Szocialista Művészetért, 1960 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1960-01-01 / 1. szám
1ÚJ ESZTENDŐRE Pár napja csak, hogy szerte a világon — mikor éjfélt ütöttek az órák, — egy percre sötét lett a lakásokban, klubokban és a szórakozóhelyeken, hogy az emberek telt pohárral a kezükben köszöntsék az akkor születő 1960-as évet. Számotvetni, mérleget csinálni ilyenkor szokássá vált hagyomány. De semmi sem nehezebb, mint a jelen emberének áttekinteni és értékelni a jelen történelmet. Az 1959-es év egyszer talán úgy szerepel majd az emberiség életútjának leírásaiban, mint a felnőtté érés — bár kezdeti de — döntő szakasza. Ennek az évnek az elején hagyta jóvá és erősíttette meg az SZKP XXI. kongresszusa a Szovjetunió Kommunista Pártjának irányvonalát, kitűzve a célt: utolérni és megelőzni az Egyesült Államokat, befejezni a kommunizmus alapjainak lerakását. Ebben az évben hagyta el először emberi kéz és ember szellem alkotása a föld vonzását, hogy az első Lunyik naprendszerünk mesterséges bolygójává váljék, a második eltalálja, a harmadik pedig megkerülje és eddig ismeretlen oldalán lefényképezze a Holdat. Ebben az évben találkozott Hruscsov és Eisenhower, a két világtábor legfőbb hatalmainak vezetői, hogy közvetlen, személyes tárgyalásaikkal elősegítsék korszakunk legégetőbb problémáinak megoldását. Hruscsov elvtárs személyesen terjesztette be az ENSZ-ben a Szovjetunió javaslatát az általános és teljes leszerelésre. S végül ez év végére értek meg immár a legmagasabb színtű csúcsértekezlet összehívásának feltételei. A világtörténelem menete a Nagy Októberi Szocialista Forradalom óta még soha nem esett ennyire egybe az embermilliók vágyaival, reményeivel. Ugyanakkor idehaza, saját hazánkban is hatalmas ütemű fejlődés tanúi és részesei voltunk. 1959 tavaszán „indult meg a föld”. Magyar parasztcsaládok ezrei tértek át a nagyüzemi szocialista termelésre és azzal együtt az új szocialista életformára. Az egész ország tettekkel, fokozott munkalendülettel készült városon és falun egyaránt a párt VII. kongresszusára, amely decemberben ült össze. Nem azért, hogy valami új fordulatot hirdessen meg, hanem, hogy összegezze az eddig megtett utat, helyükre rakja a fogalmakat, lezárja azt, ami történelemmé vált, s előre mutasson arra, ami történelemmé lesz. Ez a kongresszus az egyszerű szavak, az emberközelség, az igazi kommunista humanizmus nyelvén szólt párttagokhoz és pártonkívüliekhez egyaránt. Ezért értette meg mindenki, ez adta erejét és hitelét. Reális célokat tűzött ki a politika, a gazdaság, a kultúra elé, olyan célokat, amelyek megegyeznek az emberek vágyaival s amelyek megvalósítása magukon az embereken múlik. Kulturális és művészeti életünk e történelmi viszonyok között fejlődött, erősödött. És bár az emberi gon-dolkodás ebben az esetben sem követhette egyenletesen, s elmaradás nélkül az anyagi lét változásait, az 1959-es évért nincsen szégyenkezni valónk. Nem szűkölködtünk új szocialista tendenciájú művekben, kimagasló alkotásokban és alakításokban. Ebben az évben erősödött meg, terebélyesedett ki a művészek, a munkások és a parasztok eleven, sokszínű kapcsolata. Az, ami 1958- ban valami nagy egymásra Csodálkozással kezdődött „hát ilyen vagy?” 1959-ben így folytatódott: „hasonlítunk egymáshoz, miért is nem lehetnénk mi őszinte bará tok”. És ha e közben vélt, hamis illúziók, téves képze t tek is összeomlottak, v an- nál jobb. A misztifikálás csak elválasztja, egymással szemben bizalmatlanná te-szi az embereket. Társadal munk egyre előbbrehalad annak felismerésében, hogy nem csodálni, hanem be- csülni és megérteni kell egymást, egymás életét, munkáját, ettől lesz előbb a művészet és gazdagabb az élet. Egy új év elején tartunk, új problémák, de új távlatok is állnak előttünk. A párt I VII. kongresszusa utat és , példát mutatott. Utat, amely előre vezet, amelyet nem lehhet