Szocialista Művészetért, 1977 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1977-01-01 / 1. szám
Pihenő, csevegő művésznők az Ódry Színészotthon társalgójában (MTI) EGY HÓNAP elég-e az ismétel? Azt hiszem, indokoltnak tekinthetjük, hogy az esztétikai neveléssel foglalkozó nemzetközi szakszervezeti konferencia különös figyelmet szentelt a műalkotások befogadásának. Érthető ez, hiszen a művészet és közönség viszonyában a szakszervezetek — a művészetek és a művészek támogatása mellett — a közönségre teszik a hangsúlyt. Természetes tehát a művészi befogadás iránti érdeklődésük, hiszen — a maguk eszközeivel — e szövevényes folyamatot szeretnék segíteni azért, hogy a művészet értékei minél nagyobb tömeghez eljussanak. De hogyan? — vetődik fel a kérdés. Szakszervezeti vezetők, művelődéspolitikusok, esztéták, írók, költők, színészek próbáltak erre válaszolni a tanácskozáson. Hiszen vannak, akik a befogadás nehézségeit a művészi kifejező eszközök bonyolultságában látják. Mások a közönség művészeti kultúrájának elégtelenségében vélik, megtalálni a problémák gyökerét. Az okok különbözőségéhez hasonlóan a megoldás útjaiban-módjaiban is megoszlanak a vélemények. Egyesek a közérthető alkotásokat kérik számon, mások az ízlés fejlesztését sürgetik, megint mások a művészeti ismeretek gyarapításának szükségessége mellett törnek lándzsát. Nem tegnap kezdődött dilemmával és nem holnap befejeződő kérdéssel állunk szemben. Marad tisztázandó és elvégzendő feladat holnaputánra is. Folytassuk tehát az együttgondolkodást a konferencián kikristályosodott fogódzók segítségével, saját tapasztalatainkkal, eddigi ismereteinkkel. Rendellenes dolognak tarthatjuk-e az alkotók és a befogadók konfliktusát? A művészettörténet gazdag példatárával válaszolhatunk: nemmel. Az igazi alkotó ítélkezik, olyan dolgokkal szembesít, amelyekkel önmagunktól nem tudnánk szembenézni. Ebben a tényben már eleve benne van a szembekerülés lehetősége. A nagy művészet szigorú, gyakran tapintatlanul nyers, szinte ránk tör valami újjal, súlyos mondanivalóval. Teszi ezt azért, mert szembe akar fordítani bennünket olyan dolgokkal, amivel megbékélhetünk, föl akar rázni, meg akar döbbenteni, el akar gondolkodtatni. Ám nem mindenki érti és szereti ezt. Hagyjanak engem békén — vág vissza a néző-hallgató, és elfordul, így születik meg az ellenkező tiltakozás, így indul el a vita alkotója és közönsége között, így alakul ki gyakran az ellenállás a művel szemben. Ennek megnyilvánulási formái, mint tudjuk, különbözőek lehetnek: heves szóváltás az író-olvasó találkozón, durva bejegyzés a kiállítás vendégkönyvébe, távozás vetítés közben a mozi nézőteréről, a rádió kikapcsolása Beethoven vagy Bartók zenéjénél, a tévé elzárása Shakespeare drámájánál. Mindebben kifejezésre jut a harag azok ellen, akik megfosztották a nézőhallgató-olvasót nyugalmától, felébresztették félálmából, betörtek egyéni élete kibélelt, védett szigeteire. Nagy valószínűséggel állíthatjuk, hogy itt nem egyszerűen csak a közízlés, az eszétikai kultúra, a közérthetőség problémájával állunk szemben. Tapasztalatok bizonyítják, hogy a legérthetőbben kifejtett gondolat sem lesz átadható, ha olyan egyénnel állunk szemben, akinek érdeklődése, törekvése, tudatának szerkezete, egész életfelfogása ellenáll a befogadásnak. S ez nemcsak egyes személyekkel, de egész rétegekkel, csoportokkal is előfordul. A művészet megértése, befogadása