Székesfehérvár és Vidéke, 1905. július-december (33. évfolyam, 78-154. szám)

1905-07-22 / 86. szám

1905. július 22. SZEKESFEHÉRVÁR ÉS VIDÉKÉ. (86 sz.) lakozom, de azért minden levelében okos taná­csot ad, hogy ebben a sakkjátszmában, amely a fürdőhely sakktábláján élő figurák részvételével folyik, a magam személyét illetőleg, mikor minő húzást tegyek, hogy a játszmában legalább jó pozícióm legyen. Igen udvariasan, engem a sakktábla egyik királynőjének mond. Megszoktam ugyan tőle a gyöngédséget, de ilyen távolságból mégis bizo­nyos bántó gyanú vert fészket a szívembe. A szalmaözvegység ugyanaz a férjnek, ami az unalom az asszonyoknak. S ki tudja, várjon ezzel az udvariassággal az uram nem szememet akarja-e bekötni ? Leveleiben különösen a pesti zsenilitől óv nagyon. Nem szereti a nők barátját. Valamennyit a családi boldogság élősdijének tartja. A boldog­ság terített asztalának morzsalékából élnek. Mo­­hóak és falánk étvágyunk valamennyien s az éhség lopásra sarkal. Egy óvatlan pillanatban kész a pecsenyét is lelopni és felfalni a terített asztalról. Nagyon okos ember az uram! Egy alka­lommal a pesti zseniri is le akarta lopni a pe­csenyét az asztalról, de a körmére koppintottam. Azóta megjuhászodott. Lehet, hogy csak újabb alkalomra vár. De én résen vagyok. Üdvözlöm az ismerősöket, híve !Ja. HÍREK. Sorakozzunk. Székesfehérvár, július 22. A fejérvármegyei és Székesfehérvár városi tuberculosis elleni védőegyesület létesítését elő­készítő bizottságának határozata szerint a taggyűjtő ívek már legközelebb szétküldetnek, hogy a tár­sadalmi után megindult mozgalom alapján az egyesület alakuló gyűlésén mennél nagyobb le­gyen a száma azoknak, kik csekély áldozattal ékszerekre. A legdrágább öltözék az udvari fo­gadtatásoknál szükséges »courrobe«, minden yankee-leány ábrándjainak netovábbja. Sokan csak azért lesznek európai mágnás nejévé, hogy az udvarnál megjelenhessenek. Nos, egy ilyen »courrobe«-ot 20.000 koronán alul el se tudnak képzelni, mert hát feltűnést kell általuk kelteni. Hiszen Vanderbilt Consuelo, mikor a Marlborough herceg neje lett, 25.000 font — tehát kerek fél­millió márka — értékű udvari öltözéket ké­szíttetett. Nagyon drága a téli, prémes fölszerelés is. Aki egy kicsit tart magára, csak ama nagyhírű párisi háznál dolgoztat, amelynek vevői közé orosz nagyhercegnők is tartoznak. Magától értetődik, hogy nem szabad a prémes ruhadarabot készen vásárolni, hanem az egyes szőrmerészeket, a szépségük és jóságuk szerint, személyesen kell összeállítani. De azért 30.000 koronából ki lehet állítani a szükséges szőrmeneműt. A bábiruha ára átlag 1600 korona s minden előkelő amerikai nőnek 30 ilyen öltözékre van szüksége és ezen kivül egy hermelinnel bélelt báli köpenyre, melynek ára 20.000 korona, egy ily nemes intézmény létesítéséhez segédkezet nyújtanak. A kezdet meg van s a kezdetből következ­­i tetve, a jövője is biztosítva annak az egyesület-­­ nek, a­mely isteni parancsolatnak, az igazi fele­baráti szeretetnek fog szolgálni. Nem vásári lármával indult meg, hanem abban a biztos tu­datban jött létre, hogy a kik mindig és minden­ben a nemesnek és igaz jónak pártfogói és elő­mozdítói, a­kik fáradságot nem ismernek, ha szi­vük sugallatát követve szenvedő embertársaikon segíteni kell, azok lesznek azok, a­kik megterem­tik és fenntartják a városunkra és megyénkre ki­terjedő tuberculosis elleni védőegyesületet. A szeretet melegágyához , a női szivekhez fordulok először, mert azok mindegyikében meg­van az izgalom és szeretet, e két érzelem, mely már oly sok szép és jó létesítéséhez vezetett. Az ő buzgalmukra és akaraterejükre van szükségünk, hogy felszáríthassuk a gyermekek egészségéért aggódó anyáknak könnyeit, segíthessünk a meg­betegedett hitvestárson s óva figyelmeztethessük a fejlődő gyermeket egészségének ápolására. Az a buzgalom, melylyel mindannyian egy idegen, de hasonló irányú intézmény létesítésében részt vettek, remény sem­ engedi, hogy célunkat el­érjük annál könnyebben, mert most alkalom nyí­lik arra, hogy itthon, önmagunknak alakítsuk meg azt az egyesületet, mely egyeseknek megnyugvást, mindannyiunknak pedig dicsőséget hoz. A férfi akaraterő szilárdságába vetett bizo­­dalmunk pedig csak erősíti reményünket, hogy mindannyiunk közreműködésével sikerül a magunk erejéből, kéz­ kezet fogva, védőegyesületünket létre­hozhatni. ____ Dr. K. L. Kivándorlás—bevándorlás. Kertészkedjünk! A magyar konzervatív nemzet. Megható mó­don ragaszkodik ősi szokásaihoz, erkölcsében, életmódjában, ruházkodásban és munkájában. Ha nyomot hagy is rajta az idők járása, sajnos!