Székely-Udvarhely, 1895 (1. évfolyam, 2-53. szám)
1895-01-06 / 2. szám
1. szám. SZÉKELY-UDVARHELY. hazafias szellemről, a mely ódon vármegyeházunkban uralkodik. A fő- és alispán valamint többeknek hozzászólása után az indítványok levétettek napirendről s a vármegye alispánja felhivatott, hogy e fontos tárgyat a tavaszi rendes közgyűlés napirendjére tűzze ki. A cselédtörvény revíziója érdekében a belügyminiszter úrhoz fölterjesztés intéztedik. A »Székely-Udvarhely« czímű hetilapot a törvényhatóság hivatalos közlönyéül elfogadja, a folyó évre az állam javadalmazási és útalapból részére segélyt szavaz meg s a községek részére kedvezményes áron megrendelteti. A lap ennek fejében a vármegye hirdetményeit és a közérdekű rendeleteket közölni fogja. A monográfia írójának október havi működéséről szerkesztett jelentése tudomásul vétetik. A m. kir. belügyminiszter ur egy pénztári tiszti és két központi dijnoki állás rendszeresítését engedélyezvén, ez állások betöltésére a főispán úr ő méltósága felkéretik, egyszersmind a törvényhatóság egy allevéltárnoki, egy közig, gyakornoki, egy irnoki, meg egy központi dijnoki, továbbá három szolgabirói, három járási irnoki és három járási dijnoki állás rendszeresítése érdekében ma a belügyminiszter úrhoz felterjesztést intéz. Több község zárszámadása és költségelőirányzata a számvevőség véleménye alapján elfogadtatik. Még több — kevésbbé fontos — tárgy elintézése után elnöklő főispán a bizottság tagjainak boldog új évet kívánva, a közgyűlés a fő-és alispán éltetésével szétoszlott. C. A választás Szilveszter napján tartotta meg, autonóm jogával élve tisztújító közgyűlését városunk törvényhatósága. A hetekkel, hónapokkal előbb megindult választási mozgalmakban felszínre került kombináczióknak egész sortalánya bontakozott ki a mai nap valóságában. Mi kik a választási érdekkörön kívül állva, teljes függetlenséggel és nyugodt tárgyilagossággal szemléltük úgy a választási aktus lefolyását, mint ennek sokféleképen érdekes előzményeit: csak őszinte örömmel registrálhatjuk nem csak e város régi hírnevéhez méltó komolyságát a centumpatereknek, de az eredményt is, mert általában oly férfiakat ültetett nagyon is jól megfontolt voksaik révén a hivatalos székbe, kikben van elég ponderáns tehetség a városi ügyek öntudatos vezetésére, elég értelmi súly a városi tekintélynek kellő magaslaton való tartása iránt, van elég erkölcsi biztosíték, hogy a városi polgárok munkájából öszszehordott városi közvagyon elkallódni, haszontalan kiadások által elcseréltetni nem fog. Továbbá emelni fogja a városi hangulat közczélt szolgáló értékét közelebb hozza az eddig félreértésből izolált szíveket az a meggyőző tapasztalat, hogy a kandidátusok érdekében alakult pártok egyike sem helyezkedett rigorosus megalkuvást nem ismerő álláspontra; legszebb jelige gyanánt hangoztatta haladásunk «győzzön a jobb» leghelyesebb legbecsületesebb elvét. De másképen is tanulságos legutolsó tisztujitásunk. Máskor és más helyen a patroczinált jelöltek egész sorát vitték a titkos küzdelem porondjára; klikktaggal, politikai jeleggel, személyes rokonszemmel, magánérdekkel kellett megküzdeni a tisztán magára maradt s szorgalmából élő embernek! Most örökérvényű jelszavak, humánus gondolat és emberbaráti érzés vezették a honatyákat közbecsülést érdemlő módon. Szóval volt kartársi lélek a már véglegesen választott tisztviselőkben, volt szív, kik adóhivatal útján kapják fizetésüket, volt legális méltánylat a birtokos