Székely-Udvarhely, 1895 (1. évfolyam, 2-53. szám)

1895-01-06 / 2. szám

1. szám. SZÉKELY-UD­VARHEL­Y. hazafias szellemről, a mely ódon vármegyeházunk­ban uralkodik. A fő- és alispán valamint többeknek hozzászólása után az indítványok levétettek napi­rendről s a vármegye alispánja felhivatott, hogy e fontos tárgyat a tavaszi rendes közgyűlés napirend­jére tűzze ki. A cselédtörvény revíziója érdekében a belügy­miniszter úrhoz fölterjesztés intéztedik. A »Székely-Udvarhely« czímű hetilapot a törvényhatóság hivatalos közlönyéül elfogadja, a folyó évre az állam javadalmazási és útalapból ré­szére segélyt szavaz meg s a községek részére ked­vezményes áron megrendelteti. A lap ennek fejében a vármegye hirdetményeit és a közérdekű rendele­teket közölni fogja. A monográfia írójának október havi működé­séről szerkesztett jelentése tudomásul vétetik. A m. kir. belügyminiszter ur egy pénztári tiszti és két központi dijnoki állás rendszeresítését engedélyezvén, ez állások betöltésére a főispán úr ő méltósága felkéretik, egyszersmind a törvény­­hatóság egy allevéltárnoki, egy közig, gyakornoki, egy irnoki, meg egy központi dijnoki­, továbbá há­rom szolgabirói, három járási irnoki és három já­rási dijnoki állás rendszeresítése érdekében m­a a belügyminiszter úrhoz felterjesztést intéz. Több község zárszámadása és költségelőirány­zata a számvevőség véleménye alapján elfogadtatik. Még több — kevésbbé fontos — tárgy elinté­zése után elnöklő főispán a bizottság tagjainak boldog új évet kívánva, a közgyűlés a fő-és alispán éltetésével szétoszlott. C. A választás­ Szilveszter napján tartotta meg, autonóm jogával élve tisztújító közgyűlését városunk tör­vényhatósága. A hetekkel, hónapokkal előbb meg­indult választási mozgalmakban felszínre került kombináczióknak egész sortalánya bontakozott ki a mai nap valóságában. Mi kik a választási érdek­körön kívül állva, teljes függetlenséggel és nyugodt tárgyilagossággal szemléltük úgy a választási aktus lefolyását, mint ennek sokféleképen érdekes előz­ményeit: csak őszinte örömmel registrálhatjuk nem csak e város régi hírnevéhez méltó komolyságát a centumpatereknek, de az eredményt is, mert álta­lában oly férfiakat ültetett nagyon is jól megfontolt voksaik révén a hivatalos székbe, kikben van elég ponderáns tehetség a városi ügyek öntudatos veze­tésére, elég értelmi súly a városi tekintélynek kellő magaslaton való tartása iránt, van elég erkölcsi biztosíték, hogy a városi polgárok munkájából ösz­­szehordott városi közvagyon elkallódni, haszontalan kiadások által elcseréltetni nem fog. Továbbá emelni fogja a városi hangulat köz­­czélt szolgáló értékét közelebb hozza az eddig félre­értésből izolált szíveket az a meggyőző tapasz­talat, hogy a kandidátusok érdekében alakult pártok egyike sem helyezkedett rigorosus megalkuvást nem ismerő álláspontra; legszebb jelige gyanánt han­goztatta haladásunk «győzzön a jobb» leghelyesebb legbecsületesebb elvét. De másképen is tanulságos legutolsó tisztuji­­tásunk. Máskor és más helyen a patroczinált jelöl­tek egész sorát­ vitték a titkos küzdelem porondjára; klikktaggal, politikai je­leggel, személyes rokon­szemmel, magán­érdekkel kellett megküzdeni a tisztán magára maradt s szorgalmából élő ember­nek! Most örökérvényű jelszavak, humánus gondolat és emberbaráti érzés vezették a honatyákat köz­­becsülést érdemlő módon. Szóval volt kartársi lélek a már véglegesen választott tisztviselőkben, volt szív, kik adóhivatal útján kapják fizetésüket, volt legális méltánylat a