Szocialista Művészetért, 1978 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1978-01-01 / 1. szám

Látvány a befejezés előtt álló Várszínház színpadáról ... A Népszínház társulata az első előadását ebben az új színházban az év elején tartja (MTI) Eredményes, boldog új esztendőt kíván valamennyi szervezett magyar művésznek és művészeti dolgozónak, szakszervezeti bizalminak, aktivistának, tisztségvise­lőnek a központi vezetőség elnöksége A MŰVÉSZETI SZAKSZERVEZETEK LAPJA Helyzetkép és távlatok Központi vezetőségünk múlt év december 19-i ülésén, me­lyen Vass Imre főtitkár elnö­költ, a művészeti élet időszerű kérdéseiről mondott tájékozta­tó előadást dr. Tóth Dezső, az irodalomtudományok doktora, kulturális miniszterhelyettes. MILYEN KÖRKÉPET vázolt fel a miniszterhelyettes előadásában? Általában pozi­tív tendenciájúnak ítéli meg, ahogyan a művészetek és a szocialista társadalom viszonya alakul. A művészeti szövetsé­gek közgyűlései kifejezték a művészeknek a politikai és művészetpolitikai vezetéssel kapcsolatos állásfoglalását. A művészetpolitika partnernek tekinti a művészeti szövetsége­ket, a döntésekben kellő szere­pet biztosít nekik. Kedvező a művészet és a tömegek kapcso­lata. Általában nőtt az érdek­lődés az irodalmi, színházi, a filmalkotások iránt, kedvezően alakult a közönség szerkezete, lényegében egészséges kapcso­lat állapítható meg. A művé­szeti életen belül erősödött a közművelődési szemlélet, ami megnyilvánul a főhivatású te­vékenység mellett különböző művészet-népszerűsítő akciók kezdeményezésében. Az olyan orgánumok, mint a Kincskere­ső, Rakéta, Új Tükör, sikeresen és tömegméretben vesznek részt az ízlés-nemes­ítésben. Megállapítható, hogy a művé­szeti élet decentralizálása nyo­mán számos kulturális gócpont bontakozott ki vidéki városok­ban. Minden művészeti ágban fiatal tehetségek tűntek fel, akik nemcsak alkotásaikkal emelkednek ki, hanem részt vállalnak a művészeti közélet­ben is. A művészeti élet alaku­lásának pozitív jellemzőjeként sorolható fel a nemzetközi kapcsolatok gazdagodása, az a körülmény, hogy művészeti életünk nyitott, jelen vannak polgári értékek is, ám legfőbb jellemzője internacionalista be­állítottsága. Természetesen a művészeti életben végbemenő folyamatok mindennél bonyolultabbak, összetettebbek. Megkezdődött a fejlett szocialista társadalom építése, és ez újabb kifejezési próbatétel elé állítja az alko­tóművészeket. A társadalmat közvetlenül ábrázoló művésze­tekben (film, irodalom) vi­szonylagos stagnálás észlelhe­tő, ha összehasonlítjuk, egybe­vetjük azzal a széles társadal­mi érdeklődést kiváltó művé­szeti fellendüléssel, mely a hatvanas évtized első felében alakult ki. Fejlődésünk során előtérbe került a személyiség problematikája. Ez a körül­mény új és új kérdéseket vet fel, melyekre a polgári eszté­tika is megadja a választ, az új tartalom új formák, szerkeze­tek lehetőségét veti föl, mind­ez alkalmat ad formalista tö­rekvések felébredésére is. A művészeti kritika fontos szerepet kell betöltsön fejlődé­sünk mai szakaszában. Felada­ta, hogy utána menjen a társa­dalmi mozgásoknak, mert csak ez esetben tudja betölteni tisz­tét. A kulturális és politikai szférák gyakran egymásba fo­nódnak, s ha ezeket a művé­szeti kritika nem alkalmazza, nem lesz hitelképes az ítélete. Csakis a világot marxista vi­lágnézettel szemlélő művész képes művészetébe beemelni és kifejezni a társadalom lénye­ges kérdéseit. A szocialista vi­lágnézetű művésznek joga van a társadalomkritikára, ameny­­nyiben ezt a társadalom érde­kében teszi, mégha részérde­keket meg is sért ezzel (juta­lomutazás). Gyakran felvető­dik a szokatlan forma kérdése. Az eddig szokatlan forma ha az új tartalomból következik, akkor is támogatandó, és a művészetpolitika a maga esz­közeivel