Székelyföld, 1889 (8. évfolyam, 22-92. szám)

1889-03-17 / 22. szám

VIII. évfolyam. Vasárnap, 1889. márczius 17. 22. szám. Előfizetési árak: Egy évre . . 6 írt — kr Fél évre . . 3 írt — kr Negyedévre . Ifrt 50 kr Külföldre 1 évre 8 frt — kr Egyes szám ára 6 kr. Hirdetések dija: minden egyhasábos gar­­mond-sorért vagy annak térfogatáért 4 krajczár. Ezenkívül minden beigta­­tásnál 30 krajczár bélyeg­­díj fizetendő. Megjelenik minden vasár­nap és csü­törtökfin. Szerkesztőség és kiadó­­hivatal : Szabó Albert könyvnyom­dájában Béledi-Vásárhely­et, hova úgy a lap beltartalmi részét illető közlemények, mint az előfizetések, hirdet­mények, nyílttéri czikkek stb. intézendők. Politikai, közgazdasági, társadalmi és szépirodalmi hírlap. Nyílttéri czikkek soren­­kint 10 kvért közöltetnek. Felhívás előfizetésre. A „Székelyföld“ czimű politikai, közgazdasági, társadalmi és szépirodalmi, hetenkint 2-szer meg­jelenő hirlapra a következő árakkal előfizetést nyi­tunk : Egy évre........................6 frt — kr. Fél évre........................8 frt — kr. Negyed évre . . . . 1 frt 60 kr. Külföldre egy évre . . 8 frt — kr. Előfizetési pénzek bármely időben elfogadtat­nak. Lapunk azon előfizetőit, kik előfizetéseikkel még hátrálékban vannak, tisztelettel kérjük azoknak beküldésére. Kérjük egyúttal­­. előfizetőinket, szíveskedje­nek előfizetéseiket minél előbb megnyítani, hogy lapunk szétküldésében zavar ne forduljon elő. A „Székelyföld“ kiadó­hivatala. Sajtó, parlament és 35. §. Kézdi-Vásárhely, 1889. márcz. 16. Mióta a véderő-törvényjavaslat a képviselő­ház elé került, sok minden történt, mi mély aggodalommal tölti el a jobb érzésű, higgad­tabb gondolkozásu polgárokat. Megdöbbenve látjuk, hogy mindaz az­ erőszakosság, törvény­telen rendzavarás s a féktelen szenvedélyes­ség különböző nyilatkozatai, melyek Magyar­országon mai napság napirenden vannak, „a nemzet véleménye“ titulus alá bur­­­­kolva szankc­ionáltatnak sajtóban, törvény­hozó testületben, sőt még a birói széken is. Az országház előtt összeverődik egy tömeg, mely piszkolja, inzultálja, sőt tettleg bántal­mazza a képviselőket s fenyegeti Magyar­ország miniszterelnökét; egy másik csoport meg zajongva vonul végig az utczákon, más vagyonában kárt tesz,majd meg egy még nagyobb tömeg járja be az utczákat s fájó honfiúi érzetének „abczug“-okkal ad kifeje­zést; s mindezt szép szavakkal úgy nevezik el, hogy: a nemzet védelmezi jogait. Mi jámbor vidékiek csak a hírlapok utján értesülünk a fővárosi nagy eseményekről, s bármily szépen és czifrán legyenek is azok megírva, nagyon jól felismerjük, hogy mit kelljen értenünk a „lobogó lelkesültség“ és „szent hév“ alatt, melyek mindeme esemé­nyeket előidézik; mert ha tiltakozó körmene­tet nem láthatunk is, de népgyűlésekhez ne­künk is van szerencsénk, s tudjuk azt, hogy mennyiben fejezik ki ezek a közvéleményt. A­hol egy néhány viszk­eteg, szerepelni vá­gyó ember akad, a mi viszonyaink között kész a népgyűlés, mely rendesen háromféle elemből alakul, úgymint az értelmi szer­zők, lelkesülők és kiváncsiakból. Az első részt a kisvárosi nagy politikusok alkotják, kik a hazafisággal ajkaikon könnyen akadnak egy másik