Székelyföld, 1898 (17. évfolyam, 74-75. szám)
1898-09-15 / 74. szám
Kézdi-Vásárhely, 1898. szeptember 15 csütörtök 74 szám. Felelős szerkesztő: Dobay János. Kiadó-tulajdonos: ifj. Jancsó Mózes. Megjelenik hetenkint kétszer: csütörtökön és vasárnap. Előfizetési árak: fgész évre 5 frt, félévre 2 frt 50 kr, negyedévre 1 frt 20 kr.— Egyes szám ára 5 kr. Községek, tanítók, Iparosok és Egyesületek, melyek egyenként, ha előfizetnek, 4 frtért kap_________________________jak a lapot.____________ EKELYFÖLD Politikai, közgazdasági, társadalmi és szépirodalmi hírlap. .A. kézdivásárhely városi és vidéki vadász-egyesület hivatalos közlönye. A lap szellemi részét illető közlemények, a szerkesztőséghez (Dobay János Kézdi-Vásárhelyit) intézendők. Kiadóhivatal: K.-Vásárhelyit az ifj. Jancsó Mózes könyvnyomdájában, hová a hirdetmények s előfizetési pénzek küldendők Megölték a királynét. Ez a rémhír járta be múlt szombaton este és vasárnap reggel az egész országot, iszonyú megdöbbenést, majd meg mély és igaz fájdalmat keltve fel minden szívben. Az egész műveit világ megremegett e szörnyű hir hallatára, de sehol sem fogadták azt oly igaz fájdalommal, mint Magyarországon, melynek több mint 4 évtizeden át jóságos királynéja, őrangyala vala. S midőn az ember a rémhírt hallja, szivében igazán megrendül a hit a gondviselés igazságosságában e véges emberi elmével nem képes felfogni, hogy a legfenköltebb uralkodóné s az erényekben leggazdagabb nő, kinek jó szivét csak áldani tudták nem csak népei, hanem mindazok, kik környezetében éltek, egy elvetemült ember tőrének essék áldozatul. Bizony csodálatos elrendelése az a sorsnak, hogy épen őt érje a gyilkos csapás se essék egy századvégi őrült eszme áldozatául; ő, a jók között a legjobb, a nemesek között a legnemesebb s a szenvedők között legtöbbet szenvedett s ő kapja azt ajszurást, mely nem is neki, hanem csak egy magas rangú embernek volt szánva. E rémes esettel szemben az emberi szív mély felháborodásában az egymásra toluló ezernyi érzelmek között igazán nem talál szavakat sem az iszonyat, sem a fájdalmas részvét méltó kifejezésére s nincs az a toll, mely kifejezni tudná azon hatást, melyet e rémhír az egész magyar társadalomra gyakorolt. Sirás, zokogás tört ki a keblekből, könyek törtek ki a szemekből s nem volt egy szív sem, mely mélységes fájdalmat ne érzett volna. Néma, sötét gyász borult a magyar nemzetre, mely soha, de sohasem fogja elfeledni az ő szeretett királynéját. Erzsébet királyné emlékét megörökíti a történelem múzsája s megőrzi a hálás magyar nép kegyeletes szeretete. A mi jó és bölcs királyunknak, kit családi életében anynyi megrendítő csapás ért, az isteni kegyelem és a hit fog erőt kölcsönözni, hogy utóbbi nagy veszteségét is elszenvedje. Talán némi vigasztalásul szolgálhat neki azon nagy fájdalom, melyet népeinek milliói vele együtt éreznek s azon megható gyász-ünnepély, melyre az egész ország készül. A magyar országgyűlés, Budapest főváros, a megyék és vidéki városok nagy készületeket tesznek a temetésre, mely Magyarország legnagyobb asszonyának hamvait kisérik örök nyugalomra s mozgalom indult meg, hogy szobrot állítanak emlékére s már az önkéntes adakozások eddig ezreket hoztak be; nincs e hazában intézet, testület vagy egylet, mely tehetségéhez képest örök emléket ne igyekeznék állítani a mi feledhetlen nagy asszonyunknak; szóval az egész Magyarország siet nagyszerűen, impozánsan kifejezni az ő mély gyászát, de legszebb emlék mégis az leend, melyeit népei szivükben megőriznek. .. I