választásokban, hogy pillanatnyi nem tetszés, vagy magánérzeménytől elragadtatva, egyetlen egy győzelmes szavazattal talán ne tegyék nyomorrá, kétségbeesetté sorsát egy munkás hivatalnak és hozzátartozóinak! Valódi tisztújításról különben alig lehet szó, amennyiben csikis a város volt tiszti ügyésze maradt kisebbségben de illetékes tényezőktől nyert pozitív tudomásunk van, hogy sok évi munkája nem marad illő recompensatió nélkül. Bár hívei vagyunk annak az eszmének, hogy a legtágabb konkurrenczia engedtessék a hivatalkeresés terén is, mert csak így képzelhető az adminisztráció keretében egészséges életű munka, s őszintén támogatjuk a fiatal kapacitások érvényesülési törekvéseit, mégis a jelen alkalomból merítve okoskodásunkat — midőn múlt és jelen, félszá-zados közpályafutás és pár évi szorgalom gyümölcse kiforrt, individualitás és forrongó egyén alakulata állnak szemben nemes ellenfelek gyanánt. — mégis meg kell hajolnunk a kor előtt még akkor is, ha talán annak birtokosok a történetnek kedves vívmányokkal, maradandó becsű alkotásokkal, rendes munkáján kívül nem is dicsekedhetik. Kassai F. Ignáczot a képviselőtestület nagy többsége újból megajándékozta a polgármesteri czím és rang kitüntető mandátumával. E korának szólt megtiszteltetés, e nem remélt többség feléje irányult bizalma ne árasszon vakító fényt, fontos Városi tisztújító közgyűlés. December 31-én d. e. 11 órakor nyitotta meg az elnöklő alispán Ugron János a városi képviselőtestület választóközi ülését. Miután az előleges eljárást szabályszerűnek jelentette ki, elrendeli a választás megejtését. Kéri a gyűlést, hogy ez alkalomra ügyészt jelöljön ki, továbbá kandidáló tagokat, végre szavazatszedőket küldjön ki. Ügyészszé Pálffy Ferenczet, a kandidáló bizottságba az alispán Jung Gseke Lajost és Tassaly Lajost, a gyűlés Bodor Pált és Gyarmathy Ferenczet küldte ki. Szavazatszedő bizottság tagjai: Daróczy Miklós, Hlatky Miklós, dr Nagy Sámuel, Solymossy János és Tamás Albert. Ezután a kandidáló bizottság visszavonult, majd negyedórás tanácskozás után az alispán jelenti, hogy a polgármesteri állásra két jelölt van: Kassay Ignácz a volt polgármester és dr Demeter Lőrincz megyei aljegyző. A név szerinti szavazás kezdetét veszi. A választás iránt oly nagy volt az érdeklődés, hogy csak néhányan hiányoztak. A polgármesteri állásra megtörténvén a szavazás, a szavazatok összegezése után az alispán Kassay Ignáczot megválasztott polgármesternek jelenti ki. A közgyűlés egyhangúlag első tanácsossá Demeter Dénest, másod tanácsossá Solymossy Lajost kiáltotta ki. A pénztárosi állásra két jelölt volt: Lakatos József és Riemer Gusztáv. A szavazás megejtetvén, Lakatos Józsefet újra pénztárossá választották. Közfelkiáltással pénztári ellenőrré Szabó Józsefet, városi számvevővé Szabó Dánielt tették. Következett az ügyészválasztás, melyre Daraghy Bélát, Márton Jánost, Miskolczy Károlyt és Sebesy Ákost kandidálták. Az első szavazás után az alispán új választást rendelt el a törvény értelmében Sebesy és Daraghi között, melynek eredménye, hogy Sebesy Ákost választották meg ügyésznek. Állatorvossá egyhangúlag Pál Jánost, városi gazdává közfelkiáltással Sándor Dénest, Szabó Ferenczczel szemközt, megválasztották. A választás fél egykor ért véget. Az alispán a megválasztott tisztviselőket eskü letevésére hívja föl, mit ők azonnal letesznek. Azután beszédet intéz a megválasztottakhoz és lelkükre köti, hogy a székelység főfészkét irányadó várossá tegyék