Szocialista Művészetért, 1962 (5. évfolyam, 1-12. szám)

1962-01-01 / 1. szám

V. évfolyam I. szám 1962. január A MŰVÉSZETI SZAKSZERVEZETEK SZÖVETSÉGE ELNÖKSÉGÉNEK LAPJA ÚJ ESZTENDŐRE Az évek múlása törvényszerűen ismétlődő folyamat. Mégis nagy jelentősége van annak, amikor az év végén, az új esztendő küszöbén számot vetünk azzal, mit végeztünk az elmúlt év folyamán, mi minden maradt megoldat­lanul, hogyan dolgozzunk, mint éljünk a ránk következő esztendőben. Az elmúlt 1961-es év­ről mérleget készíteni senki számára sem könnyű feladat. Ez az esztendő bővelkedett a nagyjelentőségű történelmi eseményekben. Ezeket hirtelenében áttekinteni, alaposan ér­tékelni nem egyszerű feladat. Az elmúlt év­ben volt a Szovjetunió Kommunista Pártjá­nak XXII. kongresszusa, amely nem csupán a szovjet nép, az egész emberiség számára bír történelemformáló jelentőséggel. Hogy mit jelent a mi számunkra a kommunizmus építői kongresszusa anyagának tanulmányozása, azt pontosan megfogalmazza az MSZMP erről szóló határozata: „annak hatalmas eszmei fegyverzetét, viszonyaink figyelembe vételé­vel, szocialista építőmunkánk, népünk boldo­gulásának előmozdítására hasznosítjuk”. A tervekben, gondolatokban, tapasztalatokban, őszinteségben és következetességben mérhe­tetlenül gazdag XXII. kongresszus pezsdítő, új tettekre mozgósító hatása ma már egyre beszédesebben, gyümölcsözőbben megmutat­kozik művészeti életünkben. Az új, 1962-es év munkájának alapjait az elmúlt esztendő során művészeti életünkben kétségkívül elért jelentős eredmények, a XXII. kongresszus nyomán megnőtt politikai érdeklődés, alkotó kedv és lelkesedés képezik. Viszont senki előtt sem kétséges, hogy az új esztendőben minden művészre és művészeti dolgozóra lényegesen felelősségteljesebb mun­ka hárul. Ennek azonban csak akkor tudnak művészeink és művészeti dolgozóink eleget tenni, ha megkapják munkájukhoz a meg­felelő segítséget, támogatást. Igenis minden rendelkezésre álló lehetőséggel ezt az alkotó munkát, az 1962-es évi tervet kell valóra vá­lásában segíteni a művészeti szakszervezeti mozgalomnak is. Az eddiginél határozottabban és eredmé­nyesebben kívánjuk folytatni a szocialista realista művészet uralkodóvá válásáért folytatott következetes, meggyőző har­cunkat. Szeretnék elérni, hogy minden művész és mű­vészeti dolgozó megismerje és teljes erővel és tehetséggel segítse a második ötéves terv, kü­lönösen az előttünk álló év tervének tenni­valóit. Ez évben tovább kívánjuk fejleszteni a művészeti intézmények demokráciáját. S kü­lönösen szívünk szerinti gondnak érezzük az ifjú művészekkel való foglalkozást, a mi is­koláinkban nevelkedett fiatal művészeknek a szakszervezeti mozgalomba való bekapcsoló­dását. Szakszervezeti munkáinkban gazdagítani óhajtjuk a művészek közötti ideológiai, poli­tikai és kulturális munkát. Első­sorban az egyes műalkotások feletti nyílt, őszinte, elvi vitákat támogatjuk. A XXII. kongresszus anyagának sokoldalú és alapos tanulmányo­zása minden bizonnyal jelentősen gyarapítja művészeink és művészeti dolgozóink elméleti felkészültségét. Azon fáradozunk az új évben, hogy tagságunk részére biztosítsuk a még színvonalasabb kül- és belpolitikai, gazdasági és kulturális tájékozódást. Az év elején meg­tartandó szakszervezeti alapszervezeti válasz­tásokat is az intézményeknél folyó szakszer­vezeti munka színvonalának emelésére, a szakszervezeti bizottságok és a bizalmi háló­zat munkájának további fejlesztésére, a szer­vezettség javítására fogjuk felhasználni. S az újonnan megválasztott bizalmiaknak, szb-ta­­goknak mindenek előtt a megfelelő tájékoz­tatást, útmutatást fogjuk megadni. Derekas munkában töltött év maradt mö­göttünk, de — mint e felvázolás is mutatja — talán még sokrétűbb, árnyaltabb és követke­zetes munkát kívánó új év áll előttünk. Lás­sunk hát munkához, van miért dolgoznunk. VASS IMRE Az V. szakszervezeti világ­kongresszus befejezte munkáját December 15-én, 12 napos tanácskozás után véget­ért Moszkvában az V. szakszervezeti világkongresz­­szus. Az öt világrészből érkezett szakszervezeti és munkásküldöttségek saját tapasztalataik alapján győződhettek meg a kommunizmust építő szovjet nép világtörténeti jelentőségű eredményeiről. Döntő benyomást gyakoroltak a gyarmati dolgozók, az újonnan felszabadult országok képviselőire azok a jelentős eredmények is, amelyekről a többi szo­cialista ország szakszervezeti