­s az inkább hátrányára válik. Törekednünk kellene A kalapok egységes árát nehéz meghatározni, de ha eszünkbe jut, hogy Miss Joelet, a mikor Roxburghe hercegné lett belőle, 80 kalapot kapott a kelengyéjéhez s igy ez is olyan toalette-cikk, a­mit nem szabad számításon kívül hagyni, minden­esetre legalább 4000 koronát kell erre is az évi költségvetésben fölvenni. A legrejtettebb öltözékdarab, melyet a nő éjjel is nappal is visel, a csipkék miatt 400 ko­ronába kerül; ennélfogva senki se fogja sokalni, ha a fehérnemű évi számláját 14.000 koronára taksáljuk. Az amerikai nő ellenben cipőre és harisnyára nem költ többet 5000 koronánál. Éppen így arány­lag szerény igényű a zsebkendőt, keztyűt és fá­­tyolt illetőleg, a­mire mintegy 6000 korona kell neki évenkint. Ezek csak egyes próbák, de már ezekből is kitűnik, hogy a milliárdosleánynak legkevesebb 160.000 koronára van szüksége, hogy némileg tisztességesen öltözködhessék. Mi marad ezen­felül a szegény férjnek? tehát arra, hogy a néplélek a maga java irányá­­­­ban is haladjon egy-egy lépést. Csak egyet kell kiragadnunk a népjólét­­ problémái közül. íme: a kertészkedés. A magyar ember nehezen tudja magát erre szánni. Szeged, Makó, Nagykőrös ugyan kiválóan igazolják a magyar ember kertészkedő képességét és csak rikítóbbá teszik azt az elmaradást, mely­ben ez a fontos mezőgazdasági ágazat a nemzeti vagyonosodásnak, sőt a jólétnek mérhetetlen ká­rára ma még sínylődik. Egész vidékek vannak, melyek a saját zöldségszükségletöket sem elégí­tik ki. S mialatt a mi népünk kereset hiányában kivándorol, a várnavidéki bolgárok mind nagyobb karavánokban lepik el nagy városaink környékét és mesés szorgalmukkal nélkülözhetetlenekké te­szik magukat a közélelmezés munkájában. E fontos kérdésben egy szegedi szaklap fölemeli illetékes szavát, melyet érdemesnek tar­tunk alábbiakban nálunk is hallhatóvá tenni: Nincs olyan esztendő, hogy több százezer magyar család itt ne hagyja hazáját; óceánjáró hajóra bízzák magukat és az viszi őket sok száz mértföldre a szülötte földjüktől. Arról is számot adhatunk, hogy azok a szegény családok, akik hazájukat kénytelenek el­hagyni, már nemcsak a nemzetiségi vidékekről kerülnek ki. Hatalmas áramlat indult meg a ma­gyar alföldről az újvilág felé. Egyszerre több száz család összefog és bár könnyes szemmel, de búcsút mond szülőföldjének. A munkanélkü­liség szülte nyomorúság kezébe adja a vándor­botot, a­mely odakünn talán koldusbottá változik a szegény magyar munkás kérges markában. Mit kell ezzel szemben tapasztalnunk?? Egy kora tavaszi éjszaka — az idén — több száz főből álló bolgár család érkezett. Valameny­­nyien Bulgáriából jöttek, hanem a vezetőjük be­osztotta őket, hogy ki merre menjen. A dolgos, munkabíró bolgár kertészek jól megművelt bérelt kis területeiken zöldségfélét termesztenek. Oly praktikus üzleti szellem lakozik bennük, hogy néhány év alatt megszedik magukat s meggaz­dagodva mennek vissza hazájukba. Ha viszont elgondoljuk, hogy az erőskoru, munkabíró és dolgozni szerető magyar munkások, kisgazdák sorra kénytelenek elhagyni hazájukat, lehetetlen, hogy össze ne szoruljon szívünk. A jó magyar termőföldön nem tudnak megmaradni azok, akiknek ősapái e haza megtartásáért küz­döttek, akik maguk is itt születtek, hanem kény­telenek az Isten áldását magába rejtő buja ter­mőföldet, — bár lassan kint — de átengedni ide­gen országok polgárainak, akik a rajta szerzett pénzt nem hagyják Magyarországon, hanem évenkint visszaküldik régi hazájukba, amelyet még a távolból is ilyen módon gyarapítanak. A bolgár kertészeknek zsugoriságig menő takarékossága ismeretes. Oly igénytelen emberek ezek, hogy a más nemzetbeli dohányra elkölt annyit, mint a­mennyit a bolgár kenyérre, így természetesen nem csoda, ha megszedik magukat és a koldus­sorban ide került emberek gazdagon térnek vissza ősi fészkükbe. Ha csak azt az összeget fektetnék alapul idehaza a mi magyarjaink, melyet a kivándorlás útiköltségeire összekaparitottak és jóakarattal, kü­lönösen bolgár módra űznék a konyha­kertésze­tet, bizonyára a bolgár nép nem merészelne ha­zánkba tolakodni, ha azt látná, hogy a magyar nép maga is elég élelmes arra, hogy saját rögeit bőséges jövedelmi forrássá műveli, tehát nincs neki itt mit keresnie. Sajnos azonban, eltekintve a főváros kör­nyékétől, a­hol nagy területeken magyar kertészek látják el Budapest fogyasztó közönségét minden kigondolható zöldségfélével, az ország többi nagy 3 Dús választék! tw Legolcsóbb bevásárlási Ms!­wr Pontos kiszolgálás! Bútor, varróté­, kerékpár és gazdasági gépekben Hoffmann Testvéreknél Székesfehérvár,­­ Előnyös részletfizetések ! 13­1) Gépalkatrészek kaphatók!

Next