Szocialista Művészetért, 1983 (26. évfolyam, 1-12. szám)

1983-01-01 / 1. szám

A szovjet Közép-Ázsia iparművészetét reprezentáló kiállítást nyitottak meg a Szovjet Kultúra és Tudomány Házában a Szovjetunió hatvanéves jubileuma alkalmából (MTI) A FISTAV berlini kongresszusáról Az Audiovizuális Dolgozók Szakszervezeteinek Nemzetközi Szövetsége (FISTAV) 1982. november 2—5. között tartotta Ill. kongresszusát Berlinben. A kongresszuson a szervezet 35 országából, 58 tagszerve­zetéből ,27 ország 44 szervezetének 89 küldötte vett részt. Kép­viseltette magát az UNESCO, a Színészek Nemzetközi Szövet­sége (FIA) és a Zenészek Nemzetközi Szövetsége (FIN) is. A szocialista országok közül jelen volt: Bulgária, Csehszlová­kia, Magyarország, a Német Demokratikus Köztársaság, Szov­jetunió és Vietnam. Lengyelország előzetesen szavazati jogát átruházta az NDK-ra. A kongresszus öt fő napirenddel foglalkozott: I. Be­számoló a San Remo-i kongresszus óta kifejtett tevékenység­ről. II. Alapszabálymódosítás, a tagszervezetek közös tevékeny­ségének fejlesztése. HI. Az új audiovizuális technikák beveze­tése és ennek következményei. IV. A nemzeti kultúra védel­me. V. Küzdelem a munkában való hátrányos megkülönböz­tetés ellen. Küldöttségünk hozzászólt a főtitkári beszámolóhoz, ezen kívül két témában — az f új technikák hatása és a nem­zeti kultúra védelme­­ vett részt a vitában. A kongresszuson erőteljes hangsúlyt kapott az a gondo­lat, hogy a közvetlen műsorszóró műholdak, a kábeltelevízió és a videó-magnók, videó-kazetták megjelenése, elterjedése veszélyezteti az egyes nemzeti kultúrákat, és negatív hatást gyakorolhat az audiovizuális szakmákban a foglalkoztatottság­ra is. A tőkés országok szakszervezeteinek képviselői ismertet­ték a sok esetben multinacionálissá vált tömegkommunikációs monopóliumok működését. Ezek nemzetközi méretekben mani­pulálni tudják a népeket, a harmadik világban az új gyar­matosítás eszközei, a nemzeti kultúra elnyomói. Több ország­ban súlyos munkanélküliséget okoz az audiovizuális szakmá­ban az USA tömegtermelése, a tucatáruk dömpingje is veszé­lyezteti a nemzeti kultúrát. A szocialista országok szakszervezeteinek képviselői — is­mertetve a nemzeti kultúra védelmében tett erőfeszítéseket és az e téren elért eredményeket — kifejtették, hogy a szo­cialista kultúra humánus tartalommal, magasabb színvonallal kíván felelni az új eszközök, elsősorban a nyugati műhold­­programok kihívására. A kulturális információk és értékek cseréjét Helsinki szellemében szükséges folytatni. A tömeg­kommunikációs eszközök arculatát végső soron az határozza meg, hogy kinek a kezében vannak, milyen célt szolgálnak, milyen kulturális értékeket közvetítenek. Az NDK Művész Szakszervezetének előterjesztésére a kongresszus határozatot fogadott el „Az audiovizuális esz­közök harca a világbéke megőrzéséért” címmel. Ugyancsak határozat született az új technikák hatásáról, a nemzeti kul­túrák védelméről és a munkában való­­hátrányos megkülönböz­tetésről. A kongresszus a nehéz pénzügyi helyzetre való tekintet­tel döntött a tagdíjak emeléséről. Eszerint a következő három évben 25, 15, 16 százalékkal fokozatosan emelkednek a tag­díjak. A végrehajtó bizottság létszámát 9-ről 11-re emelte, a kongresszus azonban most csak 9 tagot választott, függőben hagyva két helyet Észak-Amerika és Latin-Amerika képvise­lőinek, akiket később kooptálnak. Elnök lett Alan