Székesfehérvári Hirlap, 1897 (2. évfolyam, 1-155. szám)

1897-01-01 / 1. szám

TT tav­foLYaM 1897.1. sZám. PÉNTEK, JANUÁR 1. POLITIKAI KÖZLÖNY. FELELŐS SZERKESZTŐ ÉS LAPTULAJDONOS TÓTH ARTUR SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL, SAS­ UTCA 18. HIRDETÉSEK ÁRSZABÁS SZERINT. _____________» , _____ MEGJELENIK: SZERDA, PÉNTEK ÉS VASÁRNAP. KÉZIRATOK NEM ADATNAK VISSZA. ELŐFIZETÉS: 1 évre . . . 8 frt. — */a évre . . . 4 frt. V1 évre ... 2 frt. — Egyes szám ára 6 krajcár. 3 . TELEFONSZÁM : 73. FELHÍVÁS ELŐFIZETÉSRE! A „Székesfehérvári Hírlap“ január hó végén tölti be egy évi pályafutását és ezen idő alatt — büszke önérzettel mondhatjuk el — rendíthetlen elvhűség és hazafias buzgalommal szolgálta a nem­zeti függetlenség, a jog és igazság, az adózó pol­gárság érdekeit. Mint ellenzéki hírlap kérlelhetlen ostorozója volt a 67-es közös ügyes alapon álló „szabadelvű“ kormányhatalom politikájának, mely nemcsak az ország sarkalatos jogait áldozza fel a falánk osztrák kétfejű sasnak, de egyszersmind vészes egyházpolitikája által beláthatlan időkre ter­jedő vallási testvérharcot indított meg a békés tár­sadalmi élet terében. Lapunk politikai iránya marad, a­mi eddig volt: függetlenségi és 48-as! Úgy a városi, mint a megyei közügyek terén élénk figyelemmel fogja kisérni az aktuális mozgalmakat. A tárca ro­vatban csakis önálló becsesei bíró szépirodalmi­­ műveket hoz és a város­ megyei hírek gyors és pon­­­­tos közlésére kiváló gondot fordít. Mihelyt anyagi erőnk megengedi, lapunk ter­­j­­edelmét meg fogjuk nagyobbítani, mertjffijunk nem­­ a hírlapi nyerészkedés, hanem ama kötelessegr­elni­­ szolgálat, melylyel a haza függetlensé­g ek, a val-* tá? k és közügyeknek tartozunk! „ , ^ ^ j 1al .. .'Neaste ,.al mindig, mzalommal fordulhatnak hozzánk Ar S i», ha « kálikra Ezek után felkérj­ük elvtársainkat, olvasóinkat beniele“ !SZÍzeskedjenek “‘M szélesebb Előfizetési ár: egy negyedévre két forint. Székesfehérvár, 1896. dec. 30. TÓTH AR­TÚR felelős szerkesztő és kiadó-laptulajdonos. □ Városi közgyűlés: Székesfehérvár szab. Mr. városa 1896. dec. 31-én tartotta meg rendes havi közgyűlését Havranek­­ József polgármester elnöklete alatt. — A jövő köz­ ] gyűlés napjául 1897. jan. 25-re tűzetett ki. — In-­­­terpelláció nem volt. (Micsoda hallatlan esemény!)­­ Az igazoló választmány beterjeszti jelentését, mely­­ szerint a Belvárosban Hübner Károly, a Tóvárosban­­ Kalocsay Alán, a Vízivárosba pedig Kováts István­­ választattak meg bizottsági tagokká. Mind a három­­ uj bizottsági tagot, kik jelei voltak a közgyűlésen,­­ megéljenezték. Hübner Károly és Kováts István man­­­­dátuma 1899-ben, Kalocsay Aláné ellenben csak 1902-ben fog lejárni. — Következett a kilépő köz­­igazgatási bizottsági tagok helyének betöltése. A törvény által feltétlenül elrendelt titkos szavazás eredménye: Beadatott 71 szavazat; ebből kapott Tóth Aladár 64, Farkasdy Dereő 57, Dieterich Szilárd 55, Alaghy Dezső 41 és Dr. Saára Gyula 37 szava­zatot. Az eddigi köziga­z­z­ttsági tagok sorából Pálfy Károly kibukott 35 szavazattal. Szavazatokat kaptak még: Kalocsay Alán­­ár, Dr. Fant­a Adolf és Flastcár József 1­1-et. Rendkívül