Színházi Élet, 1931. május 24–30. (21. évfolyam, 22. szám)

1931-05-24 / 22. szám

JIM: Kevesebbet, mint boldogult elődöm, Diogenész. A nagy görög bölcs ugyanis egy egész embert keresett, én azonban csak­ egy nadrágot. LUMLEY: Hát hova letted a nadrágodat? JIM: A partra. Mikor ugyanis utánaug­rottam annak a pasasnak . .. LUMLEY: Mi? Hát te ugrottál utána, nem Roby? JIM: Nem hát. Én csak átadtam neki a pasast albérletbe, m­ert ki kellett facsarni a ruhámat. LUMLEY: Na és? JIM: Na és akkor megláttam, hogy a sapkám benn úszik a vízben és amikor a sapkámnak is utánaugrottam, de mire ki­úsztam vele a partra, akkora valami csa­vargó minden ruhámat elemelte. Még az a szerencse, hogy a harisnyám rajtam ma­radt. (Megindul a ház felé.) LUMLEY (rákiált): Hová mégy? JIM: Be a házba egy másik ruháért. LUMLEY: Na, de hát csak nem­ akarsz igy meztelenül. JIM Én? Meztelenül? Nahát, hogy te milyen elfogult vagy! H­át nem mindegy, hogy mi takarja az ember idomait: egy főúri bíborpalást, avagy egy egyszerű de­mokratikus hordó? LI­MLEY: Na, de kérlek, a ház tele van lányokkal . . . JIM: Hadd legyen azoknak is egy jó nap­juk! LUMLEY: Ugyan kérlek! Azt hiszed, azok olyan nagyon kíváncsiak a te négyszögletes térdkalácsaidra? JIM: Ő, testvérem, hidd el nekem, hogy néha a legszögletesebb térdkalács alatt a legnemesebb szív dobog! LADY (hangja a házból): És h­a az autó megjött, azonnal jelentsék nekem! LUMLEY: Ajjé, a mama! Ha az téged így meglát! LADY (jön a házból): Lumley, kérlek, jó, hogy itl vagy . .. LUMLEY (egy hirtelen mozdulattal le­nyomja Jimet a hordóba.) LADY (nem vette észre): Kérlek, éppen most telefonáltam a kastélyba, hogy küld­jék át az olajkirály kocsiját . . . (Meglátja a hordót.) Hát ez meg micsoda? LUMLEY: Hál Istenem, ez... ez aligha­nem egy hordó. LADY: Na, de mit keres ez itt a park­ban? LUMLEY: Hogy mit keres itt? Hát... tudod, mamuskám, van az ugy néha, hogy egy parkban hirtelen előfordul egy ilyen hordó... LADY: Na, de micsoda hordó ez? Van benne valami? LUMLEY: Hát. .. ahogy vesszük. LADY: Mi van benne? LUMLEY: Ebben izé... olyan minden­féle szemét. JIM (kissé felemelkedik): Bocsánatot ké­rek, ez ellen határozottan tiltakozom. LADY: Jim!... Mit csinálsz abban a hor­dóban? JIM: Semmit, csak úgy nyaralgatok. LADY: Nevetséges! Azonnal kijösz be­lőle! JIM: Ne tessék ezt tőlem kívánni, igazán nem lehetem. LADY: Miért? JIM: Technikai okokból. LADY: Lumley! Azonnal mondd meg ne­kem, hogy mit rejteget ez a fiú abban a hordóban? LUMLEY (látva, hogy Lady erélyesen közeledik): Maradj ott mamuskám! ... Ugyanis úgy áll a dolog, hogy Jim saját magát rejtegeti, egyáltalán nincs rajta semmi ruha .. . LADY: Na, de csak nem? JIM: De­, csak igen... Mikor ugyanis utánaugrottam a vízbe annak a kis öreg­nek. LADY: Mi? LUMLEY: Kérlek, mamuskám, a dolog úgy áll, hogy nem Roby húzta ki a vízből az olajkirályt, hanem Jim. LADY: De... de hát ez rettenetes! És ő azt hiszi, hogy Roby húzta ki. JIM: Hát nem­ mindegy? LADY: Dehogy mindegy! Már állást is ígért Robynak! JIM: Az az állás nekem is épp olyan jó lesz. LADY: És azt ígérte, hogy bemutatja a lányának . .. JIM: Az meg pláne jó lesz nekem. LADY: Hogyne! Majd éppen neked! Egy olyan gyönyörű lány és egymillió font. JIM: Olyan kövér? Egy millió font? LADY: Foul sterling! Olyan gazdag. JIM: Egymillió font sterling? Huszonöt millió dollár? A, annyi pénz nincs is a világon . . . LADY: Na, látod? Még csak fel se tudod fogni az egészet, hát mit érnél vele, mondd, mit érnél? A FRANCIA KOZMETIKA SZENZÁCIÓJA KAPHATÓI MINDEN­ SZAKÜZLETBEN! 172

Next