Színházi Élet, 1919. június 1–7. (8. évfolyam, 22. szám)
1919-06-01 / 22. szám
VIII. évfolyattí 1919 Junius 1-től junius 7-ig ELŐFIZETÉSI ÁRA : kotta-melléklettel 22. számt Hirdetések mip.-sora 3 korona Egyes számára : Budapesten és O. vidéken . . . SZÍNHÁZI ÉLET SZÍNHÁZI, IRODALMI ÉS MŰVÉSZETI HETILAP MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP REGGEL Budapesten és vidéken Negyedévre . . 24.—K Szerkesztőség Erzsébet-körút 24 Telefon: József 129-35 Kiadóhivatal Erzsébet-körút 29 Telefon : József 121-72 A jegypénztár száma : Telefon: József 121-73 PORTO-RICHE írta: LAKATOS LÁSZLÓ A m mi színházaink mostanában mindinkább arra törekszenek, hogy irodalmilag elmélyüljenek. A nyilvánosságra jutott sok terv és tervezgetés közt több nagyon érdekes külföldi író darabjaival találkozunk. Ám a sok írói név és darabeim között nem találkoztunk sem George de Porto-Riche nevével, sem szép és irodalmilag oly nemes darabjai egyikének címével. Ez az író most van pályájának befejezésén. Alig pár hete redigálta eddigi műveinek összkiadását. Olyan befejezett, olyan tökéletes életmunka ez, amelyet ez a kitűnő és bölcs ember most már aligha fog gyarapítani. Számot haladott korával, azonkívül van elég filozófus (és elég fáradt ahhoz), hogy ráeszméljen : nincs tökéletesebb boldogság, nagyobb művészi elégtétel, mint saját élete munkáját, mint teljes és változhatlan egészet szemlélni. tett későn, keserves küzdelmek után juel az emberi bölcseségnek és a művészi kielégülésnek ehhez a végső állomásához. Legszebb darabjai premierjükön — szinte kivétel nélkül — bántó kudarccal, ostoba visszautasítással találkoztak. A publikumot nem érdekelték, a korrupt és korlátolt kritikusokat felbőszítették már csak azért is, mert gondolkozásra kényszerítették őket, a gondolkozás pedig (Párisban) nem érződik bele a kritikustól szerződésileg megkövetelt munkateljesítménybe. Porto-Riche zsebrevágta a füttyöket és fölénnyel, masochista örömmel tette el a levágó kritikákat, mint pályája emlékeit. Vart. Meglehetősen sokáig, de szerencsére nem hiába. Az utána következő írói nemzedék (művészetben a legkegyetlenebb, de az egyedül mértékadó bíró) revideálta az ő esetét, fölfedezte és forszírozta őt, kiküzdötte számára a sikert egyformán az irodalomban és a közönségnél. Darabjai ma állandóan műsoron vannak a párisi színházakban, különösen az Amoureuse, a Vieil Homme, Marchand d'estampes és a Passé. Csodálatos emberlátás, végtelenül finom karakterizáló képesség, a párbeszéd elsőrangú elevensége, éle és verveje, mély pszichológiája és egész írói alkotásán átvonuló egyéni — kissé fáradt, kissé szentimentális — bölcseség teszik megkülönböztetett íróvá Georges de Porto-Richet. Az utóbbi harmincnegyven esztendőben (még a molière-i képességű Henri Becque-t is beleértve) nem volt a francia színpadon olyan dialógus, mint az övé. Veri a színpadi párbeszéd összes mestereit, mindamellett a mondatai eleven emberek beszéde, sehol és sohasem az az émelyítően kidolgozott, valószínűtlen ,párisi vígjáték dialógus, ami gyakran már nem is emberi beszéd, hanem matematikai spekuláció, pointekkel való dominójáték. Mély, tartalmas iró. Eső színpadi iró. Csontig irodalmi iró, sehol semmi banalitás vagy hatásvadászó olcsójánoskodás, de azért otthon van a szinpadon, mindig tudja, hogy mivel tartozik a szinháznak. Sosem tagadja meg a műfajt és mindig mesterségbeli. Nem nagyképű, épen mert igazi tehetség. Sosem patetizál, épen azért, mert mindig van igazi mondanivalója. Irodalmiságban és