Székelyhon, 2020. április (2. évfolyam, 62-81. szám)

2020-04-06 / 65. szám

' ■:; BeJoEepB AZ ELŐADÓMŰVÉSZ EGYENRANGÚ A KÖLTŐVEL beszélgetés Banner Zoltán előadóművésszel ­ Aki láthatta, hallhatta, tudja, Banner Zoltán előadóművész egymaga több emberhez juttatta el a verset, mint a komoly állami támogatással működő színházak. Bodor Pál azt mondta róla, ha a költők évente díjat nyújtanának át a költészet legjobb népszerűsí­tőinek, minden évben rá szavazott volna. Zoli bácsi, nem kell siet­ni, van időnk, úgyis önkéntes karanténban vagyunk. Itt van előttem az általad dedikált, Örvendjetek, némaság lovagjai! című köteted, az, amit én va­lamikor aláhúzogattam, mert minden könyvembe beleírok an­nak jeléül, hogy használom. Eb­ben írtad, hogy „a mi tájainkon minden versmondó művész ma­gányos harcot folytatott a versért és a pódiumért”. Na, kérlek szépen, az embe­rek talán még emlékeznek a vál­tókezelő munkájára. Régebben, ugye, ha a másik vágányra kellett átmenjenek a vonatok, akkor a váltókezelő átirányította a váltót. Mi ketten váltókezelők vagyunk, én egy öregebbik váltókezelő, aki a két világháború közötti erdé­lyi előadó-művészet után váltot­tam, te pedig az utóbbi években. A két világháború közötti erdélyi előadóművészet: Jancsó Adri­enne, Tessitori Nóra, György Dé­nes, Brassai Viktor már egyszer kialakítottak egy versmondó kultuszt. Aztán Tessitori Nóra teljesen a beszédtechnika oktatá­sának szentelte életét a színiaka­démián, Jancsó Adrienne átment Magyarországra, György Dénes bácsi kivonult, Brassai Viktort meg kivégezték. Tehát, amikor én 1964-ben bemutattam a Bartalis János-estemet Életem a versben címmel, akkor újraindítottam az önálló előadóestek műfaját, a pó­dium művészetét, és ebből egy ha­talmas mozgalom nőtt ki. - Egyáltalán: miért kezdtél bele ebbe a vállalkozásba? - 1963-ban megjelentek Bar­talis János összegyűjtött versei, és engem rendkívül megihlet­tek. A kötetet elolvasva rájöttem, hogy az erdélyi magyar líra tel­jesen egyenrangú a világ bár­melyik népének a lírájával, be­leértve az anyaországi magyart is. Eldöntöttem, hogy minden évben egy nagy erdélyi költőt pódiumra viszek. - Milyen szempontokat követ­tél, miből indultál ki, mikor új műsort szerkesztettél? - Az előadóművészi pályám első felében egy-egy költő életművének bemutatását tartottam feladatom­nak. 1970-ben a Bartók-műso­romtól kezdve éreztem azt, hogy így soha nem érek a végére, an­­­nyi jó költő van, hanem egy-egy eszmét kell kitűzni, és aköré kell anyagot gyűjteni. A legjobb költők legjobb versei örök életűek. Nincs elévülés. Aktualitásuk egyszerűen örökkévaló, mert az örökkévaló emberi témákról szólnak: élet, halál, szerelem. Ezen belül olyan erényekről vagy eszményekről, mint szabadság, igazság, szeretet, barátság. Csak amik ilyesmiről szólnak, és nem szöveget raknak szövegre, csak az a vers vagy köl­tői mű él még száz év múlva is. - Beszélj egy kicsit a vers és a dal viszonyáról! - Ez a mi műfajunk (éppen ami­att, hogy színpadi magányt jelent), feltételezi a többi művészetekhez való érzékenységet, tájékozódást is. A művészeteket mindig összes­ségében figyeltem és értékeltem, mert nincs olyan, hogy valakinek van irodalmi műveltsége és köz­ben azt sem tudja, hogy ki volt Ko­dály