Szocialista Művészetért, 1976 (19. évfolyam, 1-12. szám)

1976-01-01 / 1. szám

Eredményes, boldog új esztendőt kíván valamennyi szerve­zett magyar művésznek és művészeti dolgozónak, szakszervezeti bizalminak, aktivistának, tisztségviselőnek a központi vezetőség elnöksége Tanácskozik a magyar szakszervezetek XXIII. kongresszusa az Epiták Rózsa Ferenc Művelődési Házának kongresszusi termében (MIT) A magyar szakszervezetek XXIII. kongresszusa December 8—13. között tartották meg a magyar szakszer­vezetek XXIII. kongresszusát az Építők Szakszervezetének szék­házában 771 küldött és 423 meghívott jelenlétében. Megjelent a kongresszuson a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bi­zottságának több tagja, az MSZMP Központi Bizottságának, a kormány számos tagja, állami és társadalmi életünk sok vezető személyisége. A tanácskozást Földvári Aladár, a SZOT elnöke nyitotta meg, majd a Szakszervezetek Országos Tanácsának beszámoló­ját a XXII. kongresszus óta végzett munkáról és a magyar szak­­szervezetek soron következő feladatairól Gáspár Sándor, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a SZOT főtitkára ter­jesztette elő. Felszólalt a vitában Biszku Béla, az MSZMP Poli­tikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára és Lázár György, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Miniszter­­tanács elnöke, valamint 84 kongresszusi küldött és a kongresz­­szuson megjelent külföldi szakszervezeti delegációvezetők. A XXIII. kongresszus kifejezte szolidaritását a chilei dolgozókkal, a portugál dolgozókkal és a spanyol dolgozókkal. A tanácskozás végén határozatot hozott a szakszervezetek XXIII. kongresz­­szusa, melyben meghatározta a magyar szakszervezeti mozga­lom feladatait az elkövetkezendő öt évre. Gáspár Sándor főtit­kár vitazáró beszéde után a kongresszus megválasztotta a Szak­­szervezetek Országos Tanácsának 207 tagját és a számvizsgáló bizottság 24 tagját. Hannay L­ aszlót, özv. Szupo Józsefnet, t­ré­fás Györgyöt és Vass Imrét a SZOT tagjává, Vass Imrét a Szak­tanács elnöksége tagjává, Kondor Sándort a magyar szakszer­vezetek számvizsgáló bizottsága tagjává választották meg. A Szakszervezetek Országos Tanácsának alakuló ülésén megvá­lasztották a Szaktanács tisztségviselőit. Elnök: Földvári Aladár, alelnökök: Kiss Károly, Ligeti László, Ország Ferencné, Pav­­lovszky Ferenc, főtitkár: Gáspár Sándor, titkárok: Duschek La­josai, Gál László, Herczeg Károly, Timmer József, Virizlay Gyula. A Szaktanács kulturális, agitációs és propaganda bizott­ságának tagjává választották Vass Imrét, az ifjúsági bizottság tagjául Rákosy Pétert, a nemzetközi tájékoztatási és propagan­da bizottság tagjául Kárpáti Sándort. Olvasóink figyelmét felhívjuk a MUNKA januári kettős számára, mely a XXIII. kongresszus kivonatos jegyzőkönyvét tartalmazza. Ezúton is felhívjuk olvasóink figyelmét Biszku Béla és Lázár György elvtársak felszólalásainak, valamint Gál László, Herczeg Károly, Duschek Lajosné, Virizlay Gyula, Tim­mer József korreferátumainak tanulmányozására. Az alábbiak­ban néhány szemelvényt közlünk Gáspár Sándor elvtárs előadói beszédéből, valamint közreadjuk Tréfás György és Ranódy László küldötteink felszólalását, munkahelyről származó bér legyen. — A szocialista ember nincs elérhetetlen távolságban tő­lünk. Jelen van mindenütt, s legfőbb jellemzője, hogy mi­közben a szocialista társada­lom tudatos építője, tudatosan törekszik önmaga fejlesztésére is.