Székesfejérvár, 1876 (6. évfolyam, 1-105. szám)

1876-04-22 / 33. szám

VI. évi folyam. 1876. április 22-én. II. szám. / / / Társadalmi hetilap. A városi és megyei hatóság, gazdasági egylet, iskolatanács, s a tanítók és községi jegyzők egyletének közlönye. Megjelen hetenkint kétszer: szerdán és szombaton. A lap ara házhoz hordással vagy postán küldve. Egy évre.....................................................................6 frt. kr. Fél évre..........................................................................3 frt. kr. Negyed évre.................................................................1 frt. 50 kr. Sirmentetlen leveleket csak ismert kéztől fogadunk el. Hirdetmény a bélyegdíjon felül, minden három hasábos petitsor. Megrendelőinktől 6 — nem megrendelőinktől 8 krért igtattatik be. Lapunk számára hirdetéseket felvesznek Budapesten: Hasenstein és Vogler, Lang L. és társa, Weisz Móricz. Bécsben: Oppelik L. és Mosse Rudolf. A lap szellemi részét illető közlemények a ..Székesfejérvár-i szerkesztőségének (Széchenyi-utcza 5-ik sz.) czimzendők; — a lap ára, hirdetmények és a hirdetményi díjak Klökner Péter kiadó könyvkereskedésében vétetnek fel. A Nyílttérben megjelenő közlemények után három hasábos petitsorért 10 kr. fizetendő. Kéziratok nem küldetnek vissza.• Az uzsoráról. A jelen sanyarú pénzviszonyok közt mindinkább kezdi fejét felütni ezen embertelen társadalmi métely és pedig a legborzasztóbb alakban és kiterjedésben. A jelen viszonyok az uzsora burjánozására legalkalmasabbak, mert százával vannak épen a különféle balesetek által sújtottak, kik hogy magukon segítsenek, hogy gazdaságaikat fentarthassák kénytelenek másoktól pénzt kérni,és e kölcsönadók közt vannak elég nagy számmal oly lelketlenek, kik a balesetek sujtásain kapva, sőt az időt legalkalmasabbnak találva, mert a szerencsétlenség által űzött, hogy pénzhez juthasson mindenre kész — a legembertelenebb módon használják fel önző czéljaikra. Az ily kölcsönökkel nemcsak nem boldogulnak a kölcsönvevők, de a kamat birtokuk jövedelmét emésztvén fel, a tőke pedig csakhamar a kölcsönvevő anyagi bukását okozza, mert csekély tulajdona jövedelmével a kamatokat fizetvén, neki fentartásra nem marad semmi s végre buknia kell. Vannak, kik a magas uzsorára dolgozó tőkepénzesek eljárását jogosultnak s nem vélik a tőkepénzt korlátozhatónak jövedelmeztetésében akkor, midőn az ipar, kereskedelem és gazdászatnál az illetők előtt nyitva a tér a jövedelem bármily fokozására. E felfogás azonban csalódáson alapszik. Mert igaz, hogy a kereskedők néha nagy nyereségnek örvendenek, de biztos, rendszeres és állandó-e az ily jövedelem s nincsenek-e kitéve minden perczben a veszteség esélyeinek is? A gazdának — kivált ha értelemmel és szorgalommal munkálkodik — dús jövedelmet hoz egy jó aratás, hanem hányadik esztendőben történik ilyen aratás? Az iparos megfizettetheti munkáját, midőn jó évek járnak, de ha pénzszűke van, az ipar is csökkenik, sőt néha egészen beáll az iparos ünnepe, mikor nincs más dolga, mint a fogát piszkálni éhgyomorra. Ily körülmények közt midőn élni kell, midőn családot, üzletet vagy gazdaságot fentartani kell, nem tehet egyebet az illető, mint odafordulni hol kölcsönt kap sokszor bármi feltételek mellett s ekkor akadnak emberek, kik az ily csapás által sújtottak nyomorát kizsarolják, sőt azok anyagi bukását idézik elő. Igaz, hogy a pénz is oly tárgy, melylyel tulajdonosa szabadon