Színházi Élet, 1919. május 18–24. (8. évfolyam, 20. szám)

1919-05-18 / 20. szám

VIII. évfolyam ELŐFIZETÉSI ÁRA : 1919 május 18-tól május 24-ig 20. szám Hirdetések mm.-sora 3 korona kotta-melléklettel Budapesten és vidéken Negyedévre . . 24. K Budapesten és vidéken . . K r). A SZÍNHÁZI ÉLET SZÍNHÁZI, IRODALMI ÉS MŰVÉSZETI HETILAP MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP REGGEL Szerkesztőiség Erzsébet-körút 24 Telefon: József 129-35 Kiadóhivatal Erzsébet-körút 29 Telefon: József 121-72 A jegypénztár száma : Telefon: József 121-73 Egyes szám­ára : Egy színésznő mint munkásasszony * Irta : JÁSZAI MAR! "Hogy miért hangsúlyozom a nőt a mi mun­kásszakmánkban, miért nem mondom röviden : színészszakma, az kitűnik ebből a kis leírásból , sőt annyira kitűnik, hogy meglátjuk, miszerint ezen a pályán, a férfi és a nő sorsa között ég és föld a különbség. Eget és földet sem mondok véletlenül, mert a férfi színész ha akar, igazán az egekben járhat ezen a pályán, ellenben az asszonyt minden szerepe, szoknyájánál fogva lerán­cigálja magához a legkérhetetlenebb próza : a szabója és a háztartása. Van ugyan egy oldala ennek a sokoldalú i pályának, melyen egyformák vagyunk vala­mennyi színésznő, ahol egyformán dol­gozunk, az az egy az, ahol a férfiak sem különböznek tőlünk asszonyoktól és ez a pályánk hivatalnoki része, vagyis a pró­bákra­ járás. Minden új darab betanulása próbákból áll. Husz vagy harminc próbából, melyekre szereptudással kell megjelenni. A próba 9 vagy '­si6 órakor kezdődik és eltart dél. 12 óráig, de gyakran megyünk haza 3-kor­ is. Késéseket pénzbírsággal büntetnek, mely előadásokon tízszereződik. Próba a régi darabokból is van, de kevesebb. A „mit főzünk, nagysága"? — „számol­junk, nagysága", — a próbák ideje alatt is az asszonynak szól, és itt kezd szétválni az utunk a férfiakétól estig, ameddig ők szabadon rendelkeznek az idejükkel, míg belőlünk színésznőkből, ebben a közbeeső időben kell kitelni a munkás­ asszonyoknak, akiről itt éppen beszélni fogok. És nagyon örü­ök, hogy ezt elmondhatom, mert egy­úttal feleletül is szántam egy, néhány év­tized előtt elhangzott kérdésre, melyre annak idején nem értem rá felelni, de ami még máig is a fülembe cseng, egy kérdés, mellyel a szomszédnőm őnagysága szokta faggatni a fulcsámat, hogy: „ugyan mit tud a maga asszonya csinálni egész nap­estig, mig a színpadra megy ?" Nem mintha én a szomszédi kíváncsi­ságot elitélném ; ellenkezőleg, nemcsak természetesnek, helyénvalónak, de sőt kí­vánatos jónak találom, mint igen hasznos társadalmi intézmény. Sokat nem­ teszünk meg abból az okból, hogy : mit mondaná­nak a szo­mszédok ! Én pl. gyermekkorom­ban nagyon szerettem a gyermajzoki szom­szédokat abban a nagy udvarban, melyben laktunk, mert a mostohám csak feleannyit vert volna, ha nem látja, de különösen, ha nem hallja a sok szomszéd. Hanem azt a kérdést, hogy mit tud csinálni egy színésznő az ő idejével, íme, máig sem tudtam elfelejteni. Egy színésznő ! Éppen a színésznő, akinek éppen csak a színészetével van több dolga, mint önnek nagyságos szom­szédnőm ! Azért is örömmel kapok az alkalmon most, hogy a barátaim is felszólítottak, mondanám el mit dolgozik a színésznő a színpadon kívül a színpad számára, vagyis pályánk ipari részét, hiszen én a színészetet régóta iparművészetnek ne­vezem. Ismétlem örülök, hogy ezekre kérdésekre egyszerre felelhetek meg. Tehát : a a színésznő abban az egyben egyforma a többi munkásnővel vagyis: kenyérkereső asszonnyal, hogy neki is félkézzel kell elvégeznie azt a munkát, amire őnagy­ságának kettő jut, — a háztartását ; egye­bekben a mi pályánk, semmi más sorshoz, hivatáshoz, életpályához nem hasonlít­ható; nemcsak azért, mert ami látható * A Színészek Lapja első számából.

Next