eltorzítani többé, semmilyen vargabetűvel és példát egyszerűségből, szerény- ségből, emberségből, ame- i lyet követnie kiéll vezetőnek és beosztottnak, művésznek és kétkezi munkásnak, egy- b iránt, ha megbecsült tagja akar lenni ennek a társada- lomnak, ha azonosulni tud egész népünk közös érdekeivel, hazánk fejlődésével. Hiszünk benne, hogy minden-ki, aki ma a művészeti területen dolgozik, alkot, képes megtenni ezt az utat, képes követni ezt a példát. Az 1960-as esztendő, — mert a becsületes emberek így akarják — a további fejlődés és felemelkedés esztendeje lesz. HI. évfolyam, I. szám 1960. január KIADJA A MŰVÉSZETI SZAKSZERVEZETEK SZÖVETSÉGÉNEK ELNÖKSÉGE AZ ÉVES TERV + és színházaink ÍRTA: DR. SZÉKELY GYÖRGY a színházak nagy része Tíz ÉVE, mint állami kulturális intézmény működik. Természetesen vannak köztük olyanok, amelyek régi, nemes hagyományokra tekinthetnek vissza és vannak egészen fiatalok is. Az elmúlt tíz év tehát sok közös és sok különböző tapasztalatot gyűjtött össze. Nagy eredményeket értünk el: színházaink műsorpolitikája és művészi munkája jó fegyvernek bizonyult társadalmunk tudatának szocialistává való fejlesztésében. Széles néptömegeket, munkásokat és parasztokat hódított meg e művészet számára. De kétségtelen az is, hogy egy sor tisztázatlan kérdés vár megoldásra, mind az ország színi kultúrával való ellátottsága, mind színházaink művészi arculatának kialakítása, konstrukciós kérdések megoldása, az utánpótlás helyes megszervezése terén és még sok más problémakörben. A színházak is feladatul kapták, hogy a maguk sajátos művészi eszközeivel segítsék elő a párt művelődéspolitikai irányelveinek megvalósítását. Ez azonban aligha lenne lehetséges, ha nem összegeznék eddigi eredményeiket, tapasztalataikat és nem készülnének fel tudatosan, előre jól megszervezve munkájukat az elkövetkezendő időkre. ÁLTALÁNOS VÉLEMÉNY, hogy a hibák legnagyobb része abból származott: nem dolgoztunk elég tervszerűen. Szinte minden színház a maga számára alakította ki belső szervezetét és ez az alakítás sokszor inkább csak a pillanatnyi szükségszerűségből született és nem alapos megfontolás eredményeképpen. Ezért következhetett be az, hogy egyre több panasz hangzott el, — részben művészi, részben szervezeti-gazdasági okokból — de a panaszok különbözősége, a felmerült megoldási lehetőségek sokfélesége megnehezítette, vagy lehetetlenné tette egységes, világos, hasznos, általánosan érvényesíthető intézkedések meghozatalát. EZÉRT HATÁROZTA EL A MŰVELŐDÉSÜGYI MINISZTÉRIUM Színházi és Zenei Főigazgatósága, hogy a Színháztudományi Intézet bevonásával és a szakszervezet színházművészeti szakosztályának segítségével alapos helyzetelemző és tervező munkára kéri fel a színházak felelős vezetőit. A munka megkönnyítése érdekében útmutató készül, amely az adatok összegyűjtésének és rendszerezésének bizonyos fajta kereteit adja meg. IGAZ UGYAN, HOGY A TÁVLATI TERV elkészítésének felelősei az együttesek vezetői. Azonban az is nyilvánvaló, hogy ezt a munkát egymagukban nem tudják elvégezni. Feltétlenül szükségük van a társulat tagjainak segítségére és ezek közül is elsősorban azokra, akik a színházművészeti szakosztály keretein belül végeznek aktív munkát. Ha arra gondolunk, hogy már a helyzetelemzésnél olyan kérdéscsoportokkal kell foglalkozni, mint a színház és a közönség kapcsolata, és méghozzá annak nem is csak a gazdasági-, szervezési oldalával, hanem a társadalmival; vagy olyan kérdéssel, mint a színházi évad játékidejének felosztása, a színház műsorpolitikája, együttesének művészi arculata, a foglalkoztatottság, a művészi öszszetétel, az ideológiai-politikaiszakmai továbbképzés, a fiatalok problémája, a színház gazdasági munkája, színpadának technikai állapota stb. — egészen világos lesz, hogy az együttes tagjainak aktív közreműködése nélkül aligha lehet jó munkát végezni. De ugyanígy szükségesek