Színházi Élet, 1924. február 3–9. (14. évfolyam, 5. szám)
1924-02-03 / 5. szám
SZÍNHÁZI ÉLET 30 Poldini a legjobb librettónak tartja Vajda Ernő Farsangi lakodalmát Az Operaház soron következő újdonságának, a pályadíjnyertes Farsangi lakodalomnak a komponistája , Poldini Ede, az elmúlt héten Budapesten járt és részt vett a dalművéből folyó próbákon. Az egyik próba után felkerestük őt az Operaház társalgójában. Külső megjelenése olyan, mint egy Marlitt-regény Szóbősége csodálatosan gazdag, hőse, gondolkodás nélkül, kitűnően fogalmazza meg a mondanivalóját, elmés, elbájoló csevegő. — El vagyok ragadtatva — ez az első szava. — El vagyok ragadtatva mindentől, ami az operám körül, az operámmal kapcsolatosan történik. El vagyok ragadtatva Vajda Ernő kitűnő, fordulatos, ötletes, mulatságos, humoros szövegkönyvétől, amelyet öröm volt megzenésíteni. El vagyok ragadtatva az Operaháztól, Márkus Lászlótól, a főrendezőtől, az ő gyönyörű díszletterveitől, a hasonlíthatatlan Sebeők Sáritól, aki az operám legkényesebb szerepét személyesíti : egy pattogó, zsémber, de aranyszívű nagyasszonyt, el vagyok ragadtatva a nagy kartól, a kis kartól, a zenekartól, Wlassits bárótól és persze, el vagyok ragadtatva a Pistától is, aki ... — Vajda Ernő librettója — folytatja Poldini — ideális vígopera szöveg és aminek különösen örülök — tősgyökeresen magyar. Vajda, hallom, három nap alatt írta ezt a librettót, amelynél jobb magyar szövegkönyvet én nem ismerek. Az operám már évek óta készen van. Amint bizonyára tudja, Svájcban élek, egy kis faluban, Bergerocban, Vévez mellett, ott van egy kis birtokom és ott dolgozom visszavonultan a világtól, családom és tanítványaim körében. De magyarnak érzem magam, magyar vagyok ! — Nemcsak szóban, érzésben is és muzsikámban is az. Bár a nevem olasz hangzású, már a nagyapám is magyar ember volt, a családom győri, az apám operaénekesként működött a magyar vidéken, majd nyomdatulajdonos lett. Én Budapesten születtem és tizenhét esztendős koromig itt éltem. Csak öt éves koromban kezdtem el muzsikálni, ami nagy visszamaradottság, mert a komponisták ötéves korukban már rendszerint szerzői estét rendeznek . Thomka István volt a mesterem, a Nemzeti Zenede nemrég elhunyt, feledhetetlen emlékű professzora, ő az én zenei nevelőm. Sokat dolgozom. Több, mint száz zongoradarabot írtam, amelyek Amerikában is rendkívül népszerűek. Most operák foglalkoztatnak. Boldog lennék, ha magyar írótól érdekes, akciós, magyar tárgyú operaszöveget kaphatnék. Egy időben Herceg Ferenccel leveleztünk opera dolgában, de aztán abbamaradt a dolog. — Az új magyar zenét ismerem és szeretem. Dohnányi műveit állandóan játszatom a tanítványaimmal, Bartók rendkívül érdekel, Kodály Zoltán Énekszó című művét most vettem meg, látja itt van. Gyönyörű ! — Most Bécsbe utazom, de február 4-én ismét Budapesten leszek és itt maradok a bemutató napjáig, amely előreláthatóan február 16-án lesz.