Szentesi Napló, 1943. május (24. évfolyam, 97-122. szám)

1943-05-20 / 113. szám

Csütörtök, 1943 május 20. SZENTESI A bomlasztók Soha nem volt szükség egysé­gesebb és egészségesebb közvéle­ményre, mint éppen a mai idők­ben, am­ikor a negyedik éve tartó háború, már sok nép erejét pró­bára tette. Voltak nemzetek, me­lyek nem is­ annyira katonailag, hanem az ezt megelő­ző politikai mester­játékok következtében buk­tak el és váltak áldozataivá a há­borúnak. Egy bizonyos, hogy csak az őszinte nyi­t­ás egyenes politi­ka hozhat eredményt és megbe­csülést. Elég, ha körülnézünk Eu­rópában s nyomban láthatjuk,­­ hogy még ma is vannnak népek, amelyek a kor parancsoló szavá­nak nem engednek, élik tovább a maguk üvegbúra alatti életét, vagy várják a reménytelen „régi idők" visszatérését. Ezek a nem­zetek már eleve elutasították ma­guktól az új Európa életében való részvételt s csak amikor már min­den elrendeződött, fognak botor tévedésükre, vagy makacsságukra ráeszmélni. A túloldalon álló ál­lamok, amelyek állítólag Európa és annak népei „szabadságáért”* küzdenek, természetesen egyetlen alkalmat sem mulasztanak el, hogy érdekeik szolgálatába állít­sák azokat, akik erre vállalkoznak akár meggyőződésből, vagy pusz­ta tévedésből. Kora reggeltől a késő éjszakáig ontják rádióik a hazug hírek tömkelegét, hogy azok titkos hallgatóik útján szer­te terjedjenek és mint egy jár­­ványos bacillust hordozzák körül az országokban. Ez a hírszolgálat destruál, rombol és­ bomlaszt, mert a suttogva, nagy bizalmasan továbbadott híreknek mindig na­gyobb volt a keletjük annál, mely­hez mindenki könnyedén és be­csületesen hozzájuthatott. Éjsza­kánként ott kuporognak a rádiók mellett, eszeveszetten forgatják a gombokat, mert nekik ez kell, őket ez elégíti ki, elfelejtve azt, hogy mindent az ő naiv hiszékeny­ségükre alapítottak azok, akik az éteren át elindították szennyes szóáradatukat. A mi józan né­pünk, hála Istennek, nem is igen hallgatja, de még kevésbbé ül föl , ezeknek­­ az átlátszó híreknek,­­ mert jól tudja, hogy a többezer kilométeres távolságokból egye­nesen lehetetlen ellenőrizni való­diságukat. Vannak azután olya­nok is, akik függetlenül a folyto­nosan felénk röpködő rádióállo­másoktól, hajlandók mindennek hitelt adni és nyomban tovább­suttogni, amely valami új korlá­tozást készít elő, vagy újabb ál­dozatvállalást követel. Lekicsinylik hatalmas szövet­ségeseinket, erejükbe és saját erőnkbe vetett hitet akarják megrendíteni, hogy azután annál könnyebb legyen zavart teremte­ni, amelyből reményeik szerint az ő győzelmük születhetik meg. Igénybe vesznek minden eszközt, amelyet a lehetőségeken belül használhatnak, azonban gondosan óvakodnak a törvényekkel és az államhatalommal szembekerülni, így folytatják nap mint nap munká­jukat, mert oly nagy a vak­ságuk, hogy­ annál már az éjsza­ka sem lehet sötétebb. Vannak idehaza is belső problémáink, tudjuk jól, hogy­ itt-ott bizony ,a gazdasági és társadalmi élet te­rén kiigazításokra volna szükség, de elhallgatjuk, mert könnyebb a gátat átszakítani, mint a víz hömpölygő zuhogása közben az­t megépíteni. Mindennek eljön a maga ideje s a háborúnak is vége lesz, amikor egyszerre kicsúszik a destruálók lába alól a talaj. En­nek az országnak sorsát nem kül­földről irányítják, mint azt egye­sek s­zeretnék, vagy mint a mo­narchia