Székelyföld, 1902 (21. évfolyam, 24-81. szám)
1902-03-23 / 24. szám
I • • Kézdi-Vásárhely, 2002. márczius 23. Vasárnap, XXI. évfolyam, 24. szám. Eléfkezési árak : Etréssz évre 10 korona. Félévre 5 korona. Negyedévre 2 korona 50 fillér. Egyes szám ára 10 fillér. A lap szülemi részét i lelő közlemények, Vajna Károly szerkesztőhöz, az előfizetési és hirdetési pénzek ifj. Jancsó Mózes könyvnyomdájába küldendők. Hirdetmények dija: 4 hasáb is petitsorért vagy annak helyéért 10 fillér. Hivatalos és árverési hirdetmények külön díjtétel szerint. Nyiltter sora 30 fillér. A hirdetmények s nyiltterek dija előre fizetendő. Egy csöpp szoczialistaus. (M—d) A napjainkban folyó parlamenti tárgyalásokat elsősorban dominálni látszik ugyan a közgazdasági irányzat, de bármily fontosságot tulajdonítsunk, agrikultur állam lévén, e kérdésben fenforgó felfogásoknak — nem lehet tagadni, hogy burkoltan bár, a közgazdasági viták mégis csak a közös vámterület és a munkáskérdés körül forognak. Mert úgy a munkáskérdés, mint a vámterület kérdése, nem csupán szervi, hanem leplezetlenül okozati összefüggésben van mezőgazdasági érdekeinkkel. Érdekes az, hogy míg az agrárirányzat óvatosan kerülgeti a kérdéseknek ilyetén formálását, addig az önálló vámterület eszméjének egyre növekvő térfogását szemlélhetjük iparosaink körében. Egyre jobban tért hódit az a meggyőződés e körökben, hogy hazai ipart megteremteni, közgazdasági önállóságunk alapfeltételeit biztosítani a közös vámterület mellett nem igen lehet, mert tb. fejlettebb osztrák ipar a legtöbb iparágban csírájában fojtja meg a zsenge magyar ipart. A magyar piacon — szerintük — az osztrák ipar szinte egyeduralmat élvez, míg a magyar munkások ezrei munka nélkül lézengnek a főváros utcáin, más ezrek pedig Amerikába vándorolnak. A képviselőház üléseiben már éreztette hatását az egyre komolyabbá váló munkás képelés, Ojattb szektet kapott a főváros azokból a veszélyes mozgalmakból, melyek — ha a munkátlanság állapota soká tart — a társadalmi rendet és a közbiztonságot is fenyegetik. A muntkátlanok által rendőri engedélylyel rendezett tüntető körmenet a féktelenség és rombolás ijesztő kitörésévé fajult. A munkanélküliek száma a fővárosban bizonyára nagyobb annál, amelyet aivatalos statisztikának tudomása van, mert a mindenünnen idetóduló munkák présükkel egyre szaporodik. A kormány által kilátásba helyezett nagyszabású közmunkák és megrendelések enyhíteni fogják ezt a fenyegető helyzetet. A munkanélküliség enyhítésére célzó kormánytevékenységnél nem volna szabad továbbá tekinteten kívül hagyni azt a körülményt, hogy hazai iparvállalatainknál sok ezer idegen munkás van alkalmazva. Ezek az idegenek, némely idegen származású munkavezetők kedve- zése folytán, kiszorítják a hazai munkásodót , ezek a közjótékonyságnak válnak terhére. Nálunk is alkalmazni kellene tehát azt az eljárást, melyet ez idő szerint Németországban nagy mértékben alkalmaznak, mely abból áll, hogy tömegesen kiutasítják az idegen illetőségű munkásokat nehogy a nyomott ipari helyzet mellett a saját munkásaik foglalkozás nélkül marad janak s a községeknek terhére váljanak. Az idegen munkások ez idő szerint nagy tömegekben kénytelenek elhagyni Németországot, mig nálunk osztrák és német munkások nagy mértékben elvonják a hazai munkások keresetét s közvetve és közvetlenül fokozzák azt az elégedetlenséget, melyet a munkásosztály tömegeiben tapasztalunk. A képviselőházból. A képviselőház márczius 20 iki ülésén, napirend előtt Lukács László pénzügyminiszter benyújtotta a magyar államadósságok konverziójára, valamint az 1893. évi tizennegye- dik törvénycikk kiegészítésére vonatkozó javaslatokat. Ezután folytatták a földmivelési költségvetés részetes tárgyalását. A bor és szőlőtermelés tételénél Hertelendy Major Ferencz, Baross Károly és Szederkényi szólaltak fel,akik az olasz borvár klauzula megszüntetését, a borfogyasztási adó leszállítását és a borhamisítók ellen szigorú intézkedéseket kértek. Günther Antal a szőlők rekonstruálásánál fennálló bajokról panaszkodik. Az indemniti A kormány, mint beavatott helyről értesülünk — rögtön a húsvéti szünet után, május végéig tartó indemnitást kér. A konverzió tárgyalása A pénzügyi bizottság, már szombaton tárgyalás alá veszi a magyar konverziós törvényjavaslatot. Képviselőválasztók névjegyzéke. Az ország- gyűlési képviselőválasztók jövő esztendőre érvénynyel bírandó névjegyzékének összeállítására vonatkozóbn Széll Kálmán miniszterelnök, mint belügyminiszter körfondeletot küldött az ország összes központi választmányaihoz, amely szerint a választókerületek összes választóinak névjegyzéke a központi választmány székhelyén, az egyes községek választóinak névjegyzéke pedig a kihagyottak névjegyzékével együtt az illető községekben május 5-től húsz napig közszemlére múlhatatlanul kiteendő. A reklamácziók május 15.