birtokos választásokban, hogy pillanatnyi nem tet­szés, vagy magán­érzeménytől elragadtatva, egyetlen egy győzelmes szavazattal talán ne tegyék nyomorrá, kétségbeesetté sorsát egy munkás hivatalnak és hozzátartozóinak! Valódi tisztújításról különben alig lehet szó, a­mennyiben cs­­ikis a város volt tiszti ügyésze maradt kisebbségben de illetékes tényezőktől nyert pozitív tudomásunk van, hogy sok évi munkája nem marad illő recompensatió nélkül. Bár hívei vagyunk annak az eszmének, hogy a legtágabb konkurrenczia engedtessék a hivatal­keresés terén is, mert csak így képzelhető az admi­­nisztrác­ió keretében egészséges életű munka, s őszintén támogatjuk a fiatal kapac­itások érvénye­sülési törekvéseit, mégis a jelen alkalomból merítve okoskodásunkat — midőn múlt és jelen, félszá-­­­zados közpályafutás és pár évi szorgalom gyümölcse kiforrt, individualitás és forrongó egyén alakulat­a állnak szemben nemes ellenfelek gyanánt. — mégis­­ meg kell hajolnunk a kor előtt még akkor is, ha­­ talán annak birtokosok a történetnek kedves vívmá­nyokkal, maradandó becsű alkotásokkal, rendes munkáján kívül nem is dicsekedhetik. Kassai F. Ignáczot a képviselőtestület nagy többsége újból megajándékozta a polgármesteri­­ czím és rang kitüntető mandátumával. E korának szólt megtiszteltetés, e nem remélt többség feléje irányult bizalma ne árasszon vakító fényt, fontos Városi tisztújító közgyűlés. Dec­ember 31-én d. e. 11 órakor nyitotta meg az elnöklő alispán Ugron János a városi képviselő­­testület választó­közi ülését. Miután az előleges eljárást szabályszerűnek jelentette ki, elrendeli a választás megejtését. Kéri a gyűlést, hogy ez alka­lomra ügyészt jelöljön ki, továbbá kandidáló tago­kat, végre szavazatszedőket küldjön ki. Ügyészszé Pálffy Ferenczet, a kandidáló bi­zottságba az alispán Jung Gseke Lajost és Tassaly Lajost, a gyűlés Bodor Pált és Gyarmathy Feren­­czet küldte ki. Szavazatszedő bizottság tagjai: Daróczy Miklós, Hlatky Miklós, dr Nagy Sámuel, Solymossy János és Tamás Albert. Ezután a kandidáló bizottság visszavonult, majd negyedórás tanácskozás után az alispán je­lenti, hogy a polgármesteri állásra két jelölt van: Kassay Ignácz a volt polgármester és dr Demeter Lőrincz megyei aljegyző. A név szerinti szavazás kezdetét veszi. A vá­lasztás iránt oly nagy volt az érdeklődés, hogy csak néhányan hiányoztak. A polgármesteri állásra megtörténvén a sza­vazás, a szavazatok összegezése után az alispán Kassay Ignáczot megválasztott polgármesternek je­lenti ki. A közgyűlés egyhangúlag első tanácsossá De­meter Dénest, másod tanácsossá Solymossy Lajost kiáltotta ki. A pénztárosi állásra két jelölt volt: Lakatos József és Riemer Gusztáv. A szavazás megejtetvén, Lakatos Józsefet újra pénztárossá választották. Közfelkiáltással pénztári ellenőrré Szabó Józsefet, városi számvevővé Szabó Dánielt tették. Következett az­ ügyészválasztás, melyre Da­­raghy Bélát, Márton Jánost, Miskolczy Károlyt és Sebesy Ákost kandidálták. Az első szavazás után az alispán új választást rendelt el a törvény értelmé­ben Sebesy és Daraghi között, melynek eredménye, hogy Sebesy Ákost választották meg ügyésznek. Állatorvossá egyhangúlag Pál Jánost, városi gazdává közfelkiáltással Sándor Dénest, Szabó Fe­­renczczel szemközt, megválasztották. A választás fél egykor ért véget. Az alispán a megválasztott tisztviselőket eskü letevésére hívja föl, mit ők azonnal letesznek. Azután beszédet in­téz a megválasztottakhoz és lelkükre köti, hogy a székelység főfészkét irányadó várossá