idejében volt. Idehaza talpig magyar férfiak tartják az ország kormányrúdját a kezük­ben, olyan férfiak, akik velünk éltek és velünk maradnak, mind­végig. Az ő szavuk az irányadó, az ő intézkedésük a döntő. A ma­gyar nép éppen ezért bizalommá­ áll mögöttünk s visszautasít min­den szándékos, vagy „véletlen”4 destruációt, akárhonnan jöjjön is az. Az Alföld népe megszokta a végtelen távolságok töretlen egyenességét s ezt a nyílt, kitárt becsületességet hordja maga is szívében, K. L. Titokban megkoronázták az új tuniszi beyt London, május 20. A Tunéziában állomásozó an­gol csapatok főparancsnoka el­rendelte, hogy a tunéziai beyt koronázzák meg. A kiadott uta­sítást annyira titokban tartották, hogy arról a megkoronázott bey is csak az utolsó pillanatban érte­sült. A koronázási aktuson a francia helytartó sem tudott meg­jelenni, mert olyan váratlanul következett az be. A koronázás­ról a lakosság is csak utólag ér­tesült. A Tunéziából visszatért Esteni tábornokot Petain tábornagy, majd Laval miniszterelnök fo­gadta. san—Ű­BNAPLÓ ­ Glória Filmszínház — FIGYELEM! Hétköznapokon 2 előadás: fél 6 és fél 6 órakor, vasárnap és ünnepnap 4 előadás: fél 2, lé! 4, fél 6 és lé! 8 órakor. Május 20 21. csütörtök, péntek. 2 napig. Varjú a toronyórán Főszereplők: Kosáry Emmi, Vaszary Piri, Rózsahegyi Kálmán, Rajnay Gábor, Simor Erzsi, Egri Mária. — Cigányzene, tánc, komikus helyzetek és egy nagy szerelmi regény sok bonyodalommal. UFA híradó. 3. oldal Negyven rendbeli árdrágítás négyhónapi fogházbüntetéssel és több ítélet a szentesi járásbíróság tegnapi tárgyalásain Negyvenöt rendbeli árdrágítás­­ vétségével vádolva állott ma a­­ járásbíróság előtt özv. Kocsis­­ Lajosné és háztartásbelije, Szé­­­­kely Antal. A vád szerint özv.­­ Kocsisné elsőrendű vádlott 1942. évi szeptembertől kezdődőleg a tej literét már 40 fillérért szállí­­t­­otta, 1942 decemberétől pedig 50­­ fillérért, holott a maximális ár­­ 38 fillérben volt megállapítva. Székely Antal másodrendű vád­lott szedte be a tejért járó ösz­­szegeket és bevallotta azt is, hogy a decembertől számított 10 fillé­res többletet saját céljaira hasz­nálta fel. A bíróság enyhítő kö­­rülménynek vette a vádlottak eddigi büntetlen előéletét, de sú­lyosbító körülménynek számítot­ta fel az árdrágítások ilyen nagymérvű halmazatit. A já­rásbíróság bűnösnek mondotta ki özv. Kocsis Lajosné szentesi lakost árdrágítás bűntettében és mint elsőrendű vádlottat, négy hónapi fogházbüntetésre, mint főbüntetésre és 200 pengő pénz­­büntetésre, mint mellékbüntetés­re ítélte. Ugyancsak bűnösnek mondotta ki a járásbíróság Szé­kely Antal másodrendű vádlottat árdrágítás bűntettében és ezért három hónapi fogházbüntetésre ítélte, továbbá kötelezte mindkét vádlottat 300—300 pengő költ­ség megfizetésére. Székely Antal megnyugodott az ítéletben, özv. Kocsis Lajosné a büntetés eny­hítéséért fellebbezett. * Árdrágítás vétségével vádolva állott Szatócs Jánosné, idősebb asszony a járásbíróság előtt. A vád szerint Szabicsné a tarka­babért 80 fillért követelt és a bor­sóért 1 pengő 20 fillért. Felme­rült az a vitás kérdés, hogy az asszony által árusított bab tar­ka, vagy vajbab-e, a vádlott­­ ugyanis arra hivatkozott, hogy : amit árusított, az vajbab, tehát­­ joggá­ árusíthatta 80 fillérért. A­­ bíróság szakértő meghallgatását kérte, aki megállapította, hogy