örvendünk, hogy lezufféini:' egy*k­*báto» t^ekintés^eg^b^'cosa, Dr. Saára Gyula meg lön választva. Kalocsay Alán vá­’ rosunk. óta/ dacára annak, hogy­­ lelléptetése rögtönösen törtém,, mágia­­ Madaras Lipót, Pálfy Károly, Dr. Saára Gyula, Say István, Schlammadinger Alajos, Schlamma­dinger An­il, Sommer Mór, Tóth Artúr, Vajmár Ferenc, Weisz Károly, Véber Károly. A városunkból elköltöző Dr­auman Bernát biz. tag helyére pénztári napibiztosul Laufenauer Ferenc választatott be. Az üresedés­en levő közegészségi bizottságba a városunkból el­­öltözött Kováts Mihály biz. tag­ helyére ifj. Eisen­­arth Ágoston, a kórházi bizottságba az elhunyt Jcizmazta József biz. tag helyére Fekete József, a vámfelülvizsgáló bizottságba a virilisták közül ki­­épett Reinitz Lipót helyére Hübner Károly, az állandó bíráló választmányba pedig az elhunyt Takáts Jenő biz. tag helyére Tóth Aladár választattak be. — A belügyminisztérium leirata a városi alkalmazottak m­ileniumi nyugdíj kedvezményének helybenhagyását iletőleg tudomásul vétetett. — A vá­m­tanács elő­erjesztése értelmében az 1896-ik évben szükségelt kót és rendkívüli hitelekre nézve a számvevőség ki­­nem­tő jelentése felterjesztetik a kormányok. A­pót is rendkívüli hitelek a befolyó évi jövedeleem többle­téből fognak fedeztetni. — Az építendő csapatkór­­h­áz ügyében a honvédelmi minisztérium kérdést in­tézett a városhoz Ha mikor épül fel ? A vár a lése céljából ujb A „MESFEMTATTI HÍRLAP" TÁRCÁJA. AZ ÖRÖKSÉG. — Guy de Maupassant. — (Folytatás.) — Jól van, jól, felelé az apa restelkedve. Várj csak, majd megmondom neki én! Avval veje szobájába rohant. Lesable, ki eddig tétlenül bámult a levegőbe, apósát belépni látva, fel­kelt. Cadhelin annyi időt sem várva, hogy veje ma­gát kissé összeszedje, kiáltá: — Tudja-e, hogy felesége másodmagával van ? A férj csakhogy fejét nem vesztette zavarában, arca lángba borult. — Hogyan? Micsoda? Cora? Mit beszél ön? — Csak azt mondom, hogy közeledik Róma­­ felé, érti? Ez azután már valami! S örömében fogta kezét, megszorította, meg-, rázta, mintha szerencsét kívánni, háláját akarná ki­fejezni, mi­közben folyton járt a szája: — Végre mégis megvan ! Ez dicső, nagyszerű! Az örökség a mienk! S nem tartóztathatva magát, vejét ka­’jaiba zárta.­­ — Több egy milliónál, érti, több egy millió­­nál ? kiabált. Aztán táncolni kezdet, majd hirtelen igy szólt:­­ — Jöjjön csak, Cora várja, ölelje meg legalább. Avval egész erejéből átkarolva, maga előtt lök­j­döste őt s végre mint egy lapdát hajította be abba a terembe, melyben Cora nyugtalanul tépett-lábott, hallgatózott. A­mint megpillantó férjét, gyors felindulástól fuldokolva visszatántorodott. Lesable halvány arccal, mardosott kebellel állt előtte. Mint biró nézett sze­mébe a bűnösnek. — úgy látszik, másként vagy, szólt végre. Az pedig reszkető hangon dadogó: — úgy látszik . . . De Cad­elin mindkettőjüket nyakán ragadta, összetapogatta őket, orrt orrhoz, s így kiáltott: — Kutyateremtettét! öleljétek már meg egy­mást ! Ez csak megéri a fáradságot. Mikor azután széteresztette őket, bolondos kedve e szavakban tört ki: — Végre megnyertük a játékot! Édes Leopol­­dom, most mindjárt