Szocialista Művészetért, 1977 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1977-01-01 / 1. szám

Pihenő, csevegő művésznők az Ódry Színészotthon társalgójában (MTI) EGY HÓNAP elég-e az ismétel? Azt hiszem, indokoltnak tekinthetjük, hogy az esztétikai neveléssel foglalkozó nemzetközi szakszer­vezeti konferencia különös figyelmet szentelt a mű­alkotások befogadásának. Érthető ez, hiszen a művé­szet és közönség viszonyában a szakszervezetek — a művészetek és a művészek támogatása mellett — a közönségre teszik a hangsúlyt. Természetes te­hát a művészi befogadás iránti érdeklődésük, hi­szen — a maguk eszközeivel — e szövevényes fo­lyamatot szeretnék segíteni azért, hogy a művészet értékei minél nagyobb tömeghez eljussanak. De hogyan? — vetődik fel a kérdés. Szakszerve­zeti vezetők, művelődéspolitikusok, esztéták, írók, költők, színészek próbáltak erre válaszolni a tanács­kozáson. Hiszen vannak, akik a befogadás nehézsé­geit a művészi kifejező eszközök bonyolultságában látják. Mások a közönség művészeti kultúrájának elégtelenségében vélik, megtalálni a problémák gyö­kerét. Az okok különbözőségéhez hasonlóan a meg­oldás útjaiban-módjaiban is megoszlanak a vélemé­nyek. Egyesek a közérthető alkotásokat kérik szá­mon, mások az ízlés fejlesztését sürgetik, megint mások a művészeti ismeretek gyarapításának szük­ségessége mellett törnek lándzsát. Nem tegnap kezdődött dilemmával és nem holnap befejeződő kérdéssel állunk szemben. Marad tisztá­zandó és elvégzendő feladat holnaputánra is. Foly­tassuk tehát az együttgondolkodást a konferencián kikristályosodott fogódzók segítségével, saját tapasz­talatainkkal, eddigi ismereteinkkel. Rendellenes dolognak tarthatjuk-e az alkotók és a befogadók konfliktusát? A művészettörténet gazdag példatárával válaszolhatunk: nemmel. Az igazi al­kotó ítélkezik, olyan dolgokkal szembesít, amelyek­kel önmagunktól nem tudnánk szembenézni. Ebben a tényben már eleve benne van a szembekerülés lehetősége. A nagy művészet szigorú, gyakran tapin­tatlanul nyers, szinte ránk tör valami újjal, súlyos mondanivalóval. Teszi ezt azért, mert szembe akar fordítani bennünket olyan dolgokkal, amivel meg­békélhetünk, föl akar rázni, meg akar döbbenteni, el akar gondolkodtatni. Ám nem mindenki érti és szereti ezt. Hagyjanak engem békén — vág vissza a néző-hallgató, és elfordul, így születik meg az ellenkező tiltakozás, így in­dul el a vita alkotója és közönsége között, így alakul ki gyakran az ellenállás a művel szemben. Ennek megnyilvánulási formái, mint tudjuk, különbözőek lehetnek: heves szóváltás az író-olvasó találkozón, durva bejegyzés a kiállítás vendégkönyvébe, távozás vetítés közben a mozi nézőteréről, a rádió kikapcso­lása Beethoven vagy Bartók zenéjénél, a tévé elzá­rása Shakespeare drámájánál. Mindebben kifejezés­re jut a harag azok ellen, akik megfosztották a néző­hallgató-olvasót nyugalmától, felébresztették félál­mából, betörtek egyéni élete kibélelt, védett szige­teire. Nagy valószínűséggel állíthatjuk, hogy itt nem egyszerűen csak a közízlés, az eszétikai kultúra, a közérthetőség problémájával állunk szemben. Ta­pasztalatok bizonyítják, hogy a legérthetőbben ki­fejtett gondolat sem lesz átadható, ha olyan egyén­nel állunk szemben, akinek érdeklődése, törekvése, tudatának szerkezete, egész életfelfogása ellenáll a befogadásnak. S ez nemcsak egyes személyekkel, de egész rétegekkel, csoportokkal is előfordul. A művészet megértése, befogadása valójában