Szocialista Művészetért, 1983 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1983-01-01 / 1. szám
A szovjet Közép-Ázsia iparművészetét reprezentáló kiállítást nyitottak meg a Szovjet Kultúra és Tudomány Házában a Szovjetunió hatvanéves jubileuma alkalmából (MTI) A FISTAV berlini kongresszusáról Az Audiovizuális Dolgozók Szakszervezeteinek Nemzetközi Szövetsége (FISTAV) 1982. november 2—5. között tartotta Ill. kongresszusát Berlinben. A kongresszuson a szervezet 35 országából, 58 tagszervezetéből ,27 ország 44 szervezetének 89 küldötte vett részt. Képviseltette magát az UNESCO, a Színészek Nemzetközi Szövetsége (FIA) és a Zenészek Nemzetközi Szövetsége (FIN) is. A szocialista országok közül jelen volt: Bulgária, Csehszlovákia, Magyarország, a Német Demokratikus Köztársaság, Szovjetunió és Vietnam. Lengyelország előzetesen szavazati jogát átruházta az NDK-ra. A kongresszus öt fő napirenddel foglalkozott: I. Beszámoló a San Remo-i kongresszus óta kifejtett tevékenységről. II. Alapszabálymódosítás, a tagszervezetek közös tevékenységének fejlesztése. HI. Az új audiovizuális technikák bevezetése és ennek következményei. IV. A nemzeti kultúra védelme. V. Küzdelem a munkában való hátrányos megkülönböztetés ellen. Küldöttségünk hozzászólt a főtitkári beszámolóhoz, ezen kívül két témában — az f új technikák hatása és a nemzeti kultúra védelme vett részt a vitában. A kongresszuson erőteljes hangsúlyt kapott az a gondolat, hogy a közvetlen műsorszóró műholdak, a kábeltelevízió és a videó-magnók, videó-kazetták megjelenése, elterjedése veszélyezteti az egyes nemzeti kultúrákat, és negatív hatást gyakorolhat az audiovizuális szakmákban a foglalkoztatottságra is. A tőkés országok szakszervezeteinek képviselői ismertették a sok esetben multinacionálissá vált tömegkommunikációs monopóliumok működését. Ezek nemzetközi méretekben manipulálni tudják a népeket, a harmadik világban az új gyarmatosítás eszközei, a nemzeti kultúra elnyomói. Több országban súlyos munkanélküliséget okoz az audiovizuális szakmában az USA tömegtermelése, a tucatáruk dömpingje is veszélyezteti a nemzeti kultúrát. A szocialista országok szakszervezeteinek képviselői — ismertetve a nemzeti kultúra védelmében tett erőfeszítéseket és az e téren elért eredményeket — kifejtették, hogy a szocialista kultúra humánus tartalommal, magasabb színvonallal kíván felelni az új eszközök, elsősorban a nyugati műholdprogramok kihívására. A kulturális információk és értékek cseréjét Helsinki szellemében szükséges folytatni. A tömegkommunikációs eszközök arculatát végső soron az határozza meg, hogy kinek a kezében vannak, milyen célt szolgálnak, milyen kulturális értékeket közvetítenek. Az NDK Művész Szakszervezetének előterjesztésére a kongresszus határozatot fogadott el „Az audiovizuális eszközök harca a világbéke megőrzéséért” címmel. Ugyancsak határozat született az új technikák hatásáról, a nemzeti kultúrák védelméről és a munkában valóhátrányos megkülönböztetésről. A kongresszus a nehéz pénzügyi helyzetre való tekintettel döntött a tagdíjak emeléséről. Eszerint a következő három évben 25, 15, 16 százalékkal fokozatosan emelkednek a tagdíjak. A végrehajtó bizottság létszámát 9-ről 11-re emelte, a kongresszus azonban most csak 9 tagot választott, függőben hagyva két helyet Észak-Amerika és Latin-Amerika képviselőinek, akiket később