veszünk egy falusi birtokot. Ott­­ legalább ápolhatja egészségét. Erre az ötletre Lesable összerezzent. Apósa pedig tovább folytatá: — Meghívjuk oda Torchebeuf főnököt nejével s mivel a másodfőnök már ú­gyis pályája végéhez közéig, ön nyerheti el helyét. Ez szép előmenetel lesz. Lesable olyannak vette a helyzetet, milyennek Cadhelin teste azt, látta magát, amint ízléses nyara­lója előtt fogadja a főnök­öt, a folyam partján. Vászon mellény lesz rajta s pana­ma kalap a fején.­­­ Valami édes érzelem szállt szivébe e reményre,­­ valami mámoritó boldogság látszott sorsát megköny-­i nyiteni s őt meggyógyítani. , Felelet helyett csak mosolygott. Cadhelin reményeitől elkapatva, ábrándjaitól fé­­l­szegülten folytatá:­­ — Ki tudja? Még nagy befolyásunk lehet az ország ügyeire is. Önt megválaszthatják képviselőnek. Kétségkívül fogadhatjuk a környék előkelőségeit s megfizettetjük velük kegyeinket. Önnek egy kis úri lova, kocsija lesz, melyen naponként kirobog az állomásra . . . A fényűzés, pompa és jólét képei ébredeztek Lesable lelkében. Az a gondolat, hogy ő maga fog­­ hajtani egy kis minyon fogatot, mint azok a gazdag emberek, kiknek eddig irigyelte sorsukat, megkoronázta elégültségét. Vissza nem tarthatta, hogy felkiáltson: — Oh, ez valóban nagyszerű. Cora őt megnyerni látva, szinte elérzékenyülten s hálásan mosolygott; Cachelin pedig, ki most már nem ismert féket, kijelenté: — Ma a vendéglőbe megyünk ebédelni. Terin­­gettél, csak csapunk egy kis lakzit. Mikor visszatértek, mindhárman kissé kapato­sak voltak s Lesable, ki mindent kettősen látott s­­ kinek fejében táncoltak a gondolatok, nem talált háló­szobájába. Azért tévedésből vagy feledékenységből nejének még üres ágyában feküdt le. Egész éjjel úgy tetszett neki, mintha fekvőhelye valami hajó lett volna, himbálózott, került, fordult, sülyedt. A tengeri­­ betegség is kiütött rajta, s kapott. ~ igazoló választmánynak .Quasztás alá eső tagjait, u. m­. Tarkaság Dezső, Pálfy Károly, Joih Artúr, Töltényi Antal újból megválasztattak. Az elhunyt Dr. Peller Ödön helyére Dr. Kövesy István választatott meg. — A számonkérőszék kilépő tagjai Dieterich Szilárd és Madaras Lipót újra megválasz­tattak. — A leavató bizottság kilépő elnöke Kari József újból megválasztatott.­­ A pénztári napibiz­tosok: Id. Almásy Ferenc, Almásy János, Bierbauer János, Cseballa György, Dr Fanta Adolf, Farkasdy Dezső, Flaskar József, Gdam­bos István, Havranek János, Herceg Ignác, Kováts Pál, Dr. Kövesy István j­ó modosnásoka »ö«. j­ 6. l6-ig peiíjt-zijjí !- A törvényhatóság alkalmazottjai a nagy,­­ államva­sutak vonalain szintén részesülnek­­; kedvezményes ut­­iíiban, vagyis féláron utazhatnak. Sőt mi több, a kérvény és fotográfiára kiadott 2 fr­ot is szabad lesz a legelső hivatalos utazás számlájába felvenni. Hát igen ! — A kolozsvári Mátyás király szoborra 50 frt adományoztatik. — A nyugdij-felügyelő­ bizott­­ság szerint Tubják Pál főszámvevőnek 47 év, 7 hó és 7 napi szolgálat után 1400 frt évi nyugdíj jár. Tunák Pál 1849. május 24-ike óta szolgálja a vá­rost. Havranek József magasztaló felszólalása után r­áadásul még az 1897. jan. havi fizetés is kiadatik

Next