valójában akkor sincs biztosítva, ha valaki felfogja az alkotó üzenetét, megfejti a művészet morzejeleit, de csupán agysejtjeivel teszi ezt. A művészet befogadásához nyitott személyiség kell, érzelmi kitárulkozás és fogékony befogadókészség szükségeltetik. „Egy műalkotás elsajátítása tehát csak akkor következik be — írja Ancsel Éva "A megrendült öntudat mítoszaiban — ha nyomokat hagy a személyiségben", az ember szükségleteiben, érzésvilágában, egész életvitelében. Úgy tűnik, itt és ebben kereshetjük és találhatjuk meg a művészi befogadás bonyolult folyamatának a kulcsát. A nevelését, mint a megoldás, a siker, az előrehaladás legfőbb zálogát. A művész az emberiség egyik legrégibb, legtürelmesebb nevelője. S ha olykor elkeseredik is a kudarcokon, sokszor elmondott igazságok újraismétlésére is kényszerül, nem mond le arról, hogy eljusson az emberekhez, és meghódítsa a művészet létalapját jelentő befogadó közönséget. Szocialista MŰVÉSZETÉRT Mérce alatt Véget ért az ideiglenes engedéllyel dolgozó szórakoztatózenészek felülvizsgálata. Nagy munka volt. Nagyságát mutatja, hogy az 1964. óta alkalmazott ezt az engedélyformát a meghallgatásra jelentkezettek közül eddig mintegy tizenháromezren kapták meg. Először 1972-ben tartottunk adminisztratív felülvizsgálatot, majd másodízben 1976-ban folytattunk újabbat. Eredménye: ilyen ideiglenes engedéllyel rendelkezők száma hatezerre csökkent. Kikről is van most szó? A szórakoztatózenei pálya felé törekvő, bizonyos zenei alappal rendelkező fiatalokról, akik kedvelik a zenélést, bizonyos fokot el is értek, de kategóriaszerzésre nem gondoltak. Olyanok is vannak közöttük, akiknek más a főfoglalkozásuk és a zenélést még nem hivatásból, hanem a zene szeretetéből, kedvtelésből folytatják. 1976. második félévében ennek a hatezer ideiglenes engedélyesnek a felülvizsgálata zajlott le, hogy az 1977-es esztendőt újrakezdők magasabb színvonalon, a közművelődés bizonyos követelményeit érvényesítve folytassák munkájukat. Ez a „vizsgáztatás” újabb 25 százalékkal csökkentette létszámukat. Bizony elhullottak azok, akik féllábbal álltak ezen a területen és nem igyekeztek zenei tudásukat gyarapítani. Pedig a felkészülésre volt elegendő idő. Az OSZK négy évvel ezelőtt hírt adott terveiről, majd ezt a művészeti szakszervezetek VIII. kongresszusa is megerősítette és feladattá tette az újrahallgatást, melynek célja a színvonal emelése. A meghallgató bizottság, amely a stúdiók tanáraiból és a központ képviselőjéből — aki mellesleg szintén tanár a központi stúdióban — állt, örömmel adta meg igenlő szavazatát az arra érdemeseknek. Nem kis számban hallatták bíztató szavukat a kategóriaszerző vizsgára való jelentkezéshez. Reméljük, hogy ezekkel a zenészjelöltekkel ez év májusában újra találkozunk. És akik kiestek a zsűri rostáján, azok is hallgatták a zsűri véleményét, az elnök bíráló szavait, hogy ez nem „kísérő” vizsga, hanem hangszeres; nem elegendő a fejet, vállat, lábat idegsokkos mozdulatokkal működtetni, tarkán öltözni, lobogó haj mögé bújni — zenélni is tudni kell. Az sem lehet nagy igény, hogy a jóindulatú, (még ha elmarasztaló) észrevétel után elvárható a távozáskor illendő köszönés. Ezek a külső megnyilvánulások is jeleznek valamit. Valamennyi bizottság munkája során türelmesen, mindent elkövetve azon fáradozott, hogy a legtöbbet „hozzák ki” a megjelentekből. Céljuk a segítés és nem a kirostálás volt. Aki mindennek