kooptálnak. Elnök lett Alan Sapper (Anglia), alelnök: Takao Sumi (Japán), Herbert Bischoff (NDK), főtitkár René Janelle (Franciaország). A végrehajtó bizottság tagja Anglia, Bulgária, Finnország, Franciaország, Japán, Német Demokratikus Köztársaság, Olaszország, Szovjetunió, Tunézia. A választás nyílt szavazáson egyhangú volt, a szocialista országok megőrizték eddigi pozíciójukat. Politikai színezetű provokációk sem az üléseken, sem azokon kívül nem történtek, s a szocialista országokkal kapcsolatos problémák nem kerültek szóba. Teljes egyetértés alakult ki a nemzeti kultúra védelme, a diszkrimináció elleni fellépés, a béke védelme kérdéseiben. Valamennyi felszólaló hitet tett a FISTAV egységének megőrzése, a szervezetben résztvevő országok együttműködésének fejlesztése mellett. Igen jó hatású volt, hogy éppen most, első ízben szocialista országban tartották a kongresszust, mert a német házigazdák kiváló szervező munkája és nagyvonalúsága mindenkit megragadott. 12 nyelven folyt szinkrontolmácsolás (magyarul is) igen jó színvonalon. A sajtó naponta foglalkozott az eseménnyel, de a rádió és a televízió is hírt adott róla. Küldöttségünk felhasználta az alkalmat, hogy számos küldöttséggel közvetlen megbeszéléseket is folytasson. Szoros volt kapcsolatunk a Szovjetunió és a többi szocialista ország küldöttségével, de tárgyaltunk a finn, francia, görög, angol, indiai, ír, olasz, japán, tunéziai és amerikai küldöttségekkel is. A Művészeti Szakszervezetek Szövetsége négytagú delegációval képviseltette magát: Simó Tibor főtitkár, Pető Kálmán, a Filmművészek és Filmalkalmazottak Szakszervezetének titkára, Rományi Béla, a Televíziós Dolgozók Szakszervezetének titkára és Mészöly Tibor nemzetközi munkatárs személyében. December legelső estjén a SZOT Szálló halljában hamarosan egy hullámhosszra hangolódott a négy görög színművésszel a kérdező, amikor megemlítette bemelegítésként, hogy 1979 szeptemberében, az első magyar képzőművész turistacsoporttal, alkalma volt az epidauroszi legendás színházban látnia Spiros Evangelatos rendezésében, az athéni Nemzeti Színház művészeinek előadásában, az Aischylos műveiből összeállított „Psychostasia” című tragico-comico drámai kompozíciót. Emilia Ypsilanti színművésznő, a görög színész szakszervezet elnöke, parlamenti képviselő, análunk november legvégén öt napon át vendégeskedett delegáció vezetője, nyomban azzal felelt, hogy őket is örömmel tölti el, hogy láthattak néhány magyar színházat, néhány emlékezetes előadást. Mindnyájuk véleménye ez — ebben hangosan egyetértését fejezte ki Takis Karathanasis főtitkár, valamint a színész szekció két vezetőségi tagja, Eva Ktamanidou és Dimitris Kaberidis színművész —, hogy magas aktivitású a magyar színházművészet, az előadások a tökéletességhez közelállóak, egyes magyar színészek rendkívül tehetségesek és ügyesek. A legjobban a Madách „Makrancos hölgy” előadása tetszett, elragadta őket a Fővárosi Operettszínházban a „Chicago”, és itt rendkívül tetszett nekik Galambos Erzsi és Felföldi Anikó. Végig rokonszenvel nézték a Várszínházban a Csíksomlyói passiót, s annak főszereplője, Hegedűs D. Géza elnyerte rokonszenvüket Többen is méltatták e színházban a fénytechnika alkalmazását. Tömören, határozott helyiértékeléssel mutatták be olszervezetüket. A görög színészek szakszervezete 1917- ben alakult, egész története