Székelyföld, 1900 (19. évfolyam, 8-98. szám)
1900-01-28 / 8. szám
XIX. évfolyam Kázdi-Vásárhely, 1900. január 28. vasárnap 8. szám. • • SZÉKELYFÖLD Politikai, közgazdasági, társadalmi és szépirodalmi hirlap. Megjelenik hetenkint kétszer: csütörtökön és vasárnap. Előfizetésárak : Kérész évre 10 korona, félévre 5 korona, negyedére 2 korona 50 fillér. Egyes szám ára 10 fillér. Községek, tanítók, iparosok és egyesületek, melyek egyenként, ha előfizetnek, 8 koronáért kánján a lapot. Felelős szerkesztő: Dobay János. Kiadó-tulajdonos : Ifj. Jancsó Mózes. A lap szellemi részét illető közlemények, a anerkeentőséghez (Dobay János Kósdi-Vásárhelyit) intézendők. Kiadóhivatal K.-Vásárhelyit az ifj. Jancsó Moles könyvnyomdájában, hová a hirdetmények s előfizetési pénzek küldendők. Politikai antisepsis. Budapest, 1900. jan. 23. A politikai élet tünetei nemcsak egy születés és meghonosodás által keletkezett közösségnek nagyban és egészben lehetőleg hű motorikus reflexei, hanem physiologiájukban is rokon szempontokat nyújtanak. Az oknyomozó történelem már gyakran bebizonyította, hogy a szocziális és állami jól lét legcsekélyebb zavarai a sebes részek hanyag, gondatlan kezelése által az egész organizmus veszedelmes válságaihoz vezettek és hogy a mérges csirák a megtámadott szervet a kút felosztásnak tették ki. Ennek az államférfias igazságnak az ismerete magyarázza meg azt az előzékenységet, melylyel Széll Kálmán a kvóta-leirat feletti vitába belement, — előzékenységet, mely annál nagyobb s mondjuk ki, barátságosabb meglepetést okozott a közjogi ellenzéknek, minél szokatlanabb volt az utolsó évek történetében. És ha a miniszterelnök az antiseptikus kezelés elvében a legkényesebb ügyek prognósisát kedvezően alakította, magában a kezelésben tapasztalt mesternek bizonyult. A legtisztább hazafiasság hamisítatlan szabadelvűség és bámulatra méltó őszinteség az eszközökben és czélokban: ezek a miniszterelnöknek ama megnyerő, meggyőző tulajdonságai, melyek számára az ellenzéknek nemcsak tiszteletét, hanem rokonszenvét is megszerezték. Nem a bársony keztyű, — mely különben vas kezet fed be, — nem az udvarias hang, nem az előkelő bánásmód az, ami a legtövisesebb tdémáknak elveszi az élét , hanem Széll politikájának a szelleme tartja fenn a vita színvonalát a nemzeti feladatok magaslatán, ez a szellem tartja vissza a személyes viszálykodásnak minden gonosz csíráját. Az a fényes rögtönzés, mely a képviselőház hétfői ülésében a tetszés valóságos viharát aratta, ha kifolyása volt e szellemnek. A miniszterelnök beszéde nemcsak kimerítette a vita tárgyát, nemcsak meggyőzött adatai és érvei által, hanem minden kételyt is eloszlatott afelől, mintha lehetséges lett volna az ügyet valamely más módon is elintézni. Jellemző varázsa Széll eleqencziájának, hogy retorikájának hatása mindig friss marad, a hallgatóság megőrzi folytonos fogékonyságát, mely mindegyre megújul. A miniszterelnök hétfői beszéde nemcsak váratlanul gyors véget vetett a gravaminális vitának, hanem más örvendetes tényt is hozott magával: az általános helyeslés, mely a beszédet kisérte, az egész szabadelvű tábort egy impozáns egységkép mutatta be s ha az ellenzéki szónok gúnyosan konstatálta, hogy Széll Kálmán oly benső és tökéletes tetszést eddig elő nem kapott, e megjegyzés helyessége még csak fokozhatja a miniszterelnök megelégedését. Miután ugyanis tagadni nem lehet, hogy a kormánypárt egyes részei, melyek múltjuknál fogva külön megjelölést, határozott muancze-ot tartottak meg a klubsargonban, konszolidaritásukban és a miniszterelnökhöz való ragaszkodásukban bár teljesen egyenlők, tetszésükben azonban eddig mégis inkább csoportonként nyilatkoztak, aszerint, amint a théma közelebb állt múltjukhoz, a tegnapi általános lelkesedés bizonyítja, hogy a szabadelvű párt organikus összeolvadása tegnap ismét egy nagy lépést tett előre, hogy a rokon érintkezési pontok folyton folyvást szaporodnak és hogy a közös czélokért folyó harez a közös vezér vezetése alatt végre meg fogja pecsételni a szabadelvű párt tagjai közt az igazi, őszinte fegyvertestvérséget. TARGZA: A nagyasszony emlékezik......... — Jó, legyen a te akaratod szerint anyám. Hiszen te bölcs vagy és