Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái, 8. kötet
M - Martsek Illés - Martzinkei Elek - Marulus Marcus - Marusák Pál
769 Martsek—Marusák 770 Mariette. Regény. U. ott, 1900. (előbb a Budapesti Naplóban. Ism. M. Kritika III., M. Nemzet 27., M. Szemle 19., 20., Fővárosi Lapok 3., Irodalmi Tájékoztató 2. sz. M. Szalon). — 3. Aphrodite. Ujabb költemények. U. ott, 1901. (Sajtó alatt). — Kéziratban: Katonadolog, franczia vígj. 3 felv. (szinre került a Vígszínházban 1899); Mátyás király Pozsonyban, 3. felv. verses vígjáték (Nemzeti szinház 1900). Balassa Bálint cz. verses színműve előadásra van kitűzve a budapesti Nemzeti színházban 1901. nov. — Szerkeszti a Fővárosi Lapokat 1900. okt. óta. M. Könyvészet 1896., 1899. — Magyar Szalon 1899. arczk. — Ország-Világ 1900. 4. szám, arczk. — Budapesti Napló 1901. 96. 87. — Budapesti Hirlap 1901. 79. SZ. Martsek Illés, ág. ev. lelkész, turóczszent-mártoni származású, 1767-től a wittenbergai egyetemen tanult, honnét 1769. júl. tért vissza és hibbei (Turóczm.) lelkész volt 1776. jan. 20-ig. — Munkája: Zprawa vzitečná o žitném, aneb ržežnémkwétu; gakbysu prjhodné zbjrán, a mjsto wýborného a wžitečneho lékaŕstwj proti rozličným neduhum a nemocem potŕebovván býti mohl, neyprwé sýce w némeckem gazyku sepsana, a w Lintzu na swétlo wydaná, nynj pak na žádost nékterych wzáctnych panu do slovanského gazika preložená, a k obecnému vžitku wydana. Pozsony, 1768. (Hasznos tanítás, miként lehet a búza és rozs virágát bizonyos betegségeknél felhasználni). Bartholomaeides, Memoriae Ungarorum 269. 1. — Szinnyei Könyvészete. — Petrik Bibliogr. Martzinkei Elek. L. Marczinkey. Marulus Marcus, spalatói (Dalmátország) patrícius. — Munkái: 1. Libri VI. Exemplorum, hoc est: dictorum, factorumque memorabilium de F. S. & C. Venetiis, M.D.XVI. — 2. Parabolae. U. ott. M.D.XVII. (Az 1. és 2. munka együtt: Antverpiae, MDCI.) — 3.Animad-versio in eos qui beatum Hieronymum Italum esse contendunt. Viennae, 1718. (Scriptores rerum hungaricarum veteres ac genuini III. 761—768. 1. Horányi, Memoria II. 591. 1. Marusák Pál, állami felsőbb leányiskolai igazgató-tanár, M. Pál iparos és Fürész Terézia fia, szül. 1858. február 21. Miskolczon (Borsodm.); tanulmányait szülővárosában, Késmárkon és a budapesti egyetemen végezte, hol 1881-ben tett tanári vizsgát; 1881—81-ig óradíjas volt a budapesti I—III. ker. polgári iskolánál ; 1881—88. rendes tanár a soproni ág. ev. főgymnasiumon és a lyceumi magyar társaság elnöke. 1888. június 28. neveztetett ki a soproni állami felsőbb leányiskola igazgatójává, hol egyszersmind a magyar és német nyelvet és irodalmat tanítja. 1883 —81-ben, mint a budapesti népszerű felolvasásokat rendező társulat titkára szolgálta a főváros budai részének magyarosítását; a soproni irodalmi és művészi körben, melynek igazgató tagja, több előadást tartott, meghonosította, az ez irányú országos mozgalom megelőzésével, az iskolai játékgyakorlatokat ; kidolgozta a felsőbb leányiskolai nyelvtanítás terminológiáját; rendezte és vezette a végzett növendékek olvasó óráit. Az 1896. II. országos és egyetemes tanügyi congressuson előadója volt A felsőbb leányiskolák reformja cz. kérdésnek. — Czikkei főleg irodalomtörténetiek : a Miskolczban (1877—80. Országgyűlések Miskolczon, Miskolcz száz év előtt, Jézus kútja sat.), a Nemzeti Hirlapban (1879. A ki régen fegyvert fogott .. . kezdetű XVII. századi ének), az Ország-Világban (1880), a Nemzetben (1881., 1887., 1890. Karsay Sándor), az Egyetemes Philologiai Közlönyben (1881. Egy újabb adat Gyöngyössy munkásságához, 1887—88., 1891. könyvismertetés), a Protestáns Egyházi és Iskolai Lapban (1886. B. Király József Pál), a soproni állami felsőbb leány- Id Szinnyei !„ Magyar Írók VIII. 25