Székely Tanügy, 1909 (11. évfolyam, 1-18. szám)
1909-01-01 / 1. szám
2 oldal. Székely Tanügy Maros-Vásárhely, 1909. január 1. t. c. rendezi! (Nem igaz, a viszonyok általa nem javultak!) Félreértésre gondoltunk. És mi mint tanítók, alázatosan folyamodtunk ismételten, jogaink érvényesítése érdekében. Ismét megjött a felelet; nincs köszönet benne: ,,amiért állami tisztviselők vagytok, mégsem részesülhettek a lakbér felemelésben, mert akkor az iskolafenntartó meg kéne adja a magasabb lakpénzt az ő taintóinak is.“ Szegényebbek vagyunk egy reménnyel, gazdagabbak egy csalódással. És mégis tudtunk lenni a jövőben. Harcra bátorított a legönzetlenebb barát, aki hűséges osztályosa, önzetlen tanácsadója, s ha kellett, kíméletlen bírálója volt a tanítóságnak. Reményt öntött a csüggedők szívébe, mint annyiszor a „Nemzeti Iskola“ élén Földes Géza. De aszeszélyes sorsz, a tanítóság ellensége lett. Elbocsátotta lárcairól a rágalom pis'zkos ördögeit és azok vonultak, vonultak a bizó tömeg vezére felé és bekenték a legrutább gyanúval: eladta pénzért a meggőződését, mi ennél több, a becsületét! Megrémülve tekintettünk széjjel, Világosságot e sötétségben, mert ez a gondolat képes megőrjíteni. A tanítóság igaz vezéri harcosa s letért az egyenes útról ? ! Lehetséges-e az, hogy akit a tanítók mintaképének tartottunk, az könynyen megalkuvó lelkiismeretlenség mintaképe legyen ? S a míg lelkünk tiltakozva lázadt fel e gondolat ellen, a lapok támadásai mind szörnyűbb formában állították elénk a botrányhőst. És úgy látszott, hogy a Sátán munkája tökéletesen sikerült, Földes Géza megszűnt számottevő vezére lenni rajongásig szeretett kollegáinak. Már-már megsirattuk, már-már pálcát törtünk felette, mikor újra visszaállította hitünket irányában azzal a nyílt levéllel, melyet az újságírás atyamesteréhez, Rákosi Jenőhöz intézett. Oda kiáltja neki, hogy felemelt fővel várja az ítéletet, mert az igazság ereje előbbutóbb győz, és reméli, hogy ez a győzelem ismét visszaadja meghurcolt becsületét. — Ezt mi is hisszük rendületlenül. De milyen lesz ez az elégtétel? A becsület olyan becses, mit ha egyszer megágalmaznak, többet nem olyan fehér, amilyen volt. S az a személy, aki visszakapja meghurcolt becsületét, aligha kapja vissza lelke nyugodalmát, aligha szerezheti vissza mindenki becsülését. Az emberi természet a rágalmaknak hajlandó mindig engedni, még akkor is, ha tisztán látja, hogy a rágalom a szenzáció hajhászás. Viszont, ha az ilyen személyt tisztázták a vád alól, akkor a legtöbb emberben ismét helyre áll a bizalom az iránt, akit előbb istenített, de az érzelem sokaknál nem tiszta, ez gyanakodó bizalom, mi sokkal jobban fáj, mint a nyílt bizalmatlanság Az év folyamán sokat vesztettünk. A mérleg veszettül kedvezőtlen. De az a sok veszteség értékes tanulságokkal szolgál mindannyiunknak Ez esztendő utolsó nagy tanulsága alapján beláthatja mindenki, hogy mennyire szükséges volna az eszméket függetleníteni a személyektől. Hiszen, ha a személy esetleg elbukik, akkor vele együtt a jelen viszonyok mellett megsemmisülhet az eszme is, melyet képviselt. És hogy ez ne következhessék be, szét kell őket választani egymástól. Nem győzöm tehát eléggé hangoztatni ismételten, hogy szükség van egy országos jellegű folyóiratra, menten minden személyi érdektől, mely értékes eszméket termelne, ilyeneket megvalósítana és függetlenítené az életrevaló eszmét az egyénektől. Az érzelmi háborúságot tegyük félre. Cselekvő tevékenységre van szükség, hogy a már-már reménytelységgel s világosan beigazolódott, hogy olyan a mosdó is, mint a törülköző. Miután pedig pár év óta a politikában nagy fordulat állott elő s a kormány tagjai közé több székely és székely barát került be, a székely bajok is felszínre kerültek s mint fentebb is jelzem, a kormány is segítségünkre jött, tekintélyes összeget bocsátván a székely mentésre, de a székelység a régi idők tapasztalatai nyomán újításaiban a közérdek emelését, növekedését sejtette s ez volt oka annak, hogy a bizalom helyett bizalmatlansággal viseltetetett a kirendeltséggel szemben, meseszerü hatással vannak rá. A fajszeretet már csak rokoni szeretetté vedlett. Felfogása ma is élénk, elvenkedve vidám, dalos, tréfás, de hozzátehetjük ezt is, hogy frivol A táncban duhajkodik és ha lehet verekedik. Hogy pedig a székely nép könynyelmü, cifrálkodó s nagy része, mint a muszkák — pálinkaivá lett, elsősorban maga a nép az oka, de mulasztás terheli az őt környező társadalmat s az ő javára és ellenőrzésére hivatott tényezőket is, s hogy miért, az már tudva van! Tény az, hogy a székelység pusztul, gazdasági viszonyai gyengülnek s hogy ez nemcsak frázis, beigazolódott azáltal, hogy a magas kormány jár sajnálattal, de tudomásul vette a székelység hanyatlását s ennek meggátlása végett, illetve az u. n. székely menési akció végrehajtására Marosvásárhelyen, a székelység fővárosában kirendeltséget szervezett s annak vezetését a székely népet és baját ismerő erős kezekre bizta. Voltak egyének, kik a kormányt kigunyolták; a kirendeltséget s annak kezdő lépéseit kinevették, minek az lett a következménye, hogy a székely nép, kiért a kirendeltség létesült meggondolatlanul szidta, megvetette s felajánlott segítségét ridegen visszautasította mert a mindenható kormánnyal politikailag mindig élben állótt. Rendeleteiket megtűrte ugyan s ha éppen elkerülhetlen volt, elfogadta, de nem örvendett neki s ezért a kormányok sem törődtek a szé-! (Folyt, köv.)