Székely Tanügy, 1908 (10. évfolyam, 1-17. szám)
1908-01-01 / 1. szám
Marosvásárhely, 1908. január 1. ügyi lapra van szükségünk, olyanra, mely az erdélyrészi magyar tanügy egyetemes és mégis különleges érdekeit szolgálja. Ezt a különleges feladatot igyekezett eddig is bámulatos kitartással, odaadó lelkesedéssel és áldozatkészséggel szolgálni a tizedik évfolyamába lépő Székely Tanügy és bebizonyította e kis tanügyi újság a saját életével, hogy nemcsak létjogosultsága van a székelység tanügyi érdekeinek szolgálatában, hanem azt is, hogy feladatát ismeri és azt becsületesen szolgálni is tudja. Kolozsvár, 1907. dec. 20. Barabás Endre, áll. tanítóképző intézeti tanár. „Ki fát nevel, embert nevel". A „Székely Tanügy“ ünnepi számába emléksorok beküldésére kibocsátott felhívásban írja szerkesztő barátom : a székely kérdés megoldására még nagy „pászma“ van hátra. E nagy pászmából én oda állok munkásnak, hol a gyümölcstenyésztés előbbreviteléért kell nekünk tanítóknak és az iskolának nagy tevékenységet kifejteni. Hel , mióta fáradoznak a felette hasznos, kevés fáradsággal, alig számbavehető kiadással járó, egészséget fentartó, jövedelmező, szép és kellemes foglalkozást nyújtó, földünkben és éghajlatunk alatt jól díszlő gyümölcsfatenyésztés megkedveltetésére állami iskolai hatóságok, gyümölcskedvelők ! Ha akadna oly merész válalkozó, ki összeszedné az alkotmányos éra után létesített gyümölcsészeti kormánybiztosok által a törvényhatóságokhoz, tanfelügyelőkhöz, iskolaszékekhez, elöljáróságokhoz, tanítókhoz intézett felhívásokat, bizonyára egy tehervonatra elégséges szállítmány tennék ki. Aztán felemlegessem-e a gyümölcsfatenyésztés érdekében a sajtóban kifejtett irodalmi tevékenységet, rámutassak-e a kormánybiztosi hivatal fentartási költségeire; az áldozatra, melyek a gazdák, tanítók, papok részére évről-évre rendezett póttanfolyamokra fordíttatnak; mondjam-e, mily horibilis összeget tesz ki a vándor tanárok, utazó miniszteri megbízottak, felügyelők, állami faiskolák, kertészeti tanintézetek stb. költségei? És mindezekkel szemben az eredmény ? Általánosságban is vajmi kevés, a Székelyföldön pedig alig észrevehető, sőt én úgy tapasztalom, hogy az ősi gyümölcsösök pusztulásával nincs arányban, az újabban létesült gyümölcsösök beállítása. Az eredménytelenség okát rég kutatom s azt hiszem, megtaláltam: a gyümölcsfa szeretete annak idején nem oltatott be a nép lelkébe. Avagy nem azt bizonyítja, hogy az állami és megyei utakon ültetett szép fákat gyakran kedvtelésből, hencegésből törik ki, néha pedig levágják a legszebb hajtást ostor nyélnek, kerékszegnek ? Hát a gyümölcs tolvajok megelégednek-e a lopott gyümölcscsel, nem tönkre teszik-e néha az egész fát? A gyümölcsfák szeretetét kell tehát a nép lelkében kiirthatatlanul bevésni, illetve a minden jóra és nemesre fogékony gyermeki lélekbe nevelni. Ezt pedig a következő módon érheti el az iskola. Legyen minden községben akár az iskolával kapcsolatosan, akár azon kívül faiskola, hol a felsőbb osztályos tanulók, de különösen az ismétlők gyakoroltassanak a nemesítésben, a tenyésztésben. Minden növendék mikor a népiskolából végleg távozik, kapjon díjmentesen néhány oltoványt emlékül, oly feltétellel, hogy otthon ültesse el