a művészi elvi megbeszélések, a színház programjának megfogalmazása alkalmával is. EZEK A TERVEK CSAK AKKORLESZNEK REÁLISAK, ha beleágyazódnak az illető város, vagy megye ötéves fejlesztési terveibe. Semmiképpen sem szabad elkövetni azt a hibát, hogy a színház közvetlen környezete nélkül, vagy esetleg éppen ellenére végezzük számításainkat, fogalmazzuk meg elképzeléseinket. Egészen bizonyos, hogy a jövőbeli együttműködés a városi és megyei tanáccsal lényegesen meg fog javulni, ha az ötéves tervet közösen, egyetértésben dolgozzák ki. Az ilyen előzetes közös munka akadályozhatja meg leginkáb az apró részkérdésekben való vitatkozást. A színházak szakszervezeti bizottságai abban is segíthetnek színházaknak, hogy a helybeli szakszervezettel együtt beszélik meg a közös problémáikat, a közönség társadalmi mozgósításának nehézségeit, akadályait, addig ki nem használt lehetőségeit. Természetesen a munka azzal még nem fejeződik be, hogy minden egyes színház külön-külön elkészíti a maga tervét. Az anyagok benyújtását követi azok feldolgozása, alapos elemzése. Feltétlenül szükséges, hogy az adatok országos viszonylatban összehasonlítást nyerjenek, elsősorban azért, hogy eddig fel nem fedett aránytalanságok kiderültjeinek, orvoslást nyerjenek. Ugyancsak az elemzőegyesítő munkának a feladata lesz olyan javaslatok megtétele, amelyeknek végrehajtása bizonyos országos kérdésekben megnyugtató megoldásokat hozhat. TALÁN NEM IS SZÜKSÉGES HANGSÚLYOZNI, hogy milyen lehetőségeket kínál színházaink számára ez az alkalom. Eddig még soha sem volt rá mód, hogy tapasztalataikat összegyűjtve, hosszabb távolságra tervezhessék meg elkövetkezendő munkájukat. De ez a lehetőség felelősséget is jelent: minden leírt adat és szó jelentős hatással lehet színművészetünk további alakulására. Éljünk tehát az alkalommal, s méghozzá úgy, hogy később ne kelljen szégyenkeznünk miatta. Elnökségünk m egbeszélésérőll A Művészeti Szakszervezetek Szövetségének elnöksége december 28-i ülésén Baranyai Tibor főtitkár tájékoztatta az elnökség tagjait a MSZMP VII. kongresszusáról. Az elnökség határozatot hozott arról, hogy legközelebbi értekezletén — januárban — vitatja meg a művészeti szakszervezetek feladatairól szóló előterjesztést, amely a VII. Kongresszus tanácskozásai alapján készül. Az elnökség a továbbiakban írásbeli előterjesztés alapján vitatta meg a negyedévi taggyűlések tapasztalatait, jóváhagyva néhány intézkedést, amelyet a taggyűléseken felmerült problémák megoldására tartott szükségesnek. Ugyancsak írásbeli előterjesztés alapján vitatta meg az egyes művészeti szakszervezeteknek a két szövetségi elnökségi ülés között végzett munkáját. A beszámolóból többek között megtudhattuk, hogy megalakult a nyugdíjasok szakosztálya, megkezdte munkáját a műszaki bizottság, amelynek az a feladata, hogy segítsen a művészeti területen dolgozó műszakiak problémáinak megoldásában. A Zeneművészek Szakszervezetének iránymutatása alatt létrejött a tánczenészek klubja és a régebbi elnökségi határozatnak megfelelően működik már a Zeneművészeik Házának klubja is. A Zeneművész Szakszervezet megindította a zenepedagógusok szakmai folyóiratát is, megvalósította a vidéki és fővárosi zenepedagógusok tapasztalatcseréjét. A Színházi Dolgozók Szakszervezete hosszú ideig dolgozott a régen várt színházi fegyelmi szabályzaton, amelynek kiadása már folyamatban van. A Képzőművészek Szakszervezete ankétot szervezett azoknak a képzőművészeknek a részvételével, akik nyáron vidéki tanulmányúton voltak. Ezen az ankéton készítették elő a tanulmányi útról alkotott művek kiállítását, amelyen 28 művész 40 művel szerepelt és amelynek sikeréről lapunk legutóbbi számában adtunk hírt. A munkabeszámolóból az elnökség örömmel állapíthatta meg, hogy a művészeti szakszervezetek kapcsolata az egyes művészeti szövetségekkel és az állami intézményekkel mind szorosabbá válik.