Szocialista Művészetért, 1975 (18. évfolyam, 1-12. szám)

1975-01-01 / 1. szám

Tanulmánytervi makett a mosonmagyaróvári városi művelődési köz­pontról s ebben tervezik a zeneiskola elhelyezését is EGY HÓNAP Közönségből közösséget Kodály Zoltán írta 1958-ban a kecskeméti éneklő iskoláról: „Már eddigi tapasztalataink alapján el­mondhatjuk, hogy a zene ügye az általános isko­lában nem is a zene ügye elsősorban. Közönség­nevelés , közösségnevelés.” Ez a kodályi jelszó volt a mottója a közelmúltban tartott, zenei neve­léssel foglalkozó miskolci ankétnak. A „Filmkultúrá”-ban olvastam Pozsgay Imre tol­lából: „A film ... rangos és hatásos segítőtárs lehet a szocialista közösségek megteremtésében. A film­látvány, ha értékes tartalmakat hordoz, alkalmas arra, hogy a közönségből közösséget formáljon, mert a történelmi jelenlét, a részvétel élményét képes nagy tömegeknek nyújtani, s ezáltal moz­gósítani az embereket, illuzórikus közösségi létük­ből átvezetni őket a valóságos közösséget teremtő cselekvés birodalmába”. A színművészek kommunista aktívája alakuló ülésén első témaként „A színházművészet és a kö­zönség” kapcsolata szerepelt Székely Gábor elő­adásában. Nincs itt hely a sokoldalú gondolatcsere bemutatására, témánk szempontjából elég, ha ér­zékeltetjük a párbeszéd fő irányát. Major Tamás a közönség állandó szélesítését, Komlós János a kö­zönség összetételének — a munkások és fiatalok javára történő — megváltoztatását emelte ki. Az ízlés témaköréből szervezett legutóbbi nyílt vitán­kon Poszler György hangsúlyozta, hogy az ízlés­nevelés tartalma és formája: közösségnevelés. Úgy érzem, elég a példákból, mert meggyőződően mutatják, miről van szó. Nem véletlen, hogy a kö­zönség közösséggé fejlesztése előtérbe került. A köz­művelődéspolitikai határozat egyik alapgondolata ez. Ezért szorgalmazza a művelődés közösségi formái­nak segítését, népszerűsítését, elterjesztését. Ez a fejlődési irány felel meg leginkább társadalompoliti­kai céljainknak. Közösségi élmények nélkül nem alakulhat ki közösségi gondolkodás és magatartás, s nélkülük pedig a közösségi életforma. A művelő­désben, a kulturális és művészeti tevékenységben való aktív, cselekvő részvétel az egyik leghatásosabb eszköze annak, hogy segítse ezt a folyamatot. A szo­cialista brigádok plasztikus példái ennek. Kulturális vállalásaik azt a célt szolgálják, hogy növekedjék műveltségük, igényük a kulturált életformára, kö­zösségi életükben egységet alkosson a munka, élet­mód és művelődés. „A film rangos és hatásos segítőtárs lehet a szo­cialista közösségek megteremtésében" — idéztük e cikk elején. Valóban. Nézzük csak a filmklubokat. Kötetlen tematikájukkal, a formák és módszerek változatosságával fölkelthetik a vágyat a filmmel való mélyebb megismerkedésre. Az ismeretek kiegé­szítésén túl segítenek kialakítani a helyes kulturális szokásokat, a tartalmas szórakozás igényét, a befo­gadási készséget. Olyan közösségi, művelődési for­mákká válhatnak, amelyek növelik fiatal tagjaik társadalmi-politikai érdeklődését, vitakészségét, ítélőképességét. A filmművészettel való találkozás élményforrássá válik, magatartásformákat alakít, megtanít a választásra, a kritikus szemléletre, a szerzett benyomások tudatos feldolgozására, össze­tetteb­b látásmódra. Mindezeket elmondhatjuk más közösségi művelő­dési formákról is. A színházbarát körökről, a balett­barátok, a zenekedvelők klubjáról, a képzőművé­szeti szakkörökről, az irodalmi színpadokról, a tánc­csoportokról, az ének- és zenekarokról, az öntevé­keny művészeti mozgalom egyéb formáiról. Tagjaik közösségben, hasznosan töltik idejüket, élvezettel hódolnak kedvteléseiknek, fejlesztik saját képessé­geiket és tulajdonságaikat, s egyben a művészetet szerető és értő közösséggé válnak. Ezért nemcsak elismerés illeti őket, de megérdemelnek minden anyagi, erkölcsi, szakmai segítséget. A művelődés közösségi formáin keresztül vezet az út ahhoz, hogy a színházak, a mozik, a hangver­seny- és kiállítás­termek közönsége közösséggé váljék. Közösen kell dolgoznunk érte. Addig — Tho­mas Mann-nal szólva —, amíg „eljön az idő, ami­kor az emberiség tegeződik majd a művészetekkel”. 