s jelölje meg melyiket ültette szülei, testvérei nevére és emlékére Az igy ültetet fa a család minden tagja által kiváló gondozásban, kíméletben fog részesülni, vagy más szóval: az egész család szeretete biztosítva lesz a fa iránt. Székely tanitótestvéreim! Szíveljétek meg öreg kartársatok tapasztalatból mondott tanácsát, járjatok el az említett módon s ha fát neveltetek, nemcsak embert neveltetek, hanem az édes anyaföld szépségét, értékét ápoltátok, biztosítottátok! Sepsiszentgyörgy, dec. 8. Sipos Samu, árvaházi igazgató. Székely kérdés. Ez is szító menteti programm. Jó idő óta szállóigévé vált, hogy a székely ember nemcsak „góbé“ hanem „tökéletlen“ is. S várjon miért is kapta a székely e sajátos jelzőt? Bizonyára azért, mert átlátja a jót, meg is tehetné s mégsem teljesíti azt. Ismeri a jobbat s mégis a kevésbé jóra, a tökéletlenségre mutat hajlamot. Mintha csak a fejes székely a régi remek írónak ezen mély értelmű mondását: „Látom a jobbat s helyeslem is azt; de a rosszabbat követem, választotta volna programmjául A nemzetek nagy tanítója Sz. Pál szerint (Rom. VII. 19.) ezen mondással az eredeti bűn egyik hatása, vagyis azon következménye van jelezve, melynél fogva a bűnben fogantatott ember természete megromolván, hajlandóbbá lett a rosszra, mint a jóra. A székely embert is nyomja ugyan az ősbűn ezen általános átka és terhe, de az ő sajátibb tökéletlensége — úgy látszik — a nemzet történelmi és hagyományos tanúságából és csalódásaiból is származik. Hiszékenysége és nyíltsága miatt sokszor szedték rá a székelyt nemcsak ellenségei, hanem álbarátjai, meghittjei sőt elöljárói is. Ily nemű tapasztalatai aztán a székely emberben a gyanakodást az úgynevezett „két eszet“ és bizalmatlanságot keltették föl, mely elhatározását a jóra ingadozóvá teszi, készségét a cselekedetre lazítja; engedelmességét nem csak az óhajtás kérés, a kioktatás, a jó tanács és parancs iránt gyakran kételkedővé és vontatottá, hanem épen „szófogadatlanná“ teszi. E miatt halljuk a legtöbb esetben, különösen a kamaszkodó székely ifjútól a szülői utasítással vagy épen paranccsal szemben a felförmedő kérdést: „Azt miért?“ S ha a szülő vagy kisebb tekintélyű ember (mert a hatalmasabbtól természetszerűleg tart) óhajtását, kérését kívánságát, utasítását, vagy épen rendelkezését avagy parancsát indokolja : gyakran oda szokta dobni az ősellenkező (az ördög) szellemében: „non serviam“ , “csak azért sem“ . . . Ebből a hagyományos, székely faji, de egyszersmint erkölcsi tökéletlenségből és oktalan makacsságból ki kell nevelni a székelyt, nevezetesen a korai szabadságra ágaskodó és duhajkodó székely ifjúságot. E feladatra a népiskolát, mely a gyermek nevelés-oktatásával tehát az értelmileg még, fejletlenebb nemzedékkel foglalkozik, nem látom elégségesnek. Mi volna tehát a teendő a „tökéletlen“ székely faj kioktatása és jobbirányú művelése körében ? Véleményem szerint: a) első mód és alkalom erre nézve az ismétlő iskola intézményének buzgóbb felkarolása; az ismétlő iskolára vonatkozó törvények,szabályrendeletek, törvényszerű utasítások lelkiismeretes, pontos és szigorú végrehajtása a tanítók, községi elöljárók és felsőbb tanhatóságok részéről — a különbeni sanctió tekin- Székely Tanügy, 3-ik oldal