Színházi Élet, 1919. június 1–7. (8. évfolyam, 22. szám)

1919-06-01 / 22. szám

VIII. évfolyattí 1919 Junius 1-től junius 7-ig ELŐFIZETÉSI ÁRA : kotta-melléklettel 22. szám­t Hirdetések mip.-sora 3 korona Egyes szám­ára : Budapesten és O. vidéken . . . SZÍNHÁZI ÉLET SZÍNHÁZI, IRODALMI ÉS MŰVÉSZETI HETILAP MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP REGGEL Budapesten és vidéken Negyedévre . . 24.—K Szerkesztőség Erzsébet-körút 24 Telefon: József 129-35 Kiadóhivatal Erzsébet-körút 29 Telefon : József 121-72 A jegypénztár száma : Telefon: József 121-73 PORTO-RICHE írta: LAKATOS LÁSZLÓ A m mi színházaink mostanában mind­inkább arra törekszenek, hogy irodalmi­lag elmélyüljenek. A nyilvánosságra jutott sok terv és tervezgetés közt több nagyon érdekes külföldi író darabjai­val találkozunk. Ám a sok írói név és darabeim között nem találkoztunk sem Geor­ge de Porto-Riche nevével, sem szép és irodalmilag oly nemes darabjai egyikének címével. Ez az író most van pályájának be­fejezésén. Alig pár hete redigálta eddigi műveinek összkiadását. Olyan befeje­zett, olyan tökéletes életmunka ez, amelyet ez­ a kitűnő és bölcs ember most már aligha fog gyarapítani. Szá­mot haladott korával, azonkívül van elég filozófus (és elég fáradt ahhoz), hogy ráeszméljen : nincs tökéletesebb boldogság, nagyobb művészi elégtétel, mint saját élete munkáját, mint teljes­­ és változhatlan egészet szemlélni. tett későn, keserves küzdelmek után ju­el az emberi bölcseségnek és a művészi kielégülésnek ehhez a végső állomásához. Legszebb darabjai premier­jükön — szinte kivétel nélkül — bántó kudarccal, ostoba visszautasítással talál­­­koztak. A publikumot nem érdekelték, a korrupt és korlátolt kritikusokat fel­bőszítették már csak azért is, mert gondolkozásra kényszerítették őket, a gondolkozás pedig (Párisban) nem érző­dik bele a kritikustól szerződésileg meg­követelt munkateljesítménybe. Porto-Riche zsebrevágta a füttyöket és fölén­­nyel, masochista örömmel tette el a levágó kritikákat, mint pályája emlékeit. Vart. Meglehetősen sokáig, de szeren­csére nem hiába. Az utána követke­ző írói nemzedék (művészetben a leg­kegyetlenebb, de az egyedül mérték­adó bíró) revideálta az ő esetét, föl­fedezte és forszírozta őt, kiküzdötte számára a sikert egyformán az iroda­lomban és a közönségnél. Darabjai ma állandóan műsoron van­nak a párisi színházakban, különösen az Amoureuse, a Vieil Homme, Marchand d'estampes és a Passé. Cso­­­dálatos emberlátás, végtelenül finom karakterizáló képesség, a párbeszéd elsőrangú elevensége, éle és verveje, mély pszichológiája és egész írói alko­tásán átvonuló egyéni — kissé fáradt, kissé szentimentális — bölcseség teszik megkülönböztetett íróvá Georges de Porto-Richet. Az utóbbi harminc­negyven esztendőben (még a molière-i képességű Henri Becque-t is beleértve) nem volt a francia színpadon olyan dialógus, mint az övé. Veri a színpadi párbeszéd összes mestereit, mindamel­lett a mondatai eleven emberek beszéde, sehol és sohasem az az émelyítően kidolgozott, valószínűtlen ,párisi víg­játék dialógus, ami gyakran már nem is emberi beszéd, hanem matematikai spekuláció, pointekkel való dominó­játék. Mély, tartalmas iró. Es­ő színpadi iró. Csontig irodalmi iró, sehol semmi banalitás vagy hatásvadászó olcsójános­kodás, de azért otthon van a szinpadon, mindig tudja, hogy mivel tartozik a szinháznak. Sosem tagadja meg a mű­fajt és mindig mesterségbeli. Nem nagy­képű, épen mert igazi tehetség. Sosem patetizál, épen azért, mert mindig van igazi mondanivalója. Irodalmiságban és

Next