Székelyföld, 1903 (22. évfolyam, 54. szám)
1903-07-05 / 54. szám
• * SZÉKELYFÖLD Politikai, közgazdasági, társadalmi és szépirodalmi hirlap. Megjelenik hetenként kétszer: csütörtökön és vasárnap. Kézdivásárhely, 203. július 5. Vasárnap. XXII. évfolyam. 54 szám. Felelős szerkesztő: Vajna Károly. Kiadó laptulajdonos: Ifj. Jancsó Mózes. Előfizetési árak : Egész évre 10 korona Fé évre 6 korona. Negyedévre 2 korona 50 fillér. Egyes szám ára: 10 fillér. A lap szellemi részét illető közlemények, Vajna Károly szerkesztőhöz, az előfizetési és hirdetési pénzek Ifj. Jancsó Mózes könyvnyomdájába küldendők. Hirdetmények dija : 4 dasáb is petitsorért, vagy annak helyéért 10 fillér. Hivatalos és árverési hirdetmények különdíjtétel szerint. Nyilttér sora 30 fillér. A hirdetmények s nyiltterek dija előre fizetendő. A legújabb obstrukczió. Budapest, jui. 3. Ismét kitört az obstrukczió. Úgy kell lenni, hogy valami fonográfot rejtettek el valahol, valamikor a képviselőház termében a vérmesebb ellenzéki honatyák s ez a fonográf most szaporán, váltakozó skálában ontja az obstrukcziós hangokat. Obstrukczió! Obstrukczió! Ez a mai nap kipattant szenzácziója. Újnak nem lehet mondani, mert immár múltja van és politikai tényezővé vált. De hogy formában, kifejezési módban újra törekszik, azt nem lehet elvitatni tőle. Minden mindegy. Akárhogyan is áll a dolog, maga az obstrukció a magyar parlament méltóságának rosszul áll. Olyan, akár a divatos Panama-kalap, mely drága és a melleti viselőjének olyan ábrázatot ad, mintha muszájból viselné. Az obstrukczió is drága. A parlament tanácskozási rendjének komolysága vész el a díján. Az a parlament, ahol Kossuth Lajos oly fensőséggel hajolt meg nemzetének nagysága előtt, ahol a legnagyobb magyar és a haza bölcse a politikai vitatkozásnak olyan nemes hanghordozásával küzdöttek a nemzet jogaiért, az a parlament, ime, belevész az artikulálatlan és minden nemes formájából kivetkőzött vita hangzavarába, melyen a szárnyas szó nem tartalmi súlyával, hanem a tüdő közvetítésével erőre kapott hang lármájával igyekszik hatni. Pedig a jó tüdő még nem mentett meg hazát, de a helyén álló szív és igaz lélek igen ! A tüdő nem lehet szerve a komoly politikának és ettől szeretnénk megóvni azokat, akik a czél érdekében, amelyet üdvösnek és a nemzeti érdekek szempontjából hasznosnak látnak, nem válogatják meg az eszközöket s a kik adott szavuk meg nem tartásával újból csak obstruálnak és obstruálnak — az ersenyvédéshez közeledő ország kimondhatatlan nagy kárára. Nem vonjuk kétségbe az obstruálni akarók hazafias voltát, de hogy ezt az adott szó meg nem tartásával kezdették meg— azt, bármint nem akarnék is , hazaf i has intencziójuk rovására kell fölírnunk. Az új ujonczjavaslatok. Kolozsváry Dezső honvédelmi miniszter a képviselőhöz keddi ülésén beterjesztette a rendes katonai ujonczokról szóló javaslatokat. Az egyikben további egy esztendőre kéri az ujonczlétszámnak az eddigi számban való megállapítását, a másikban pedig ugyanannak megajánlását. E szerint a közös hadsereg és a haditengerészet ujoncz jutaléka erre az esztendőre 103 100 embért, a magyar honvédség újonczjutaléka perlig 12.500 embert tenne. A képviselőház mind a két javaslatot a véderő bizottsághoz utasította előzetes tárgyalás végett. TÁRGI Árván: Milyen üres, kihalt lett minden, Hogy elrepültél szőke lányka, Azóta nincsen itt vidámság, És nincs a napnak ragyogása. Az emberek mind szomorúak, Mintha valakit temetnének, Én álmaimban fel, fel hal iszik, Valami bus, halotti ének. S úgy hallom, mintha nekem szólna, S úgy érzem már:szivem se dobban, Csak a halotti ének bakszik Egyre fájóbban, egyre jobban.......... Vértesy Gyula: A szerencsétlen flótás. (Monolog.) Irta : Rákosi Zoltán. (Elegáns 18 év körüli fiatal ember, báli ruhában és felöltővel a karján kezében egy kis utazóbőrönd. Berohan, a felöltőt és bőröndöt ledobja.) (Boszosan.) Ez már mégis borzasztó! . . . Belesülni ............csúfosan felsülni...............