2 szocialista­­ művészetért MŰVELTSÉG - DEMOKRATIZMUS - SZAKSZERVEZET Töprengés a központi vezető­ségi vita nyomán Vajon nem erőltetett-e ezt a három fogalmat gondolatje­lekkel egybefűzni? Mit jelen­tenek ezek külön-külön és ösz­­szefüggésükben ? Ki a művelt ember? Hirte­­lenében megfogalmazva: aki hozzáértéssel ismeri-gyakorol­­ja munkáját, szakmáját, hiva­tását; érdeklődik és tájékozó­dik a világ, hazája, szűkebb pátriája, munkahelye gondjai felől; igényli az irodalom, a művészetek élvezetét. S mindez általában nem hagyja érintetlenül általános emberi magatartását, társaihoz való viszonyát. A „holtig tanulás”, a kulturális szórakozás igénye jelenti a műveltséghez vezető utat, amelynek végén a mű­­veletlenség szégyellni való do­lognak számít. A demokratizmust még ne­hezebb tömören megfogalmaz­ni: összetett, bonyolult elmé­leti kérdés, gyakorlati alkal­mazása sok gondot okoz. Elen­gedhetetlenül fontosak a szer­vezeti keretek és jogok ahhoz, hogy ki-ki beleszólhasson a köz ügyeibe. De vajon a meglevő — még kétségtelenül bővítés­re, finomításra szoruló — ke­retek megtelnek-e már kellő tartalommal? Arányban áll­­nak-e a rendelkezésre álló le­hetőségek a közéletben való részvétel igényével és képes­ségével? Megteheti-e valaki, aki munkáját nem kellő szín­vonalon végzi, akinek tájéko­zottsága hiányos, akit nem ösz­tönöz tudásvagy a művelődés­re, akinek életmódja, az élet­ről alkotott felfogása, ember­társaihoz való kapcsolata kí­vánnivalót hagy hátra, hogy az másokkal szemben ilyen köve­telményekkel lépjen fel? Ké­pes-e az ügyet nem értő ember érdemben, meggyőzően bírál­­ni-javasolni? S ha meg is te­szi, ki hallgat rá? A „bele- és hozzászólás” nem lehet hite­les, ha mögötte nincsen meg a „bele- és hozzászóló” magatar­tásában, kulturáltságában rej­lő fedezet. S ez vonatkozik a vezetőkre is. A döntés képes­sége sem kevésbé kapcsolódik a szakmai és általános kultu­­ráltság színvonalához, mint a javaslat­tevésé vagy a bírálaté. S hogyan kapcsolódik mind­ez a címben szereplő harma­dik fogalomhoz, a szakszerve­zethez? Ki vitathatná, hogy az élet- és munkakörülmények elemei között tiszteletre méltó helyet foglal el a műveltség, a szakmai tudás, a szabad idő kulturált kihasználása, az élet­mód helyes kialakítása é­s az ezekre való igény felkeltése. És ha a szakszervezeti mozga­lom feladata mindezekhez a keretek, a lehetőségek megte­remtése, úgy gondolom, ugyan­ilyen fontos szerepe kell, hogy legyen a keretek kitöltésének előmozdításában is. Különösen jeles gondja ez a művészet te­rületén dolgozó szakszervezeti aktivistáknak. Amikor a köz­­művelődési határozattal kap­csolatos teendők felől töpren­günk, ezeken az összefüggé­seken is érdemes elgondolkod­nunk. F. Havas Zsuzsa JÓ TUDNI A kedvezményes üdültetés differenciált térítési díj rendszeréről A SZOT elnöksége 1974. szeptember 2-án tárgyalta a kedvezményes szakszervezeti üdültetés beutaló jegyeinek új térítési díj rend­szerét, és foglalkozott az üdültetés állami tá­mogatásának egyes kérdéseivel. A Miniszter­­tanács ez év október 24-én jóváhagyólag tu­domásul vette a SZOT elnökségének határo­zatát, és indokoltnak tartja az üdültetés to­vábbi fejlesztését, állami támogatását. A SZOT elnöksége megállapította, hogy a szakszervezeti kedvezményes üdültetés — mint fontos szociális juttatás — az életszín­vonal-politika szerves része. A dolgozók üdültetése, aktív pihenése, munkaerejük re­generálása, a szabad idő kulturált felhasz­nálása társadalmi érdek, elősegíti a munka­­képesség megőrzését. A szakszervezeti ked­vezményes üdültetés megvalósítására az ál­lam és a szakszervezetek nagy gondot for­dítanak, figyelemmel kísérik, és törődnek az­zal, hogy minél több dolgozó és családtagja vehesse igénybe ezt a szociális juttatást. Mi indokolja a differenciált térítést? Az utóbbi tíz-tizenöt évben sok korszerű üdülő épült, ezért jelentős színvonalkülönb­ség alakult ki a régi és az új üdülők között. Igazságtalan, hogy azonos legyen a térítési díj a különböző színvonalú és eltérő szolgáltatást nyújtó üdülőknél. Az új, korszerű üdülők üze­meltetési költségei is magasabbak, de az üdül­tetéssel járó kiadások minden üdülőben egy­aránt növekedtek. Így az élelmezési nyers­anyagköltség 21 forintról 24 forintra emelke­dett. Emelkedtek a felszerelési, berendezési tárgyak, bútorok árai, az üzemeltetéssel járó egyéb