Szekszárd Vidéke, 1890 (10. évfolyam, 1-58. szám)
1890-01-01 / 1. szám
X. évfolyam, 1890. 1. szám. Szekszárd, szerda, január 1. TOLNA VÁRMEGYE törvényhatósági, tanügyi és közgazdasági érdekeit képviselő társadalmi és szépirodalmi lap. A tolnamegyei gazdasági egyesület s a szekszárdi szőlészeti és kertészeti tanfolyam hivatalos közlönye. Főmunkatárs: Székely Ferencz. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: Geig*er Gyula. Lapkiadó : Ujfalusy Lajos. Előfizetési ár 7 .... 6 frt. . . . . 3 frt. . . 1 frt 50 kr. Egész évre . . Eél évre . . . Évnegyedre . . A lap szellemi részére vonatkozó közlemények, úgy a hirdetési és előfizetési pénzeki szerkesztőséghez küldendők. LvLegjelenik hetenként kétszer i szerdán és szombaton. Szerkesztőség: Sétpatak-utcza 1113. sz. Kiadóhivatal: Széchenyi-utcza 172. sz. Három 313 hirdetési díjait 1 hasábos petit sor 15 kr, ugyanaz a nyilttérben 20 kr. Birósági árverési hirdetmények : 200 szóig bélyeggel együtt 3 frt. 200—300-ig „ „ 4 frt. 300—400 frr .. ., 5 frt Újévre. Lapunk a mai számmal már X. évfolyamába lép ! Egy lap életében a 10 év már férfikort jelent. Megedződve a küzdelmekben, megerősödve a közönség támogatásában : — életereje már biztosítja az erőteljes tovafejlődést, melyen az útjába gördülő akadályokat könnyen legyőzheti. A tíz év leforgása alatt lapunk a közönség fokozódó pártolásában részesült olyannyira, hogy a múlt évben már lehetségessé vált a lap hetenként kétszeri megjelentetése. Olyan eredmény ez megyénk sajtóirodalmának történetében, aminőt 10 évvel ezelőtt még utópiának tarthattak ! * A czéltudatos küzdelem, a jó ügy diadalába vetett hit végre is megtörte a közönyt, mely minden nemes irányú küzdésnek — főleg a vidéken — útját szokta állani! Folyton a közönség, a közjó érdekeit tartottuk szem előtt; a kiméletesség leplébe bujt önérdek-hajhászást s a népszerűség mulékony dicsősége miatt a társadalmi ferdeségeknek hizelgő opportunist mindenkor elitéltük, mert az a közélet, a társadalmi mozgalmak őszinte nyilvánulásait meghamisítja, s nem szolgálja a közönség önzetlen érdekeit. Az önérzetes sajtó hivatása az üdvös mozgalmak támogatása, a nemes czélú és szabadelvű intézkedések előmozdítása; ellenben kötelessége a közélet terén felmerülő s önző czélok dédelgetésére szolgáló törekvéseket a magok értékére leszállítani, — s felvilágosítani a nagyközönséget arról, hogy minő intencziók, minő czélok vezérlik a társadalom szereplő egyéneit ; mert a közönséget a félrevezetésből felocsúdva — keserű csalódások érhetik ! Lapunk folyton a közönség legjobb érdekeit szolgálta ö az ellenülés mindig szabadelvű irányban ! Nem riadtunk vissza az anyagi áldozatoktól sem, mert meg voltunk győződve arról, hogy a jó ügy szolgálatában állunk. A közönség méltányolta törekvéseinket , bizalmával mindinkább megtiszteli küzdelmünket, — úgy hogy lapunk a 10 év küszöbén már megyénk sajtóirodalmának egyik életerős orgánumává fejlődhetett! Megyénk legkiválóbb írói csoportosulnak körénk, s közleményeinket folyton iparkodunk a fővárosi sajtóé v a l hasonló i r odaírni s z i n v o n á- 1 o n megtartani. A leghizelgőbb elismerő nyilatkozattal ajándékoztak meg bennünket nemcsak megyénk számottevő