Székelyföld, 1890 (9. évfolyam, 18. szám)

1890-03-02 / 18. szám

IX. évfolyam. Vasárnap, 1890. márczius 2. 18. szám. Megjelenik minden vasár­nap és csütörtökön. Szerkesztőség és kiadó­­hivatal : Szabó Albert könyvnyom­dádban Kézdi-Vásárhelytt, hova úgy a lap beltartalmi részét illető közlemények, mint az előfizetések, hirdet­mények, nyílttéri czik­kek stb. intézendő­k. Nyílttéri czikkek soron­­kint. 10 krért közöltétnek. Politikai, közgazdasági, társadalmi és szépirodalmi hírlap. Előfizetési árak: Egyévre . , 6 frt — kr Fél évre . • , 8 frt — ki Negyedévre . Ifrt50kr Külföldié 1 évre 8 frt — ki /frt/es szám ára 6 kr. Hirdetések dija: minden egyhasábos gar­­mond-sorért vagy annak térfogatáért 4 krajczár. Hivatalos hirdetések külön ársza­bály szerint számíttatnak. Ezenkívül minden beigta­­tásnál 30 krajczár bélyeg­­dij fizetendő. Felhívás előfizetésre. A „Székelyföld“ czimű politikai, közgazdasági, társadalmi és szépirodalmi, hetenkint 2-szer meg­jelenő hirlapra a következő árakkal előfizetést nyi­tunk : Egy évre..........................6 frt — kr. Fél évre..........................3 frt — kr. Negyed évre .... 1 frt 60 kr. Külföldre egy évre . . 8 frt — kr. Előfizetési pénzek bármely időben elfogadtat­nak. Lapunk azon előfizetőit, kik előfizetéseikkel még hátralékban vannak, tisztelettel kérjük azoknak beküldésére. Kérjük egyúttal­­. előfizetőinket, szíveskedje­nek előfizetéseiket minél előbb megnyitani, hogy lapunk szétküldésében zavar ne forduljon elő. A „Székelyföld" kiadó­ hivatala. A német választások. K.-Vásárhely, 1890. február 28. Minél teljesebb képet nyerünk a német választások eredményéről, annál határozot­tabban tűnik ki a kormánypárti kartellszö­vetkezet veresége. Egész országrészekben, hol a national-liberálisok előbb domináló állást foglaltak el, most egészen szét vannak törve Pedig az utóbbi időkben e párt a császár különös kedvezésében részesült s épp e párt kedvéért történt az is, hogy a császár oly élesen fordult a szélső konzervatív töredék ellen. A nationalliberalizmu­s a kormánypártban a polgári rétegek képviseletének volt elis­merve, nincs tehát kétség, hogy a német pol­gárság a választásokban határozott ellenszen­vét nyilvánította a Bismarck-politika ellen. A német szabadelvűek pártja, minden való­­színűség szerint abban az irányban fog nö­vekedni, a­milyenben a szocziálliberálisok megfogytak. A kath. czentrum meg nem in­gatott erővel fog visszatérni, valamint a né­met ultramontánok minden választókerülete egy-egy bevehetetlen fellegvár, így hát az első parlamenti többség, melyet Bismarck 12 év óta kiviveit és akaratának szolgálatába tudott hajtani — buborékként oda lett. De különben a pártok számaránya nem nagy jelentőségű Németországban. Növeked­­hetik vagy vereséget szenvedhet egyik-másik párt a választások tusájában, az komoly figye­lemre nem méltó,­­ mert Németországban nincs alkotmányos élet. Németország, de különösen Poroszország lieui lO/lWáitV thíi ílltLijOL'j J Ky'ay pcll taUlOllbcJAlö államok sorába, mert hisz a porosz alkotmány kirívóan magán hordja, az abszolutizmus minden bélyegét. Ez az alkotmány nem is­meri a miniszteri felelősséget s a­nélkül, hogy az uralkodó felelősségét megengedné, tör­vénybe iktatja a király személyes uralmát. És különben is az a birodalom, hol a hatal­mak annyira szét vannak szór­va a császári és országos koronák, törvényhozások közt, nem lehet parlamentáris állam. De ezen különös helyzeten állapotokon nincs mit csodálkozni! Az államok átalaku­lásának átmeneti stádiuma van. Anglia és Magyarország a szabadság alapján létesültek. Az olasz egység a liberalizmus zászlója alatt vivatott ki. Németországban ellenben a német egység megteremtésében a parlamentarizmus­­nak semmi része sem volt. A német biroda­lom mai alakjában nem végleges alkotás, csak átmeneti állapot. Bismarck egész politikája arra irányul, hogy az első erő, az egységes, homogén német állameszme ereje legyőzze a partikularizmus erejét, s ha ez egyszer legyőzetett és majd az egyes országok csak tartományok lesznek Németországban, akkor meg lehet alapítani a német parlamentarizmust. És a­ki majd megalapítja, Bismarckra tisz­telettel fog visszagondolni, mert ő készítette elő Németországban a parlamentarizmus ta­laját és ez egyelőre elég ! És igy a parlamenti pártok számaránya Németországban nem sokat nyom a politikai mérlegben. A Székelyföld­ tárczája. Boszorkányos tárcza. Irta: Molitor. (Folytatás.) II. A bűvös dra. Egy alkalommal a mint új felfedezési útra keltem a zsibvásár labirintjában, észrevétlenül is Salber bódéja közelébe jutva, hirtelen »Pszt! pszt! doctor úr kérem!