Székelyföld, 1894 (13. évfolyam, 27-66. szám)

1894-04-01 / 27. szám

XIII. évfolyam. Kézdi-Vásárhely, 1894. áp­rilis L, vasárnap. 27. szám. Politikai, közgazdasági, társadalmi és szépirodalmi hírlap. Megjelenik hatonkint kétszer­, csütörtökön és vasárnap. Előfizetési árak: Egész évre 6 frt, félévre 3 frt,­neg­yedévre 1 frt 50 kr. Egyes szám ára 6 kr. Felelős szerkesztő és kiadó tulajdonos: Dobay János. A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez, hirdetmények és előfizetések a kiadóhivatalhoz (ifj. Jancsó Mózes könyvnyomdája Kézdi-Vásárhelytt) intézendők. Kossuth Lajos itthona. Egy sötét, gyászos vonat robogott Magyarország föld­jére, magával hozva azon em­ber pórrészeit, ki egy f­élszá­­zadig volt egy nemzet bálvá­nya, ki után minden magyar szív eped­ve várt, de ő nem hallgatott az esdő szóra, nem jött haza s csak olykor-oly­kor küldött egy-egy jó üze­netet azoknak, kik­et oly na­gyon szerették, lás most hamva ismét a miénk, kit élve nem !) Írhatunk. G Gyászlobogókkal feldíszítve s a nemzet küldöttei által megszállva, robogott végig Magyarország földén a vonat, azon földön, melynek szabad­ságáért oly sokat tett az a halott, kinek hamvait magá­ban zárja, s a merre a vonat ment,gyászpompa, könnyek­nek patakzó árja, igazi mély­séges fájdalom fogadta a szo­morú menetet. Meg volt írva a sors köny­vében, hogy Kossuth Lajos­nak csak porrészeit leírhassuk, ama dicső lélek nélkül, mely lángolóan szerette nemzetét, de alkudni nem tudott, és az élettelen hamvakat is rajongó lelkesedéssel veszi körül a nemzet s oly nagyszerű pom­pával adja vissza az anya­földnek, minőt Magyarország sohasem látott. A nagy temetésnek első ré­sze már lefolyt Turinban s­­ amit erről eddig tudhatunk a legmelegebb hálára kötelez a j­o­g­i nemes olasz nemzet iránt, mely s velünk bánatunkban együtt érzett s oly impozáns módon­­ mutatta meg részvétét a gyász­­­­szertartás alatt. Kossuth Lajos hamvai már­­ megérkeztek az ország szivébe, szép fővárosunkba s néhány óra múlva megindul az óriási menet, mely a legnagyobb magyart elkíséri örök nyugvó­helyére. A gyászmenetben ott lesz az egész magyar nemzet. Már napok óta viszik a vo­­j­natok minden irányból a vá­­­­rosok küldöttségeit s a meg­­mérhetlen emberáradat mind Hu­lapest felé tör s mindenkit egy érzés tölt el a honfiúi fájdalom. v­o­s mind ez a nagy gyász, mely az egész országot beta­karja, nem mondva csinált­­ dolog, hanem a nemzet önkén­­t­­es adománya, melylyel leg­nagyobb fia emlékének adó­zik. Történelmünknek bizo­nyára egyik legszebb lapja leend minden időben 1894.­­ ápril 1-je, melytől az utókor­­ mindenkor lelkesedni fog ,s I V I megtanulja, hogy mi képen tudja a magyar nép nagy fia emlékét tisztelni. O.­­ TÁRCZA: Kirándulás a Supergára. Irta : Ifj. Gödri Ferencs. A kupola tágas öble és az egész tem­plom is : méltóságos, komolyan egy­szerű, minden túlhalmozott vagy ki­állító díszítés nélküli. Néhány, lán­goló színekben fénylő ablak-üveg­­festmé­­yen és a csiszolt márvány mozaik-padlón kívül, — mely sárga­­vörös-fekete már­vány­­­apókból van összerakva, ,— alig találni benne m­ás tarkaságot. Szerettünk volna a kupola külső karzatára is kijutni a kilátásért, de zárva volt. Lebocsátkoztunk hát a templomba s a művészi oltárokat futólag megtekintve, a katakombákba szálltunk alá. Le a fejedelmi sírbol­tokba, hol királyok és királynék, herczegek és herczegnők, oly kis helyen megférnek most egymás mellett a fényes márványfalak és boltozatok közt, kiknek valaha,, szűk vala egy ország.“ Mennyi nagyra­vágyód és kishitűség, gőg és meg­­hunyászkodás, szerelem és gyűlölet, boldogság és boldogtalanság, öröm és keserűség, nagyság és törpeség pihen itt csomóban, örökre elnémítva, kiegyenlítve, befalazva. Egykor or­szágokat mozgattak meg, most már a legyet se bántják, mely vakmerően aranyos czimereikre száll. A beszűrődő napvilág megragyog­­ tatja a nehézkes márvány szarkofá­gok remek faragványait, az elmúlt dicsőséget aranybetűkkel hirdető márványtáblákat, a titokzatos ho­mályban megvonuló allegorikus szo­borcsoportokat, a kegyelet és fájdalom fehér angyalait — és a halál ünne­pélyes csendje elnémítja az élők aj­kán a szót s a szív elszorul a mú­landóság hideg birodalmában. Minden zugból mintha azt halla­nék suttogni: „Grate m’e il sonno e besser di sasso , . ,“*) A boltozatok alatt szabadon álló, nagy márványkoporsók egyikében a dicső Viktor Emanuel neje, Maria Adelaida Francziska nyugszik. A nagy királyné ülő helyzetben van *) ..Kedves nekem az álom s az hogy kő­ből vagyok." S kifaragva a szarkofágon és márvány czimere fölött, a korona