Színházi Élet, 1917. szeptember 16–23. (6. évfolyam, 38. szám)

1917-09-16 / 38. szám

t VI. évfolyam 1917 szeptember 16-tól szeptember 23-ig 38. szám Hirdetések díjszabás szerint ELŐFIZETÉSI ÁRAK foci taomelléklettel : Budapesten és vidéken Egész évre . 14.— K Félévre . . 7.50 K Negyedévre . 4.— K ** Egyes szám ára : Budapesten Áf­ és vidéken TV fillér SZÍNHÁZI ÉLET ILLUSZTRÁLT SZÍNHÁZI, MŰVÉSZETI ÉS MOZI HETILAP MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP REGGEL az összes budapesti színházak egész heti szinlapjával Felelős szerkesztő INCZE SÁNDOR úgy fejlődhet a színház? Két* féleképen: úgy, hogy nagyob« bodik, és úgy, hogy kisebbe* dik. Eredetileg a színház óriá­­si volt. Athénben Dionysius színháza 30.000 nézőt láthatott vendégül, de Epidaurus, Ephesus és Sicyon szín* házaiban 150.000 néző is elfért. Ezek* nek a színházaknak a díszlete maga a természet: erdők és tengerek, he* gyek és partok, fölöttük pedig lám­­pás a nap, vagy a hold. Aztán a szín« ház — a fejlődés során — kisebbe« lett. Határait összehúzta. Gazdálko ́­dása belterjessé vált. Kisebb területre szorult, de amint a színpada és a né­­zőtere visszacsökkent, élesebbé, szí­­nesebbé, bensőségesebbé vált, akár« csak a fényképező«lencse képe. Egy hosszú és nemes fejlődés eredményé­­nek tekinthetjük a mai skatulyaszerű színházakat, melyek csak párszáz em­­bert fogadhatnak magukba s az ókori arénákkal ellentétben inkább egy pu­­ha, szőnyeges otthont juttatnak eszünkbe, egy szobát, melyben min­den mesterség, szemfényvesztés és művészet, semmi se természet. A szín­­ház fejlődése utján egy darabig ez a jelszó uralkodott: „el a természettől". Ezek az irányzatok azonban állan­­dóan hullámzanak. Ha a közel­múlt eljutott a legkisebb színházig, a leg­­újabb kor a legnagyobb színházakat építteti. Az arisztokratizmus és de­­mokratizmus áramlatai itten is játé­­kosan kergetik egymást. Ma megint arénákat emelnek világszerte, titáni mulatóházakat az új, titáni tömegek számára. Múlt délután betekintettem a Városi Színháziba, mely átalakítot­­tan várja a közönséget az első be­­mutatóra. Még mindig a legnagyobb színházunk. De pár vonal által egy­­ben aranyossá és kecsessé is vált. A megkisebbedett nézőtér otthonos. A tizenhét méter hosszú színpad — a párisi Opera színpada se hosszabb — pedig az új stílus minden lehetőségét magában foglalja. Valaha — a közel­múltban — a színészet és a néző egy­­formán agoraphobiát, művészi térv­iszonyt kapott ilyen helyeken. Ma azonban már nem. Be kell vallanunk, hogy ez a mi korunk stílusa, mely vonatokat akaszt egybe, sokezer em­­bernek teríttet egy óriás étteremben, bérházakat tornyoz föl, melyek gyak­­ran több embernek adnak szállást, mint amennyivel egy nagyobbacska falu dicsekszik, emeleteket tetéz egy« másra és újra a demokratizmus ne­­vében épít. Ettől a szótól pedig nem« csak a politikában, de a művészet« Szerkesztőség és kiadóhivatal­i ERZSÉBET­KÖRÚT 24. Telefon: 34-97

Next