« hang üté meg füleimet. Megfordultam, mert ha nem is voltam doktor, de öreg ismerősöm, tiltakozásom daczára, igy szokott czimezni. — Jó hogy jön doktor úr. Valami szépet tet­tem ön számára félre. Csak tegnapelőtt szerez­tem s még senkinek sem mutattam. — Mi legyen az ? — Egy rococo óra. — Mutassa csak Salber apó. Bódéjának egyik zugából előkerített egy cso­dálatos alakú órát. Az egész óra két matróz vál­lán álló hordócskát képezett. A matrózok egyike fehér, másika néger volt s az óra ingájának len­gése szerint egyik szemeit forgatta jobbra-balra, a másik piros nyelvét öltögette. Mindkét alak grotesz és gnomszerü, arczuk valóságos fintor­­képek. Daczára az óra félreismerhetlen régiségé­nek, még teljesen jó karban volt s mint az öreg biztosított, műve kitűnő. A bizar tárgyr igen megtetszett, csak attól tartottam, hogy magas ára miatt nem juthatok hozzá, de nagy csodálkozá­somra oly potom árt kért, hogy inkább kíméle­tesen alkalmazott ajándéknak tarthattam, kis obligát szabadkozás után elfogadtam, s dicsősé­gesen haza vittem, hol hálószobámban a fiókos szekrényen helyeztem el. Az óra minden reményemet felülmúló pontos­sággal járt, s nappal miben sem különbözött más jó erkölcsű óráktól, éjjel azonban több rendbeli kicsapongásainak jöttem nyomára. Egy éjjel ugyanis, körülbelül két héttel a vá­sárlás után, borzasztó vihar ébresztett fel csendes álmomból. A szélvész egész rémletesen üvöltött, fütyölt, zúgott. Időkzönként oly erőteljes löké­sekkel nyomult a kéményen le, hogy a múlt évi hamut is kiszórta hideg kályhámból faház alap­jában megremegett. Ily gyilkos lárma mellett le­hetetlenség volt újra elaludnom. Lámpát gyújtot­tam, hogy az időt mint lehet olvasással töltsem el. A­mint órámra pillantottam meg voltam lepetve, hogy a néger matrózt balfelöl, a fehéret pedig jobbfelől látom a hordó­órát támogatni, holott meg mertem volna esküdni rá, hogy eredetileg ellenkezőleg volt. Kissé feltűnt a dolog, de tudva, hogy emlékező tehetségem aprólékos dolgokban s csekély érdekű külsőségekben nem ritkán cserben hagy, nem fek­tettem rá nagy súlyt, gondolva, hogy bizonyára nem jól emlékszem. Nyugodtan tovább olvastam tehát mig jó későre mégis elálmosodva lámpámat eloltottam s elaludtam. A mint másnap délben órámat felhúzom cso­dálkozva tapasztalom, hogy matrózórámon a né­ger ismét jobbfelöl s a fehér bal felöl van. Hogy lehet az? kérdem magamtól, álmodtam-e az éjjel, vagy ébren láttam megfordítva ? Kis gondolkozás után meggyőződtem, hogy ébren voltam, ennélfogva az éjjel csalódtam, másként nem lehet. Ily szórakozott csakis én le­hetek, gondolom s önmagamat kinevetve meg­nyugodtam. Mintegy héttel a történtek után, egy éjjel erős fogfájásra ébredtem fel. Fölkelek, lámpát gyújtok s fogcseppjeim keresése közben órámra pillantva, eszembe jutott minapi csalódásom, s ime csak­ugyan nem jól láttam, mert a néger, mint rende­sen, jobbfelől volt. Már-már kinevettem magam, midőn figyelmemet újabb rendellenesség köté le. Eddig ugyanis azon erős hitben voltam, hogy a néger forgatta szemeit s a fehér öltögette nyelvét s most ime megfordítva van. Most már nem vet­tem a dolgot oly félválról, mert határozottan em­lékszem arra, hogy a szerecsen szeme fehére mily erősen elütött ajfekete arcztól s a szemlélőre kelle­metlen benyomást tett, mig most jó formán alig észrevehető. Elhihetik önök, nem tartozom épen a gyávák és félénkek sorába, de megvallom hideg borzongást éreztem hátamon végig futni és minél tovább néztem az istentelen pofákat, annál jobban inamba szállt a bátorság, hozzá még úgy láttam, mintha a szem- és nyelv mozgásain kívül a torz­­arczok minden izma rángatózik, mi­által különb­nél különb pofákat vágnak felém, hol gúnyosan, ORSZÁGGYŰLÉS. A képviselőház febr. 24-én megkezdte a költ­ségvetési törvényjavaslat tárgyalását. A vitát He­gedűs Sándor előadó nyita meg rövid, de tartal­mas beszéddel, melynek elhangzása után Ho­­ránszky szólt, magáról a javaslatról nem szólva

Next