Zoltán. A műveltség annyit jelent, hogy az összes művészetek­ben van jártasságod. A zenét a mi pódiumművészetünk társművé­szetének lehet mondani. Maga a vers zene. A nyelvnek a legszebb Zorkóczy Zenóbia tulajdonságai érvényesülnek a versben. Az igazi vers a köznapi beszédnek a művészi formája, és ezen művészi forma egyik alap­vető sajátossága a zeneiség. A magyar nyelvnek, ha szépen be­széled, olyan zeneisége van, olyan hangmagasságok és olyan hang­szerhatások jelennek meg egy-egy szónak a kimondásában, ami­lyen egyetlenegy más nyelvben sem található meg. A magyar szó olyan hiteles, olyan igaz. Amikor kimondom az igen, a nem, a ke­nyér szavakat, ráadásul egy olyan művészi formában, mint amilyen a vers, hát az óriási felelősséggel jár. Hogy azt úgy hallják, mint az imádságot. Ehhez nem kell letér­delni, hanem csak meggyőződés­sel, a nyelv törvényeihez hűen kell kimondani. Egy betűt sem nyelni el. A beszédet tanítani kellene. - A könyvedben „a gondolatme­net igazságáról” beszélsz. Mit is jelent ez pontosan? - Akkor nem követhetsz el ha­misítást, ha azt a gondolatmene­tet, amit a költő elrejtett a versben, te újraértelmezed, újraértékeled a magad személyisége szerint. Csak akkor követsz el hamisítást, ha neked nincs a versről véleményed, és úgy próbálod a költőt kifejezni. Ilyen nincs. Te, az előadóművész egyenrangú vagy a költővel. Azért választod az ő versét, mert abban magadat találod meg. Na, akkor tessék magadat adni. BANNER ZOLTÁN (Szatmárnémeti, 1932) író, művészettörté­nész, előadóművész. Középiskolai tanulmányait a szatmárnémeti Kölcsey Ferenc Gimnáziumban végezte (1951), majd 1955-ben a ko­lozsvári Bolyai Tudományegyetem Bölcsészettudományi kara Tör­ténelem-Filozófia tanszékén szerez bölcsészdiplomát. 1988 óta Magyarországon, Békéscsabán él, itt főmuzeológus a Munkácsy Mihály Múzeumban (1988-1999), illetve a Tessedik Sámuel Főiskola Vizuális-nevelési Tanszékének tanszékvezető tanára (1994-1997). Előadóművészként 1964-től lép fel rendszeresen hazai és külföl­di pódiumokon. Tíz önálló irodalmi estet szerkesztett, rendezett, mutatott be, fellépéseinek száma megközelíti az ezret. A Petőfi a hídon című műsorát több mint 150 alkalommal adta elő. Négy előadó­ estjéről hanglemez készült. AZ ERŐLTETETT MENET ÚTVONALA BORTÓL ABDÁIG Radnóti Miklós nyomában ­ Gyalogos verszarándoklatra vállalkozott tavaly szeptemberben Tóth Péter Lóránt kun­­szentmiklósi tanár, versmondó. Radnóti Miklós születésének 110. és halálának 75. évfor­dulója alkalmából elindult azon az úton, amelyen a tragikus sorsú költő és a többi ártatla­nul elhurcolt munkaszolgálatos Bortól Abdáig menetelt. A zarándoklaton a Pannon RTV stábja is elkísérte, a 13 részes filmsorozatot a televízió YouTube-csatornáján, valamint a Liget portálon (liget.ro) lehet megtekinteni hétről hétre. Vajdaságon keresztül, Horvátor­szág érintésével a magyarorszá­gi Abdáig 42 településen haladt át Tóth Péter Lóránt és a filmes stáb. A 25 napos zarándokúton hétszáz kilométert tett meg gyalog a versvándor, százötven kilométeren pedig, Mohács és Szentkirályszabadja között, mi­vel ezen a szakaszon a munka­szolgálatosokat is vagonokban szállították, ő is vonatra ült. Mint mesélte, egy gyerekkori élmény köti a Radnóti­ úthoz: 