ezt meg is teszi, amennyiben a közvélemény nem appercipiálja azonnal (Bartók). A társadalmi tartal­­matlanságot leplező formai já­tékok viszont méltóak a közvé­lemény idegenkedésére. A mű­vészetpolitika éppen ezért a művészeti közérthetőség dema­góg megközelítését elutasítja, mert hangsúlyozza: a műalko­tások élvezése megkívánja a belső erőfeszítést, bizonyos fel­készülést. Melyek az előttünk álló főbb tennivalók? Mindenekelőtt hangsúlyozta a miniszterhe­lyettes: az állami irányítás ne csak igazgasson most már, ha­nem irányítson is. Fontosnak mondotta a társadalmi meg­rendelések fokozását, a külön­böző díjak, pályázatok rend­szerének gazdagítását. A mű­vésze­tpolitika a szövetségi po­litika gyakorlatát folytatja, és nagy jelentőséget tulajdonít a vitának. Hangsúlyozta: az alapkérdésekben a művészeti terület marxistáinak egyet kell érteniök. Nem látszik kielégí­tőnek a vitamorál. Van előíté­let az elmélettel és a kritiká­val szemben, és feszültség ér­ződik a művészek és a műkri­tika között. Amikor az esztéti­ka átszövi az életet, tovább kell erősíteni a művészetek gyakorlói között a közművelő­dési szemléletet. SZÁMOS FELSZÓLA­LÁSSAL kapcsolódtak a központi veze­tőség tagjai Tóth Dezső előadá­sához. Többen szóvátették a műkritikával kapcsolatos ta­pasztalataikat, bíráló megjegy­zéseiket. Szót emeltek a kriti­ka hitele érdekében, a kritika közművelődési funkciójának megszerzése érdekében. Töb­ben taglalták a kulturális ap­parátus szakmai hozzáértését, felelősségét. Ismételten hang­súlyozták az iskola­rendszer felelősségét a sokoldalúan kép­zett, teljes ember értelmi és érzelmi felkészítése szempont­jából. Szóbahozták az alkotó­munka körülményeit, a művé­szeti intézmények nagyfokú el­használtságát, elhanyagoltsá­gát. A vitában részt vett dr. Körtvélyes Géza, Szabó Iván, Salamon Ferenc, Kárpáti Sán­dor, dr. Malonyay Dezső, Ba­logh Jenő, Kamotsay István, Csongrádi Mária, Púder József. A hozzászólásokra adott vá­laszában Tóth Dezső hangsú­lyozta, hogy a Kulturális Mi­nisztériumnak ideológia-cent­rikusnak kell lennie, erősítenie kell orientáló készségét, meg kell oldania a felhalmozódott szervezeti kérdéseket. A töme­gek ízlésvilágával, művészeti befogadókészségével kapcsolat­ban kiemelte az aktív befolyá­solás fontosságát, ugyanakkor nyomatékkal hangsúlyozta a türelem fontos voltát a közíz­lés társadalmi méretű változ­tatásában. Tömegméretben kell feltámasztani az igényességre törekvést, a művészi anyanyelv ismereteinek megszerzési vá­gyát. A tájékoztatást a közpon­ti vezetőség egyhangúlag, kö­szönettel tudomásul vette. A TOVÁBBIAKBAN a munkaidő-csökkentés végre­hajtásának tapasztalatairól ter­jesztett elő összefoglalást dr. Kocsis Mara, a közgazdasági osztály vezetője. A vita során megállapították a felszólalók, hogy a túlórák száma nőtt és a tényleges segítséget a szerve­zettebb, tervszerűbb, előrelá­tóbb munka hozhat e vonatko­zásban a színház és filmgyár­tás területén. Gábor Pál és Sa­lamon Ferenc felszólalása után a központi vezetőség tudomá­sul vette a beszámolót. A köz­ponti vezetőség 1978. évi és az elnökség I. félévi munkaprog­ramját egyhangúlag jóváhagy­ták. A megüresedett központi vezetőségi helyre a Képzőmű­vészek, Iparművészek és Mű­vészeti Dolgozók Szakszerveze­te elnökségének javaslatára Gáti Gábor szobrászművészt, az önálló művészek szakszer­vezeti intézőbizottságának tag­ját kooptálták. XXI. évfolyam, 1. szám 1978. január A művészeti élet kérdéseiről tartja előadásit dr. Tóth Dezső, az iroda­lomtudományok doktora, kulturális miniszterhelyettes a december 11-i kv-ülésen. — Alul: színészek, televíziósok, filmesek hallgatják az előadást A felső képen a képző- és iparművész kv-tagok csoportja látható, az alsón a kv-ülés többi résztvevője (Mezey felvételei) ÁRA 1 FORINT

Next