­­ A szocialista értékrend általánossá tétele összehan­goltságot kíván. Ez a munka akkor a leghatékonyabb, ha olyan közszellem uralkodik, amely társadalmilag elveti az önzést, a kivagyiságot, a meg­alkuvást, és szembeállítja vele a munka, a társadalomért vég­zett tevékenység elismerését. Rangot ad az áldozatvállalás­nak, az önzetlen segítőkészség­nek, a közösségért való kial­­ labitak, <Xít UÜDCl i AC^iCöS». és tehetségek fejlesztésének, a tanulásnak, az általános polí­­tikai és szakmai művelődés­nek. — Népünk műveltebb, szeb­ben, jobban és kulturáltabban él, mint valaha. Ma tízezrek járnak a munka mellett isko­lába. Százezrek olvasnak és milliók ügye lett a „szocialis­ta módon tanulni” cél elére- TRÉFÁS GYÖRGY felszólalása Tisztelt kongresszus! Nagy megtiszteltetés számomra, hogy mint a művészeti szak­­szervezetek küldötte, szót kap­tam itt, a XXIII. kongresszu­son, mely a magyar szakszer­vezetek legfelsőbb fóruma. Ebbe a megtiszteltetésbe külön személyes öröm is vegyül, mert e kongresszusi terem épí­tésében az én két kezem mun­kája is benne van, a szó leg­szorosabb értelmében. Ugyanis akkor voltam vasbetonszerelő tanuló, amikor ez épült, és én magam is szerelgettem itt a vasakat, de elkészülte óta most vagyok első ízben e te­remben. És úgy látom, jól si­került. Elnézést ezért a kis személyes kitérőért. Szeretnék területünkkel kapcsolatos egy-két problémá­ról szólni. Azt hiszem, nem szükséges részletesen kifejteni, mit jelent társadalmunk életé­ben a szocialista művészet. Ezt önök is tudják, és nálam hiva­­tottabbak, esztéták, művelő­déspolitikusok igen magas szinten írtak errő. Beszéltünk róla eleget mi is a művészeti szakszervezetek nemrégen tar­tott Vil­. kongresszusán. Ami­ről mégis szólni szeretnék, az a művészetnek az egyénre és rajta keresztül az egész társa­dalomra gyakorolt hatása, mondhatnám úgy is: haszna a mindennapi életben. Az a dol­gozó ember, aki szabad idejé­ben színvonalas zenét hallgat, aki rendszeresen elolvas egy­­egy könyvet, időnként színház­ba jár, bizonyos, hogy munká­sé ... Megelégedéssel állapít­hatjuk meg, hogy a közműve­lődés fejlesztésének ügye egy­re inkább a társadalmi érdek­lődés középpontjába került. — A szocialista demokráciá­nak az is fontos követelménye, hogy a mi rendszerünkben le­hetőleg senkit ne érjen jogsé­relem, és mindenütt az kapjon igazat, akinek valóban igaza van, nem pedig az, aki a tár­sadalmi ranglétrán eggyel fel­jebb van. Az igazság mindig konkrét. Nem a beosztáshoz kötődik. Jól tudjuk, hogy ma még ez nem mindenütt van így. De nem szabad tűrnünk, hogy bárkit is méltánytalanul sérelem érjen. Nem lehet meg­békélni azzal, hogy 1974-ben a munkaügyi döntőbizottságok mintegy százezer ügyet tár­tak . AmAlroV «novr­bb ré­szében kiderült, hogy a dolgo­zóknak volt igazuk.­­ Erőteljesebben kell érvé­nyesítenünk a szakszervezetek tevékenységében a társadalmi munkát. Lényegesen meg akarjuk javítani a szakszerve­zeti bizalmiak tevékenységét. Vissza akarjuk adni a bizal­miaknak az egyetértési jogot, amelyet néhány évvel ezelőtt megszüntettünk, Hát jobban, fegyelmezettebben, kulturáltabban végzi, ízléssel alakítja környezetét, nem tűri a rendetlenséget sem otthon, sem a munkahelyén. A mű­veltség, a pallérozottabb ízlés felébreszti az igényt arra is, hogy magasabb technikai kép­zettséget szerezzen, s ezáltal képes legyen a munkában is magasabb színvonal elérésére. Amiről néhány