Szocialista Művészetért, 1985 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1985-01-01 / 1. szám
Korszerűsíteni fogják a legrégibb, 1954-ben kiadott, s így a leginkább elavult jogszabályt is, amely az előadóművészek munkáját szabályozza. Szakszervezetünk az elmúlt hetekben kapta meg és véleményezte a hivatásos működési engedélyek kiadásáról szóló új művelődési miniszteri rendelet tervezetét. A harminc éve hatályos rendelkezést fölváltó jogszabályt — noha már tükrözi az egyszerűsítési törekvéseket — jelenlegi megfogalmazásában még nem találtuk teljesen kiforrottnak. Szóvátettük, hogy a rendelet hatályát ki kell terjeszteni a lemezbemutatókra is; észrevételeztük a vizsga nélkül kiadható, úgynevezett csoportos működési engedélyek hiányát és még néhány kisebb-nagyobb kérdésben nyilvánítottunk véleményt. Végül — de nem utolsósorban —javasoltuk, hogy a rendelettervezet elkészítése után a Művelődési Minisztérium a Művészeti Szakszervezetek Szövetségével vizsgálja felül a jelenleg érvényes vizsgaszabályzatokat. A rendelet jelenlegi szövegén túlmenően az egyik legfontosabb kérdésnek azt tartják, hogy a megjelenő jogszabály tisztázza: milyen esetekben, mennyi időre és melyik szerv vonhatja vissza a működési engedélyt, valamint azt is, hogy mely fórumhoz lehet fellebbezni egy ilyen döntés ellen. Saját gyakorlatunkból tudjuk, hogy a megfelelő szabályozással sok vitának lehetne elejét venni. Szakszervezeti szövetségünk — az illetékes szakmai szakszervezetekkel, illetve vezető testületeikkel egyeztetve — észrevételeket fűzött a Művészeti Alap egységes segélyezési rendszeréről szóló új jogszabály tervezetéhez is. Tudomásul vettük, hogy emelkedik a tagok által fizetendő hozzájárulás, valamint a segély megállapításához szükséges minimális bruttó jövedelem összege, s ezzel szemben lehetőség nyílik a nyugdíjsegélyek összegének viszonylag jelentős összegű emelésére is. Észrevételeinkben szót emeltünk amellett, hogy a nyugdíjsegély megállapításához szükséges Alaptagsági idő változatlan maradjon, továbbá azért, hogy a segélyezési bizottságok létszámát úgy állapítsák meg, hogy az egyes szakmák megfelelő képviselete és az érdemi, felelősségteljes munka lehetővé váljék. A jogszabály megjelenését megelőzően — megítélésünk szerint — további egyeztetésre lesz szükség. A jövőre kiadandó oktatási törvényt a lehető legszélesebb körben bocsátotta társadalmi vitára a kulturális kormányzat. Szakszervezetünk ez alkalommal másodszor véleményezte e fontos jogszabály tervezetét. A törvény keretjellegű lesz, meghatározza az oktatási rendszer tartalmi és szerkezeti sajátosságait, a továbbfejlesztés irányát, megfogalmazza a pedagógusok, a tanulók, a hallgatók jogait és kötelességeit, meghatározza az iskolai élet demokratizmusának fejlesztését szolgáló követelményeket. Észrevételeink nagy része természetesen a zeneoktatással volt kapcsolatos. A tervezet egyik leglényegesebb pozitívuma számunkra az, hogy a kiadandó törvény az iskolai zeneoktatás mindhárom szintjét jogilag is elismeri. Szakszervezeti álláspontunk kidolgozása során mindvégig kapcsolatban álltunk a Pedagógusok Szakszervezetével is. A színészek, zenészek és előadóművészek számára nagy jelentőségük van a munkaviszonyon kívüli fellépések díjazásáról rendelkező jogszabályoknak. Ezek közül is megkülönböztetett figyelmet érdemel az úgynevezett „filmszereplési utasítás”, mely a filmgyártásban foglalkoztatottak szerződési feltételeit és