Színház, 1993 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1993-10-01 / 10. szám
érintkezzen. A XII. Országos Színházi Találkozón a zsűriben különdíjat adtunk a szegedi Figaro házasságénak és Ibusár-beli alakításáért Tóth Zoltánnak. Lehetne különdíjat adni Jeles Andrásnak a Szerbusz, Tolsztoj!-ért, az új lendületet vett Miskolci Nemzeti Színháznak és posztumusz Kapás Dezsőnek az elmúlt években készített színpadi adaptációiért, a Komédium egyfelvonásosaiért stb., stb. Mivel módomban állt végigkövetni a pécsi Harmadik Színház idei évadát, melyben ezúttal nem saját produkciók szerepeltek (bár ilyennek is helyt adott), hanem befogadószínházként működött, számos stúdió- és alternatív színházi produkciónak adva otthont, ezért szavazatommal erre a kezdeményezésre szeretném felhívni a szakma figyelmét. NÁNAY ISTVÁN Színház A legjobb új magyar dráma: Nagy András: A csábító naplója A legjobb rendezés: Máté Gábor (Németh Ákos: Müller táncosai, Kamra) A legjobb női alakítás: Csákányi Eszter (Akárki, Kamra) és Takács Katalin (Az idő és a szoba, Radnóti Miklós Színház) A legjobb férfialakítás: Cserhalmi György (El nem küldött levelek, Radnóti Miklós Színház) A legjobb női mellékszereplő: Bertalan Ágnes és Szirtes Ági (Müller táncosai, Kamra) A legjobb férfi mellékszereplő: Csiky András (A félreértés, Kolozsvár) A legjobb díszlet: Árvai György (Don Juan, Szeged) A legjobb jelmez: Németh Ilona (A házitanító, Szolnok) Különdíj: Bán János (Kukacmatyi, Kolibri Színház) Hál’istennek, ebben a szezonban örvendetesen sok új magyar drámát mutattak be színházaink. Olyat egyet sem, amely vitathatatlanul a legjobbnak minősíthető. De több olyat, amely fontos, részleteiben vagy gondolatiságában figyelemre méltó, jó mű. Ilyen Németh Ákos két darabja (Müller táncosai, Julia és a hadnagya), Eörsi István: Az áldozat, Parti Nagy Lajos: Ibusár és Nagy András: A csábító naplója című műve. A legösszetettebbnek, a legmélyebbnek és legkidolgozottabbnak Nagy András drámáját tartom. Számos jó rendezés született az évadban, de akár az új magyar drámák esetében, ebben a kategóriában sem találtam olyat, amelyet mindenekfölött állónak éreztem volna. Zsámbéki újra rendezett Hamletje és Akárkie, Ács Learje, Pinczés Ibusárja, Zsótér Hölgy kaméliák nélküle, Telihay Péter Stuart Máriája, Fodor Tamás Házitanítója, Szikora Az idő és a szoba rendezése, Kövesdy István szatmári Csirkefeje más-más módon, de egyként említésre méltó teljesítmény. Szavazatomat mégis Máté Gábor Kamra-beli munkájára adom, mert a Müller táncosait mind a színház életében, mind az ő pályáján meghatározó mozzanatnak tartom. Az ő rendezésén lehet például pontosan lemérni, mit jelent az. A KRITIKUSDÍJ , ha író és rendező közös munkája alapján születik meg az előadás. Máté nemcsak izgalmas előadást produkált az íróilag bizony igen sok megoldatlansággal terhelt drámából, de — amint az a látottakból kitetszik — ritkán tapasztalható egységes társulatialkotói egységet, légkört is teremtett. Míg a női alakítások között számos jelentős akadt, a férfiak között már jóval kevesebb az ilyen. Azokon kívül, akikre szavaztam, jelentősnek ítéltem Koós Olga (Miss Daisy), Lázár Kati (Petra von Kant), Majzik Edit (Ibusár), Elekes Emma (szatmári Csirkefej), Bodnár Erika (Petra von Kant, Akárki), Orosz Lujza (kolozsvári A félreértés), Mende Gaby (marosvásárhelyi Mesél a Bécsi erdő), illetve Újlaki Dénes (IV. Henrik), Szervét Tibor (Cyrano), Czintos József (Don Juan, Chioggiai csetepaté, szatmári Csirkefej), Dráfi Mátyás (komáromi Esterházy), Megyeri Zoltán és Ternyák Zoltán (nyíregyházi Cseresznyéskert) alakítását. A díszlet-jelmez kategóriákban nem véletlen, hogy szavazatomat nem az évek óta biztos tippnek számító Antal Csabára és Szakács Györgyire adtam. Nem mintha nem csináltak volna ebben a szezonban is érdemlegeset. De Antal Csabának a Jeles-produkcióhoz készített tere