tegyék és minden erejükből arra törekedjenek, hogy úgy nemzeti, mint kulturális, valamint kereskedelmi és ipari tekintetben haladjon. Viszont ígéri, hogy er­kölcsi támogatásban részesíti Székely-Udvarhely városát. Kassay Ignácz polgármester megköszöni a vá­lasztó testület többségének a bizalmát és ígéri, hogy valamint 46 évi közpályáján azon volt, hogy hazánk és városunk fejlődjék, úgy most eme ünne­pélyes pillanatban fogadást tesz: minden erejét a közjóra használja fel. Végül kéri az alispánt, hogy őt és tiszttársait munkájukban segítse. Ugron János alispán válaszában örömmel konstatálja, hogy a választás a város belbékéjét nem zavarta meg és reménye, hogy a tisztviselők egymással vállvetve azon lesznek, hogy a város felvirágozzék. A gyűlést 3/4 1-kor bezárja. A meg­választott tisztviselők Ugron Jánost hivatalos helyi­ségébe elkísérik. Tollamat azzal a kijelentéssel teszem le, hogy az egész választási aktus példás rendben folyt le, melyért első­sorban dicséretet érdemel a gyűlést ve­zető alispán, másod­sorban a higgadt választó­pol­gárság Végül még csak azt jegyzem meg, illetve­­csodálkozásomat fejezem ki, hogy miért nem válasz­tottak egy füst alatt alkapitány is, mivel — tudtom­mal — eme állás nincs betöltve. S érdeket kölcsönzött a hangversenynek ama körül­mény is, hogy ezúttal történt az egyleti zászló föl­­diszítése ama gyönyörű selyemszalaggal, melyet a székelyudvarhelyi hölgyek a fiumei győzelem elis­meréséül ajándékoztak. A műsor, mely ügyesen volt összeállítva dicsérettel folyt le. A hangversenyt a jeles dalárda kezdette meg Vocelka legjobb hősi da­rabjával a »Honfidallal». E sikerült mű olyan, mint egy Arany-féle ballada. Van benne drámai erő, de e mellett az érzelmes, lágy hangok gyönyörű harmó­niája is belevegyült olykor-olykor. A hangszínezés is kitűnő s az alapthéma mesteri kézzel van keresz­tül vive. A dalegylet hatásosan adta elő a darabot s úgy látszik, hogy a repertoriuk csak gazdagodott ezzel, mert az bizonyos, hogy bárhol kerüljön elő­adásra megteszi a hatását. Ezután a dalegylet kar­nagya énekelt egy bariton szólót zongora kiséret mellett. A behízelgő dallamú franczia románcz szö­vegét dr Rózsa tollából a múlt számban közölte a »Székely-Udvarhely». A dallam tetszett s annyi bi­zonyos, hogy az újabb franczia zeneirodalom ily fajú szóló­darabjai között e kis dallamos csemege előkelő helyet foglal el. Ezután ünnepélyes jelenet következett, az egy­let győzelmes zászlójának földiszitése. Benedek Bé­­láné úrasszony szavalta szépen s hatásosan dr Vajda Emil»A székelydalosokhoz« cz. alkalmi költeményét. Erre Nagy Ferenczné úrasszony a díszes szalagot felkötötte a zászlóra a közönség élénk tapsai között. Ugron János alispán a dalegylet nagyérdemű elnöke valóban fönszárnyaló s költői hangon tartott beszédben köszönte meg a székelyudvarhelyi nőknek a dalegylet iránt tanúsított nemes érdeklődését. A dalegylet erre a jeligét énekelte el mire az első zenekar a Rákóczyt hozta befejezésül.­­ A műsor szerint ezután a dalegylet karnagya adta elő hegedűn Alard párisi conservatoriumi tanárnak Verdi »Traviata» cz. dalműve után írt hangverseny darab­ját dr Rózsa Géza praeciz és szép zongora kíséreté­vel. A dalegylet Starck budapesti karnagy »Kökény­­szemű barna szeretőm...» kezdetű népdalegyvele­gét adta elő. A darabot megismételtette a közönség. Az utolsó darab, de hatás tekintetében az elsők közé volna sorolandó, ugyancsak Starck Henrichnek egy csinos népdalindulója. A zongora kísérettel elő­adott fülbemászó dalt meg kellett