Székelyföld, 1899 (18. évfolyam, 81-101. szám)

1899-10-12 / 81. szám

c /e^r* ^ ' “T XVIII. évfolyam. co1 Kézdi-Vásárhely, 1899. október 12. csütörtök 81. szám. •­­ SZÉKELYFÖLD Politikai, közgazdasági, társadalmi és szépirodalmi hirlap. .A Kézdivásárhely városi és vidéki vadász-egyesü­let hivatalo­ s­özlönye. Megjelenik hetenkint kétszer: csütörtökön és vasárnap. Előfizetési árak: tízgész évre 5 frt, félévre 2 frt 50 kr, negyedévre 1 frt.25 kr.— Egyes szám ára 5 kr. Községek, tanítók, iparosok és Egyesültek, melyet egyenként, ha előfizetnek, 4 frtért kap­jak a ni­pót. Felelős szerkesztő: Dobay János. Kiadó-tulajdonos : Ifj. Jancsó Mózes. A lap szellemi részét illető közlemények, a szerkesztőséghez (Dobay János Kézdi-Vásárhelytt) intézendők. Kiadóhivatal K.-Vásárhelytt az ifj. Jancsó Mózes könyvnyom­­dájában, hová a hirdetmények s előfizetési pénzek küldendők Nemzeti munka. * Ama nagy várakozások, melyekkel a­ magyar nemzet a parlamenti Campagne kezdete iránt viselkedett, azoknak a fel­tételeknek ismeretén és méltánylásán ala­pultak, melyek lehetővé teszik a törvény­­hozás hasznos működését. Az állami meg­erősödés eszméje, a társadalmi és gazda­sági fejlődés programmja az új kormány­zat alatt a diadalmaskodó ösztönök elemi erejével megotthonosult népünk minden rétegében és az egész nemzet általános lelkesedéssel és feltétlen bizalommal üd­vözölte amaz államférfiak tevékenységét, akik Széll Kálmán vezetése alatt e nagy problémák felelősségteljes megoldására vál­lalkoztak. Az általános népszerűség, mely­nek a Széll-kabinet örvend, nemcsak a mellett bizonyít, hogy a miniszterelnök programmja a nemzeti munka czéljait és utait erélyesen és sikeresen kifejti, ha­nem e munka vezetői­­számára biztosítja i e tevékeny közreműködését az összes hiva­tott tényezőknek, melyek legjobb tehetsé­güket és tudásukat állami életünk e re­­naissance-épületének kívánják szentelni. A magyar közvélemény tehát nagy meg­elégedéssel hallotta azt az új hangot, mely a parlamenti tanácskozások első akkord­jaiból teljes mértékben és pregnánsan ki­­hallatszik. Ez az uj hang a felhozott érvek nyu­godt és tárgyilagos mérlegelését, az elvek igazságos harczát keresi s elvből kerüli a személyes motivumok gyanusítását, a gyű­lölet és viszály szenvedélyes kitörését. Az új hang lehetővé teszi, hogy kényes kér­déseket a politikai tisztesség és parlamenti méltóság megóvásával hozzanak szőnyegre és a tapintatos elintézés, melyben a mi­niszterelnök ama kérdéseket részesítette, nemcsak a felfogás gyöngédsége, Széll Kálmán megnyerő személyisége mellett tanúskodik, hanem az új irány jellemző vonását, Széll kormányzási elveinek ter­mészetes megnyilatkozását is képezi. Alak és tartalom nehezen áll bárhol is lénye­gesebb összefüggésben, mint épen a mi parlamenti tanácskozásainkban. Voltak idők, midőn a nem helyes forma teljesen félrenyomta a tartalmat és majdnem vég­kép megbénította a parlament működését; a helyes forma ellenben még a nehéz tartalmat is sikeres megoldáshoz segíti. A viták magas színvonala, a különböző uta­kon haladó, de ugyanazzal a haza­szeretettel, ugyanazon czélokra törekvő pártok kölcsönös tisztelete arra van hivatva, hogy a törvényhozás prestige-ét i­­ teljes tartalmában éri,'alation fentartsa. És ez annál szükségesebb, minthogy a parla­ment a nemzet politikai tükre, mely csak­­ tisztán és önző gerjedelmek lehel lététől el­­ nem homályositva képes feladatát teljesí­teni; a nép a parlamentben legszentebb érdekeinek menedékhelyét látja, melyeket­­ magán­vágyak kíméletlen kielégítése ált­­­tál nem szabad veszélyeztetni; a parla­­ment végül a nemzeti munka helye, hol czéltudatosan és fáradhatlanul kell egy­­ szebb jövő előkészítésén működni. Nemzeti ünnepek. (Dsk.) Mire e sorok napvilágot látnak, túl vagyunk a hazafias­ kegyeletnek szen­telt ünnepek megható és meghatott izgal­­­­m­ain. Annyit láttunk, hogy az egész, osz­tat­lan magyar nemzet" pénsőségteljesen­­ ünnepelte a szabadságharcz legfájdalma­­­­sabb gyásznapjának