töredékre, melyben a „lobogó l­el­ke­sedés“-t felkelthetik. Mi­helyt aztán e két elem egyesül, csak egy né­hány nemzeti szín plakát kell hozzá, s kész a népgyűlés. A harmadik részt — a Vnunaerust — összehozza a kíváncsiság. A­­krójnokok kapnak egy néhány olcsó „éljen“-tek aztán azon büszke öntudattal távoznak, hogy a haza sorsán egyet lendítettek. S a népgyűlés mindenütt egyforma. És mindezt úgy hívják, hogy „a nemzet védel­mezi jogait“. Szívesen elismerjük azt, hogy a magyar­nak joga van elmondani azt, a­mit érez ; tehát épen semmi szavunk sincs a népgyűlések ellen, ámbár azokat a közvélemény kifejezésé­nek el nem ismerhetjük, de azokat a demon­­strácziókat, miket mély bánatba merült jó királyunk szeme előtt rendeznek a főváros­ban, azokat az erőszakosságokat egyformán elítéli minden higgadt gondolkozású ember pártkülönbség nélkül. Hiában öltözteti fel az ellenzéki sajtó a tüntetéseket szép színekkel, a tények ékesebben beszélnek. Jogokat jogtalan cselekvényekkel védel­mezni nem lehet. Az ellenzéki sajtó rossz szolgálatokat tesz, midőn az utczai tüntetőket védelmébe fo­gadja, dédelgeti, vétkes üzelmeiket szankc­io­­nálja. És milyen képe van a magyar parlament­nek, mióta a véderő-törvényjavaslat van tár­gyalás alatt? Ebben a tiszteletre méltó tes­tületben, mely a nemzetet képviseli, törvényt alkot nekünk s melyre mindig a legnagyobb tisztelettel szoktunk feltekinteni, naponként oly események folynak le, mik egyáltalában nem arra valók, hogy magas véleményünket fokozzák. Természetesen csak azon kisebb részről szólunk, mely folytonos személyes­kedéssel igyekszik azon szónokokat zavarni, kik neki nem tetsző dolgokat bátorkodnak hangoztatni. Igazán, ha az ember az ország­gyűlési tudósításokat olvassa, határozottan el kell ítélnie azon fegyvereket, miket az ellenzék használ. Az a rendszer, hogy ha nin­csen meggyőző érvünk, legalább sértsük, bántsuk, a ki jobbat mond, — nem parla- A „Székelyföld 44 tárczája. 131 csata Erdélyben 1848—49-ben. Közli bital Baskó Lajos 1848—49. honv. hadnagy. (Vége.) 46. Január 3-án Bem Tihuczánál Urbánt Erdélyből kiverte. 47. Jan. 8-án Prodán alprefekt tábora Nagy- Enyedet elpusztította s a népet legyilkolta. 48. Január 14-én Bálint Simon tábora megverte a magyarokat s Jár­át elpusztította. 49. Január 17-én Bem először találkozott báró Puchner Antal erdélyi kommandirozó generális­sal Gálfalvánál s keményen megverte a csá­szári hadsereget. 60. Czecz magyar tábornok január 19-én B­a­­lázsfalvánál egy román tábort szétvert. 61. Bem tábornok január 21-én 6000 gyalog, 6 század lovas s 28 ágyúval megtámadta Nagy- Szebent, de báró Puchner 11,000 gyalog, 1200 lovas, 64 ágyúval fogadta s a magyar serget nagy küzdelem mellett visszanyomta. Ekkor esett el gróf Mikes Kelemen honvéd-ezredes. 62 Január 24-én Kalliáni, császári tábornok megtámadta Szelindeknél Bemet, de a ma­gyar tábor a háromfelöl jövő heves támadást min­denütt visszaverte. 68. Január 31-én Gedeon császári serege Er­zsébetvárosra vont s a magyar őrséget ki­nyomja. 