Szentesi Napló, 1943. május (24. évfolyam, 97-122. szám)
1943-05-20 / 113. szám
Csütörtök, 1943 május 20. SZENTESI A bomlasztók Soha nem volt szükség egységesebb és egészségesebb közvéleményre, mint éppen a mai időkben, amikor a negyedik éve tartó háború, már sok nép erejét próbára tette. Voltak nemzetek, melyek nem is annyira katonailag, hanem az ezt megelőző politikai mesterjátékok következtében buktak el és váltak áldozataivá a háborúnak. Egy bizonyos, hogy csak az őszinte nyitás egyenes politika hozhat eredményt és megbecsülést. Elég, ha körülnézünk Európában s nyomban láthatjuk, hogy még ma is vannnak népek, amelyek a kor parancsoló szavának nem engednek, élik tovább a maguk üvegbúra alatti életét, vagy várják a reménytelen „régi idők" visszatérését. Ezek a nemzetek már eleve elutasították maguktól az új Európa életében való részvételt s csak amikor már minden elrendeződött, fognak botor tévedésükre, vagy makacsságukra ráeszmélni. A túloldalon álló államok, amelyek állítólag Európa és annak népei „szabadságáért”* küzdenek, természetesen egyetlen alkalmat sem mulasztanak el, hogy érdekeik szolgálatába állítsák azokat, akik erre vállalkoznak akár meggyőződésből, vagy puszta tévedésből. Kora reggeltől a késő éjszakáig ontják rádióik a hazug hírek tömkelegét, hogy azok titkos hallgatóik útján szerte terjedjenek és mint egy járványos bacillust hordozzák körül az országokban. Ez a hírszolgálat destruál, rombol és bomlaszt, mert a suttogva, nagy bizalmasan továbbadott híreknek mindig nagyobb volt a keletjük annál, melyhez mindenki könnyedén és becsületesen hozzájuthatott. Éjszakánként ott kuporognak a rádiók mellett, eszeveszetten forgatják a gombokat, mert nekik ez kell, őket ez elégíti ki, elfelejtve azt, hogy mindent az ő naiv hiszékenységükre alapítottak azok, akik az éteren át elindították szennyes szóáradatukat. A mi józan népünk, hála Istennek, nem is igen hallgatja, de még kevésbbé ül föl , ezeknek az átlátszó híreknek, mert jól tudja, hogy a többezer kilométeres távolságokból egyenesen lehetetlen ellenőrizni valódiságukat. Vannak azután olyanok is, akik függetlenül a folytonosan felénk röpködő rádióállomásoktól, hajlandók mindennek hitelt adni és nyomban továbbsuttogni, amely valami új korlátozást készít elő, vagy újabb áldozatvállalást követel. Lekicsinylik hatalmas szövetségeseinket, erejükbe és saját erőnkbe vetett hitet akarják megrendíteni, hogy azután annál könnyebb legyen zavart teremteni, amelyből reményeik szerint az ő győzelmük születhetik meg. Igénybe vesznek minden eszközt, amelyet a lehetőségeken belül használhatnak, azonban gondosan óvakodnak a törvényekkel és az államhatalommal szembekerülni, így folytatják nap mint nap munkájukat, mert oly nagy a vakságuk, hogy annál már az éjszaka sem lehet sötétebb. Vannak idehaza is belső problémáink, tudjuk jól, hogy itt-ott bizony ,a gazdasági és társadalmi élet terén kiigazításokra volna szükség, de elhallgatjuk, mert könnyebb a gátat átszakítani, mint a víz hömpölygő zuhogása közben azt megépíteni. Mindennek eljön a maga ideje s a háborúnak is vége lesz, amikor egyszerre kicsúszik a destruálók lába alól a talaj. Ennek az országnak sorsát nem külföldről irányítják, mint azt egyesek szeretnék, vagy mint a monarchia