írói, hanem a főváros legtekintélyesebb lapjai is úgy nyilatkoztak, hogy lapunk ez idő szerint a vidéki sajtóirodalom egyik legjobban szerkesztett s irodalmi becseseibíró orgánuma! Nem a kérkedés adja e szavakat tollunkra, hanem a jóleső önérzet, mert küzdelmeink, áldozataink s kitartó munkásságunk egyedüli jutalma : — az osztatlan elismerés! Lapunk ezentúl is a közönség által eddig helyeselt mesgyén fog haladni s az önzetlen, szabadelvű eszmék diadalra juttatásában fogja szolgálni a közönség érdekeit. A „Szekszárd Vidéke“ ez évben is kétszer jelenik meg — szerdán és szombaton, s minden hónapban mellékletül a művelt hölgyközönség körében annyira kedvelt „Tolnamegyei Hölgyek Lapját“ adja, s előfizetési ára ezentúl is csak egy évre 6 frt, félévre 3 frt, negyedévre 1 frt 50 kr, egy hónapra 50 kr. Egyes szám pe „Szekszárd Vidéke“ tárczája. 9/ á V -ft az. Az éjből mi tűnik be? Bölcsőben nyugvó csecsemő. Az ő neveáma még remény, Örvendezzünk jövetelén, S nyomjunk egy csókot homlokára, Mert hogyha felnő nemsokára, Örömeinkkel megy tova, S nem marad itt, csak a nyoma. Perez, téged a bölcs megrágod, Töltsd színig hát a poharat, S feledve búbájt és panaszt, Köszöntsd az újszülöttre azt! Mind kishitű az, gyáva, dőre, Ki nem jő e keresztelőre , A mit a szív epedre vár, Bőség szaruja ontja már. Jó angyal, újév, kérlek én. Ma, születésed reggelén : Osztogass áldást mindenütt, A merre Isten napja sül! Piros búzával töltsd a vermet, Féreggel a szőlőt ne verd meg, Vígan legeljen a gulya, S szóljon a pásztor-furulya ! Legyen minden zseb és vele Az özvegy korsója tele , Testvér, ellenség egyaránt ” Legyen egymáshoz jó barát ! Egy szerelmes se legyen kába, Egy se ugorjék a Dunába, Hanem rájuk, amint dukál, Ragyogjon tiszta holdsugár. És én is kérnék valamit, Nem a szerencse javait, — Szerencse jó, szerencse megy, De mindig boldogít ez egy , Csak egyet kérek leborulva, Csak egyet újra s mindig újra, rAzt kérem szívből, igazán : Áldás e szép magyar házém. Sántfia Sfázó fi/. Szilveszter éjjelén. — Bege. — írta: Szarvas Mariska. Nem tudom miért, de ma szüntelen kisértenek a régen hallott mesék ! A mint szobámban egyedül vagyok, s ama bizonytalan félhomály fog körül, melyben minden bútor darab, minden árny, mely a falon végig suhan, valamely csodaszerüt mutat; megjelennek előttem azok a fantastikus imbolygó alakok, melyek annyira benépesítették az én képzeletem világát egykoron ! Itt tévelyegnek előttem, öltönyük fénye fel-felesik ln „folyó szinaranyból“ szobám homályában, melynek csak a kandalóban pattogó tűz gyenge fellengése kölcsönöz némi világosságot!... Ámde e csekély világosság, mely csak időközönként lobban fel, s azután ismét elfojtódik még titokszerűbbé, sejtelmesebbé varázsol mindent, s én egy ideig átengedem magamat a hatásnak, kedélyem ellágyul, mint a nyári éjszaka s félig lesütött szemekkel nézem az előttem elvonuló ködfátyolképeket... Úgy vagyok mint egyszer szilveszter éjjelén, midőn olyan csodálatos látomány vonult el szemeim előtt, mely mélyen emlékembe vésődött. . . . Különös éjszaka volt az ! Hogy is történt ? ! . . Csendes mozdulatlanságban, tompa merevségben pihent a vidék, csak a távolban fehérlő erdők suho-