rendelkezhetik, szabadon adhatja bárkinek; de mégsem az a czélja ennek, hogy ezáltal a szükségben levők végbukását idézzék elő. Ha eszköz is gazdagodásra, de nem czél arra, hogy mások bukását eszközölje. A kormánynak azért intézkedni kell e társadalmi métely ellen, intézkedni kell a törvényhozásnak. Nem élünk abban a boldog hiedelemben, hogy néhány törvényczikkely egy tolvonással véget vet közgazdasági nyomorúságainknak. A kamatmaximum meghatározása egymaga nem elegendő arra, hogy viszonyainkat megváltoztassa. Ide bizony mindenek felett ernyedetlen szorgalom, az egyesek, családok és az állam takarékossága kívántatik. De későn van akkor az úszás megtanulásának szükségéről beszélni valakinek, mikor már nyakig ér az árvíz, itt már csak az ár terjedésének meggátlásával "lehet segíteni. A kamat maximum megállapításának az lenne feladata, hogy állítsa meg, s — ha csak részben is — apaszsza az árt, hogy ezáltal időt nyerjünk szorgalmunk és takarékosságunk által javítani, megszilárdítani anyagi helyzetünket. Hogy magas kamatok akkor is lesznek, az kétséget sem szenved. De egy igen nagy része azoknak, kik most nagy kamatra helyezik el pénzüket visszavonul oly üzlettől, melyet tilt a törvény s méltó joggal megbélyegez a közvélemény. Aki a törvény tilalmát áthágja, az legalább is nem tisztességes ember. Aki teháte névre igényt tart, az nem fog uzsoráskodni. Hogy ezenkívül nagyon üdvös hatásúak lehetnének a kormány által felállítandó vagy gyámolítandó hitelintézetek is—amit némelyek javasolnak,— szívesen elismerjük. De egymagukra nem elégségesek közgazdasági nyomorúságaink megszüntetésére. Sőt kénytelenek vagyunk itt egy aggályunknak kifejezést adni. Ha az uzsora meggátlása nélkül pusztán ez után akarnánk magunkon segíteni, az állam pénzereje oly mértékben lenne ezáltal igénybe véve, amit semmi esetre sem bízna meg. E mellett elérné az önerőre való támaszkodást az egyesekben, helyette azon — kelleténél máris jobban lábra kapott — nézetet fejlesztvén ki, hogy az államnak kötelessége minden segélyre szorultat csak úgy ingyen kegyelemből gyámolítani, felsegélni. Innen aztán csak egy lépés van hátra a communismusig. Ajánljuk e nézetünket a kormány figyelmébe annál inkább is, mert amit elmondtunk nem pusztán egyéni nézet, de a dunántúli vidék egyik tekintélyes lapja szintén hangsúlyozza a fentebbieket. Segítenünk kell mielőbb, leginkább van hivatva a kormány, hogy segítsen e bajon. Ne hallogassa az ügyet, mert mennél tovább tart a hallogatás, annál kevésbé használhat a segély. Az általános corruptio elejét vegye s hasson oda közvetve és közvetlenül, hogy e társadalmi bajt végképen kiirtani ha nem is lehet — de legalább korlátozza. A nép szomorúan fizeti a nagy adót, de e kötelezettségének eleget tesz, mert kell, mivel e nélkül az állam nem állhat fenn — ott fönn a kormányközegek is tegyenek eleget, a kötelmeiknek s a nép javát szükön hordva tegyék meg azt mind, mi javukra van és viszont nyomjanak el erejükhöz s a tehetséghez képest minden társadalmi mételyt mi a jólétet akadályozza s a polgárság erkölcsi és anyagi kárára van; ekkor könnyebben viseli a nép is a terheket, mert tudja, hogy ott fenn érdekeit a kormány szivén hordja s jólétéért megtesz mindent. —.— Táliás Légyott. — Beszély. — Irta: Bulyovszky XIIIIel. (Folytatás.) IX. Miután az első szertartásos szóváltásokon keresztül estem s a béke megszilárdítása tekintetéből egy tiz forintot nem érő kalapot, melyet másnap mint szükségtelent nyolczért eladok, tizenkét pengő forintért megvettem, szintett csodálkozással körültekintve a boltban, mintha csak most jutott volna eszembe felkiáltók: — „De hol van Luiza? nem látom Luizát?