Sapper (Anglia), alelnök: Takao Sumi­ (Japán), Herbert Bischoff (NDK), főtitkár René Janelle (Fran­ciaország). A végrehajtó bizottság tagja Anglia, Bulgária, Finn­ország, Franciaország, Japán, Német Demokratikus Köztársa­ság, Olaszország, Szovjetunió, Tunézia. A választás nyílt szavazáson egyhangú volt, a szocialista országok megőrizték eddigi pozíciójukat. Politikai színezetű provokációk sem az üléseken, sem azo­kon kívül nem történte­k, s a szocialista országokkal kapcsola­tos problémák nem kerültek szóba. Teljes egyetértés alakult ki a nemzeti kultúra védelme, a diszkrimináció elleni fellé­pés, a béke védelme kérdéseiben. Valamennyi felszólaló hitet tett a FISTAV egységének megőrzése, a szervezetben részt­vevő országok együttműködésének fejlesztése mellett. Igen jó hatású volt, hogy éppen most, első ízben szocialis­ta országban tartották a kongresszust, mert a német házi­gazdák kiváló szervező munkája és nagyvonalúsága minden­kit megragadott. 12 nyelven folyt szinkrontolmácsolás (ma­gyarul is) igen jó színvonalon. A sajtó naponta foglalkozott az eseménnyel, de a rádió és a televízió is hírt adott róla. Küldöttségünk felhasználta az alkalmat, hogy számos kül­döttséggel közvetlen megbeszéléseket is folytasson. Szoros volt kapcsolatunk a Szovjetunió és a többi szocialista ország kül­döttségével, de tárgyaltunk a finn, francia, görög, angol, in­diai, ír, olasz, japán, tunéziai és amerikai küldöttségekkel is. A Művészeti Szakszervezetek Szövetsége négytagú delegá­cióval képviseltette magát: Simó Tibor főtitkár, Pető Kálmán, a Filmművészek és Filmalkalmazottak Szakszervezetének tit­kára, Rományi Béla, a Televíziós Dolgozók Szakszervezetének titkára és Mészöly Tibor nemzetközi munkatárs személyében. December legelső estjén a SZOT Szálló halljában ha­marosan egy hullámhosszra hangolódott a négy görög színművésszel a kérdező, amikor megemlítette bemele­gítésként, hogy 1979 szeptem­berében, az első magyar kép­zőművész turistacsoporttal, al­kalma volt az epidauroszi le­gendás színházban látnia Spi­ros Evangelatos rendezésében, az athéni Nemzeti Színház művészeinek előadásában, az Aischylos műveiből összeállí­tott „Psychostasia” című tra­­gico-comico drámai kompozí­ciót. Emilia Ypsilanti színmű­vésznő, a görög színész szak­­szervezet elnöke, parlamenti képviselő, a­­nálunk novem­ber legvégén öt napon át ven­dégeskedett delegáció veze­tője, nyomban azzal felelt, hogy őket is örömmel tölti el, hogy láthattak néhány ma­gyar színházat, néhány emlé­kezetes előadást. Mindnyájuk véleménye ez — ebben han­gosan egyetértését fejezte ki Takis Karathanasis főtitkár, valamint a színész szekció két vezetőségi tagja, Eva Kta­­manidou és Dimitris Kaberi­­dis színművész —, hogy ma­gas aktivitású a magyar szín­házművészet, az előadások a tökéletességhez közelállóak, egyes magyar színészek rend­kívül tehetségesek és ügyesek. A legjobban a Madách „Mak­rancos hölgy” előadása tet­szett, elragadta őket a Fő­városi Operettszínházban a „Chicago”, és itt rendkívül tetszett nekik Galambos Er­zsi és Felföldi Anikó. Végig rokonszenvel nézték a Vár­színházban a Csíksomlyói pas­siót, s annak főszereplője, He­gedűs D. Géza elnyerte ro­­konszenvüket Többen is mél­tatták e színházban a fény­­technika alkalmazását.