Székelyföld, 1901 (20. évfolyam, 17-85. szám)
1901-02-24 / 17. szám
• • SZÉKELYFÖLD Politikai, közgazdasági, társadalmi és szépirodalmi hírlap. Megjelenik hetenként kétszer, csütörtökön és vasárnap. Kézdi-Vásárhely, 2001. február 24. Vasárnap, XX. év . oy am. 17. szám. Előfizetési árak : Egész évre 10 korona. Félévre 6 korona. Negyedévre 2 korona 50 fillér. Egyes számára 10 fillér. A lap az érti részét illető közlemények, úgy az előfizetési és hirdetési pénzek ifj. Jancsó Mózes könyvnyomdájába küldendők. Hirdetmények díja : 4 hasábos petitsorért, vagy annak helyéért 10 fillér. Nyilttér sora 30 fillér. A hirdetmények s nyitterek díja előre fizetendő. A választási névjegyzékek. Bármily örvendetes tanúságokat szolgáltatott a most folyó költségvetési vitában a kormány ipari és közgazdasági és földmivelési áldásos tevékenységéről a felszólalások egész serege, úgy a különböző pártok csaknem egyhangú elismeréséből kísérte, mint a miniszterek nagyszabású beszámolóiban a teendőkről, ez a nagyközönség zöménél nagyobb hatást nem keltett. Nem hagyott mélyebb nyomokat az egész nemzeti kultúránkat felölelő exposé, melyet ritka talentumús agilitású közoktatási miniszterünk tárcája tárgyalásának bevezetéseként elmondott. Ekként gondolkoznak azok, akik nem tudnak gondolkozni, pedig a viszony bizony, akik a dolgok gyökerére szeretnek látni és nézni, azok egyértelműleg megegyeznek abban, hogy a nemzeti vagyonosodás egy ilyen par excellence földmivelő államban, a nemzeti kultúra egy ilyen nemzeti mivoltában, szorongatott országban, mint a milyen a miénk, sokkal fontosabb valami, mint a kedélyek fölizgatására kiorditott jelszavak, miket a nesze semmi fogd meg jól czimével és jellegével díjtalanul fölruházhatunk. Hanem hát a népkedélyek ezzel az ágával számolnunk kell, amely egyre fokozódó mértékben lesi és várja a jó magyar természethez képest a mind közelebb jövő választásokat, s az ezekkel járó izgalmakat. Számol a figyelmét mindenre kiterjesztő kormány is, melynek becsületes törekvése elsősorban az, hogy az alatta és általa megalkotott kúriai bíráskodásnak az igazán és tisztán nyilvánuló közvélemény megnyilatkozása biztosító intézkedései minden vonalon teljes érvényben álljanak. Fontos tekintetben elsősorban a választási névjegyzék kérdése. A múlt évben tudvalevőleg az országgyűlési választások állandó névjegyzékét az évek hosszú sorozatára összeállították. Ezen 1901. évre érvényes választói névjegyzék alapján kell megejteni az idén az általános képviselő választást. Ezt az állandóság jellegével felruházott névjegyzéket ezután most már évrőlévre csak kiigazítják. Miután az új törvény értelmében a kiigazítási munkálat évenként körülbelül két hónappal előbb történik, mint eddig volt gyakorlatban, ennélfogva Széll Kálmán miniszterelnök, mint belügyminiszter, már most valamenynyi központi választmányhoz rendeletet intézett az országgyűlési képviselő választók 1902. évre érvényes névjegyzékeinek kiigazítása tárgyában. A belügyminiszter a központi választmányok figyelmét elsősorban az eddigi eljárástól eltérő s a választói jog megóvását ezérte lényegesebb rendelkezésekre hívta fel. Így meghagyta a belügyminiszter a központi választmányoknak, hogy az összeíró küldöttségek úgy az újonnan felvettekről, mint a kihagyottakról községenkint külön névjegyzéket tartoznak készíteni; ezenfelül