és minden erejükből arra törekedjenek, hogy úgy nemzeti, mint kulturális, valamint kereskedelmi és ipari tekintetben haladjon. Viszont ígéri, hogy erkölcsi támogatásban részesíti Székely-Udvarhely városát. Kassay Ignácz polgármester megköszöni a választó testület többségének a bizalmát és ígéri, hogy valamint 46 évi közpályáján azon volt, hogy hazánk és városunk fejlődjék, úgy most eme ünnepélyes pillanatban fogadást tesz: minden erejét a közjóra használja fel. Végül kéri az alispánt, hogy őt és tiszttársait munkájukban segítse. Ugron János alispán válaszában örömmel konstatálja, hogy a választás a város belbékéjét nem zavarta meg és reménye, hogy a tisztviselők egymással vállvetve azon lesznek, hogy a város felvirágozzék. A gyűlést 3/4 1-kor bezárja. A megválasztott tisztviselők Ugron Jánost hivatalos helyiségébe elkísérik. Tollamat azzal a kijelentéssel teszem le, hogy az egész választási aktus példás rendben folyt le, melyért elsősorban dicséretet érdemel a gyűlést vezető alispán, másodsorban a higgadt választópolgárság Végül még csak azt jegyzem meg, illetvecsodálkozásomat fejezem ki, hogy miért nem választottak egy füst alatt alkapitány is, mivel — tudtommal — eme állás nincs betöltve. S érdeket kölcsönzött a hangversenynek ama körülmény is, hogy ezúttal történt az egyleti zászló földiszítése ama gyönyörű selyemszalaggal, melyet a székelyudvarhelyi hölgyek a fiumei győzelem elismeréséül ajándékoztak. A műsor, mely ügyesen volt összeállítva dicsérettel folyt le. A hangversenyt a jeles dalárda kezdette meg Vocelka legjobb hősi darabjával a »Honfidallal». E sikerült mű olyan, mint egy Arany-féle ballada. Van benne drámai erő, de e mellett az érzelmes, lágy hangok gyönyörű harmóniája is belevegyült olykor-olykor. A hangszínezés is kitűnő s az alapthéma mesteri kézzel van keresztül vive. A dalegylet hatásosan adta elő a darabot s úgy látszik, hogy a repertoriuk csak gazdagodott ezzel, mert az bizonyos, hogy bárhol kerüljön előadásra megteszi a hatását. Ezután a dalegylet karnagya énekelt egy bariton szólót zongora kiséret mellett. A behízelgő dallamú franczia románcz szövegét dr Rózsa tollából a múlt számban közölte a »Székely-Udvarhely». A dallam tetszett s annyi bizonyos, hogy az újabb franczia zeneirodalom ily fajú szólódarabjai között e kis dallamos csemege előkelő helyet foglal el. Ezután ünnepélyes jelenet következett, az egylet győzelmes zászlójának földiszitése. Benedek Béláné úrasszony szavalta szépen s hatásosan dr Vajda Emil»A székelydalosokhoz« cz. alkalmi költeményét. Erre Nagy Ferenczné úrasszony a díszes szalagot felkötötte a zászlóra a közönség élénk tapsai között. Ugron János alispán a dalegylet nagyérdemű elnöke valóban fönszárnyaló s költői hangon tartott beszédben köszönte meg a székelyudvarhelyi nőknek a dalegylet iránt tanúsított nemes érdeklődését. A dalegylet erre a jeligét énekelte el mire az első zenekar a Rákóczyt hozta befejezésül. A műsor szerint ezután a dalegylet karnagya adta elő hegedűn Alard párisi conservatoriumi tanárnak Verdi »Traviata» cz. dalműve után írt hangverseny darabját dr Rózsa Géza praeciz és szép zongora kíséretével. A dalegylet Starck budapesti karnagy »Kökényszemű barna szeretőm...» kezdetű népdalegyvelegét adta elő. A darabot megismételtette a közönség. Az utolsó darab, de hatás tekintetében az elsők közé volna sorolandó, ugyancsak Starck Henrichnek egy csinos népdalindulója. A zongora kísérettel előadott fülbemászó dalt meg kellett