kiadások is. Az üdülő dolgozók térítési díja az 1960-as években, a tényleges üzemeltetési költségnek mintegy 30 százalékát tette ki, az arány 1974- ben már mindössze 20 százalék volt. A SZOT elnöksége politikai szempontból is mérlegelte a dolgozók egyes rétegeinek kere­seti és szociális helyzetét, az életszínvonal alakulását, azt, hogy a beutalójegyek ára részben vagy egészben áthárítható-e az üdül­tetésben résztvevőkre. Mindezek figyelembe­vételével úgy határozott, hogy az üdülőépüle­teket minőségüktől és a szolgáltatás színvona­lától függően három csoportba sorolják. Az I. csoportba tartoznak azok a gyógy- és egyéb éves, valamint időszakos üdülők, ame­lyek magasszintű feltételeket biztosítanak. A térítési díj ezekben az üdülőkben, a jelenlegi napi 18-ról 36 forintra emelkedik. Ez 112 000 üdülőt érint, a beutaltak 30 százalékát. A 11. csoportba tartoznak az átlagos szín­vonalú, éves és időszakos üdülők, amelyek adottságaiknál fogva közepes feltételeket biz­tosítanak. A térítési díj ezekben az üdülőkben napi 18-ról 24 forintra emelkedik. Ez 115 000 üdülőt érint. Az összes beutalt 31 százalékát. A HI. csoportba tartozó üdülőkben nem vál­tozik a térítési díj. Nem változik az összeg az üdülőszanatóriumokban, a szakmunkástanu­lóknál, az ifjúmunkásoknál, főiskolásoknál, valamint a gyermekeknél, akár csoportos, akár családos üdültetés keretében vesznek részt. Ez 145 000 üdülőt érint, az összes beutalt 39 százalék. Népesedéspolitikai céljainkkal összhangban a nagycsaládosok részére további kedvez­ményt biztosít a határozat azzal, hogy a há­rom vagy ennél több — önálló keresettel nem rendelkező — gyermek esetén csak két gyer­mek után kell a családnak térítési díjat fi­zetnie. Az I. és II. csoportba sorolt üdülőkben első­sorban a munkában élenjáró dolgozók, az egészségre ártalmas munkát végzők, a több műszakban dolgozók, a nagycsaládosok, az alacsony jövedelműk, a gyermeküket egyedül nevelők részére kell biztosítani beutalójegyet. A térítési díjak kiegészítését, a preferáltak részére nyújtott anyagi segítséget a szociális, kulturális, jutalmazási és segélyalapokból vál­lalati és szakszervezeti pénzeszközökből kell biztosítani. A határozat kötelezi a különböző szakszervezeti szerveket, hogy a minőségi üdülőkbe szóló beutalójegyek többségét első­sorban munkásoknak, illetve a felsoroltak ré­szére biztosítsák. A szakszervezeti alapszerve­zeteknek arra kell törekedniük, hogy a rendel­kezésükre álló vállalati és szakszervezeti pénzügyi alapokból­­, amelyek felhasználá­sára a szakszervezeti alapszervezeteknek dön­tési joguk van — a szakszervezeti kedvezmé­nyes üdültetésben részesülőket preferálásban részesítsék. Ezzel egyidejűleg következetesen érvényt kell szerezni a beutalások rendjére vonatkozó SZOT elnökségi határozatnak. Biz­tosítani kell, hogy az üdülési szabályzatban foglalt elvek maradéktalanul érvényesüljenek, és a szakszervezeti alapszervezetek az üzemi demokrácia szabályainak megtartásával gon­doskodjanak a beutalójegyek igazságos elosz­tásáról, az elosztás nyilvánosságáról, a prefe­ráltak anyagi hozzájárulásáról. A szakszervezetek központi vezetőségei, el­nökségei, a szakmai sajátosságok figyelembe­vételével külön határozatban szabályozzák, hogy az alapszervezeteknél a differenciálást, a dolgozók üdültetéséhez nyújtott anyagi tá­mogatást milyen elvek alapján biztosítják. A SZOT elnökségének határozata és a kor­mány állásfoglalása alapján a differenciált té­rítési díj rendszerből adódó többletbevételt — a nagycsaládosok üdültetésének elősegí­tésére­ — az aktív üdülést biztosító kulturális és sportolási lehetőségek bővítésére; — az üdülők konyhai berendezésének kor­szerűsítésére; — az üdülői dolgozók fizikai munkájának könnyítésére szolgáló gépek beszerzésére kell fordítani. A többletbevételből fejlesztik a szakszerve­zeti üdültetést, tehát visszatérül az üdülőik ál­talános színvonalának emelésében. A differenciált térítési díjrendszer 1975. ja­nuártól érvényes. A Nemzetközi Színész Szövetség (FIA) múlt évi, Torontóban tar­tott végrehajtóbizottsági ülésének résztvevői, köztük Vass Imre fő­titkár (j), mellette Gennadij Pja­­takov (2), a Szovjet Kulturáls Dolgozók Szakszervezetének kép­viselője, Gerald Croasder (3), a FIA főtitkára

Next