én, a híres monologista! S hozzá még ki is csaptak!............. Nem .... nem! t Ezt a szégyent nem bírom tovább viselni!! ! (Felnéz, észreveszi a közönséget, megütődve.) Oh ! Önök .... itt .... ? (Nyájas udvariassággal). Bocsánatot kérek, hogy ily illetlenül viselem magam, de .... de...............hol is kezdjem csak ? .............Igen ! Én Berkesi Ernő, IV. éves tanítójelölt vagyok, egy év múlva pedig tanító, népnevelő, nemzet napszámosa, vagy — ha így jobban tetszik — apostoli Minő szop czimak ! De miért mondom ezeket Önöknek ? — hisz Önök engem mind nagyon jól ismernek............Bár ne ismertek volna soha............soha! Mért is jöttem én erre a nyomorult világra, akkor most nem történt volna velem ilyen .... ilyen.............nem is tudom minek nevezzem .... szerencsétlenség .... Hallják csak kérem mi történt velem. A *............................i tanuló ifjúság az ott felállítandó Kossuth-szobor javára.............(Felsőhajt) Ak ! édes Kossuth apánk, ha Te tudtad volna, hogy miattad mi fog történni velem, bizonyára nem születtél volna e világra.............Tehát amint mondom, a felállítandó Kossuth szobor javára egy műsorral egybekötött tánczmulatságot rendezett. Ebből az alkalomból felkértek engem is, hogy az estély fényét egy monológ előadása által „szíveskedjem emelni.“ (Kérdő tekitettel.) Nem hiszik . . . .? Már pedig eltehetik kérem, mert én rendkívül ügyesen tudok monologizálni, különösen mikor a papa, vagy a mama megszid . . . . S hozzá még ügyes, fess fiú is vagyok. De hagyjuk ezt! Tehát amint említem, felkértek szerepelni. Nos én mit tehettem egyebet............? A meghivást elfogadtam. Kérem, mikor az embert felkérik, hogy intelligens közönség.............egy csomó szép lány előtt szerepeljen s ha hozzá még azt is tudja, hogy részben tőle függ az estély sikere . . . .! Ah! ez olyan valami...............egy kis lány talán elájulna örömében ............. No, én ezt nem tettem, annál sokkal okosabb vagyok, minthogy elájuljak. Nem hiszik? Önök semmit sem akarnak elhinni. Talán még azt sem hiszik, hogy itt vagyok? ... . Tehát nem ájultam el. Elkészültem Peterdinek egy szép,................szép az ördögöt ! No hát szép, vagy nem szép, a fő az, hogy megtanultam Peterdinek az „Orr“ czímű monológját. No, ha ezt választottam, hát kaptam is orrot . . . Valóságos „pech“-em volt. Már a kolozsvári pályaudvaron lekéstem a vonatról. Lekéstem egy átkozott hordár miatt............Ah, hogy szerettem volna a gazembert megtépászni, ha nem féltem volna, hogy majd ő tépász meg engemet. De hát ő tulajdonképen nem is volt hibás Mert úgy történt, kérem, a dolog, hogy odaadtam a bőröndömet a 13-as számú hordárnak ama meghagyással: vigye ki azt az állomásra és ott várjon meg engem. Hát ő ki is vitte, csak az volt a bökkenő a dologban, hogy az I. osztály várótermében várt, s én pedig III. osztályban szándékoztam utazni — nem lévén IV. osztály — s igy a II. osztályú várót*? A képviselőházból. A képviselőház jul. 1 i ülésének az elején, napirend előtt, Rakovszky István kérdést intézett a miniszterelnökhöz, hogy az 1899. XXX. t.-cz. megváltoztatására vonatkozó, tegnapi programbeszédjében említett javaslatot, hogy értelmezi? Khuen Héderváry miniszterelnök rögtön válaszolt a kérdésre s kijelentette, hogy a változtatást csak úgy értette, hogy a tárgyalásokat előzetesen megkezdhessék a külállamokkal a szerződések megkötése előtt. Különben, nem ragaszkodik ehhez a kijelentéséhez. Polónyi Géza a házszabályok alapján a kérdést nem tartja megengedhetőnek napirend előtt tárgyalni, mert az a miniszterelnök előterjesztéséhez tartozik. Ezután Nessi Pál intézett kérdést napirend előtt a honvédelm miniszterhez, hogy aratás idején tényleg behívják-e a póttartalékosokat? Kolozsváry Dezső honvédelmi miniszter kijelentette, hogy majd előbb megvizsgálja a dolgokat s azután fog nyilatkozni. Az ellenzék egyszerre felzúdult s átkiabálta a