ellenére a kihullottak közé került, az vitathatatlanul megérdemelte. A pesti, Pest megyei meghallgatás tapasztalatait öszszegezve Gyímesi Ernő, a központi stúdió igazgatója ezeket mondta: " Legjelentősebb eredmény, hogy ez az akció megmozgatta az egész zenei területet. Hatása abban mutatkozott, hogy a jelentkezők túlnyomó többsége komolyan készült erre a számára fontos eseményre. Nagyobb részük meg is felelt a követelményeknek. Általános megállapítás volt, hogy a vizsgázók többet produkáltak, mint amennyit ideiglenes engedélyük megszerzésekor tudtak. Néhány kiemelkedően jó együttest is lehetett hallani. Ezek többnyire olyan zenekarok, amelyek az adott községben ellátják az alkalmi rendezvények zeneszolgáltatását, évek óta együtt zenélnek és rendszeresen próbálnak. .. Benke Imre a megyei stúdiók felügyelője így vélekedett: — Ez a felülvizsgálat minden megye életében eseménynek számított. Felfigyelt rá a megyei sajtó, az szmt, a helyi tömegszervezetek, a vendéglátóipar vezetői és természetesen a zenészek. Egybehangzó vélemény, hogy ez a meghallgatás nagyon is időszerű volt. Egyesek szerint már hamarabb is kellett volna... Ez a munka megyénként általában 5—10 napot vett igénybe, s a jó előkészítés után zavartalanul bonyolódott le. A kirendeltségvezetők jól ellátták a kongresszusi határozatból rájuk háruló feladatokat. A teljesítményt illetően különösen kiemelkedett Nógrád és Bács-Kiskun megye. Viszont a követelménynél alacsonyabb szintet árult el Vas, Komárom, Szabolcs és Zala megye zenészeinek felkészültsége. . (Szita) A SZAKSZERVEZETEK ORSZÁGOS TANÁCSA december 10-i ülésén Kovács Istvánt a SZOT Üdülési és Szanatóriumi Főigazgatósága vezetőjének, dr. Czerván Mártonnét a SZOT szociálpolitikai osztálya vezetőjének, Nagy Lászlót a SZOT pénzügyi és gazdasági osztálya vezetőjének jóváhagyta, dr. Suth Pétert a Népszava Lapkiadó Vállalat igazgatójává kinevezte. — SZAKSZERVEZETI SZÖVETSÉGÜNK elnöksége november 29-én délután a Fészek Művészklub gobelin termében Deák Sándor elnökletével ülést tartott. Elsőnek Jánosi Ferencné osztályvezető előterjesztésében megvitatta és jóváhagyta a nőmunka alakulásáról szóló jelentést. A következő napirend a Magyar Rádió szakszervezeti szerveinek munkájáról készített jelentés volt, melyet elemző vita után az elnökség egyhangúlag elfogadott és Szabó Józsefné szb-titkárt dicséretben részesítette. A jogsegélyszolgálat szervezési munkáiról és a további feladatairól terjesztett elő jelentést dr. Kocsis Mara osztályvezető, melyet elfogadtak. Vass Imre főtitkár tájékoztatta az elnökséget a művészeti szövetségek közgyűléseiről. A különfélék során a főtitkár beszámolt a két ülés közötti tevékenységről, majd az elnökség hozzájárult, hogy két vidéki televízióstúdió munkába állása folytán a Magyar Televízió Szakszervezeti Tanácsa 49 tagból álljon. — A SZAKMAI ELNÖKSÉGEK ÜLÉSEI. A Zeneművészek Szakszervezetének elnöksége december 3-i ülésén értékelte a szórakoztatózenei területet érintő, 1976 80-as évekre kötött kollektív szerződések tapasztalatait. A Filmművészek és Filmalkalmazottak Szakszervezetének elnöksége december 16-i ülésén a gazdasági szabályozók alkalmazásának tapasztalataival foglalkozott, valamint meghallgatta az őszi taggyűlésekről adott tájékoztatót. A Színházi Dolgozók Szakszervezetének elnöksége december 20-i ülésén megtárgyalta a Budapesti Gyermekszínház szakszervezeti bizottságának beszámolóját