ismételni. A közön­ség megelégedését mindenki láthatta a dalegylet szép estélyei tekintélyben újra erősödtek. Habár elég szép közönség gyűlt össze ez estélyre, mégis meglátszott, hogy István és János napja sok úri közönséget vont el az estélyről, és kényes, de annál kiválóbb pozicziójának további folyamatában; érezze át a representáló köteles­ségének jövőbeli súlyát egész valójában s ne feledje el, hogy az ezredév alkonyán állunk, a gondviselés kegyének abban a megmérhetetlen szerencséjü kor­szakában, mely tíz századot zár be hazánk alkot­mányos életéből s a melyet nekünk itt, a székelység metropolisában megism­erelnünk nem csak leg­drágább öntudat, hazafiasság és történelmi jog, de épen e város s annak feje van hivatva előljárni az eszmét megörökítő külső jel megalkotásának első rendű kérdésében. Végül csak üdvözölni tudjuk Sebesi Ákost tisztiügyészi állásában, a közügyeknek ezt a kiváló harczosát és kipróbált hazafiságú tagját az ügyvédi karnak, kit a többség a tanács czenzoraként állított oda, hogy jogi talentumával, pártatlan jó­indulatával mindig és mindenütt az igazságot keresse, kutassa és biztosítsa örök időre a magistratus hivatalos karakterét. Antropia. A dalegylet karácsonyi hangversenye. Székely-Udvarhely, 1894. decz. 27. A dalegylet, szokott rendes dalestélyét kará­csony másodnapján tarta meg, a helybeli önképző­kör és betegsegélyző egylet nagy termében. Különös Egyesületi élet. Még fülünkbe cseng a helybeli jótékony nő­egyesület szelíd lelkű elnökének, özv. Török Pálnénak ezüst hangja és híven emlékszünk, hogy a karácsony előtt megtartott utolsó filléres estélyen búcsúzó szavait így végezte :»a viszontlátásig«? Tehát 1895. január 9-én ismét együtt lesz vá­rosunk intelligens közönsége, a »Budapest« szálló­ház dísztermében, hogy kellemes összejöveteleit, a jótékonyság aégise alatt tovább folytassa, egészen a zöld farsangig. Nekünk úgy tetszik, hogy ennek a 20 év óta működő jótékony nőegyesületnek életében ahhoz a forduló­ponthoz jutottunk, ahol a 2-ik és általános föllendülés kezdődik. Mert a filléres estélyek látogatottabbak, mint valaha : a programra változatos; a közönség érdek­lődése fokozódik és a rendezők is buzgósággal, szí­ves készséggel végzik fáradságos teendőiket. Az egyesület eddig, ősz folyamán 9 filléres­estélyt rendezett, 138 főt tiszta jövedelemmel. De jótékony czéljáról sem feledkezett meg, mert 50 házi öregen és szegényen kívül. 25 fiú és leány gyermeket látott el új vagy viselt, — de még használható téli ruházattal. — A kiosztásnál, a szegény sorson és árvaságon kívül, más körülményre nem figyelt. Ezenkívül újabban czélul tűzte ki, olyan szor­galmas, de szegény és árva leányokat részesíteni, erkölcsi és anyagi támogatásban, a­kik közpá­lyára (tanítónői, óvónői) készülnek. Ilyen czímen, ezen iskolai évben, egy óvónő képzőben tanuló árva leánynak 100 frt segélyt ad. Az egyesület vezetői hálás köszönettel tartoz­nak a t. közönségnek, a szíves pártfogásáért. De viszont mindnyájan hálás köszönettel tarto­zunk az egyesület ügyeit intéző egyéneknek és ki­vált­képpen özv. Török Pálné elnöknőnek és László Domokosnénak, ki, mint alelnöknő, neki hűséges se­gítő társa. Adja Isten, hogy sokáig versenyezhessenek egymás mellett, ezen nemes czélu egyesület ügyei­nek elővitelében i­d. — Budapesti levél, b­iudapest, 1895. január 2. Tisztelt Szerkesztő ur! Elmúltak a Szent karácsony izgalmai, a fenyő­­fácskák ezrei eltünedeztek a terekről; a viasz­gyertyák még egyszer kigyultak gazdagnak, szó­ 3. oldal.

Next