során demokratikus szellemben működött. A diktatúra az elsők között tiltotta be annak idején. A színházi dolgozók 95 százalékát tömöríti magában. Az ország közvéleménye élénk figyelemmel kíséri minden ténykedésüket. Az egész szakszervezet egységesen foglalt állást a NATO-tagság ellen. Hasonló egyöntetűséggel vélekednek a békemozgalom kérdéseiben is. Az ország dolgozói évek hosszú során át tapasztalhatták, hogy a színészek szakszervezete nem valami extra testület, hanem ugyanolyan szakszervezet, mint bármely szakma munkásaié. Nem egyszer a színész szakszervezet aktivistái mennek ki egy-egy sztrájkoló gyárba a szolidaritás kifejezésére. Nem kerteltek nehézségeik feltárásában sem. Az ország lakosságának 8—10 százaléka munkanélküli. A szakszervezet tagjai 60 százalékának jövedelme nem éri el egy átlag munkásét. Az alkalmazásban levő színészek havi minimális bére 30 ezer drachma, a munkások minimuma havi 20 ezer. A színészek ellenben semmi egyéb társadalmi szolgáltatást nem kapnak, vasárnapi és ünnepnapi pótlékuk nincs. Adóügyekben élveznek csak némi kedvezményt. A görög színházak évente két szezont különböztetnek meg, s ezekre külön szerződtetik a színészeket. Általában nem biztos, hogy egy-egy színész két szezonra köthet szerződést. Sokan más munkát is kénytelenek vállalni, különben nem tudnak megélni. Azt elérte a szakszervezet, hogy minimálisan három hóra kötnek szerződést a színésszel, de legtöbbjüknek évi egy szerződése van. Az összes modern darabban viszont a kosztümöt magának a színésznek kell biztosítani. Két állami színház van mindössze Görögországban, az athéni Nemzeti Színház és a szaloniki. Az összes többi színház magánkézben működik. Az állami színházakban kétszáz színész dolgozik, Emilia Ypsilanti színművész, a görög színészek szakszervezetének elnöke, parlamenti képviselő, a nálunk járt delegáció vezetője vagyis a kétezer színész tíz százaléka. Ezeknek lényegesen biztonságosabb a helyzete, mivel érvényesíteni lehet a szakszervezet által kivívott jogosultságokat. A magánvállalkozók színházainál aláírt szerződések esetében a színészek gyakran nem kapják meg a kikötött összeget, csupán annak részletét. A szakszervezet nem egyszer pert indított ilyen esetekben. A két évvel ezelőtti perekben kétmillió drachmát nyertek meg a színészeknek, de a magán színigazgatók ezt nem tudták kifizetni. Ktamanidou művésznő mindjárt hozzáfűzte ezekhez, hogy szakszervezetük kezdeményezi több állami színház felállítását. Természetesen ez nehézségekbe ütközik. Életképesebbnek tűnik az úgynevezett népi színházak szervezése, amelyeket az egyes városi tanácsok tartanának fenn. Ha ezek létrejönnek, sokat javulhat a színészek helyzete, mivel rájuk már vonatkoznak a kulturális kormányzat és a szakszervezet között kötött megállapodások. A népi színházakat nemcsak a két nagyvárosban lehetne életre hívni, a tehetősebb városok is megtehetnék, s ezáltal a környező falvak színházi ellátottságát is jobban lehetne biztosítani. Nehezíti azonban az ilyen színházak felállítását, hogy kisebb városokban nincsenek színházi épületek. Igaz, a kihasználatlan mozik, nem nagy költséggel, átalakíthatók színházi célokra. S vannak tanácsok, melyek rokonszenveznek a szakszervezet efféle célkitűzéseivel. .. Ekkor közénk toppan a Magyar Rádió görög szekciójának riportere, s mivel a repülőgépek általában nem várnak az