Székesfehérvár és Vidéke, 1876 (4. évfolyam, 1-99. szám)
1876-10-14 / 83. szám
83. szám. 1876. octóber 14-én. IV-ik évfolyam. Megjelenik: hetenkint kétszer, minden szerdán és szombaton. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Belv., lakatos-utcza 2. sz., emelet, Rohrmüller-féle ház. Minden a lap szellemi részére vonatkozó közlemény, továbbá előfizetések, felszólamlások, hirdetések stb. ide intézendők. Egyes példányok ugyanitt kaphatók. Társadalmi, közművelődési és szépirodalmi KÖZLÖNY. Szerkesztővel értekezni lehet naponkint délelőtt 8-tól 11, délután 3—5 óráig. Felelős szerkesztő és kiadó laptulajdonos: Csitári Kálmán. Előfizetési árait: Egész évre....................8 frt. — kr. Fél évre.........................4 frt. — kr. Negyed évre....................2 frt. — kr. Egy hónapra . . . .------70 kr. Egyes szám ára . . . — — 10 kr. Előfizetések és hirdetések még elfogadtatnak: Kubik Lőrinc könyvkereskedésében. Budapesten Hasenstein és Vogelnél, Dorottya-utcza.; Schvarcz József urnái Kristóf tér I. sz., Weisz Móritz hirdetési irodájában, servitatér 5 szám. SgY Hirdetések jutányosan számíttatnak. Ygyík LÁnaAs-------------------------------------------------- Hazánk társadalmi műveltsége. Ki nem látta csillagmiliárdival a véghetetlen eget, s ki kérdezett meg egy Flammariont, hogy ama fönn ragyogó bolygók és üstökösök családtársának s házi rendének örök törvényeit s érdekes titkait megmagyarázza, érthetővé tegye? Ah, mennyi ember van a világon, ki egész életén át bámul a tejúton, gyönyörködik a kaszáscsillag és a tiastyuk rendszerén a nélkül, hogy amaz égitestek egymásraható viszonyait, befolyását s azon rejtelmes egyensúlyt vizsgálná, mely a zenith és nádir közötti hajthatatlan aczéltengelyt képezi! így vagyunk mi e népes földtekén is, hol mig a politikai világélet mesterkélt s épen nem eszményi szervezetét csaknem mindennapi gondozásunk s figyelmünk főtárgyává tesszük: az ember és emberi nem belvilágát, a társadalmat — csodás tüneményeivel, szükségeivel, igényei és kívánalmaival együtt, alig tekintjük másodrendű dolognak. Alkotmányokat teremtünk s rontunk, törvényeket hozunk s intézményeket állítunk, hogy politikai létezésünknek határozott alakja s kormányrendszerünknek biztos delejtűje legyen; — de a társadalmi életnek milliónyi kis és nagy érdekeivel ép oly keveset gondolunk, mint a Dióskoros pályafutásával, ha mindjárt ég, és föld reánk szakadna is. Az ugyanis elvitázhatlan történeti tény, hogy legalább a magyar törvényhozás, mintha nemzetünk még most is az alpári mezőkön táborozna, mai napon is csak alkotmányrendszere tatarozásával bíbelődik, s társadalmi vizsonyaink, belreformjaink rendezésére, javítására s arra, hogy a kulturnépekkel egyenlépést fejlődhessünk, még csak gondolni sem látszik. Innen van, hogy népünk még csak fogalmával is alig bír a társadalmi életnek, hogy belszervezetében magát a „társadalmat“ sem ismeri, annál kevésbé ennek szükségeit, jelen sociális, humanistikus irányzatait. Nem vádoljuk mindezekért magát a nemzetet, mert hiszen a magyar, még ma egy évezred vérzivatara után is csak mintha táborozna e földön, hol őseinek nemzetet kelle kiölnie a létjogért, most pedig arra van kényszerítve, hogy atyái pajzsával felvértezetten, a rokontalan népeket fölemésztő világeszmék ellen harczoljon, vagy azoknak hűséges frigyessévé szegődjék. Hol, s miben rejlenek ezen fenyegető világeszmék, kitől s honnan kapjuk meg szt. Agatha éghetetlen fátyolát, hogy tisztító tűz lángjai közt el ne hamvadjunk ? A társadalomban, és a társadalomtól! De mi hát tulajdonképen az a „társadalom,a melyet mi nem ismervén, alig méltányolunk? Szabadjon itt arról egy kis fogalmat alkotnunk, mielőtt hazánk műveltségi állapotát részletesben ecsetelnék. A társadalom a nemzetek s a világ belső történeteinek, és szükséginek nyilvánulása. E