14 éves volt, amikor a magyartaná­ra, Bődi Szabolcs megmutatta a Bori noteszt, Radnóti utolsó tíz versét, és elmesélte, milyen ször­nyű körülmények között utazott az 1944-ben munkaszolgálatra el­hurcolt több mint háromezer em­ber. „Radnóti ezen a szörnyű úton verseket írt, mégpedig gyöngy­betűkkel. A versek bekerültek a sírba, ott voltak másfél évig. An­­­nyira megdöbbentett akkor ez a Radnóti-történet, hogy elhatároz­tam, bejárom ezt az utat, amit ők is megtettek. Tavaly jött el ennek az ideje.” Hozzátette, nem csak fizikailag járta végig a munkaszol­gálatosok útját, hanem lélekben is, a Bori notesz verseiből és Kőszegi Ábel Töredék című könyvéből ös­­­szeállított monodrámával emléke­zett a költőre és társaira. Minden településen várták őt magyarok, és mindenhol készül­tek egy kis műsorral, Radnótira emlékezve. Volt olyan közösség, amelynek tagjai egy rövid útsza­kaszon is elkísérték a zarándokot. „75 év után ezzel a szörnyűséggel, hogy 3200-an indultak el és 1600 ember ért Abdára, szembe kell nézni. És ezen változtatni nem lehet, de próbáltuk a halottak út­ját élettel megtölteni. Hatalmas élmény volt ez az út számomra, sok mindent tanultam Radnótitól, alázatosságot, szerénységet, küz­deni tudást, hazaszeretetet.” Útján végigkísérte őt a Pan­non RTV csapata, Herczeg Zsolt szerkesztő-rendező, Szalai Adri­án és Lukács Attila operatőrök, valamint Csányi Sándor és Vuj­­kovic Róbert sofőrök. A zarán­dokutat egy 13 részes dokumen­­tumfilm-sorozatban örökítették meg. A sorozat célja, hogy méltó módon emlékezzünk meg Rad­nótiról és a 75 évvel ezelőtti ese­ményekről - vallják a film alkotói. Herczeg Zsolt rendező elmondta, a filmnek két főszereplője van: Rad­nóti Miklós és Tóth Péter Lóránt. Utóbbi egyfajta hidat képez Rad­nótihoz, a költeményeihez, hogy jobban megértsük ezeket, illetve a költő utolsó néhány hetét. „Hálás vagyok annak a renge­­­teg embernek, aki ezen az úton részt vett, a televíziósoknak, akik végigjöttek velem, otthagyták a családjukat egy hónapig, és for­gattunk egy kordokumentumot, egy mementót a jövő nemzedék­nek, hogy ővelük ezek a szörnyű­ségek ne forduljanak elő” - muta­tott rá Tóth Péter Lóránt. A Radnóti nyomában című film­sorozat első részét március köze­pétől lehet megtekinteni a Pannon RTV YouTube-csatornáján, vala­mint a Liget portálon, ahol minden héten új résszel jelentkeznek. Péter Beáta oTDCZ •ozco CD CD>'Cou_ A járvány kitörésével az előadóművészek elhallgattak, legalább­is a színpadon. A szó kultúrájának terén legnehezebb helyzet­ben a versmondók vannak, akik általában szabadúszóként működnek, és most egzisztenciájuk került veszélybe. Abban a reményben közlünk anyagot a két kiváló versmondóról, Banner Zoltánról és Tóth Péter Lórántról, hogy a költészet eme népsze­rűsítőinek sikerül átvészelniük e nehéz időket. (szerk.) IS MELLÉKLET TÓTH PÉTER LÓRÁNT drámapedagógus, versván­dor, korábban testnevelő és történelem szakos tanár volt Kunszentmiklóson. 2010 óta több ezer anyaországi és ha­táron túli magyarnak tolmá­csolta József Attila, Radnóti Miklós, Arany János, Kányá­­di Sándor és Petőfi verseit Kassától Zágrábig, Bereg­szásztól Újvidékig, Csíksze­redától Budapestig. Többek között Radnóti- és Latinovits Zoltán-díjjal tüntették ki.

Next