Színházi Élet, 1919. szeptember 7–13. (8. évfolyam, 31-32. szám)
1919-09-07 / 31-32. szám
VIII. évfolyam Censurat : Dr. Muresia 1919 szeptember 17-től szeptember 13-ig 31. sz. ELŐFIZETÉSI ARA : Hydepsiten è* vidéken Negyedévre . . 36.K SZÍNHÁZI ÉLET SZÍNHÁZI, IRODALMI ÉS MŰVÉSZETI HETILAP MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP REGGEL Felelős szerkesztő : INCZE SÁNDOR Hirdetések mm.-sora 4 korona Szerkesztőség Erzsébet-körút 24 Telefon: József 129-35 Kiadóhivatal Erzsébet-körút 29 Telefon: József 121-72 Teletrypílefon : József 121-73 hV- f f MOLNÁR JÁNOS Irta: SZÉP ERNŐ Gyer elő kedves öregem, hadd mutatlak be a nagyérdemű közönségnek : — Hevesmegyei egerbaktai születésü hazafi magyar ember Molnár János szabadköltő. Ugy, ahogy Te kedves János bátyám a te verslapjaid alá oda téteted a nyomdászszal, így van odairva szabadkölteményeid alá : ezen lapot irta hevesmegyei egerbaktai születésü hazafi magyar ember Molnár János szabadköltő, lakása Budapest, VI., Csengeryutca 4. szám. Utánnyomás tilos. Ára mennél több, annál jobb. Te nem sajdíthatod máma este János bátyám, hogy én most felelted témázok, mert nem ösmersz engemet, merészen nem ösmerheted az olvasóidat mindet külön-külön, de én mint olvasód kedves János bátyám gondolatomban magam elé állítalak ott a Nyugodnál, ahol állogattál a nyáron erős tréfabeszédekkel a fehér cselédek közt meg vörös katonák közt meg mindenféle kíváncsi szegény népek közt és adogattad elfele nékik mint szabadköltő nagy vágás verslapjaidat, akik fehér cérnával vannak összeöltve szélökön, hogy széjjel ne essenek. Magam is, mint pestmegyei budapesti illetőségű szabad olvasó vettem Tőled János bátyám egy varrás költeményt és magamba igen is dicsértelek kedves János bátyám, hogy mint szabad költő a pestmegyei budapesti közönségnek személyesen méltányoztato kommendálni és árusítani költeményeidet. Ládd a pestmegye budapesti rabköltők, azok nem rendelkeznek kurázsival, hogy oda álljanak a Nyugoti elé a flaszterszélre s ott a 6-os villanyos zengése-csikarása közt kinyissák a szájokat a pestmegyei budapesti közönség előtt és ottan standé pityere kézhez adják boldognak boldogtalannak az ők rabkölteményeiket. Azok kedves János bátyám elviszik a költeményeket az üzletes emberekhez, azoknak adják oda olcsó pézér, mint a cigány a lopott szalonnát, azután osztán csak mennek Pest megyében Budapesten a fal mellett, a kutya se veszi rajtuk észre, hogy költők ! Hogy is írod János bátyám az első lapodon, akin megírod nevelkedésed és szülőfaludról való megemlékezésedet, hogy is irod csak . Hírem, nevem terjesztem most én Egerbaktán az alvégen nevelődtem én, Molnár Mátyás az én szép kedves testvérem Szalmaházat azt lakja, hol én születtem. Másik is van, még két testvérem De én azt már én nem is kérem, Arcuk olyan mint az ecet Vaddal laktak egy ketrecet Mind a kettő ostoba rém Nem tudják hogy ki vagyok én. Nagyanyám volt Sulyok Borbála, Olyan már nem terem máma, Tisza Mihály Volt nagyapám Azért magyaros a ruhám. Magyaros az, láttalak János bátyám, bizony nem láttam magyaros ruhát másikat egy rakás ideje már, most is hogy a vonatból kinéztem a nyáron láttam, hogy a magyar legények zsaketben kaszálnak »