díjtételeit tartalmazza. Az utasítás az elmúlt csaknem 18 év alatt elavult, rendelkezései nem állnak összhangban a szerzői jogi törvény előírásaival, jó néhány esetben sértik az előadóművészek jogait, és a díjtételek sem felelnek meg a mai kereseti, illetve árviszonyoknak. Az elmúlt hetekben szakszervezetünk — az érintett szakmai szakszervezetekkel egyeztetve — észrevételezte az új filmszereplési rendelet tervezetét. Előnyösnek ítéltük meg a javaslat azon pontjait, melyek már a keretszabályozás elveit figyelembe véve készültek, valamint azokat a törekvéseket, melyek az előadóművészi jogok érvényesülését segítik elő. Emellett azonban javaslatokat tettünk néhány részletkérdés árnyaltabb megfogalmazására, továbbá újabb egyeztető értekezlet összehívását indítványoztuk a díjtételekkel, illetve a díjazás konstrukciójával kapcsolatban. A Magyar Zeneművészek Szövetségének elnöksége kérésére összeállítást készítettünk az általános jövedelemadó rendszer — különösen a zenei előadóművészek számára érzékelhető — némely feszültségéről. Hasonló dokumentumot állított össze a Szerzői Jogvédő Hivatal is (a szerzők oldaláról megközelítve a problémákat). A két feljegyzés alapján a Zeneművészek Szövetségének elnöksége levélben fordult az illetékes állami, illetve pártszervekhez a feltárt — és megítélésünk szerint feltétlenül jogos — problémák megszüntetése érdekében. Még az év elején szakszervezetünk megkereste a Művelődési Minisztérium vezetőit a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Tanárképző Intézete oktatóinak bérproblémáival. Tudatában voltunk annak, hogy a feszültségek feloldása csak egyszeri bérkorrekcióval lehetséges, és tisztában voltunk azzal is, hogy egy ilyen intézkedés megtétele nem tartozik napjainkban a legkönnyebben megoldható feladatok közé — mégis éltünk „jelző” funkciónkkal. A közelmúltban végül is arról értesültünk, hogy a tárca — többek között levelünk hatására — megoldandónak tartja a ZTI- ben foglalkoztatott oktatók bérproblémáit és belátható időn belül bérkorrekcióval kívánja feloldani a ma még meglévő feszültségeket. A Művészeti Szakszervezetek Szövetsége elnökségének november 26-án megtartott ülésén a testület tagjai megvitatták és elfogadták dr. Dura László előterjesztésében készült anyagot, amely a Rátkai Munkás-Művészklub helyzetét elemezte, s megjelölte az elkövetkezendő időszak teendőit. Simó Tibor főtitkár ezt követően számot adott az MSZSZ nemzetközi tevékenységéről. Átfogóan elemezte e tevékenység alakulását. Beszélt arról is, hogy az utóbbi években megnehezült a szakszervezetek nemzetközi tevékenysége. Mindez fokozott felelősséget ró minden szakszervezetre. Az Artistaművészek Szakszervezetének elnökségi ülésén, amelyet november 27-én tartottak meg, elsőként Gács Rezső elnök tájékoztatta a testületet a felsőbb szervek munkájáról. Budai Imre, a MACIVA igazgatója pedig számot adott a művészeti és gazdasági helyzetről. A Filmművészek és Filmalkalmazottak Szakszervezetének elnöksége november 15-i ülésén dr. Port Ferenc főigazgatóhelyettes előterjesztésében a filmforgalmazás anyagi ösztönzési rendszerének módosítására tett javaslatot vitatták meg. A Képzőművészek, Iparművészek és Művészeti Dolgozók Szakszervezetének november 20-i ülésén dr. Batta Jánosnak, a Művészeti Alap jogi osztályvezetőjének előadásában azt a tervezetet vitatták meg, amely az Alaptagok nyugdíj-segélyezési rendszerének korszerűsítéséről szólt. A szakszervezet