Székely Tanügy, 1913 (15. évfolyam, 1-20. szám)

1913-01-01 / 1. szám

2. oldal. Véges gondolat volt, mi sem bizonyítja fényesebben, minthogy nyomában és két­ségkívül hatása alatt is a szom­szédos vármegyékben, tanke­rületekben mind újabb meg újabb hasonló lapok létesültek, hogy az illető megyei tanügy és tanítóság együttes érdekeit szolgálják. És most tizenöt nehéz év­nek letelte után méltán elvár­ható, hogy első­sorban Maros Torda vármegye és Marosvá­sárhely város igen szép hír­nevű, lelkes tanítósága és is­koláinak közvetlen vezetői elöl­járóságai az iskolák jellegére való tekintet nélkül lelkese­déssel karolják fel már tekin­télyes múltjával dicsekedhető lapunkat és azt kivétel nélkül megrendelve biztosítsák egy­felől anyagi fennáll­hatását, másfelől akinek Isten tehetsé­get és a közérdeknek jó szol­gálatot tenni képes tollat adott, szellemi támogatásával siessen a már rég kipróbált lapnak, szerkesztőnek segítségére any­­nyival is inkább, mert ezen lapban adatnak ki a hivatalos intézkedések azon részei is, amelyek általánosabb érdekűek és köztudomásra hozatalra van­nak hivatva, valamint a tan­­kerületben történő tanügyi, személyi, változási hírek is. Hiszen a­mint városunk az ő nagy arányú fejlődésével, kulturális alkotásaival vezér­szerepre van hivatva első­sor­ban épen Székelyföldünkön, úgy tanügyi lapunknak is első­rendű szereplése szükséges a többi ifjabb testvérlapok között sőt az volna csak az igazán áldásos eljárás, ha lelkes taní­tóink egy-két közelükben élő intelligens család asztalára is eljuttatnák a lapot, hogy ezen után is erősíthetnék az iskola­­ és az élet, a tanítók és a családok között fenntartandó kapcsolatot és rakosgathatnék apró részletekben bár a kultu­rális haladás alapjait a máso­dik ezer esztendő biztosítá­sára Deák Lajos TÁRCA. A Székely Társaságok Szövetségének tevékenysége. Amióta a székely nép kulturális és gazdasági ügyein-bajain való segítés céljából a Székely Társaságok Szö­vetsége ezelőtt hét évvel megalakult s amióta e Szövetség ezen ügyek elő­mozdítása és bajok orvoslása tekin­tetéből minden évben a Székelyföld különböző pontjain szövetségi gyűlést tart, azóta minden évben egy-egy vaskos kötetre menő jegyzőkönyv hagyja el a sajtót, melyben részlete­sen vannak ismertetve mindazok az eszmék, javaslatok, intézkedések, ame­lyek a székelykérdéssel legszorosabb összefüggésben állanak. Ilyen vaskos, mintegy 100 oldalra terj­dő könyv jelent meg a napok­ban Máthé József főtitkár szerkeszté­sében, mely még egyfelől hű képet nyújt a gyűlés lefolyásáról, másfelől egész terjedelmében tárja elibénk azokat az értekezéseket és ezt követő javaslatokat, melyek az 1912 év aug. hó 26-án, Csíkszeredában Deák Lajos kir. tanácsos, tanfelügyelő, el­nöklete alatt megtartott szövetségi közgyűlésen elhangzottak. Nemcsak a tárgyak iránya, de gaz­dag eszmei tartalmuk, gondos kidol­gozásuk is becses olvasmánnyá avat­ják e könyvet, s épp ezért megér­demli, hogy minél szélesebb körben keltsen érdeklődést. A többek között ott látjuk mindjárt Deák Lajos kir. tanácsos, szövetségi elnök gyönyörű megnyitó beszédét, melyben a Szövetség célját, a köz­ségi élet átalakulását, az erdélyrészi kirendeltség áldásos munkásságát, a görög kath. magyar püspökség felál­lításának jelentőségét fejtegeti. Nevezetes pontját képezi e könyv­nek Máthé József főtitkárnak évi je­lentése is. Tömör, határozott és szé­les látkörre valló formában tárja fel abban mindazokat a bajokat, melyek a székely népet fenyegetik, s melye­ket talán senki jobban nem ismer nálánál. Egytől-egyig mind okos, bölcs megfigyelések. Érdemesek arra, hogy komolyan fontolóra vegyük. Nem kevésbbé érdekes és megszív­­lelésre méltó dr. Zakariás János lovas- Székely Tanügy. Székely-kérdés. A tanítók és a székely kérdés Nem kell külön foglalás hozzá. Vigyék ki Erdélyből az egy tömbön élő szegénységet s Erdély elveszítette magyar jellegét. Vagy megfordítva: Erdély ma­gyarságát s egyben az itteni magyar erőt a székelység képezi, melynek százados elzártsága is elhagyatott­­sága követke­ztében sem a száma sem a szive-lelke nem változott, de megváltozott szörnyűmód anyagi biz­tosítéka földben, iparban, kereske­désben Legtávolabb esik az ország szivétől, az értékesítési központoktól, a magyar nemzet sziverésétől. Idegen faj és nyelv, idegen érdekek és tö­rekvések veszik körül, hogy érvé­nyesülésében még jobban meg legyen akadályozva. Csak lángoló hazaszeretete és re­ménye él még, hogy el kell jöni az időnek amikor megismerik hivatását, s rém érte, de országos szükségből felsegítik cselekvő képességében, ami­kor a Királyhágón át ölelkezik az anyaország magyarsága vele és azután együtt haladnak. A boldogulásnak ezt az útját az élet jelöli ki s mindny­ájunk haza­szeretete, áldozatkészsége, kitartó is megalkuvást nem­ ismerő munkás­sága ülteti be viránnyal. Nézzétek csak a székely tanító­ságot. Az itt-ott kipusztult közép­­­birtokos osztály helyett i­s veszi át a vezető szerepet. Belenyúl a nép élet minden érdekébe. Gyermekeit tanítván­y uj generá­ciókat nevel; iskolán kivül támasza a hit- és társadalmi életnek. A nép­pel kél és fekszik. Vele dolgozik reggeltől — estig a mezőn, a szö­vetkezetekben. Marosv­ásárhely 1913. január 1.

Next