utasokra, átengedtük gyorsan a mikrofonnak a terepet. Ennyi új ismeret is sok és messze vivő gondolatsort indíthat meg a magyar olvasóban ... (Varga) 2 Szocialista MŰVÉSZETÉRT Fél óra Melpomené és Thaleia mai utódaival MOZGALMI ÉLET — SZAKSZERVEZETI SZÖVETSÉGÜNK elnöksége november 29-én délután székházunk klubjában Vass Imre elnökletével ülést tartott. Első napirendként Orosz Sándor titkár előterjesztésében megvitatták a Képzőművészek, Iparművészek és Művészeti Dolgozók Szakszervezetének a IX. kongresszus óta végzett munkájáról szóló tájékoztatót. Az elnökség eredményesnek ítélte a szakszervezet tevékenységét, és felhívta a szakma figyelmét, hogy tevékenysége középpontjában változatlanul a kongresszusi határozat végrehajtása álljon, ellenőrizze a szakszervezeti jogosultságok érvényesülését, erősítse együttműködését a társszervezetekkel, és fokozott figyelmet fordítsanak a vidéki és fővárosi művésztagság bevonására. (Foglalkozott az elnökség az alapszervezeti függetlenített szakszervezeti tisztségviselők munkaviszonyának és javadalmazásának egységes szabályozását célzó előterjesztéssel, és az elnökség állásfoglalását megküldte a SZOT illetékes tisztségviselőinek. A különfélék során tájékoztatót hallgatott meg az elnökség a SZOT elnökségének november 5-i üléséről, majd Simó Tibor főtitkár időszerű napi ügyeket ismertetett. Tájékoztatta az elnökséget, hogy a Zenészek Nemzetközi Szövetségének (FIM) XI. kongresszusa 1983. szeptember 19—24. között lesz fővárosunkban, a szervező bizottság Simon László kv-titkár vezetésével megalakult. — SZAKMAI ELNÖKSÉGEK ÜLÉSEI. Novemberi ülésén a Magyar Rádió Dolgozói Szakszervezetének elnöksége a VI., műsorszolgáltatási igazgatósági szakszervezeti alapszervezet bizalmi testülete működésének tapasztalatait vitatta meg, és felhívták az szb figyelmét, hogy az érvényben levő struktúrában a helyi sajátosságoknak megfelelően végezzék mozgalmi tevékenységüket. Foglalkoztak a bizalmi oktatás kérdéseivel is. Az MKDSZ elnöksége a Televíziós Dolgozók Szakszervezetének elnökségével december 10-én együttes elnökségi ülést tartott a Magyar Televízió székházában. A mindkét intézményt érintő szociális, főként az üdülési térítési díjak emelésével kapcsolatos problémákat vitatták meg, majd a közös lakásbizottság tevékenységét elemezték. A Képzőművészek, Iparművészek és Művészeti Dolgozók Szakszervezetének elnöksége november 30-i ülésén meghallgatta Somogyi Józsefnek, a Magyar Képzőművészeti Főiskola rektorának munkabeszámolóját, majd megismerkedett a bv elnökségi ülésén a szakszervezet félidős beszámolójáról folytatott vita tanulságaival. — A Zeneművészek Szakszervezetének elnöksége december 2-i ülésén elemezte a 25 éve megjelenő „Parlando” című zenepedagógiai folyóirat tevékenységét, majd a szórakoztatózenészek iskolai végzettségi problémáival foglalkozott. — A Színházi Dolgozók Szakszervezetének elnöksége december 13-i ülésén tájékoztatót vitatott meg a színházak rekonstrukcióinak helyzetéről. _— LATOGATAS. A FISTAV berlini kongresszusáról hazatérőben a görög televíziós és filmes delegáció megbeszélést folytatott szakszervezeti szövetségünk vezetőivel a további együttműködés lehetőségeiről. — A görög színészek szakszervezetének Emilia Ypsilanti elnök vezette négytagú delegációját láttuk vendégül november 27. és december 1. között. E látogatásról külön cikkünk szól.