Színházi Élet - 1928/1. szám

27 SZÍNHÁZI ÉLE­T mint amilyen jó író az apám! — kiált fel beszélgetés közben. Aztán a legnagyobb lelkességgel beszél pályájáról. Olyan ked­ves, olyan rajongó, úgy bízik, reményke­dik, hogy biztos, nem fog csalatkozni. Lidváry Pál festő­művész. Egész ko­molyan az. Pedig az apja, az Ipar­művészeti Főiskola neves tanára, Ud­­­vary Géza is festő­művész. Eleddig már vagy féltucat díjat és ugyan­annyi pályadíjat nyert. A nyáron is a „László Fülöp ösz­töndíjjal" járt kinn Franciaországban tanulmányúton. Merész gondolkodású fia­talember. Az apjáról, a tanárjáról így nyilatkozott: — Hml Hát igen. Jól rajzol az öreg, D­e hol vagyok már tőle! Mind ilyenek ők. Ezek a fiatalok. Kér­lelhetetlenek. * Óh régi, régi karácsonyfadíszek. Színes alakok és figurák Arany hajszálak, ezüst hajfonál. K. L. KARINTHY GÁBOR VERSE Óh régi, régi színes gyertyatartók. Fakó, finom, fodros hópehely. Óh drágamívü rubintos kehely. Bohóc, hóember, fehér kéményseprő. Táncosnő, mókus, kis parasztlány. Minden karácsonykor csüngnek a fán. Törzs László portréja Rajzolta Törzs Éva A GYŐRI URI MŰKEDVELŐK szik­re hozták a „Nótáskap­ lány cimű­ operettet. A szerepeket: Poór Irénke, Borenits Irén, Borenits Irma, Köteles Árpád­ rendező, Poór Tussy, To­nay Manci, László Manci és Szabados Ilus játszották (Steiner felit.)

Next