munkájáról, valamint a Nemzeti Színház műszaki dolgozói körében bevezetett 44 órás munkahét tapasztalatait. A Képzőművészek, Iparművészek és Művészeti Dolgozók Szakszervezetének elnöksége december 21-i ülésén értékelte az élet- és munkakörülmények 1976-os alakulásának eredményeit, majd az első félév munkatervét hagyta jóvá. — A SZOVJET szakszervezetek életéből. Alekszej Sibajevet, az SZKP KB tagját választották a Szovjet Szakszervezetek Központi Tanácsának elnökévé. A Szovjetunió Kulturális Dolgozói Szakszervezetének központi vezetősége Ju. M. Popovot felmentette a kv-titkári funkciója alól és titkárrá választotta meg V. V. Pancsenkot. — MEGJELENT a Művészeti Szakszervezetek Szövetsége TÁJÉKOZTATÓ című időszaki kiadványának 4. száma, mely többek között tartalmazza az 1976. évi V. törvényt a közművelődésről. Szakszervezeti politikai tanfolyamok, bizalmi továbbképzések segédanyagául korlátozott példányszámban a Tájékoztató 4. számát szakszervezeti bizottságaink megkérhetik a bv szervezési és káderosztályától. TITKÁR, AKIT DUSIKÁNAK SZÓLÍTANAK A mozi előcsarnokában gyülekeznek a bizalmiak és küldöttek, egyik-másik a már jelenlevőkhöz fordulva érdeklődik: — Dusika itt van már? Hol van? Van egy sürgős ügyem, amit még a taggyűlés előtt szeretnék vele megbeszélni... Dusika az emberek gyűrűjében áll, jobbra-balra kapkodja a fejét... válaszol, ír, jegyez,... ismét válaszol, s ez így megy, amíg az szb elnöke nem szól: — Dusika, gyere! Kezdjük. Elfoglaljuk helyünket az elnöki asztalnál — az szb elnökén és — Dusika. A szokásos üdvözlések, napirend elfogadása után elkezdődik a tisztségviselők beszámolása az éves munkáról. Szabó Pett-elnök: — Terv szerint egy kis kollektívával, bizalmiak véleményének kikérése mellett végezzük munkánkat. A dolgozó szociális körülményeit ismerve akkor is segítünk, ha nem kéri ... Üdülés: 42 igényt elégítettünk ki, pedig SZOT-beutaló csak 15 volt. Névadó ünnepséget, gyermeknapot, nyugdíjas találkozót tartottunk, jól sikerültek. A beteglátogatás rendszeres, arra is figyelünk és jut időnk rá, hogy a fiatal házasokat meglátogassuk stb. stb. Tervünk a nyugdíjelőkészítő bizottság megalakítása . . . Végzett munkánkról a szakszervezeti tájékoztatóban rendszeresen beszámolunk. Emmer András bér-, munkaügyi felelős: — Mit sikerült elérnünk a kollektív szerződésben, törzsgárda szabályzatban? Átálltunk az új óraszámításra, végrehajtottuk a bérfejlesztést, ahol vita volt, megvizsgáltuk, intézkedtünk (végre mindenki érti!), élni tudtunk a megnövekedett szakszervezeti jogkörrel... Megvitatjuk, és lesz tervünk a differenciált bérezésre stb. stb. Törekedni fogunk arra, hogy a bér arányban álljon a végzett munkával. Amon Endre munkavédelmi felelős: — Sikeres volt a munkavédelmi hónap ... Teljesítettük az 1976. évi komplex munkavédelmi tervet ... Ütemesen, hónapokra bontva ... Gond e kis munkák elvégeztetése .. . Hatásosabban kell fellépni a bérlemények tulajdonosai ellen, mert nem tartják meg az előírásokat.. . Sikeresen és jól vizsgáznak a dolgozók, vezetők — nagy sikerünk volt a munkavédelmi vetélkedőn. Németh Zsuzsa gazdasági felelős elemzi az éves költségvetést, szervezettséget, tagdíjmorált, mit mire használtak .. . Kevesli a kulturális sportkiadásokat. Az új költségvetésben arány változtatásokat javasol. Cél is van, 100 százalékos szervezettség és tagdíjfizetés. . . Minden bizalminak „Szocialista Művészetért” újságot stb. stb.