semmiféle kapcsolatban sincs a színpadi szövegnek is alig tekinthető „darabbal”, hanem önálló életet él. Szakács Györgyi pedig évek óta hozza biztos formáját, de ezúttal egyetlen olyan munkája sem volt, ami valami pluszt adott volna a drámák színpadi életéhez. Árvái szegedi Don Juan-díszlete megteremtette a lehetőségét annak, hogy egy sajátos drámainterpretáció szülessék (sajnos ez csak félig-meddig jött létre), míg Németh Ilona jelmezei-bábjai a szolnoki produkció stílusának, lényegének meghatározó elemei, az elődás gondolatiságának kiemelkedően jelentős hordozói. A különdíj kategóriája értelmezhető a legszélesebben, ezt mutatja a sok-sok ötlet, ami szavazáskor a kritikusokban általában felmerül. Én elsősorban a különleges egyéni teljesítményekre vagy a rendhagyó csoportos munkára szoktam a legszívesebben szavazni. E két lehetőség közül ebben a szezonban a Merlin Színház József Attila-műsora és Bán János Kukacmatyia fogott meg leginkább, de mindenekelőtt Bán egyedülálló teljesítménye, művészi alázata, gyerekszeretete, az a mód, ahogy a legkisebb színházlátogatókat bevezeti a színház jelrendszerébe. Játékosan és komolyan: ORSÓS LÁSZLÓ JAKAB Nappali Ház A legjobb új magyar dráma: Parti Nagy Lajos, Ibusár A legjobb rendezés: — A legjobb női alakítás: Csákányi Eszter (Akárki, Kamra); Eszenyi Enikő (Liliom, Vígszínház) A legjobb férfialakítás: Ternyák Zoltán (Szórakozzon, Mr. Sloane!, Éjszakai Színház) A legjobb női mellékszereplő: Csomós Mari (Jakab meg a gazdája, Katona József Színház) A legjobb férfi mellékszereplő: A legjobb díszlet: Antal Csaba (Szerbusz, Tolsztoj, Merlin Színház és Veszprém) A legjobb jelmez: Szakács Györgyi (Hamlet, Kamra) Különdíj: Bozsik Yvette Sok gondolkozás után sem tudom meghatározni az évad legjobb rendezését, és nem azért, mintha nem tudnék választani a sok jó munka között. Vannak ilyen évadok — és talán rendjén való is ez így —, amikor nem jön létre egyetlen igazán átgondolt, energikus rendezés sem. Egy valamit azonban meg kell vallanom: az elmúlt évadban sajnos időszűke miatt nagyon kevés vidéki produkciót volt csak módom megnézni. Nagy esélye van tehát annak, hogy elmulasztottam olyan munkát, amely most betölthetné az üresen hagyott rubrika helyét. Elnézést kérek tehát mindazoktól, akik érintettnek érzik magukat. SÁNDOR L. ISTVÁN A legjobb új magyar dráma: Parti Nagy Lajos: Ibusár A legjobb rendezés: Máté Gábor (Németh Ákos: Müller táncosai, Kamra) A legjobb női alakítás: Takács Katalin (Örömhír, Kamra) A legjobb férfialakítás: Jordán Tamás (Szókratész védőbeszéde, Merlin Színház) A legjobb női mellékszereplő: Bertalan Ágnes (Müller táncosai, Kamra) A legjobb férfi mellékszereplő: Czintos József (Chioggiai csetepaté, Szeged; Csirkefej, Szatmárnémeti) A legjobb díszlet: Antal Csaba (Szerbusz, Tolsztoj, Merlin Színház) A legjobb jelmez: Németh Ilona (A házitanító, Szolnok) Különdíj: Leckék és 40 Mandelbaum (Hommage á Tadeusz Kántor, Egyetemi Színpad) Holtverseny, holtverseny — mondogattam magamban, amikor megpróbáltam végiggondolni, kire, mire szavazzak az egyes kategóriákban. Végül úgy döntöttem, hogy minden rovatba csak egyetlen nevet írok, mert a megosztott szavazatok esetleg kioszthatatlanná tehetik a díjakat; ahogy véleményem szerint idén többnyire ténylegesen kioszthatatlanok a kritikus díjak. Sok hasonló színvonalú produkció született, de ezekről sem lehet mindig egyértelműen elismerően szólni. Még a díjazásra javasolt teljesítmények is felvetnek problémákat. Ugyanakkor egyre szűkül az a kör, ahonnan jelöltek kerülhetnek ki, ahol érdemleges színházi alkotómunka folyik. Úgy érzem, a magyar színház (ha lehet általánosítani a sokféle egyéni attitűdöt) jelenleg kivárt folytatás nélkül maradtak korábbi törekvések, még nem meghatározhatóak az újabb szándékok. 1. Parti Nagy darabjával egyenlő értékű (bár vele összevethetetlen) Nagy András A csábító naplója