Szocialista Művészetért, 1978 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1978-01-01 / 1. szám
Látvány a befejezés előtt álló Várszínház színpadáról ... A Népszínház társulata az első előadását ebben az új színházban az év elején tartja (MTI) Eredményes, boldog új esztendőt kíván valamennyi szervezett magyar művésznek és művészeti dolgozónak, szakszervezeti bizalminak, aktivistának, tisztségviselőnek a központi vezetőség elnöksége A MŰVÉSZETI SZAKSZERVEZETEK LAPJA Helyzetkép és távlatok Központi vezetőségünk múlt év december 19-i ülésén, melyen Vass Imre főtitkár elnökölt, a művészeti élet időszerű kérdéseiről mondott tájékoztató előadást dr. Tóth Dezső, az irodalomtudományok doktora, kulturális miniszterhelyettes. MILYEN KÖRKÉPET vázolt fel a miniszterhelyettes előadásában? Általában pozitív tendenciájúnak ítéli meg, ahogyan a művészetek és a szocialista társadalom viszonya alakul. A művészeti szövetségek közgyűlései kifejezték a művészeknek a politikai és művészetpolitikai vezetéssel kapcsolatos állásfoglalását. A művészetpolitika partnernek tekinti a művészeti szövetségeket, a döntésekben kellő szerepet biztosít nekik. Kedvező a művészet és a tömegek kapcsolata. Általában nőtt az érdeklődés az irodalmi, színházi, a filmalkotások iránt, kedvezően alakult a közönség szerkezete, lényegében egészséges kapcsolat állapítható meg. A művészeti életen belül erősödött a közművelődési szemlélet, ami megnyilvánul a főhivatású tevékenység mellett különböző művészet-népszerűsítő akciók kezdeményezésében. Az olyan orgánumok, mint a Kincskereső, Rakéta, Új Tükör, sikeresen és tömegméretben vesznek részt az ízlés-nemesítésben. Megállapítható, hogy a művészeti élet decentralizálása nyomán számos kulturális gócpont bontakozott ki vidéki városokban. Minden művészeti ágban fiatal tehetségek tűntek fel, akik nemcsak alkotásaikkal emelkednek ki, hanem részt vállalnak a művészeti közéletben is. A művészeti élet alakulásának pozitív jellemzőjeként sorolható fel a nemzetközi kapcsolatok gazdagodása, az a körülmény, hogy művészeti életünk nyitott, jelen vannak polgári értékek is, ám legfőbb jellemzője internacionalista beállítottsága. Természetesen a művészeti életben végbemenő folyamatok mindennél bonyolultabbak, összetettebbek. Megkezdődött a fejlett szocialista társadalom építése, és ez újabb kifejezési próbatétel elé állítja az alkotóművészeket. A társadalmat közvetlenül ábrázoló művészetekben (film, irodalom) viszonylagos stagnálás észlelhető, ha összehasonlítjuk, egybevetjük azzal a széles társadalmi érdeklődést kiváltó művészeti fellendüléssel, mely a hatvanas évtized első felében alakult ki. Fejlődésünk során előtérbe került a személyiség problematikája. Ez a körülmény új és új kérdéseket vet fel, melyekre a polgári esztétika is megadja a választ, az új tartalom új formák, szerkezetek lehetőségét veti föl, mindez alkalmat ad formalista törekvések felébredésére is. A művészeti kritika fontos szerepet kell betöltsön fejlődésünk mai szakaszában. Feladata, hogy utána menjen a társadalmi mozgásoknak, mert csak ez esetben tudja betölteni tisztét. A kulturális és politikai szférák gyakran egymásba fonódnak, s ha ezeket a művészeti kritika nem alkalmazza, nem lesz hitelképes az ítélete. Csakis a világot marxista világnézettel szemlélő művész képes művészetébe beemelni és kifejezni a társadalom lényeges kérdéseit. A szocialista világnézetű művésznek joga van a társadalomkritikára, amenynyiben ezt a társadalom érdekében teszi, mégha részérdekeket meg is sért ezzel (jutalomutazás). Gyakran felvetődik a szokatlan forma kérdése. Az eddig szokatlan forma ha az új tartalomból következik, akkor is támogatandó, és a művészetpolitika a maga