­­ Tömören, határozott hely­­iértékeléssel mutatták be olszervezetüket. A görög színészek szakszervezete 1917- ben alakult, egész története során demokratikus szellem­ben működött. A diktatúra az elsők között tiltotta be annak idején. A színházi dolgozók 95 százalékát tömöríti magá­ban. Az ország közvéleménye élénk figyelemmel kíséri min­den ténykedésüket. Az egész szakszervezet egységesen fog­lalt állást a NATO-tagság el­len. Hasonló egyöntetűséggel vélekednek a békemozgalom kérdéseiben is. Az ország dol­gozói évek hosszú során át tapasztalhatták, hogy a szí­nészek szakszervezete nem valami extra testület, hanem ugyanolyan szakszervezet, mint bármely szakma munká­saié. Nem egyszer a színész szakszervezet aktivistái men­nek ki egy-egy sztrájkoló gyárba a szolidaritás kifeje­zésére. Nem kerteltek nehézségeik feltárásában sem. Az ország lakosságának 8—10 százaléka munkanélküli. A szakszerve­zet tagjai 60 százalékának jö­vedelme nem éri el egy átlag munkásét. Az alkalmazásban levő színészek havi minimá­lis bére 30 ezer drachma, a munkások minimuma havi 20 ezer. A színészek ellenben semmi egyéb társadalmi szol­gáltatást nem kapnak, vasár­napi és ünnepnapi pótlékuk nincs. Adóügyekben élveznek csak némi kedvezményt. A gö­rög színházak évente két sze­zont különböztetnek meg, s ezekre külön szerződtetik a színészeket. Általában nem biztos, hogy egy-egy színész két szezonra köthet szerző­dést. Sokan más munkát is kénytelenek vállalni, külön­ben nem tudnak megélni. Azt elérte a szakszervezet, hogy minimálisan három hóra köt­nek szerződést a színésszel, de legtöbbjüknek évi egy szer­ződése van. Az összes modern darabban viszont a kosztümöt magának a színésznek kell biztosítani.­­ Két állami színház van mindössze Görögországban, az athéni Nemzeti Színház és a szaloniki. Az összes többi színház magánkézben műkö­dik. Az állami színházakban kétszáz színész dolgozik, Emilia Ypsilanti színművész, a görög színészek szakszervezetének elnöke, parlamenti képviselő, a nálunk járt delegáció vezetője vagyis a kétezer színész tíz százaléka. Ezeknek lényege­sen biztonságosabb a helyzete, mivel érvényesíteni lehet a szakszervezet által kivívott jogosultságokat. A magánvál­lalkozók színházainál aláírt szerződések esetében a­ színé­szek gyakran nem kapják meg a kikötött összeget, csu­pán annak részletét. A szak­­szervezet nem egyszer pert indított ilyen esetekben. A két évvel ezelőtti perekben két­millió drachmát nyertek meg a színészeknek, de a magán színigazgatók ezt nem tudták kifizetni. Ktamanidou művésznő mindjárt hozzáfűzte ezekhez, hogy szakszervezetük kezde­ményezi több állami színház felállítását. Természetesen ez nehézségekbe ütközik. Életké­pesebbnek tűnik az úgyne­vezett népi színházak szer­vezése, amelyeket az egyes városi tanácsok tartanának fenn. Ha ezek létrejönnek, so­kat javulhat a színészek hely­zete, mivel rájuk már vonat­koznak a kulturális kormány­zat és a szakszervezet között kötött megállapodások. A né­pi színházakat nemcsak a két nagyvárosban lehetne életre hívni, a tehetősebb városok is megtehetnék, s ezáltal a környező falvak színházi ellá­tottságát is jobban lehetne biztosítani. Nehezíti azonban az ilyen színházak felállítását, hogy kisebb városokban nin­csenek színházi épületek. Igaz, a kihasználatlan mozik, nem nagy költséggel, átala­kíthatók színházi célokra. S vannak tanácsok, melyek ro­konszenveznek a szakszerve­zet efféle célkitűzéseivel. .. Ekkor közénk toppan a Ma­gyar Rádió görög szekciójá­nak riportere, s mivel a re­pülőgépek általában nem vár­nak az