ak­kor sincs biztosítva, ha valaki felfogja az alkotó üze­netét, megfejti a művészet morzejeleit, de csupán agysejtjeivel teszi ezt. A művészet befogadásához nyitott személyiség kell, érzelmi kitárulkozás és fo­gékony befogadókészség szükségeltetik. „Egy műal­kotás elsajátítása tehát csak akkor következik be — írja Ancsel Éva "A megrendült öntudat mítoszai­ban — ha nyomokat hagy a személyiségben", az em­ber szükségleteiben, érzésvilágában, egész életvite­lében. Úgy tűnik, itt és ebben kereshetjük és találhatjuk meg a művészi befogadás bonyolult folyamatának a kulcsát. A nevelését, mint a megoldás, a siker, az előrehaladás legfőbb zálogát. A művész az emberiség egyik legrégibb, legtürel­mesebb nevelője. S ha olykor elkeseredik is a ku­darcokon, sokszor elmondott igazságok újraismétlé­­sére is kényszerül, nem mond le arról, hogy eljus­son az emberekhez, és meghódítsa a művészet lét­alapját jelentő befogadó közönséget. Szocialista MŰVÉSZETÉRT Mérce alatt Véget ért az ideiglenes en­gedéllyel dolgozó szórakoztató­zenészek felülvizsgálata. Nagy munka volt. Nagyságát mutat­ja, hogy az 1964. óta alkalma­zott ezt az engedélyformát a meghallgatásra jelentkezettek közül eddig mintegy tizenhá­romezren kapták meg. Először 1972-ben tartottunk adminiszt­ratív felülvizsgálatot, majd másodízben 1976-ban folytat­tunk újabbat. Eredménye: ilyen ideiglenes engedéllyel rendelkezők száma hatezerre csökkent. Kikről is van most szó? A szórakoztatózenei pálya felé törekvő, bizonyos zenei alap­pal rendelkező fiatalokról, akik kedvelik a zenélést, bizo­nyos fokot el is értek, de kate­gória­szerzésre nem gondol­tak. Olyanok is vannak közöt­tük, akiknek más a főfoglalko­zásuk és a zenélést még nem hivatásból, hanem a zene sze­­retetéből, kedvtelésből folytat­ják. 1976. második félévében en­nek a hatezer ideiglenes enge­délyesnek a felülvizsgálata zajlott le, hogy az 1977-es esz­tendőt újrakezdők magasabb színvonalon, a közművelődés bizonyos követelményeit érvé­nyesítve folytassák munkáju­kat. Ez a „vizsgáztatás” újabb 25 százalékkal csökkentette létszámukat. Bizony elhullot­tak azok, akik féllábbal álltak ezen a területen és nem igye­keztek zenei tudásukat gyara­pítani. Pedig a felkészülésre volt elegendő idő. Az OSZK négy évvel ezelőtt hírt adott terveiről, majd ezt a művésze­ti szakszervezetek VIII. kong­resszusa is megerősítette és feladattá tette az újrahallga­­tást, melynek célja a színvonal emelése. A meghallgató bizottság, amely a stúdiók tanáraiból és a központ képviselőjéből — aki mellesleg szintén tanár a központi stúdióban — állt, örömmel adta meg igenlő sza­vazatát az arra érdemeseknek. Nem kis számban hallatták bíztató szavukat a kategória­szerző vizsgára való jelentke­zéshez. Reméljük, hogy ezek­kel a zenész­jelöltekkel ez év májusában újra találkozunk. És akik kiestek a zsűri ros­táján, azok is hallgatták a zsű­ri véleményét, az elnök bíráló szavait, hogy ez nem „kísérő” vizsga, hanem hangszeres; nem elegendő a fejet, vállat, lábat idegsokkos mozdulatok­kal működtetni, tarkán öltözni, lobogó haj mögé bújni — ze­nélni is tudni kell. Az sem le­het nagy igény, hogy a jóindu­latú, (még ha elmarasztaló) észrevétel után elvárható a tá­vozáskor illendő köszönés. Ezek a külső megnyilvánulá­sok is jeleznek valamit. Valamennyi bizottság mun­kája során türelmesen, min­dent elkövetve azon fárado­zott, hogy a legtöbbet „hozzák ki” a megjelentekből. Céljuk a segítés és nem a kirostálás volt. Aki