aranyos pántjai közé bedugva, eltört királyi palctája hever. Egyik olasz feliratá­nak értelme ez: „minden nép tudja, hogy erényeikkel teljes asszony valál." — Nagyrészben , befalazva, márvány­táblák m­ögött vannak a koporsók, s azonban néhányat vastag, kristály­­­­üveg­lapok mögé is helyeztek. Lát­­­­ható a koporsó s az eltemetéskor rátett sok koszorú is. Sajgóbb­­án a fájdalma annak, ki kedves halottja koporsóját, ily közvetlenül, bármikor megnézheti,­­ de a közönyös szem­lélőnek, inkább valami profán kira­katot juttat eszébe. Általában pedig, mondanom is fölösleges, hogy a terjedelmes sírbolt minden fülkében, fejedelmek bánata és pietása mily pazar fénynyel és művészettel van megörökítve. — Tagadhatlan, hogy szép és nagy­szerű a bécsi kapuczinus templom császári sírboltja is — és régibb, mint ez — de, az olasz művészet örök bája, subtilis finomsága, poeti­­­­kus kifejezőképessége és megannyi sok, kimondhatlan szép egyéni saját­ossága hiányzik belőle, a­mi itt meg van. Fölfelé igyekeztünk, ki a szabadba, vissza az ösök országába, az örök természet nagy templomába, mely itt a magasból nézve, igazán párat­lan,­­ gyönyörrel agyonéltető lát­vány, valódi isteni műalkotás. Belehal a tekintet a mélységes távlat messze szétterülő, fátyol ködös színszimfóniájába; eláll az ember lélekzete, s majd szeretné egyszerre felölelni, magába szívni egészen, ezt a megbűvölő végtelen képet, mely­től már első pillanatra megittasul szív­ós lélek. Az egész piemon­ti síkság, mint egy óriási eleven térkép, terül el alattunk, meglapult városaival, fal­­vaival, kifehéríti tornyaival, a folyók kígyózó ezüst szalagjaival, a­meddig a szem csak beláthatja. Aztán nyu­gatból északra kanyarodó roppant félkörben, a hegyóriások dombos lá­bainál, lilás ködbe olvad minden. És e misztikus, elömlő homály mö­gül, mintegy kitörve belőle, büszke Legújabb. A Kossuthot hozó vonatot minden olasz állomáson a kivonult városi testületek és elöljáróságok fogadták , mindenütt a legn­agyobb fájdalom és gyász mutatkozott.­­ Különböző oldalról felmerült hí­resztelések ellenében az Orsz. Ért. I fel van hatalmazva annak kijelen­tésére, hogy a magyar kormánynak Kossuth elhunyta esetében követendő magatartására nézve már 1889-ben­­ határozat jött létre, idősebb Andrássy­­ Gyula gróf közbejöttével. A határo­zathoz a Wekerle-kormány szorosan alkalmazkodott és alkalmazkodni is fog. A fővárosban ezrekre menő ide­genekkel van telve minden hely­. Óriási gyászpompát fejt ki. Minden ház, mely a halottas menet útvonalá­ban fekszik, fekete gyászszal van bevonva Az utczákon csak gyászba öltözött közönséget láthatni. A Magyar Értesítő jelenti, hogy­­ megtalálták Kossuth végrendeletét. A függetlenségi párt annak titokban­­tartását határozta el. Kossuth Lajos, neje és leánya holtteste pénteken délután 3 órakor érkezett Budapestre. Megmérhetlen számú embertömeg nézte végig azt a m­egható gyászszertartást, míg Márkus polgármester a holttestet Gerlóczy polgármesternek átadta. Az óriási embertömegen csak egy érzés uralkodott,a megrendítő fájdalom és a legmélyebb meghatottság. A keb­lekből feltört a zokogás a szemek , künynyekkel törtek meg. A holt­testet a múzeum csarnokában he­lyezték el. A gyászmenetben Kos­suth mindkét fia s Ruttkayné is részt vettek. A vonatok egyre szál­lítják az ország minden részéből a küldöttségeket. A temetésen több százezer ember fog részt venni. Gazdaközönségünk figyel­mébe. A földmivelésügyi m. kir. minisz­ter 8962. szám alatt ■ leiratot intézett Háromszék megye gazdasági bizott­ságának, melyre a gazdaközönség figyelmét fölhívjuk. A leirat így hangzik : „A lóhere-és luczernamag terme­lése a mezőgazdasági termelésnek a kis gazdák által is eredményesen űzhető egyik jövedelmes ágát képezi. Miután ezen, gazdasági viszonyainknál fogva, oly nagy fontosságú takarmány­nö­vények általános elterjedése, főleg a jó minőségű és tiszta vetőmagnak megfelelő áron való megszerezheté­­sétől függ, miután továbbá a mező­­gazdaságról és mezőrendőrségről szóló s a megalkotás küszöbén levő tör­vény a lóhere- és luczernamag arankamentes termelése és elárusí­­tása tekintetében szigorú intézkedé­seket fog életbe léptetni, mezőgazda­ságunk és főleg a kisgazdák érde­kében szükségesnek találom, hogy a lucterna­ és a lóheremag termelése minden rendelkezésre álló, eszközzel lehetőleg előmozdíttassuk. Hogy tehát a bizottság működési területét képező vármegyékben a kis­gazdákat a jó m­inőségű lóhere­mag termelésére buzdítsam, ezennel 100 frt, 70 frt és 30 frtból álló há­rom dijat tűzök ki, mely dijak azon kisgazdák között lesznek kiosztvni

Next