Színház, 2012 (45. évfolyam, 1-12. szám)

2012-05-01 / 5. szám

SZÍNHÁZTÖRTÉNET Attól a perctől, hogy Puccini fejében tisztázódik a Tragédia Giapponese gondolata, minden erejével azon van, hogy a lehető legautentikusabb képet fesse Japán­ról. Ezt nem csupán a zenei anyag (amelybe számos ja­pán népdalt belekomponált), valamint a színészi játék segítségével igyekszik elérni, hanem a díszleteken és jelmezeken keresztül is.29 Budapesten 1906. május 12- én mutatták be a Pillangókisasszonyt az Operaházban, s az előadáson maga a zeneszerző is jelen volt. Az Ope­­raház főintendánsa ez időben Kéméndy Jenő volt, de az archív fotók alapján a díszletek nem tőle, hanem két­ségkívül a Puccini-stábtól származnak. A zeneszerző számára rendkívül fontos volt darabjainak színpadi megjelenése, főleg ezért ragaszkodott személyes jelen­létéhez műveinek premierjén. A második felvonásnak az 1931-es fotón látható díszletét a darab 1906-os be­mutatójától kezdve 1934-ig használták, amikor is Márk Tivadar tervezett új jelmezeket a darabhoz, az új díszlet tervezőjének személye még kutatásra vár.30 A hasonlóság Belasco New York-i, Puccini Scala-beli és a budapesti díszlet között egyértelmű. Az elrendezés, a lépcső, a körablak, a kertre nyíló térrész helye, sőt még a falfelü­letek tagolása is megegyezik. A térben szereplő japán tárgyak (házi oltár, paraván, vázák) helye szintén egybe­esik, viszont hiányzik a milánói díszletterven megtalál­ható, az európai szecesszió iparművészetének stílusát és formavilágát idéző tárgyarzenál.31 Nincs sem Wiener Werkstätte stílusú füstölő, sem Émile Gáliét idéző lám­pa. S bár a falakról eltűnik a bambuszerdőt és kakemo­­nókat imitáló festés (a kakemonó fellógatható tekercskép, nem pedig tapéta!), helyette iparművészeti tárgyakon (szövet, porcelán, kardtok stb.) gyakran látható geomet­rikus szövetminta jelenik meg. A falak felső részén látha­tó kalligráfia csupán imitálja a japán írást, de a díszlet ösz­­szességében már egy fokkal egyszerűbb, letisztultabb, ke­vésbé bazári jellegű enteriőrt tár elénk, mint a korábbiak. 1906-ban, a Pillangókisasszony párizsi premierjére fran­cia tervezők új díszletterveket alkotnak.32 Továbbra sem valódi japán enteriőrt, eltűnik azonban a falak dús dí­szítése, valamint számos berendezési tárgy, amely az olasz díszletet túlzottan japonizálóvá és nem japánná tette. Bár az eredmény ma sokkal meggyőzőbbnek tűnik a Scala-beli díszletnél, valószínű, hogy a korabeli, orientalizmus által befolyásolt közönség számára ide­genül hatott az opera miliője, bármennyire valós képet próbált is adni a japánok életéről.33 A Pillangókisasszony Metropolitan-beli 1907. februári premierjén Puccini visszatér a milánói sémához mind a térelrendezés, mind a színpadi kiegészítők tekintetében, csupán a falak kap­nak a túlzó festésmód helyett sötét tónust egységes ge­ometrikus mintával. A párizsi séma kísérleti jellegű marad, csupán a Henry W. Savage-féle színházi ván­dortársulat angol nyelvű előadásaiban tér vissza az Egyesült Államokban, 1906-1907-ben.34 Látható tehát, hogy Puccini nem kockáztat, bár lépésről lépésre redu­kálja az eredeti, milánói díszletek túlzó dekorativitását, a sokkal autentikusabb, viszont a közönség számára idegennek tűnő, modernebb szemléletű (a japonizmus fogalmához sokkal közelebb álló) variánst nem meri presztízsprodukcióban alkalmazni. A budapesti díszlet remek példája a dekorativitás redukciójának és a párizsi modern díszlet felé vezető útnak. „Nem a