mindennek ellenére a kihullottak közé került, az vitathatatlanul megérdemelte. A pesti, Pest megyei meg­hallgatás tapasztalatait ösz­­szegezve Gyímesi Ernő, a köz­ponti stúdió igazgatója ezeket mondta: " Legjelentősebb eredmény, hogy ez az akció megmozgatta az egész zenei területet. Hatása abban mu­tatkozott, hogy a jelentkezők túlnyomó többsége komolyan készült erre a számára fontos eseményre. Nagyobb részük meg is felelt a követelmények­nek. Általános megállapítás volt, hogy a vizsgázók többet produkáltak, mint amennyit ideiglenes engedélyük meg­szerzésekor tudtak. Néhány kiemelkedően jó együttest is lehetett hallani. Ezek többnyi­re olyan zenekarok, amelyek az adott községben ellátják az alkalmi rendezvények zene­szolgáltatását, évek óta együtt zenélnek és rendszeresen pró­bálnak. .. Benke Imre a megyei stúdi­ók felügyelője így vélekedett: — Ez a felülvizsgálat minden megye életében eseménynek számított. Felfigyelt rá a me­gyei sajtó, az szmt, a helyi tömegszervezetek, a vendég­látóipar vezetői és természete­sen a zenészek. Egybehangzó vélemény, hogy ez a meghall­gatás nagyon is időszerű volt. Egyesek szerint már hamarabb is kellett volna... Ez a munka megyénként ál­talában 5—10 napot vett igénybe, s a jó előkészítés után zavartalanul bonyolódott le. A kirendeltségvezetők jól ellátták a kongresszusi határo­zatból rájuk háruló feladato­kat. A teljesítményt illetően különösen kiemelkedett Nóg­­rád és Bács-Kiskun megye. Vi­szont a követelménynél ala­csonyabb szintet árult el Vas, Komárom, Szabolcs és Zala megye zenészeinek felkészült­sége. . (Szita) ­ A SZAKSZERVEZETEK ORSZÁGOS TANÁCSA decem­ber 10-i ülésén Kovács Istvánt a SZOT Üdülési és Szanatóriumi Főigazgatósága vezetőjének, dr. Czerván Mártonnét a SZOT szo­ciálpolitikai osztálya vezetőjének, Nagy Lászlót a SZOT pénzügyi és gazdasági osztálya vezetőjének jóváhagyta, dr. Suth Pétert a Népszava Lapkiadó Vállalat igazgatójává kinevezte. — SZAKSZERVEZETI SZÖVETSÉGÜNK elnöksége novem­ber 29-én délután a Fészek Művészklub gobelin termében Deák Sándor elnökletével ülést tartott. Elsőnek Jánosi Ferencné osz­tályvezető előterjesztésében megvitatta és jóváhagyta a nőmun­ka alakulásáról szóló jelentést. A következő napirend a Magyar Rádió szakszervezeti szerveinek munkájáról készített jelentés volt, melyet elemző vita után az elnökség egyhangúlag elfoga­dott és Szabó Józsefné szb-titkárt dicséretben részesítette. A jogsegélyszolgálat szervezési munkáiról és a további feladatairól terjesztett elő jelentést dr. Kocsis Mara osztályvezető, melyet elfogadtak. Vass Imre főtitkár tájékoztatta az elnökséget a mű­vészeti szövetségek közgyűléseiről. A különfélék során a főtitkár beszámolt a két ülés közötti tevékenységről, majd az elnökség hozzájárult, hogy két vidéki televízióstúdió munkába állása folytán a Magyar Televízió Szakszervezeti Tanácsa 49 tagból álljon. — A SZAKMAI ELNÖKSÉGEK ÜLÉSEI. A Zeneművészek Szakszervezetének elnöksége december 3-i ülésén értékelte a szórakoztatózenei területet érintő, 1976 80-as évekre kötött kol­lektív szerződések tapasztalatait. A Filmművészek és Filmalkal­mazottak Szakszervezetének elnöksége december 16-i ülésén a gazdasági szabályozók alkalmazásának tapasztalataival foglalko­zott, valamint meghallgatta az őszi taggyűlésekről adott tájé­koztatót. A Színházi Dolgozók Szakszervezetének elnöksége de­cember 20-i ülésén megtárgyalta a Budapesti Gyermekszínház szakszervezeti bizottságának beszámolóját