Szivárvány, 2018 (39. évfolyam, 411-420. szám)
2018-01-01 / 411. szám
Szarkaláb, szarkaláb. Hova rohan a világ? Hova zúg, dübörög? Kiáll belőle a szög. Macskajaj, macskajaj. Mire való a ricsaj? Mi kopog, mi zörög? Kiáll belőle a szög. Seregély, seregély. Mire való a veszély? Mi süvít, mi pörög? Kiáll belőle a szög. Téli éj, téli éj. Sötétségen hószegély. Takard be a földeket. Húzd ki a szöget! Kívánjuk, hogy 2018-ban ne rohanjon úgy a világ, minden magot hótakaró óvjon meg a fagytól, szavaink ereje gyógyítson meg minden bajtól. Az új esztendő csupa kacagó, piros emléket teremjen! LÁSZLÓ NOÉMI Ráolvasás BALÁZS IMRE JÓZSEF Téli alma Azt álmodtam, a hóban fekszem, Fehér a héjam, fehér a kertem. Hűvös kuckót fekszem a hóba, Éjjel hűvösen nézek a holdra. Pincénk polcán ébredtem, Sötét honolt, de élveztem. Héjam fekete, ha nem nézed, Ha villany gyullad, Megpirosulnak az emlékek. *r