idejében volt. Idehaza talpig magyar férfiak tartják az ország kormányrúdját a kezükben, olyan férfiak, akik velünk éltek és velünk maradnak, mindvégig. Az ő szavuk az irányadó, az ő intézkedésük a döntő. A magyar nép éppen ezért bizalommá áll mögöttünk s visszautasít minden szándékos, vagy „véletlen”4 destruációt, akárhonnan jöjjön is az. Az Alföld népe megszokta a végtelen távolságok töretlen egyenességét s ezt a nyílt, kitárt becsületességet hordja maga is szívében, K. L. Titokban megkoronázták az új tuniszi beyt London, május 20. A Tunéziában állomásozó angol csapatok főparancsnoka elrendelte, hogy a tunéziai beyt koronázzák meg. A kiadott utasítást annyira titokban tartották, hogy arról a megkoronázott bey is csak az utolsó pillanatban értesült. A koronázási aktuson a francia helytartó sem tudott megjelenni, mert olyan váratlanul következett az be. A koronázásról a lakosság is csak utólag értesült. A Tunéziából visszatért Esteni tábornokot Petain tábornagy, majd Laval miniszterelnök fogadta. san—ŰBNAPLÓ Glória Filmszínház — FIGYELEM! Hétköznapokon 2 előadás: fél 6 és fél 6 órakor, vasárnap és ünnepnap 4 előadás: fél 2, lé! 4, fél 6 és lé! 8 órakor. Május 20 21. csütörtök, péntek. 2 napig. Varjú a toronyórán Főszereplők: Kosáry Emmi, Vaszary Piri, Rózsahegyi Kálmán, Rajnay Gábor, Simor Erzsi, Egri Mária. — Cigányzene, tánc, komikus helyzetek és egy nagy szerelmi regény sok bonyodalommal. UFA híradó. 3. oldal Negyven rendbeli árdrágítás négyhónapi fogházbüntetéssel és több ítélet a szentesi járásbíróság tegnapi tárgyalásain Negyvenöt rendbeli árdrágítás vétségével vádolva állott ma a járásbíróság előtt özv. Kocsis Lajosné és háztartásbelije, Székely Antal. A vád szerint özv. Kocsisné elsőrendű vádlott 1942. évi szeptembertől kezdődőleg a tej literét már 40 fillérért szállította, 1942 decemberétől pedig 50 fillérért, holott a maximális ár 38 fillérben volt megállapítva. Székely Antal másodrendű vádlott szedte be a tejért járó öszszegeket és bevallotta azt is, hogy a decembertől számított 10 filléres többletet saját céljaira használta fel. A bíróság enyhítő körülménynek vette a vádlottak eddigi büntetlen előéletét, de súlyosbító körülménynek számította fel az árdrágítások ilyen nagymérvű halmazatit. A járásbíróság bűnösnek mondotta ki özv. Kocsis Lajosné szentesi lakost árdrágítás bűntettében és mint elsőrendű vádlottat, négy hónapi fogházbüntetésre, mint főbüntetésre és 200 pengő pénzbüntetésre, mint mellékbüntetésre ítélte. Ugyancsak bűnösnek mondotta ki a járásbíróság Székely Antal másodrendű vádlottat árdrágítás bűntettében és ezért három hónapi fogházbüntetésre ítélte, továbbá kötelezte mindkét vádlottat 300—300 pengő költség megfizetésére. Székely Antal megnyugodott az ítéletben, özv. Kocsis Lajosné a büntetés enyhítéséért fellebbezett. * Árdrágítás vétségével vádolva állott Szatócs Jánosné, idősebb asszony a járásbíróság előtt. A vád szerint Szabicsné a tarkababért 80 fillért követelt és a borsóért 1 pengő 20 fillért. Felmerült az a vitás kérdés, hogy az asszony által árusított bab tarka, vagy vajbab-e, a vádlott ugyanis arra hivatkozott, hogy : amit árusított, az vajbab, tehát joggá árusíthatta 80 fillérért. A bíróság szakértő meghallgatását kérte, aki megállapította, hogy