munkájáról, valamint a Nemzeti Színház műszaki dolgozói körében bevezetett 44 órás munkahét tapasztalatait. A Képzőművészek, Iparművészek és Művészeti Dolgozók Szakszervezetének elnöksége december 21-i ülésén értékelte az élet- és munkakörülmények 1976-os alakulá­sának eredményeit, majd az első félév munkatervét hagyta jóvá. — A SZOVJET szakszervezetek életéből. Alekszej Sibajevet, az SZKP KB tagját választották a Szovjet Szakszervezetek Köz­ponti Tanácsának elnökévé. A Szovjetunió Kulturális Dolgozói Szakszervezetének központi vezetősége Ju. M. Popovot felmen­tette a kv-titkári funkciója alól és titkárrá választotta meg V. V. Pancsenkot. — MEGJELENT a Művészeti Szakszervezetek Szövetsége TÁJÉKOZTATÓ című időszaki kiadványának 4. száma, mely többek között tartalmazza az 1976. évi V. törvényt a közművelő­désről. Szakszervezeti politikai tanfolyamok, bizalmi továbbkép­zések segédanyagául korlátozott példányszámban a Tájékoztató 4. számát szakszervezeti bizottságaink megkérhetik a bv szerve­zési és káderosztályától. TITKÁR, AKIT DUSIKÁNAK SZÓLÍTANAK A mozi előcsarnokában gyülekeznek a bi­zalmiak és küldöttek, egyik-másik a már je­lenlevőkhöz fordulva érdeklődik: — Dusika itt van már? Hol van? Van egy sürgős ügyem, amit még a taggyűlés előtt szeretnék vele megbeszélni... Dusika az emberek gyűrűjé­ben áll, jobbra-balra kapkodja a fejét... vá­laszol, ír, jegyez,... ismét válaszol, s ez így megy, amíg az szb elnöke nem szól: — Du­sika, gyere! Kezdjük. Elfoglaljuk helyünket az elnöki asztalnál — az szb­ elnök­­én és — Dusika. A szokásos üdvözlések, napirend elfogadása után elkez­dődik a tisztségviselők beszámolása az­­ éves munkáról. Szabó Pe­tt-elnök: — Terv szerint egy kis kol­lektívával, bizalmiak véleményének kikérése mellett végezzük munkánkat. A dolgozó szo­ciális körülményeit ismerve akkor is segítünk, ha nem kéri ... Üdülés: 42 igényt elégítettünk ki, pedig SZOT-beutaló csak 15 volt. Névadó ünnepséget, gyermeknapot, nyugdíjas találko­zót tartottunk, jól sikerültek. A beteglátoga­tás rendszeres, arra is figyelünk és jut időnk rá, hogy a fiatal házasokat meglátogassuk stb. stb. Tervünk a nyugdíjelőkészítő bizott­ság megalakítása . . . Végzett munkánkról a szakszervezeti tájékoztatóban rendszeresen beszámolunk. Emmer András bér-, munkaügyi felelős: — Mit sikerült elérnünk a kollektív szerződés­ben, törzsgárda szabályzatban? Átálltunk az új óraszámításra, végrehajtottuk a bérfejlesz­tést, ahol vita volt, megvizsgáltuk, intézked­tünk (végre mindenki érti!), élni tudtunk a megnövekedett szakszervezeti jogkörrel... Megvitatjuk, és lesz tervünk a differenciált bérezésre stb. stb. Törekedni fogunk arra, hogy a bér arányban álljon a végzett mun­kával. Amon Endre munkavédelmi felelős: — Sike­res volt a munkavédelmi hónap ... Teljesítet­tük az 1976. évi komplex munkavédelmi ter­vet ... Ütemesen, hónapokra bontva ... Gond e kis munkák elvégeztetése .. . Hatásosabban kell fellépni a bérlemények tulajdonosai el­len, mert nem tartják meg az előírásokat.. . Sikeresen és jól vizsgáznak a dolgozók, ve­zetők — nagy sikerünk volt a munkavédelmi vetélkedőn. Németh Zsuzsa gazdasági felelős elemzi az éves költségvetést, szervezettséget, tagdíjmo­rált, mit mire használtak .. . Kevesli a kultu­­rális­ sportkiadásokat. Az új költségvetésben arány változtatásokat javasol. Cél is van, 100 százalékos szervezettség és tagdíjfizetés. . . Minden bizalminak „Szocialista Művészetért” újságot stb. stb.

Next