jó is. Aztán . . . igazad is lehet. Kádár Pali beszól így. A derék,akomoly Kádár, aki úgy betartja Isten ama parancsolatját, hogy: — Tiszteld atyádat és anyádat, hogy hosszú életű lehess e földön ! Már persze, akinek tisztelnie lehet mind a kétjőt, mert lám, Kádárnak csak anyja van. Na, de jó, a szerető anya. Kádár Pali megtörten emelkedik fel a székéből és lehajol, hogy megcsókolja a nagyasszony kezét. Az ezüsthajú, fehér fejkötős matróna pedig megsimogatja a fia lágy, hullámos, szőke haját és busán sóhajtva: — Hiszen bárcsak ne volna igazam édes fiam. Málnás Giziről esett szó különben. A hadházi Málnás Giziről, akinek kaczér mosolyát úgy ismerik mifelénk hét vármegyében a maros-menti gavallérok, mint a Pista czigány zsiros nyirventyűjét, mert, hogy mind a kettő sok bolondságba ugrasztotta be már a gyönge erkölcsű urakat. Kádár Pali nem gyönge erkölcsű ember, de nem ám! És ime mégis rabja lett a Málnás Gizi csalfai mosolyának. De, hogy az a rusnya kislány olyan veszedelmes személyiség. Mert megejt a szemével, szent igaz! Azzal a két nagy dióbarna olajos szemmel. Kádár Palit példának okáért nagyon is megzavarta e két szem. Tisztára őrültség, ami olyan embertől telhetik ki csak, aki nagy komolykodásában nem ér rá, teszem, okumlálni. Mert Kádár Pali hitvestársul akarja Málnás Gizit. Ugyan, hogy volna pedig Málnás Gizi feleségnek való ? Aki mulatságokon hajnaltájban a czimbalom tetejére ül és onnan lógázza a lábát, míg a fancsali pofáju Pista czigány reszketően húzza a fülébe, hogy: — Hej, de szörnyű messze vagyok telőled, Mégis mennyit álmodozom felőled ! . . . Az igaz, hogy megennivaló piskótalábai vannak ennek a Gizinek. De hát mért kell, hogy épen Kádár Pali vegye észre ezt? Ugyancsak szerencse, hogy résen van az ezüsthajú, jóságos matróna most és szerető szóval felvilágosítja a fiát. És a fia, engedelmes fia az ő szerető anyjának. Málnás Gizi sorsa tehát meg van pecsételve, nem lesz ő sohase hitestársa a komoly Kádárnak. Hát helyes, bizony helyes dolog ez. Mert lám, Málnás Gizi most, hogy itt játszanak azok az éhenhaló, rongyos színészek, veszedelmes czimboraságba elegyedett Szeremleivel, a hőstenorral. Szinte tüntet vele ez a Gizi, akinek az anyja, szegény, reszkető kézzel veri fogához a férje után járó nyugdíj garasait. Lelkéből siratja ez a szegény asszony a leánya bolondságait s mindennap uj barázdát mos a keserű köny az arczán. Málnás Gizit kezdik ime észre nem venni minálunk. Még a fiatal emberek is szórakozottan elnéznek a feje fölött immár, ha találkoznak vele. De hát lányos házakhoz járnak a boldogtalanok és olyasféle feltételeket volt alkalmuk hallani az utóbbi időben, hogy vagy Málnás Gizi, vagy . . . De lám, találkozik egyszer az ezüsthajú, jóságos matróna, a Kádár Pali anyja, Málnás Gizivel. Az állón, az akáczoktól árnyalt, hűvös állón sétál a tisztes úriasszony és meglát egy leányt a padon, amint vár valakire. De hogy a nagyasszonynak nincs okuláré a szemén, hát nem ismeri meg Málnás Gizit. A lány pedig köszön és alázatosan csókolja meg a nagyasszony fehér, keskeny kezét. A nagyasszony kivetőt talál ám a leányon és összevonja haragosan a homlokát. — Te kis lány — mondja szelíd hangján, mely most azonban nyomottan cseng, — így nem illik járni. A blúzod nagyon ki van vágva, fiam. Hát megengedi az anyád? És Málnás Gizi elpirul. Piros lesz egészen a haja tövéig és akkor egyszerre csak elkezd sírni. Furcsa, érthetetlen, hogy milyen szívszakadva sír ez a lány s hogy fuldokol, amint elfordítja arczát a nagyasszonytól. A nagyasszony bámul és leülteti a leányt a padra. Kérdi, mi baja , és szól a leány sírva. Lehet is azt érteni, mit beszél. Mondja, hogy rosszak az emberek. Aztán, ha valakit megszólnak, addig addig teszik, míg az maga daczból is alkalmat ad rá. Aztán újból elsírja magát. És szepeg, hogy milyen boldogság, ha valakit egy igazi férfi szeret. De lám, rosszak az emberek s a férfi hall- Polgári leányiskola. A kézdivásárhelyi jótékony nőegylet polgári leányiskolájának felügyelő-bizottsága f. évi január hó 26-án, a városház helyiségében, Kováts Dániel városi pénztárnok elnöklete mellett gyűlést tartott, amelyen, a nemes ügyért érdeklődő tagok, szép számmal jelentek meg.