azokat, kiket a választók sorából kihagyandóknak találtak, erről a kihagyás okának közlésével írásban értesíteni kötelesek úgy, hogy a kihagyottaknak okvetlen tudomást kell venniük a kihagyásról, hogy ez ellen esetleg jogorvoslattal élhessenek kellő időben. Mint még ezen írásbeli értesítésen felül a választókerület összes választóinak ideiglenes névjegyzéke a kihagyottak névjegyzékeivel együtt közszemlére kitétetik a központi választmány székhelyén, és még ezenfelül az illető városban,községben vagy körjegyzőségben szintén közszemlére kitétetik. Vastag hanyagság kell tehát ahhoz, hogy, valamely jogosult kimaradjon a névjegyzékből csak azért, mert kellő időben jogorvoslattal nem élt, azt elmulasztotta a kihagyás miatt. A belügyminiszter arról is meggyőződést akar szerezni, vájjon kihirdették-e azt, hogy a választók névjegyzéke közszemlére kitétetett és azt, mikor és hol lehet megtekinteni. E végből kívánja, hogy a közzéteendő hirdetmény hozzá bemutattassék. Ez csak egy jelenség, de azért egyik fő biztosítéka annak, hogy a kormány a maga részéről mindent elkövet, a választások tisztaságának megóvására. Vajha elmondhatnék ezt a többi pártokról is! Dr. Szász Károly. *I Bizalmi nyilatkozatok Sándor József országgyűlési képviselő iránt. Messze vagyunk még az új választásoktól, de már eddig is kerületben indult meg a mozgalom arra nézve, hogy a jövő választások minél békésebb egyetértéssel s lehetőleg a választók közös megegyezésével folyhassanak le. Az ilyen irányú mozgalmak főként oly kerületekre nézve bírnak nagyobb fontossággal, amelyekben a választókerület és képviselő között fennálló erkölcsi viszony úgyszólván lehetlenné tesz újabb személyi kombinácziókat s igy már jó eleve is biztosítani akarják maguk a választók a politikai békességet minden idegen aspirácziókkal szemben. Irtuk hogy ebből a szempontból nagyon is helyénvalónak tartjuk azt a mozgalmat, mely újév óta a kovásznát választók között Sándor József országgyűlési képviselő mellett folyamatban van. Nagyobb erkölcsi súlyt ennek főként az ad, hogy a választók emelni l T Á R G Z A. A szentmihályhegyi kisértet. — Elbeszélés. — — Irta: Szántó Vitus. — Vastag hólepel boritja már az alvó anyaföldet, fehér hópehelyek szállnak a kihalt fagyos jégben s a zord téli szél titokzatos regéket mesél a hótól megőszült lombtalan ágaknak!... Álmot, mély álmot aluszik az öreg föld s nem is hallja a zugó szélnek kísérteties regéjét, csak midőn egy-egy százados tölgy meg-meg rázza őszült fejét — mintha megunta volna a régi dalt, mely előtte annyira ismert — érzi, hogy oda fönt, a fehér hótakaró fölött valami rossznak kellett történnie , de aztán ismét elcsendesedik s alszik tovább nyugodtan s álmodozik újra a feltámadásról, a madárdalról, a lágy fugalomról — a tavasz ébredéséről !... S a zord téli szél újra regél, újra zug szúgásába csak a szálló hópelybek zizegése vegyül, mely misztikusabbá teszi a mesét, melyet nem hallgat meg semmi, nem senki, hisz oly régi az már, oly elavult, hogy még a didergő madirka is összébb húzza szárnyait, figyelemre sem méltatva az ósdi mesét, melyet nevető tavaszkor, hányszor végig hallgatott az átszéli öreg fűztől !... I. Régen, nagyon régen volt! Már talán a legöregebb emberek is csak atig-alig emlékeznek arra a gyönyörű kastélyra, mely ott terült el a szentmihályhegy lábai alatt