-ig, az észrevételek pedig egyene hónap 16 — 25-ig fogadandók el. Úgy a reklamácziók, mint az észrevételek felett a körrendelet szerint a központi választmány julio,s 211-ig köteles határozni. szerint egyedül a szülő tulajdonának tekintik, még pedig olyan tulajdonának, aki felett teljesen s mondhatni önkényesen rendelkezhetik. Van ugyan az 1868. évi XXXVIII. t.-cz.-ben oly rendelkezés, amely a gyermek feletti felügyeleti s intézkedési jogot a szülő kezéből a hatóság kezébe teszi át, azon esetre, ha a szülő gyermekének rendes iskolába járását elhanyagolja, a törvény szellemének érvényesülését mindazáltal a gyakorlatban sehol sem tapasztaljuk. Különben vegyük közelebbről szemügyre a dolgot s lássuk, mi a helyzet olyankor, ha a szülő gyermekét az előstt intés és a megfelelő fokozatú pénzbüntetések kirovása daczára is visszatartja az iskolától ? Igaz, hogy a hatóságnak ilyenkor joga volna az elhanyagolt gyermek részére gyámot rendelni ki, annak rendes oktathatása és nevelése czéljából. Sajnos azonban, hogy a törvény nemes intenziója elé a kivitel a legöbb, sőt talán minden egyes esetben elháríthatatlan akadályokat emel. Mert a gyám kirendelés jogával kötelességek is járván, a hatóságok egyáltalán nem élnek e jogukkal, nehogy az ilyen esetekben többnyire szegény gyermekek tanításának s nevelésének tőrhe a község nyakába szakadjon. Íme tehát a község is azt az elvet vallja, hogy a gyermek a szülőé, tehet vele, amit akar, neki arra semmi gondja Tőle ugyan felnőhet a gyermek tanulatlanul, minden életpálya választás s annak kitanulása nélkül, zsarolhatja a sokszor önmagukkal jótehetetlen szülőket, lézenghet napestig az utczákon, káromkodhatik, illetlenkedhetik, a kisebbeket ütheti, verheti s kifosztogathatja, ha elöl találja. Lophat is, ameddig rajta nem érik; ha azonban ez bekövetkezik, akkor már a hatóság nem marad veszteg, hanem megindítja az eljárást a gyermeknek valamely javítóintézetbe való felvétele iránt. Az okozatnál megjelenik mint büntető az, aki az okot eltávolítani elmulasztotta. Pedig régi közraendis: „Principiis obsta, sero medicina paratum“ S ezt a büntetést is azonban korántsem a gyermek iránti jóakaratból alkalmazzák, ők nem, hanem azon okból, hogy a közbiztonság ilyen módon veszélyeztetve ne legyen. Arra persze ilyenkor alig gondol a hatóság, hogy egy gyermek eltartása a javítóintézetben százakba kerül s hogy a százakat a gyermek szüleinek szegénysége folytán azon községnek kell kifizetni, amelyből a kérdéses gyermek való. Természetesen arra sem gondolnak, hogy azon esetben, ha a gyermek kisebb korában nem egyedül a szülő önkényére lett volna bízva, hanem a szükséges ellenőrzés gyakorlása mellett a gyermek nevelésében lévői hiányok idejében kellőkép pótoltattak volna, nem következett volna be szüksége a javítóintézet alkalmazásba vételének. Ámde ha a hatóság mindezekre nem gondolt is, már arra csakugyan gondolnia kellett volna, hogy az a javítóintézet sem javít ál meg minden gyermeket, de sőt lehet mondani, hogy aránylag nagyon is kevés azok száma, akik onnan kikerülve végleg a jó útra térnek. Már most mi történik, ha a többiek között az is gonosz és megátalkodott maradt, aki a község költségén küldetett a javítóba? Mit csinál a hatóság, fia az ilyen subancz veszélyezteti majd a közbiztonságot, hogy szabadul meg tőle? Avagy meg lehet ezektől is szabadulni ? Igen, meglehet. Csakhogy ez a megszabadulás a börtön lakóinak számát gyarapítja s minden ilyen esetben megfosztja a társadalmat, illetve annak valamely rétegét két munkás kéztől, melyek kellő időben alkalmazott megfelelő eljárás mellett hasznos munkát végezhettek volna. A társadalom a gyermeknevelés szolgálatában. Irta: Tóth Kálmán*) 1. Joga s kötelessége-e a társadalomnak a gyermeknevelés munkájában résztvenni? Küönös kérdésnek látszik, pedig valójában mégsem az. Nem az, mert a gyermeket ez idő *) Melyen ajánljuk az életből vett ezen rendkívül értékes czikket olvasóink figyelmébe. Szűk.