gondolatot szeretnék elmondani, az az esztétikai nevelés. Meggyőző­désem, ezt már az iskolában kell elkezdeni, megvetvén alapját a későbbi öntevékeny fejlődésnek. Úgy látom, hogy e téren komoly hiányosságok vannak. Nincs egységes széles körű, alapfokú esztétikai neve­lés Magyarországon. Talán az irodalmi tanterv még a leg­jobb, felemlíthetem a középis­kolai filmesztétikai alapvetést is, azonban sem a zenében, sem a képzőművészetben nincs olyanfajta egységes alapisme­ret-terjesztés, amely a továb­biakban megfelelő hallás­vagy látáskultúrát biztosítana a fiataloknak, és befolyásol­hatná egész életük akusztikus, vizuális érdeklődését. Tovább­megyek. Sajnos, ami a zenei ízlésfejlesztést illeti, a hely­zet — úgy tűnik — még rosz­­szabbodik a jövőben. Szokolay Sándor világhírű zeneszerzőnk szólalt fel e témában a művé­szeti szakszervezetek VIII. kongresszusán. Szavai valóság­gal segélykiáltásként hatottak. Többek között elmondta, úgy tervezik, hogy a középiskolai énektanítást megszüntetik. (Folytatás a 3. oldalon) Gáspár Sándor előadói beszédét tartja Vass Imre • mandátumvizsgáló bizottság Jelentését terjeszti el. Tréfás György operaénekes fel­szólalását tartja Ranódy László filmrendező hoz­zászólását mondja (MTI) GÁSPÁR SÁNDOR előadói beszédéből — A pártkongresszus által elfogadott irányvonallal, ame­lyet a kongresszus határozata és programnyilatkozata tartal­maz, a szakszervezetek teljes mértékben egyetértenek, és megvalósításának cselekvő ré­szesei kívánnak lenni. — Gazdasági építőmunkánk egyik kulcskérdése a rendelke­zésre álló munkaerő ésszerű, okos felhasználása ... Nagyon jól képzett szakmunkásgárdá­­val, jó műszaki káderekkel és kutatókkal rendelkezünk. Ezt a szellemi kapacitást tervsze­rűen és jól kell kihasználnunk közérdek is, egyéni érdek is, hogy a munkaerőt ott foglal­koztassák, ahol a társadalom számára a leghasznosabb és ahol a lehető legjobban tudja kifejteni képességeit. — Érvényt kell szerezni an­nak az elvnek, hogy a mi tár­sadalmunkban csak az boldo­gulhat, aki tisztességesen és becsületesen dolgozik. — Most érkezett el az ideje annak, hogy a munkahelyeken az irányítást tovább erősítsük, gazdagítsuk a közvetlen de­mokrácia széles körű alkalma­zásával. Ez a vezetőt is segíti, erejét megsokszorozza, csök­kenti a tévedések és hibák le­hetőségét munkájában... Csakis azoknak az új formák­nak a meghonosítását támo­gatjuk, amelyek valóban a munkások közvetlenebb bevo­nását szolgálják a munkahe­lyek ügyeinek intézésébe. Ilyen kezdeményezések az utóbbi időben a munkásgyűlé­sek, a munkásküldöttek, illet­ve a szakszervezeti bizalmiak gyári, vállalati tanácskozásai. — A demokrácia és a fegye­lem nem egymást kizáró, ha­nem egymást kölcsönösen fel­tételező fogalmak. Ahol a szo­cialista demokrácia erősödik, ott a fegyelem is javul... Fe­gyelem nélkül, a kötelességek teljesítése nélkül a demokrá­cia csak üres szó marad. — A szakszervezetek támo­gatják a kormány életszínvo­nal-politikáját, egyetértenek azzal. Arra törekszenek, hogy az életszínvonal emelését szol­gáló eszközök jobb felhaszná­lásával szocialista elosztási el­veink a korábbinál is árnyal­tabban, hatékonyabban érvé­nyesüljenek. — A végzett munka meny­­nyisége és minősége legyen az egyetlen értékmérő... El kell érnünk, hogy a személyi jöve­delem alapvető forrása min­den foglalkozási csoportban a ÁRA 1 FORINT XIX. évfolyam, 1. szám 1976. január A MŰVÉSZETI SZAKSZERVEZETEK LAPJA

Next