Színházi Hét, 1912. április 14–21. (3. évfolyam, 16. szám)
1912-04-14 / 16. szám
ÎII. évfolyam 1912. április 14-től április 21-ig. 16. szám Hirdetések díjszabás szerint. Szerkesztik és kiadják: HELTAI BÉLA és INCZE SÁNDOR. Előfizetési árak : Budapestre és vidékre Egész évre 10 korona Fél évre — 6 korona Negyed évre 3 korona Egyes számára Budapesten és vidéken 20 f A MÁV pályaudvarain 24 fillér. tmfnÁZI UÉT ILLUSZTRÁLT SZÍNHÁZI ÉS MŰVÉSZETI HETILAP MEGJELENIK MINDEN SZOMBAT ESTE az összes budai••• pesti színházak egész heti SZÍNLAPJÁVAL •••• Szerkesztőség és kiadóhivatal : IL Zsigmond u. 20. Telefon 152—62 Szakadatlanul jönnek a németek, az olaszok és újra a németek. Várjon, örüljünk-e neki ? Mielőtt e kérdésre felelnénk, hangsúlyozzuk, hogy szinte boldogok vagyunk az olaszok, a Wagneristák, meg Reinhardték jöttén, mert még a látszatát is el akarjuk kerülni, mintha egy követ fújnánk azokkal, akik Budapestet a német operette-inváziótól a magyarság szempontjából féltik. Istennek hála, a mi fővárosunk ma már hatalmas magyar emporium, melybe még csak német gondolkodást se tudna lopni semmiféle német színész-invázió, hát még elnémetesíteni ? De mert a kontinens többi világvárosával Budapest kultúrában is egymvású, fel kell emelnünk szavunkat az ellen, hogy Budapesten minden rekompenzáció nélkül hónapszámra játszanak külföldi színtársulatok. Senki ne higgje, hogy rekompenzáció alatt talán azt értjük, hogy viszont a magyar színtársulatokat Bécs, Berlin, Róma lássa vendégül. Szerintünk rekompenzációra vár mindenekelőtt Budapest publikuma. Tudni kell, hogy valamennyi világvárosban végigjátszák a szezont; nálunk nyáron nincs színészet, kivéve a Budán játszó Krecsányi társulatát és a Budapesti Színházat ; nincs pedig annak örvén, hogy nyárra minden nyárivá válik : a közönség, a darab, a kritika, merthogy a kőszínházak a a tél jegyében épültek fel, így hát nyárra becsuknak. Ez kissé kabaretszü megokolás, de nem érdemel a nyárra való becsukás egyebet. Mert hiszen komolyan szólva, Budapestről maximum 10.000 ember megy el nyaralni és mert ennyi, csak ennyi megy el, vagy nyolcszázezernek ne legyen meg a maga rendes színháza ? Vagy talán mert a kőszínház nézőtere nyáron fülledt ? Ugyan ! Sokkalta hűsebb, mint a színkör. De hiszen voltaképpen nem is kell ez ügyben semmiféle érvet felhozni. A kőszínházaknak a nyárra való becsukása egyszerűen rossz szokás, melyet megszüntetni, még nem akadt bátor budapesti direktor. És mert nincs is reményünk rá, hogy hamarosan akadni fog, volna egy javaslatunk . Amennyiben, úgy látszik, a külföldi színtársulatok inváziója rendszeressé válik, jöjjenek e társulatok a nyári hónapokban Budapestre; akkor, amikor nálunk már nincs a kőszínházakban színészet. Úgy véljük, nincs ezen ajánlat elfogadásának semmi komolyabb oka-