgy, dec. 8. Sipos Samu, árvaházi igazgató. Székely kérdés. Ez is szító­ menteti programm. Jó idő óta szálló­igévé vált, hogy a székely ember nemcsak „góbé“ hanem „tökéletlen“ is. S várjon miért is kapta a székely e sajátos jelzőt? Bizonyára azért, mert átlátja a jót, meg is tehetné s mégsem teljesíti azt. Ismeri a jobbat s mégis a ke­vésbé jóra, a tökéletlenségre mutat hajlamot. Mintha csak a fejes székely a régi remek írónak ezen mély értelmű mondását: „Látom a jobbat s helyes­lem is azt; de a rosszabbat köve­tem,­ választotta volna programmjául A nemzetek nagy tanítója Sz. Pál szerint (Rom. VII. 19.) ezen mondás­sal az eredeti bűn egyik hatása, vagyis azon következménye van jelezve, melynél fogva a bűnben fogantatott ember természete meg­romolván, hajlandóbbá lett a rosszra, mint a jóra. A székely embert is nyomja ugyan az ős­bűn ezen általános átka és terhe, de az ő sajátibb tökéletlensége — úgy látszik — a nemzet törté­nelmi és hagyományos tanúságából és csalódásaiból is származik. Hiszékenysége és nyíltsága miatt sokszor szedték rá a székelyt nem­csak ellenségei, hanem álbarátjai, meghittjei sőt elöljárói is. Ily nemű tapasztalatai aztán a székely emberben a gyanakodást az úgynevezett „két eszet“ és bizalmat­lanságot keltették föl, mely elhatá­rozását a jóra ingadozóvá teszi, készségét a cselekedetre lazítja; en­gedelmességét nem csak az óhajtás kérés, a kioktatás, a jó tanács és parancs iránt gyakran kételkedővé és vontatottá, hanem épen „szófoga­­datlanná“ teszi. E miatt halljuk a legtöbb esetben, különösen a kamaszkodó székely ifjútól a szülői utasítással vagy épen paranccsal szemben a felförmedő kérdést: „Azt miért?“ S ha a szülő vagy kisebb tekintélyű ember (mert a hatalmasabbtól természetszerűleg tart) óhajtását, kérését kívánságát, utasítását, vagy épen rendelkezését avagy parancsát indokolja : gyakran oda szokta dobni az ősellenkező (az ördög) szellemében: „non ser­­viam“ , “csak azért sem“ . . . Ebből a hagyományos, székely faji, de egyszersmint erkölcsi töké­letlenségből és oktalan makacsság­ból ki kell nevelni a székelyt, ne­vezetesen a korai szabadságra ágas­kodó és duhajkodó székely ifjúságot. E feladatra a népiskolát, mely a gyermek nevelés-oktatásával tehát az értelmileg még, fejletlenebb nemze­dékkel foglalkozik, nem látom elég­ségesnek. Mi volna tehát a teendő a „töké­letlen“ székely faj kioktatása és jobb­­irányú művelése körében ? Véleményem szerint: a) első mód és alkalom erre nézve az ismétlő iskola intézményének buzgóbb felkarolása; az ismétlő is­kolára vonatkozó törvények,szabály­rendeletek, törvényszerű utasítások lelkiismeretes, pontos és szigorú végrehajtása a tanítók, községi elöl­járók és felsőbb tanhatóságok ré­széről — a különbeni sanctió tekin- Székely Tanügy, 3-ik oldal

Next