54. Február 4-én Gál Sándor honvédezredes székely dandára (4 zászlóalj gyalog, 4 század hu­szár, 1 és félüteg ágyú) S­z­á­s­z-H­e­r­m­á­n­y és Szentpéter közt Engelhard orosz tábornok hadosztályával összecsap­ó 6 órai heves harcz után a székelyek Aldoboly felé meghátrálnak. Itt mérkőzött meg legelőbb a székely a muszkával. 55. Ugyan február 4-én báró Puchner 7387 gya­log, 772 lovas és 30 ágyúval megtámadta Vízak­nán Bem táborát, mely állott 1930 gyalog, 375 lovas s 24 ágyúból. A magyarok kemény verést szenvedtek, néhány száz halott s 13 ágyú ma­radt a harcztéren. 56. Február 5-ére viradólag Bartels ezredes cs. katonasággal megrohanta Szászsebest s a kétszáz főnyi magyar fedezetet elfogta. 57. Február 5-én Bem Szászsebesből Bartelst kiverte , a várost bevette. 58. Ugyanaz­nap Losenau császári ezredes meg­támadta Bemet, de a magyar sereg minden tá­madást visszavert. 69. Február 6-án az összes császári hadsereg megtámadta Szászsebest. Támadás előtt a császári fővezér Minaszevics könnyűlovas főhad­nagyot mint parlamentarit Bemhez küldte, de a parlamentair tagadó választ kapott, mire csak­hamar a magyar sereg kitörvén, Kalliani és dr. Stullerhein dandárain egy merész mozdulattal át­vágta magát. 60. Február 6-án Szászvárosnál Czecz egy ellenséges tábort szétvert. 61. Február 7-én Bemet Szászvárosnál a császári sereg megverte, mire a magyar sereg Dévára visszahúzódott. 62. Február havában Salamon alprefekt Cser­­novicz századossal Déváról Kemény Farkast kiverte. 63. Február 9-én Bem összes erejével a pis­­kii hídnál az összes császári hadserget meg­verte. A győzelem részünkről 600 ember életébe került, de az ellenségnek jóval többe­n ott vesz­tette el Losenau ezredest, Wagner főhadnagyot s báró Canitz és Wolf hadnagyokat. 64. Február 10-én Bem előre nyomulván, A 1­ v i n c­z e n Stutterheim dandárát megverte. 65. Február 8-án Gedeon császári tábornok dan­dára Szilágyi alezredest Medgyesről kiverte. 66. Február 9-én Zsirnai őrnagy M­e­d­g­y­e­s­­r­ő­l a császári sérget kiverte. 67. Urbán császári ezredes február 6-án M­a­ro­sé­n­y­t megrohanta s Koffler őrnagyot három század gyalog, 74 huszár és 2 ágyúval elfogta. 68. Február 18-án Urbán K­i­r­á­l­y-N­é­m­e­t­i­­b­e­n a Biczkó honvéd-ezredes alatt álló magyar tábort megverte. Biczkó elesett. 69. Ugyanaz nap Szered fa­lvánál Wieser császári őrnagy Woronieczki herczeget, a lengyel légió parancsnokát, megverte. 70. Február 26-án Bem B o r g­ó-Z­s­o­l z o n­y­­n­ó­­ Urbánt, Fischer tábornokot s Malkovszki al­tábornagyot keményen megverte. 71. Másnap báró Bánfi János az összes északi császári hadat Marosénen át Bukovinába kiverte. 72. Márczius 1-én Kis-K­apusnál Herkulo­­vics őrnagy a XXIV. honvéd-zászlóaljjal Van der Nüll császári dandárát feltartóztatta. 73. Márczius 2-án Kalliani császári tábornok 12,000 emberrel s 36 ágyúval Medgyesnél Bemet megtámadta, de a magyarok győztek s visszanyomták a császári sereget egész Asszony­­népéig. 74. Márczius 3-án Medgyesnél újból táma­dott Kalliani. Véres harcz folyt. A császáriak ré­széről 500 halott s 137 sebesült volt. A magyar sereg csatát vesztve, Medgyesre visszahúzódott. 75. Márczius 11-én Bem Nagy-Szebent megtámadta, az orosz-osztrák szövetséges serget (4000 muszka, 2000 osztrák) Pfersmann és Scarla­­tin kommandója alatt keményen megverte s a vá­rost bevette.

Next