az asszony által árusított bab, valóban vajbab és a törvényes maximális ár szerint 88 fillérért is árusíthatta volna. Ez alól a vád alól a bíróság az asszonyt felmentette. A borsódrágítással kapcsolatban az aszony azzal vé­dekezett, hogy midőn reggel ki­jött a piacra, a táblán 1 pengő 20 fillér volt kiírva a borsó kiló­jáért, s ezt az árat csupán a déli órákban helyesbítették 1 pengő 06 fillérre. A bíróság ezt nem látta bizonyítottnak s árdrágítás v­étsége miatt 100 pengő pénz­­büntetésre ítélte az asszonyt, amelyet 20 napi fogházra lehet átváltoztatni. Az enyhítő körül­mények figyelembevételével, to­vábbá arra való tekintettel, hogy hat gyermeke van, az ítélet végrehajtását a bíróság három évre felfüggesztette. Kifizetődik-e a baromfitenyésztés A baromfitenyésztés kérdéseiről most, a tenyészévad kezdetén, igen sok szó esik. Legutóbb a Duna—­­Tiszaközi Mezőgazdasági Kamara baromfitenyésztési szakosztálya tar­tott ülést, amelyen szóba került az úgynevezett beszolgáltatási rende­let is, amely tudvalévően módot ad arra, hogy a termelők baromfival is eleget tehetnek beszolgáltatási kö­telezettségüknek. Erre vonatkozóan a szakemberek figyelemreméltó ki­mutatást állítottak össze arról, hogy mennyiben előnyös a beszol­gáltatás a baromfi esetében. Esze­rint, ha valaki egy 8 kg-os hízott libát szolgáltat be kg-ként 5.1 búza­egységben, ez összesen 40.8 búza­egység, amelyből 28 egység a zsír­­beszolgáltatási kötelesség teljesíté­sére, 12.8 búzaegység pedig egyéb termelvények beszolgáltatási köte­lesség teljesítésére esik. Összeha­sonlításképpen egy 140 kg-os hí­zott sertés után, kg-ként 6­2 egy­séget számítva, összesen 868 búza­egységet kapunk, amelyből a zsír­­beszolgáltatási kötelesség teljesíté­sére 630, az egyéb termelvények beszolgáltatási kötelesség teljesíté­sére 238 búzaegység jut. Már most, ha a sertést 180 kg-os súlyban fog­juk be hízóba és ha 140 kg-ra akar­juk felhizlalni, akkor ehhez 310 kiló kukoricát kell feletetni. Ek­kora mennyiséggel azonban 24 li­bát meghízlalhatunk, feltételezve, hogy a libákat 5­20 kg-os súlyban állítjuk­ be tömésre. Ebben az eset­ben 13 kg kukoricából fejenként 8 kg-os súlyt érünk el. Mindezek fi­gyelembevételével tehát 24 darab 8 kilós liba után 24X40.8, összesen tehát 979.2 búzaegységet kapunk, míg 140 kg sertés után csak 868 egységet, a különbség tehát a liba javára 111.2 búzaegység. Még in­kább a liba javára üt a számítás, ha figyelembe vesszük a két állat­fajta tartási és nevelési viszonyait. A liba tömési ideje legfeljebb négy hét, míg a sertéshízlalás ideje 5 hó­nap. A liba a tömési idő alatt csak kukoricát fogyaszt, a sertés a ku­koricán kívül mást is. Ezenkívül a sertéshízlalásnál a kockázat is na­­­­gyobb, mint a libahízlalásnál. Előnyösen használhatjuk fel a csirkét is a beszolgáltatásnál. Ha a csirkét 60—80 dekagramos súlyban szolgáltatjuk be, vagyis abban a korban, amikor eleségét túlnyomó­­részt hulladék gabonamagvakból szedi össze, tehát míg nevelése úgy­szólván semmibe sem kerül, akkor szinte a semmiből teszünk eleget kötelességünknek. De ha figyelem­be vesszük még azt, hogy a szár­nyasállat milyen nagy hasznot nyújt a rovarok irtásával, a gyom­magvak pusztításával, világosan látjuk, hogy a beszolgáltatási ren­delet mellett érdemes a baromfite­nyésztéssel kiterjedtebb mértékben foglalkozni.

Next