nagyszerű nyilvánulás az állami kormányzat formáiban, s az ember természeti jogainak érvényesítésében veszi a maga harczát. Ezen harcznak öszhangzatos iránya és egysége a világ egyetemes üdvét hozná meg számunkra, nélküle azonban a pokol tüze borul életünkre. Ez értelmezésből könnyen megérthetjük aztán a társadalmi haladás feladatait is és azok szerint megmérhetjük magunkat is. A hazaföld iránti szeretet ápolása első s legfőbb követelménye a társadalmi haladásnak; első föladata különösen a magyarnak, kinek ősei annyi hős és vértanúhalál árán hagyományozták rá azt örökségül. Szent föld ez, hol alig van egy hant, mely alatt a kaspi tenger partjaitól kezdve a Montevider halmáig, a hős és dicső áldozatul esett csontokat ne lehetne találni. Sociális és humanistikus szempontból, a tömegek szegénységének enyhítése, az érdemes de gyámoltalan egyének ápolása, minden egyén részére a vagyon előteremtése s a tőke nélküli munka méltatása, a munkabér igazságos szabályozása, a proletariátus és prostitutio megszüntetése, előmozdítása annak, hogy az állampolgári s jogegyenlőségi társadalom a nemzetiségi, családi, s rendi szerkezet fölött győzelemre juthasson; az ingyenes oktatás s a lélek joga szóban és írásban; ime, ezek a társadalmi feladatok Magyarországon is. Ezeken kívül más nemzetekkel szemközt nincsen üdv és haladás, csupán zavar, hajótörés és sülyedés. Ezek a század kérdései, melyek kikerülhetlenül állnak előttünk, s melyeket meg kell oldanunk, ha összezuzatni nem akarunk általuk. De hol állunk mi ezen kérdésekkel szemközt? Egy azon irányban s öszhangzatosan haladunk-e e magas s közemberiségi missiók betöltésében? Ám lássuk közelebbről és ez alkalommal csak a hazaszeretet cultusánál. (Vége köv.) TARCZA: 1 Szépdalok a vaáli völgyről, s a Vértesaljáról. (Ajánlva Szalay Sándor, Huszár Károly, és Barsy Miháy, tabajdi, gyúrói és vaáli ref. néptanító uraknak, testvéries vonzalmain jeléül.) I. Hallottam szép mesét szép, kis ibolyáról. — Szerelmes szép lányról, Tündér Ilonáról . . . Mesebebeli szép kis ibolyának párját, — Tündér Ilonának találtam én mását . . . A szép váli * völgyben van szép tündér-ország, Szép ibolyát, szép lányt az ember csak ott lát! Ott lakik a legszebb: Világszép Iluska . . . — Mit szenvedek érte, csak az Isten tudja! II. Vértesalján a lányok Rózsabokron nyílnak; Egy kis szöszkét, Virág Juliskának hinak . . . Láttam szép személyét! Hallottam szép hangját . . . Istenem! meghalok, Ha nekem nem adják . . .! III. Váli völgyben lakom egy kis faluban, Rózsa nyílik itt minden kis kapuban, Leszakasztom egyiket, a szebbiket, Hogy ne legyen szebb rózsája senkinek! Szép a rózsa, szép úgy félig nyitottan. Hogy szeretlek, már úgy félig ki mondtam. Kis galambon te se mond ki egészen, Mert a szivem reped meg — örömében . . . IV. Három harang van a váli toronyban. Mind a három gyászszal van az bevonva. Nekem húzzák a szomorú „verseket“ . . . Csalfa lélek, sirathatsz már engemed Tudom én, hogy nem soka’ kiteritnek; Eltemetnek egy igazi hű szivet. Halálomban mit ér babám, sirásod, Ha éltemben mással élted világod’IV. A váli kis templom mellett Egy szálacska liliom kelt, Liliomszál, szép hófehér, Levélkém egy-egy csöp vér. A váli kis templom mellett Elültettem a szívemet, Ki is hajtott, pirosat nyit . . . — Liliomszál reá hajlik! . . . (Folyt. köv.) Szabó Nándor, *) Versben a „Vált“ tanácsost csak egy „á“ val írni, nehogy némelyek két „á“-val mondják ki a méret és rithmus rovásá.ia. Sz. N. lálákuli. REGÉNY. IKTA : ISzIRONTAI JERTUR. NEGYEDIK RÉSZ. A SÖTÉTSÉG — FELTÁRUL. I. (P’olytatás) Mind a kettőnél megakarta figyelni, minő lesz az első találkozás. Váljon a villámok nem törik e össze egymást? Azután hátra van még a főbűnös: Tarnavári hercegnő. Mit fog ez szólni a játékhoz? Lesz-e ereje a reá mért csapást elviselni. Egmont valamire készült. A