utasokra, átengedtük gyorsan a mikrofonnak a te­repet. Ennyi új ismeret is sok és messze vivő gondolatsort indíthat meg a magyar olva­sóban ... (Varga) 2 S­zocialista MŰVÉSZETÉRT Fél óra Melpomené és Thaleia mai utódaival MOZGALMI ÉLET — SZAKSZERVEZETI SZÖVETSÉGÜNK elnöksége no­vember 29-én délután székházunk klubjában Vass Imre el­nökletével ülést tartott. Első napirendként Orosz Sándor tit­kár előterjesztésében megvitatták a Képzőművészek, Iparmű­vészek és Művészeti Dolgozók Szakszervezetének a IX. kong­resszus óta végzett munkájáról szóló tájékoztatót. Az elnök­ség eredményesnek ítélte a szakszervezet tevékenységét, és felhívta a szakma figyelmét, hogy tevékenysége középpontjá­ban változatlanul a kongresszusi határozat végrehajtása áll­jon, ellenőrizze a szakszervezeti jogosultságok érvényesülését, erősítse együttműködését a társszervezetekkel, és fokozott fi­gyelmet fordítsanak a vidéki és fővárosi művésztagság bevo­nására. (Foglalkozott az elnökség az alapszervezeti függetle­nített szakszervezeti tisztségviselők munkaviszonyának és java­dalmazásának egységes szabályozását célzó előterjesztéssel, és az elnökség állásfoglalását megküldte a SZOT illetékes tiszt­ségviselőinek. A különfélék során tájékoztatót hallgatott meg az elnökség a SZOT elnökségének november 5-i üléséről, majd Simó Tibor főtitkár időszerű napi ügyeket ismertetett. Tájékoztatta az elnökséget, hogy a Zenészek Nemzetközi Szö­vetségének (FIM) XI. kongresszusa 1983. szeptember 19—24. között lesz fővárosunkban, a szervező bizottság Simon László kv-titkár vezetésével megalakult. — SZAKMAI ELNÖKSÉGEK ÜLÉSEI. Novemberi ülésén a Magyar Rádió Dolgozói Szakszervezetének elnöksége a VI., műsorszolgáltatási igazgatósági szakszervezeti alapszervezet bi­zalmi testülete működésének tapasztalatait vitatta meg, és fel­hívták az szb figyelmét, hogy az érvényben levő struktúrában a helyi sajátosságoknak megfelelően végezzék mozgalmi tevé­kenységüket. Foglalkoztak a bizalmi oktatás kérdéseivel is. Az MKDSZ elnöksége a Televíziós Dolgozók Szakszervezetének elnökségével december 10-én együttes elnökségi ülést tartott a Magyar Televízió székházában. A mindkét intézményt érin­tő szociális, főként az üdülési térítési díjak emelésével kap­csolatos problémákat vitatták meg, majd a közös lakásbizott­ság tevékenységét elemezték.­­ A Képzőművészek, Iparmű­vészek és Művészeti Dolgozók Szakszervezetének elnöksége no­vember 30-i ülésén meghallgatta Somogyi Józsefnek, a Magyar Képzőművészeti Főiskola rektorának munkabeszámolóját, majd megismerkedett a bv elnökségi ülésén a szakszervezet félidős beszámolójáról folytatott vita tanulságaival. — A Zeneművé­szek Szakszervezetének elnöksége december 2-i ülésén elemez­te a 25 éve megjelenő „Parlando” című zenepedagógiai folyó­irat tevékenységét, majd a szórakoztatózenészek iskolai vég­zettségi problémáival foglalkozott. — A Színházi Dolgozók Szakszervezetének elnöksége december 13-i ülésén tájékoztatót vitatott meg a színházak rekonstrukcióinak helyzetéről. _— LATOGATAS. A FISTAV berlini kongresszusáról haza­térőben a görög televíziós és filmes delegáció megbeszélést folytatott szakszervezeti szövetségünk vezetőivel a további együttműködés lehetőségeiről. — A görög színészek szakszerve­zetének Emilia Ypsilanti elnök vezette négytagú delegációját láttuk vendégül november 27. és december 1. között. E látoga­tásról külön cikkünk szól.

Next