küldöttségei számol­tak be. A moszkvai V. szakszervezeti világkongresszus a nemzetközi szakszervezeti mozgalom eddigi történe­tének legjelentősebb, új utakat feltáró tanácskozása volt. A moszkvai kongresszuson 97 ország 143 mil­lió szervezett dolgozójának képviselője vett részt. Négy év alatt 17 ország szakszervezeti mozgalmának több mint 36 millió tagjával gyarapodott a nemzet­közi szakszervezeti mozgalom haladó erőinek tá­bora, melyben tükröződik az SZDSZ tekintélyének, befolyásának jelentős növekedése is. Érdemes elgondolkoznunk azon is, hogy a kong­resszuson részt vevő 97 ország szakszervezeti köz­pontjai közül csak 49 tartozott az SZVSZ-hez, 48 ország szakszervezeti küldöttsége autonóm nemzet­közi vagy nemzeti csoportok és szervek, éppenség­gel az SZVSZ osztály­harcos politikájával szemben­álló, úgynevezett Szabad Szakszervezetek Nemzet­közi Szövetségéhez tartozó szakszervezetek delegá­tusai voltak. Az is figyelemre méltó, hogy a kong­resszus küldöttségeinek éppen a fele Afrika, Ázsia és Latin-Amerika szakszervezeti küldöttei közül ke­rült ki. Ez a tény mindent elmond. Megmutatja az SZDSZ-nek és szakszervezeteinek megnövekedett vonzóerejét. Azt, hogy korunk egyik legsürgősebb megoldásra váró kérdésében, a gyarmati rendszer teljes és végleges felszámolásáért vívott harcban mily döntő szerep jut a nemzetközi szakszervezeti mozgalomnak. Ha a 12 napos vita során voltak is helyenként eltérő vélemények egyes részletkérdésekben, mód­szerek tekintetében, az alapvető célok és tennivalók tekintetében a világ 143 millió szervezett dolgozójá­nak képviselői, küldöttei teljes egyetértésre jutot­tak. A világkongresszus küldöttei akcióegységre hívták fel a világ dolgozóit a tartós béke biztosítá­sáért, az általános és teljes leszerelésért, a két né­met állammal mielőbb megkötendő német békeszer­ződésért, a nyugat-berlini helyzet békés rendezé­séért, a gyarmati rendszer mielőbbi felszámolásáért vívott harcban. Cselekedetekben megmutatkozó szo­lidaritásra hívták fel a szervezett dolgozókat a sza­badságukért, nemzeti függetlenségükért, az impe­rialista agresszorok és gyarmatosítók ellen küzdő gyarmati és félgyarmati népek segítésében. Kiemelkedő eseménye volt a kongresszusnak N. Sz. Hruscsov elvtárs beszéde. A világ első mun­káshatalmának kormányfője az egyszerű munkások hangján és meggyőző érvelésével szólt az öt világ­rész munkásküldötteihez. Nyomatékosan hangsú­lyozta a nemzetközi munkásosztály felelősségét a békéért, a társadalmi haladásért, a dolgozó emberek létfontosságú érdekeiért folytatott harcban. Hruscsov elvtárs hangoztatta, hogy az imperialista vi­lágreakció erőivel szemben a világ dolgozó embe­reinek harci egységfrontját kell szembeállítani. En­nek a döntő feladatnak, a nemzetközi munkásegy­ség megteremtésének a megvalósítását szolgálják az ötödik szakszervezeti világkongresszus határozatai. A kongresszus egyértelműen és félreérthetetlenül megbélyegezte az SZSZNSZ jobboldali vezetőit, akik egységbontó tevékenységükkel az imperialisták zsoldjában szövetkeztek a nemzetközi munkásosz­tály ellen. Teljes mértékben egyetértenek a világkongresz­­szus határozataival és a szakszervezeti mozgalom akcióprogramjával a magyar szervezett dolgozók is. A magyar szervezett művészek és művészeti dolgo­zók elsősorban munkáshatalmunk további erősíté­sével, a szocializmust építő második ötéves tervünk maradéktalan megvalósításával tesznek eleget a nemzetközi munkásosztály iránti internacionalista kötelezettségeiknek. Az V. szakszervezeti világkongresszus befejezése után a főtanács, illetve a végrehajtó bizottság meg­választotta az SZVSZ vezetőségét. Az SZVSZ főtit­kárává egyhangúlag Louis Saillant-t válasz­totta meg, az SZVSZ elnökévé pedig Renato Bi­to­s­s­i -t, az olasz és a nemzetközi szakszervezeti mozgalom régi harcosát. BXJEK A művészeti intézmények és vállalatok minden dolgozójá­­nak, a művészeknek, a műszaki, fizikai és adminisztratív dolgozóknak, a szakszervezeti aktivistáknak, bizalmiaknak, a szakszervezeti bizottságok tagjainak jó erőt, egészséget és eredményekben gazdag új esztendőt kíván a Művészeti Szakszervezetek Szövetsége elnöksége Szabó Iván rajza Arkagyij Rajkin, a leningrádi Miniatűr Színház művésze magyar kollégái között Alul. Most ünnepli tíz éves működését az Állami Artistaképző Iskola. Képünkön Zborai Éva tanuló az álló spárgát gyakorolja a dróton (MTI fotó)

Next