eszközeivel ezt meg is teszi, amennyiben a közvélemény nem appercipiálja azonnal (Bartók). A társadalmi tartalmatlanságot leplező formai játékok viszont méltóak a közvélemény idegenkedésére. A művészetpolitika éppen ezért a művészeti közérthetőség demagóg megközelítését elutasítja, mert hangsúlyozza: a műalkotások élvezése megkívánja a belső erőfeszítést, bizonyos felkészülést. Melyek az előttünk álló főbb tennivalók? Mindenekelőtt hangsúlyozta a miniszterhelyettes: az állami irányítás ne csak igazgasson most már, hanem irányítson is. Fontosnak mondotta a társadalmi megrendelések fokozását, a különböző díjak, pályázatok rendszerének gazdagítását. A művészetpolitika a szövetségi politika gyakorlatát folytatja, és nagy jelentőséget tulajdonít a vitának. Hangsúlyozta: az alapkérdésekben a művészeti terület marxistáinak egyet kell érteniök. Nem látszik kielégítőnek a vitamorál. Van előítélet az elmélettel és a kritikával szemben, és feszültség érződik a művészek és a műkritika között. Amikor az esztétika átszövi az életet, tovább kell erősíteni a művészetek gyakorlói között a közművelődési szemléletet. SZÁMOS FELSZÓLALÁSSAL kapcsolódtak a központi vezetőség tagjai Tóth Dezső előadásához. Többen szóvátették a műkritikával kapcsolatos tapasztalataikat, bíráló megjegyzéseiket. Szót emeltek a kritika hitele érdekében, a kritika közművelődési funkciójának megszerzése érdekében. Többen taglalták a kulturális apparátus szakmai hozzáértését, felelősségét. Ismételten hangsúlyozták az iskolarendszer felelősségét a sokoldalúan képzett, teljes ember értelmi és érzelmi felkészítése szempontjából. Szóbahozták az alkotómunka körülményeit, a művészeti intézmények nagyfokú elhasználtságát, elhanyagoltságát. A vitában részt vett dr. Körtvélyes Géza, Szabó Iván, Salamon Ferenc, Kárpáti Sándor, dr. Malonyay Dezső, Balogh Jenő, Kamotsay István, Csongrádi Mária, Púder József. A hozzászólásokra adott válaszában Tóth Dezső hangsúlyozta, hogy a Kulturális Minisztériumnak ideológia-centrikusnak kell lennie, erősítenie kell orientáló készségét, meg kell oldania a felhalmozódott szervezeti kérdéseket. A tömegek ízlésvilágával, művészeti befogadókészségével kapcsolatban kiemelte az aktív befolyásolás fontosságát, ugyanakkor nyomatékkal hangsúlyozta a türelem fontos voltát a közízlés társadalmi méretű változtatásában. Tömegméretben kell feltámasztani az igényességre törekvést, a művészi anyanyelv ismereteinek megszerzési vágyát. A tájékoztatást a központi vezetőség egyhangúlag, köszönettel tudomásul vette. A TOVÁBBIAKBAN a munkaidő-csökkentés végrehajtásának tapasztalatairól terjesztett elő összefoglalást dr. Kocsis Mara, a közgazdasági osztály vezetője. A vita során megállapították a felszólalók, hogy a túlórák száma nőtt és a tényleges segítséget a szervezettebb, tervszerűbb, előrelátóbb munka hozhat e vonatkozásban a színház és filmgyártás területén. Gábor Pál és Salamon Ferenc felszólalása után a központi vezetőség tudomásul vette a beszámolót. A központi vezetőség 1978. évi és az elnökség I. félévi munkaprogramját egyhangúlag jóváhagyták. A megüresedett központi vezetőségi helyre a Képzőművészek, Iparművészek és Művészeti Dolgozók Szakszervezete elnökségének javaslatára Gáti Gábor szobrászművészt, az önálló művészek szakszervezeti intézőbizottságának tagját kooptálták. XXI. évfolyam, 1. szám 1978. január A művészeti élet kérdéseiről tartja előadásit dr. Tóth Dezső, az irodalomtudományok doktora, kulturális miniszterhelyettes a december 11-i kv-ülésen. — Alul: színészek, televíziósok, filmesek hallgatják az előadást A felső képen a képző- és iparművész kv-tagok csoportja látható, az alsón a kv-ülés többi résztvevője (Mezey felvételei) ÁRA 1 FORINT