ötvenedik évforduló­­­­ját, s hogy az ünneplés külsőségei, formái­­ nem a tüntetés jellegével bírtak, s hogy a hazafias kegyelet oltárán nem egy múló szalmaláng lobogott föl. Maga­ magát be­csülte meg az ország az emlékünneppel, melynek sugarai mindenüvé bevilágítot­tak, a­hol egy érző, igaz magyar szív dobog Annyira egységes volt a kegyelet­nek ez a mondhatni órisi megnyilvánu­lása, hogy beleolvadtak még a pártszen­vedélyek mérges fullánkjai is, s nincs és nem is lehet egyetlen szavunk sem a bár­mely irányban történhető rekriminá­­czióra. A­mit azonban különösen ki kell emel­nünk, az éppen ez az egységesség, melybe a különben éles ellentétben álló föl­fogások oly szerencsésen illeszkedtek bele,­­ hogy már magában az a tény nyilatko­­­­zata fajunk és nemzetünk nagyságának. A dicső vértanuk emlékének szentelt könnyek legdrágább gyöngyeitől öntözöt­­ten fonjunk a díszes emlék­szoborra letett koszorúk legszebb virágaiból harmatos koszorút s nyújtsuk át hangtalan beszé­dével a hálának. Annak a Nagynak, ki­­ hajdanta vért ontani parancsolt lelkiisme­­r­retien tanácsadók által félrevezetve, de a ki akkora Nagy tudott lenni, hogy a nagy­­ tévedések sebeit az ön­megtagadás béké­­s olajágával gyógyítja szakadatlanul azóta , hogy jobb és hazafias érzelmet lehellő lég­körben, becsületes tanácsadók között meg­ismert minket úgy, a­hogy mi őt megis­mertük és szeretjük. Az egekből is leszáll fenkölt homlo­kára a megbocsátás egy fénysugara, s ott őket nézik a mi izzó szeretetünk lángüzön­­jével ! .. . Most ne feledjük, hogy a legmaga­sabb bizalom első letéteményesének indít­ványára hozott oly határozatot a képvi­­selőház, melylyel a nemzet összhangját az ünneplésben fényesen dokumentálta. V­alóban, mintha Deák Ferencz nagy szelleme ébredt volna föl végre a magyar parlamentben s annak ez idő szerinti ve­zérében, ki az ő iskolájában növekedvén, valóban kiváló tanítványnak bizonyult ott és azokban is, a­hol a tanultakat a gya­korlatban kell érvényesíteni. Politikáját nem csak a Deák Ferencz szelleme lengi át, de az is termékenyíti meg. Programmjában már hangoztatta volt képletesen azt, hogy mélyebben kell szán­tani,é­s valóban j­­ó politikájának eke­­fordulói nyomán fakad az ék­et adó béke, sarjadzik a közös egyetértő munka dús termése, melynek barázdáit a hazafiság legszebb virágai ékesítik. A nemzeti munka naponta ünnepe­ket ül e képen, s a serény működés hét­köznapjai után minden héten ülhetünk közörömben egy-egy nemzeti ünnepet! A székelyföld érdekében. Hegedűs Sándor kereskedelmi miniszter nem elégedvén meg az ország közgazdasági viszonyaira nézve tanácsosainak informáczióval, saját maga kí­­­­ván látni és tapasztalatokat szerozni annak külön-­­­böző vidékein és e czélból már meg is látogatta a­­ felvidéket és az alföld egy részét. A kereskedelmi miniszter ezáltal elegendő ké­pen nem méltányolható ügybuzgalmáról és a hazai ipar­i kereskedelem föllendítésére irányuló tevé­kenységéről tett és tesz tanúságot, melylyel hálán kötelezi mindazokat, a­kik a hazai ipar fölvirágozta­­tásáért lelkesülnek, mint a­mely legfőbb tényezőjét képezi hazánk anyagi fölvirágzásának. Azon­ban nem csupán a körutazás ténye az, a­­­melylyel a kereskedelmi miniszter az ország közgazda­­sági ügyeinek előbbvitelén munkálkodókat hálára köv­­­­elezte, mert hiszen körutazásokat más miniszterek is­­ szoktak tenni, bárha ritkán s tanulmányi czélból meg­­ ritkábban, hanem az a modor, a melyet a tapasztalat - I szerzés czéljából tapasit. Nem elégszik meg a felü- I letes vizsgálódással és a tartózkodó vidékiek része- I ről adni szokott hiányos tájékoztatással, hanem sa­­­­ját maga szemlél, kérdez és tanulmányoz éles szem­­­­­el, fürkésző beszéddel és okos ősszel.­­ így azután remélhető, hogy a szorzott okulá­n­sok leszűrve a Hegedűsnél bőven meglévő államfér­fi a bölcsesség szűrőjén, régen várt nagyszabású al­­l­kotásoknak lesznek szülőanyjává. Hogyan is alkothatna máskép egy miniszte magasabb konc­epcziókat és hogyan fejthetne k

Next