csinos kőkerítéssel övezve, melyen belül sűrűn egymás mellé nőtt hatalmas jegenyék tekintettek föl a hegy tetején levő öreg templomra, hol a körülötte fekvő halottak birodalmából, mintegy kiemelkedve néz alá karcsutornya a kicsiny falucskára. E háromszéki székely falucska lakói csendes, buzgó vallásos emberek s ez a tündéri kastély volt nekik segítőjük, istápolójuk a jó és rossz napokban egyaránt. A kastély ura Sáromberky gróf atyailag bánt velük. Ha tanács kellett nekik, azzal szolgált, ha baj érte őket egyenesen hozzá fordultak ; szegényhez, jó módúhoz, elhagyotthoz, árvához, mindenkihez, volt egy jó szava s nagyon gyakran nem csak szóval, de anyagilag is támogatta őket. Leánya, a 18 éves trón grófnő meg éppen jótevő őrangyaluk volt. Nem ritkán nézett be egy-egy szegényes kunyhóba egy-egy elhagyott családhoz s mindig talált egy vigasztaló szót, egy kis alamizsnát számukra, mivel a nyomort, a keservet, pillanatig bár, de enyhíteni tudta. Éppen ezért a kicsiny falunak aprajanagyja imádta ez angyali teremtést s boldog volt, ha hálája jeléül csak ruhája szegélyét is érinthette. Míg Sáromberky grófnőt a szent mihályhegyen levő családi sírboltba el nem helyezték, Irén grófnő csak ritkán érintkezhetett a külvilággal, mert az öreg grófné oly irányt akart adni leánya nevelésének, mely inkább az arisztokratikus szellem felé hajlott, mi — úgy látszik — Sáromberky grófnénak öröklött tulajdonai közé volt sorozható. Amint azonban a kripta ajtaja előtte is bezárult, e nevelés is örökre véget ért, mivel az akkor még csak 15 éves trón grófnő alig szívhatta magába anyja szellemét annyira, hogy az gyöngéd lelkében állandó gyökeret verhetett volna. A gróf pedig neje halála után teljesen visszavonult a külvilágtól s ama már-már rögeszméje vált gondjának élt, hogy egyetlen leányát, mint családjának utolsó sarját, miként házasítsa ki úgy, hogy neve is fönnmaradjon s a családi vagyon se szálljon másra. Ez a könnyen megoldható kérdés oly megfejthetetlennek tűnt föl Sáromberky gróf előtt, hogy csaknem betegévé is lett s igy nem csoda, ha elkerülte figyelmét azon körülmény, hogy a hajadonná vált Irén grófnő szivében is életre keltek azok a titkos érzelmek, melyek oly önkénytelenül támadnak a női kebelben és a melyek annyi boldogságnak és szerencsétlenségnek okozói egyaránt. Gyakran látjuk Irén grófnőt napsugaras nyári délutánonként a kastély kertjében könyvvel kezében sétálni s olykor-olykor fel-fel pillantva révedező tekintettel a távolba nézni, mintha keresnének valakit fürkésző szemei. S hányszor, meg hányszor figyelhettük meg, ha útja a parkba vezetett, mily mereven tekint a szembe fekvő erdőségre, mintha látni vélné azt, kiért ő képes volna oda adni nevét, rangját, gazdagságát, mindenét csak magáénak mondhatná. S ha néha, néha vadászkürt hangjai ütötték meg füleit, mintha új életre kelne, mintha kicsiny szive hevesebben dobogna nyugtalanul sétál a part gruppjai között, mintha várna valakit, kit rég nem látott, mintha félne valamitől, de örvendene mégis jöttének. A vadászkürt hangja mind közelebb és közelebb ér, mig végre eláll s könnyed léptekkel egy barna ifjú lép be a kert hátsó ajtaján, vállán fegyverrel, mellette, ha kutya, a hatalmas Caesar hátán hozva az elejtett vadat. Terényi Béla az uradalom fiatal erdésze volt az, ki iránt Irén grófnő lángoló szerelemre gyuladt.