napokban oda át volt Gyöngykőn. Valamire felkérte Rotillát. Az megígérte. Ép e pillanatban robog a feljárás elé egy pompás négyes fogat. Karcsú dissföintó, aranyozott küllőkkel. A mérleg pavillonban mozgás keletkezik. Többen kisietnek. Csak egy nem. Olivér gróf. A fogatból az áldott jó nagynéne és Rotilla száll ki. A közbámulat egy nemével vették körül. Többen üdvözölték. Néhány tejsélyes szájú uracs ismét a szemüveget törölgeti ... Az egyik meglöki a másikat. — Sapristi! Ezek a kis lábak ! A szerencsémet merném reájuk bízni! Rotillának azonnal egy úr ajánlja karját. Híres ember. Egy kissé kopasz, az orra túlhosszú és igen sokat beszél, de ez nem oly nagy baj, mintha zsebje volna üres. Csak tíz milliót fog örökölni egy nem létező nagybácsijától. Természetesen Amerikában. Neve: Báró Kralovácsi Talapacs. Igen szép név. Kacérkodás nélkül nem is viselhetné! A leányka előbb szétnézett. Mintha valakit keresne. Az a valaki azonban nem mutatta magát. Egmont pedig elkésett. Mit volt tenni: elfogadta a hosszú úr karját. Az áldott jó nagynénének is akadt lovagja. Almai őrgróf. Egmont mindenüvé elkésett. Ez részjel. Felmentek az emelvényre. Rotilla ma különösen szépen nézett ki. Világos kék bársony ruhája brüszeli csipkékkel volt díszítve. Nyakán a színeket sziporkázó kis gyémántkereszt. Ennek örült anyira Egmont. Valami elrejtett célja van . . . A leányka arca halavány. Nagy szemeiben az űrcsillagok ragyogtak, melyek közül az egyik bátorit, a másik ellenben lealáz. Bánatos, majdnem szomorú mosolya, mint az alkonypit, homályt, titokszerű érzelmeket lehelt ki magából. A főrangú világ egy része kíváncsian, a másik rész pedig irigykedve fogadta. Féltek szépségétől. És méltán. Szokatlan megjelenése általános mozgalmat idézett elő. A halavány arc feltűnővé, a bánat érdekessé tette. Egy szenvedő derubin. Az emelvényen már több udvarló várta. Ilyen volt például a zerendi főispán fia, Rejtényi Oszkár. Úgy látszik a fiatal úr még mindig nem veszté el reményét Rotillát birhatni. A remény horgony. Belekapaszkodik a vesztett szerelem. Pandora nyomor szelencéje kiürül, de ez az egy benne marad. A első kosár után elkel egy második is Csakhogy a fiatal úr nem dicsekedik vele. Mellette ábrándozik egy holdfejű lángész, Gróf Uszondi Lulu, kinek az a jó tulajdona van, hogy mindenkitől megkérdezi, mi volt az apja, anyja, ez és az a rokona ? Rettenetesen igéző pillantásokat vet Rotillára, amit az épen nem látszik észrevenni. Ezért ki is nevette őt az olajszínűi Szentarányi Pepuska, ki csak óriási előjogai miatt nem lett báróvá. Különben igen okos férfiú. Egész nap kártyázik. Beillik főispánnak ... Ott volt továbbá a krákogó Lord Levantey Isemund. A hírneves utazó. Az a rögeszméje támadt, hogy ő a bolygó zsidó. Ma itt, holnap ott. Valóságos hipp hopp. Tegnapelőtt még Párisban reggelizett Salaveri marquisnál, kitől finom pikantériákat hozott magával Selene hercegnőt iletőleg, holnap már Konstantinápolyban fog ebédelni, ha úgy lehet. Midhal Nyílt levél. Székesfehérvár, 1876. okt. 12-én. Tek. Szerkesztő ur! Folyó hó 9-én bizonyos kihágási ügyben végtárgyalást tartott a helybeli királyi törvényszék, hová szegény beteg nem tanúképpen megidézve volt. Ugyanazon ügyben szinte beidézve volt másik tanú által nem megüzente a királyi törvényszéknek, hogy ő mind láthatja is: beteg, s betegsége miatt a házat el nem hagyhatja, azért legyen iránta, elnézéssel a t. törvényszékbe lehetetlen neki mennie. Én akkor távol lévén, nemnek nem állott rendelkezésére más mód bajának, a királyi törvényszékkel való tudatása iránt. Elég az hozzá, a másik tanú elmondá nőm üzenetét, a törvényszéki elnök úrnak pedig tetszett, hihető szokásos gyakori rész kedvében, nemnek mind egy alávaló tolvajnőnek a rendőrség megkeresése mellett karhatalommal való előállítását elrendelni. Egy városi rendőri közeg