ismételni. A közönség megelégedését mindenki láthatta a dalegylet szép estélyei tekintélyben újra erősödtek. Habár elég szép közönség gyűlt össze ez estélyre, mégis meglátszott, hogy István és János napja sok úri közönséget vont el az estélyről, és kényes, de annál kiválóbb pozicziójának további folyamatában; érezze át a representáló kötelességének jövőbeli súlyát egész valójában s ne feledje el, hogy az ezredév alkonyán állunk, a gondviselés kegyének abban a megmérhetetlen szerencséjü korszakában, mely tíz századot zár be hazánk alkotmányos életéből s a melyet nekünk itt, a székelység metropolisában megismerelnünk nem csak legdrágább öntudat, hazafiasság és történelmi jog, de épen e város s annak feje van hivatva előljárni az eszmét megörökítő külső jel megalkotásának első rendű kérdésében. Végül csak üdvözölni tudjuk Sebesi Ákost tisztiügyészi állásában, a közügyeknek ezt a kiváló harczosát és kipróbált hazafiságú tagját az ügyvédi karnak, kit a többség a tanács czenzoraként állított oda, hogy jogi talentumával, pártatlan jóindulatával mindig és mindenütt az igazságot keresse, kutassa és biztosítsa örök időre a magistratus hivatalos karakterét. Antropia. A dalegylet karácsonyi hangversenye. Székely-Udvarhely, 1894. decz. 27. A dalegylet, szokott rendes dalestélyét karácsony másodnapján tarta meg, a helybeli önképzőkör és betegsegélyző egylet nagy termében. Különös Egyesületi élet. Még fülünkbe cseng a helybeli jótékony nőegyesület szelíd lelkű elnökének, özv. Török Pálnénak ezüst hangja és híven emlékszünk, hogy a karácsony előtt megtartott utolsó filléres estélyen búcsúzó szavait így végezte :»a viszontlátásig«? Tehát 1895. január 9-én ismét együtt lesz városunk intelligens közönsége, a »Budapest« szállóház dísztermében, hogy kellemes összejöveteleit, a jótékonyság aégise alatt tovább folytassa, egészen a zöld farsangig. Nekünk úgy tetszik, hogy ennek a 20 év óta működő jótékony nőegyesületnek életében ahhoz a fordulóponthoz jutottunk, ahol a 2-ik és általános föllendülés kezdődik. Mert a filléres estélyek látogatottabbak, mint valaha : a programra változatos; a közönség érdeklődése fokozódik és a rendezők is buzgósággal, szíves készséggel végzik fáradságos teendőiket. Az egyesület eddig, ősz folyamán 9 filléresestélyt rendezett, 138 főt tiszta jövedelemmel. De jótékony czéljáról sem feledkezett meg, mert 50 házi öregen és szegényen kívül. 25 fiú és leány gyermeket látott el új vagy viselt, — de még használható téli ruházattal. — A kiosztásnál, a szegény sorson és árvaságon kívül, más körülményre nem figyelt. Ezenkívül újabban czélul tűzte ki, olyan szorgalmas, de szegény és árva leányokat részesíteni, erkölcsi és anyagi támogatásban, akik közpályára (tanítónői, óvónői) készülnek. Ilyen czímen, ezen iskolai évben, egy óvónő képzőben tanuló árva leánynak 100 frt segélyt ad. Az egyesület vezetői hálás köszönettel tartoznak a t. közönségnek, a szíves pártfogásáért. De viszont mindnyájan hálás köszönettel tartozunk az egyesület ügyeit intéző egyéneknek és kiváltképpen özv. Török Pálné elnöknőnek és László Domokosnénak, ki, mint alelnöknő, neki hűséges segítő társa. Adja Isten, hogy sokáig versenyezhessenek egymás mellett, ezen nemes czélu egyesület ügyeinek elővitelében id. — Budapesti levél, biudapest, 1895. január 2. Tisztelt Szerkesztő ur! Elmúltak a Szent karácsony izgalmai, a fenyőfácskák ezrei eltünedeztek a terekről; a viaszgyertyák még egyszer kigyultak gazdagnak, szó 3. oldal.