az asszony által árusított bab, valóban vajbab és a törvényes maximális ár szerint 88 fillérért is árusíthatta volna. Ez alól a vád alól a bíróság az asszonyt felmentette. A borsódrágítással kapcsolatban az aszony azzal védekezett, hogy midőn reggel kijött a piacra, a táblán 1 pengő 20 fillér volt kiírva a borsó kilójáért, s ezt az árat csupán a déli órákban helyesbítették 1 pengő 06 fillérre. A bíróság ezt nem látta bizonyítottnak s árdrágítás vétsége miatt 100 pengő pénzbüntetésre ítélte az asszonyt, amelyet 20 napi fogházra lehet átváltoztatni. Az enyhítő körülmények figyelembevételével, továbbá arra való tekintettel, hogy hat gyermeke van, az ítélet végrehajtását a bíróság három évre felfüggesztette. Kifizetődik-e a baromfitenyésztés A baromfitenyésztés kérdéseiről most, a tenyészévad kezdetén, igen sok szó esik. Legutóbb a Duna—Tiszaközi Mezőgazdasági Kamara baromfitenyésztési szakosztálya tartott ülést, amelyen szóba került az úgynevezett beszolgáltatási rendelet is, amely tudvalévően módot ad arra, hogy a termelők baromfival is eleget tehetnek beszolgáltatási kötelezettségüknek. Erre vonatkozóan a szakemberek figyelemreméltó kimutatást állítottak össze arról, hogy mennyiben előnyös a beszolgáltatás a baromfi esetében. Eszerint, ha valaki egy 8 kg-os hízott libát szolgáltat be kg-ként 5.1 búzaegységben, ez összesen 40.8 búzaegység, amelyből 28 egység a zsírbeszolgáltatási kötelesség teljesítésére, 12.8 búzaegység pedig egyéb termelvények beszolgáltatási kötelesség teljesítésére esik. Összehasonlításképpen egy 140 kg-os hízott sertés után, kg-ként 62 egységet számítva, összesen 868 búzaegységet kapunk, amelyből a zsírbeszolgáltatási kötelesség teljesítésére 630, az egyéb termelvények beszolgáltatási kötelesség teljesítésére 238 búzaegység jut. Már most, ha a sertést 180 kg-os súlyban fogjuk be hízóba és ha 140 kg-ra akarjuk felhizlalni, akkor ehhez 310 kiló kukoricát kell feletetni. Ekkora mennyiséggel azonban 24 libát meghízlalhatunk, feltételezve, hogy a libákat 520 kg-os súlyban állítjuk be tömésre. Ebben az esetben 13 kg kukoricából fejenként 8 kg-os súlyt érünk el. Mindezek figyelembevételével tehát 24 darab 8 kilós liba után 24X40.8, összesen tehát 979.2 búzaegységet kapunk, míg 140 kg sertés után csak 868 egységet, a különbség tehát a liba javára 111.2 búzaegység. Még inkább a liba javára üt a számítás, ha figyelembe vesszük a két állatfajta tartási és nevelési viszonyait. A liba tömési ideje legfeljebb négy hét, míg a sertéshízlalás ideje 5 hónap. A liba a tömési idő alatt csak kukoricát fogyaszt, a sertés a kukoricán kívül mást is. Ezenkívül a sertéshízlalásnál a kockázat is nagyobb, mint a libahízlalásnál. Előnyösen használhatjuk fel a csirkét is a beszolgáltatásnál. Ha a csirkét 60—80 dekagramos súlyban szolgáltatjuk be, vagyis abban a korban, amikor eleségét túlnyomórészt hulladék gabonamagvakból szedi össze, tehát míg nevelése úgyszólván semmibe sem kerül, akkor szinte a semmiből teszünk eleget kötelességünknek. De ha figyelembe vesszük még azt, hogy a szárnyasállat milyen nagy hasznot nyújt a rovarok irtásával, a gyommagvak pusztításával, világosan látjuk, hogy a beszolgáltatási rendelet mellett érdemes a baromfitenyésztéssel kiterjedtebb mértékben foglalkozni.