ifjúsági munkájáról Filvig Erzsébet adott számot. A Zeneművészek Szakszervezetének elnöksége december 13-i tanácskozásán Péczely Zoltánné munkatárs számolt be a Szolnok megyei zeneiskolákban szerzett tapasztalatairól. A Fészek Művészklub november 19-én megtartotta tisztújító közgyűlését. Az intézmény ötéves munkájáról Galambos Tibor igazgató számolt be. A klub választmánya és a hozzászólók az intézmény tevékenységét elemezve megállapították, hogy tovább folytatódott az elmúlt évtizedekben kialakult hagyományos klubélet. A közgyűlésen megválasztották a klub 45 tagú választmányát, amelynek elnöke ismét Varga Imre Kossuth-díjas szobrászművész lett. Az MSZSZ titkársága november 19-én ellátogatott az Iparművészeti Főiskolára, ahol Gergely István rektor tájékoztatta a vendégeket az intézmény széles körű munkájáról. Márkus Kálmán szb-titkár az oktatási reformprogram megvalósításához nyújtott szakszervezeti segítségről adott számot. Raska József párttitkár a szakszervezeti munkát értékelő beszámoló taggyűlés főbb megállapításairól adott tájékoztatót. Az MSZSZ titkársága hangsúlyozta, hogy támogatja azt a vezetési koncepciót, amely a magyar tárgy- és környezetkultúra hagyományaira épül, s ezáltal hozzájárul a közízlés javításához. Szakszervezeti bizottság alakult a Játékszínben. A 38 főt számláló színház korábban a József Attila Színházhoz és a MACIVA szb-hez tartozott. 2 Napjaink tanácskozásoktól „átszőtt” életében ritka, hogy egy megbeszélés őszinte és lelkes érdeklődőket toborozzon. S hogy majd háromszáz kiváló alkotó álló napon át képes vitatkozni, érvelni, ötletet adni, és újabb munkát ígérni, az annak a mutatója: a téma közöttünk élő, valamennyiünket feszítő kérdés. A téma a művészek és a gyermekek kapcsolata volt azon a tanácskozáson, amelyet a Művelődési Minisztérium, a KISZ KB és a Magyar Úttörők Országos Szövetségének elnöksége rendezett. A meghívott művészek, pedagógusok, szociológusok és pszichológusok újra föltárták a gyerekeknek szóló művészet és a korosztály által művelt kultúra hiányosságait. Újra megállapíttatott: kevés a 6—14 éveseknek szóló színvonalas alkotás a könyvkiadásban, színházban és a képzőművészetben. Ezek hiányában gyermekeink érdeklődését a sekélyes divatok kötik le. A résztvevők nem csupán újrafogalmazták a gyerekkultúra helyzetét, választ kerestek arra is: mit tehetnek a művészek a gyerekekért? Három szekció — irodalmi, vizuális, zenei — tanácskozásán majd száz javaslat született, például könyv- és lapkiadásunk felülvizsgálatáról, a korosztálynak játszó színházak erősítéséről, a művészetre nevelésről az óvodától a felsőfokú intézetekig. Nem elég egyszerűen betölteni a kultúrát a gyerekfejekbe, hangoztatták a résztvevők. A 6—14 évesek saját kulturális tevékenységének tereit kell megtalálni. „Ha a gyerek nem építhet, rombol” — állapította megtalálóan egy építész. Gondolata akár az egész tanácskozás vezérfonala is lehetett volna. Hiszen nem csupán a tárgyi környezet kialakításába kell bevonni a legkisebbeket. Meg kell találni a művészetben, s legtágabb értelemben: mindennapjainkban a lehetőséget a gyerekeknek — az alkotásra. Egy tanácskozás, természetesen, nem oldhatja meg azokat a gondokat, amelynek gyökerei e kérdésben is a társadalomhoz vezetnek. De lendítő erejével, buzdításával a művészeket arra ösztönözheti, hogy a gyerekek számára és gyerekekkel együtt végzett munkát küldetéses feladatként vállalják. (major) SZOCIALISTA MŰVÉSZETÉRT