“ — Ah, Luizát kérdi ön ? felesé madame Nanette s tarka képét némi zavar egyhangú színnel bobta el. Luiza már nincs nálam. De nem méltóztatik, folytatá nem ügyetlenül szintett elfogulatlansággal, e csipke fejdiszeket megtekinteni? csak tegnap kaptam Páriából. — Köszönöm, már el vagyok látva, és mióta nincs itt Luiza ? — Ő már egy év óta... . egyenesen a híres Crépe divattárából valók és különösen kettőt közülök nem szeretnék másnak juttani, mint... — Nem viselek fejdiszeket, kedves madame Nanette, hanem mennyire sajnálom, hogy a kedves Luiza elment! — Menetet, jegyzé meg Ida kisasszony. — Tessék elhinni, folytatá madame Nanette, ki látszólag ki akarta kerülni a beszédet Luizáról, még nem mutattam senkinek e csipkéket, s egy hétig nem is mutatom másnak, mint legkedvesebb vevőimnek ; az előbb is Buxbaum asszonyságot el hagytam menni a nélkül, hogy felnyitottam volna a katulyákat. Szebbet már ki sem lehet gondolni.... azután nem is drága, majd haza küldöm, csak tessék választani belőle : az árra nézve pár hónap múlva is lesz időnk beszélni... nem adnám sokért, ha e remekművek színpadon bámultatnának,tudom, hogy másnap szűk lenne a boltom és az utczán járni sem lehetne a sok equipage miatt. Madame Nanette benne volt a beszédben s jaj nekem, ha nyelve forgását tetszésem szerint fel nem használhatom; tudom, hogy csak egy mód van öt Luizáról beszéltetni és ez abból áll, ha irigységét sikerül fölébreszteni. — Mit beszél ön madame Nanette ? sohasem fogja áruit annyira megkedveltetni, mint mikor még Luiza mutathatá be azokat. Luiza angyal feje, virító arcza, villogó szeme ellenállhatlanná tették azon kalapot, fökötöt vagy fejdíszt, mit rajta próbáltak . — szegény Luiza! valóban sajnálom, hogy már nincs itt; ő oly szép, oly jó és szerény volt. — Jégre is vitte nagyon jó szive, jegyzé meg Ida kisasszony, kinek öntudatlan segítségére, Luizát dicsérve számolhatók. — Na, mi szépséget illeti, folytatá, nem lehetett ugyan nem szépnek mondani, de képe olyan volt, mint a holdvilág, szája pedig ha mosolygott egytől-egyig kimutatá harminczkét fogát . Na már engedjen meg kedves kisasszony, mondá Nanette, ki a távol levő Luiza helyett örömestebb forditá a jelenlevő Ida ellen fullánkját, mi elismerjük, hogy az ön képe sokkal hosszabb és nyelvecskéje hegyesebb; de Luiza szépsége azért páratlan volt... legfölebb, téve hozzá az a hibája lehetett, hogy arezbere semmi változatost nem mutatott, pedig a férfiak azon arczokat szeretik, melyek minduntalan más színt mutatnak. — Most tudjuk hát, miért csinál a madame annyi hódítást, viszonzá Ida, ki mint titkos tanácsosnéja aszszonyának és festékes tégelyeinek, nem oly lábon állott vele, hogy bármivel adósának kellett volna maradnia. — Hogy érti ezt a kisasszony? — Nos, mert a madamnak, mint az egész világ tudja, még sokkal jobb és könyörületesb szive van, mint Luizának volt; felesé Ida, golyót golyóra lővén. Amint e két szeretetreméltó lényt régibb időből ismertem, most minden attól függött, hogy Luiza tovább is összefüggésben maradjon czivakodásuk tárgyával; mert akkor bizonyosan mindent kimondanak, mit egymásra tudnak, ha mit Nanette visszatartásából gyanítanom lehetett — nem minden befolyás nélkül voltak Luiza sorsára. (Vége következik.)