Pillangókisasszony országa ez, gyors óceán­utazók hazája, etnográfia, érdekesség, bazár és miegy­más, amit a magyar közönségnek mint Kelet művésze­tét szoktak mutogatni”35 - írja Bölöni György egy kiállí­táskritikában 1911-ben, s bár véleménye csupán a tárlat anyagára vonatkozik, értelmezhetjük a Pillangókisasz­­szonyt követő japán témájú darabok kapcsán is. A válto­zást egyetlen rövid példával szeretném illusztrálni. Lengyel Menyhért drámájában, a Tayfunban (Vígszínház, 1909) Berlinben élő japánokat láthatunk, ennek meg­felelően európai környezetben, öltönyben és nyakken­dőben, ahol japán tárgyak és öltözetek csupán a nosz­talgia perceiben kerülnek elő. A darab koppenhágai be­mutatóján, mely (Európában egyedülálló módon) óriási bukás volt, a közönség nehezményezte, hogy a japán szereplők a fontos jelenetekben a szemükben a roman­tikus Japán-képet szimbolizáló kimonó helyett európai ruhában jelennek meg.36 A darab sikert aratott Berlin­ben, Bécsben, Londonban és Párizsban is, alátámaszt­va, hogy a romantikus, a valóságot háttérbe szorító áb­rázolásra (Japán ebben a korszakban már gyarmatosító militarista nagyhatalom) Európa nagy részének ekkor már nem volt szüksége. Nem állítanám, hogy Kawakami Sadayakko volt az egyetlen tényező a japán tematikájú századfordulós szín­darabok szüzséjének, műfajának, hangulatának meg­változásában. A Meidzsi-korszakkal Japán a világ egyik leggyorsabban fejlődő, nyugatiasodó országává vált, mely 1904-1905-ben már Oroszország ellen vív s nyer gyarmatháborút. A diplomáciai kapcsolatoknak kö­szönhetően gyakoribb a kulturális érintkezés, s egyre több nyugati ember fordul meg a szigetországban (bár ez a szám még mindig nem tömeges). Sadayakko szín­padi jelenléte, darabjainak drámaisága új Japán-képet tárt a széles körű európai közönség elé, mely nagy ha­tást gyakorolt a kortárs európai színházi recepcióra, s ezáltal a XX. századi európai színháztörténet szerves részévé vált. 29 A Pillangókisasszonyban felhasznált japán népzene gyűjteménye elér­hető a következő helyen: http://dailyfield.com/music/jpm/Puccini. htm 3° Tóth Ágnes Veronika: Mesterséges jelmeztervező, http://www.film­­kultura.hu/regi/2004/articles/profiles/markt.hu.html 31 A képek megtekinthetők az Archivio Storico Ricordi online adatbázi­sában: http://www.intemetculturale.it/techeMusicali/consultazione/ iconografia_tavole.jsp?id_opera=NToo97_BUTTERFLY&l=it 32 3 Párizs, Opéra Comique, 1906. december 28. Rendező: Albert Carré, díszlettervezők: Michel Jambon és Alexandre Bailly. Lásd bővebben Viale Ferrero, Mercedes: Riflessioni sulié scenografie pucciniane. Studi Pucciniani 1,1998,19-39. 33 Greenwald, i. m. 243. 34 Az Archivio Storico Ricordi gyűjteményének archív fotói kétféle New York-i díszletet mutatnak. A cikkben közölt képhez hasonlók David Belasco 1900-as előadásának képei, míg a kevésbé zsúfolt enteriőrt, fehér falakat mutató fotók a Savage Company előadásának díszletei. http://www.internetculturale.it/techeMusicali/consultazione/fotog­­rafie. jsp?id_opera=NToo97_B­UTTERF­LY&l=it A Metropolitan-beli premier díszlete a MET digitális archívumában: http://archives.metoperafamily.org/Imgs/FarrarHomer.02.jpg 35 Bölöni György: Kelet művészete. Világ, 1911. április 15. Újraközölve in uő.: Képek között. Budapest, 1976, 236. 36 Varga Zsolt: Magyar színművek a skandináv színpadokon a XX. szá­zad első évtizedeiben. Ághegy, 2007/18-19. 2368. http://aghegy.hhrf. org/archivum/Aghegyi8-19h.pdf 37 Tóth: i. m. 167.

Next