Szocialista Művészetért, 1985 (28. évfolyam, 1-12. szám)

1985-01-01 / 1. szám

Valóságos szakmai cseme­gét kínálna egy mesterszakács­nak, ha az Országos Szórakoz­tatózenei Központ születésnapi tortájának elkészítésére kérnék fel. Huszonöt szál gyertya — eddig még könnyű dolga lenne derék, persze csak képzeletbeli cukrászunknak, de aztán bi­zony törhetné a fejét, vajon mi­lyen marcipándíszek szimboli­zálhatnák a legsikeresebben a rendkívül sokoldalú cég tevé­kenységét? A jelképes tortát azért még­iscsak feltálalták az illetékesek: decemberben szakmai bemu­tatóval egybekötött sajtótájé­koztatóra invitálták az érdek­lődőket, akik ily módon is be­pillantást nyerhettek a Művé­szeti Szakszervezetek Szövetsé­gének intézményeként, annak felügyelete és irányítása alatt működő huszonöt esztendős OSZK életébe. Valamivel az említett sajtó­­tájékoztató előtt a szakszerve­zetünk képviselői, a szakmabe­liek is „elfújták” a gyertyákat, azaz részt vehettek egy családias hangulatú — a helyszín a FÉSZEK volt — születésnapi ünnepségen. Ezen a bensőséges összejövetelen Simó Tibor, az MSZSZ főtitkára is köszön­tötte az egybegyűlteket, s mél­tatta a negyedszázados intéz­mény munkáját. Méltatta, méghozzá felelős­ségteljes és komoly szavakkal, hiszen a szórakoztatás csak a szórakoztatottaknak tűnik könnyed mesterségnek. A szó­rakoztatóknak viszont, ha jól akarják tenni azt, amire vállal­koztak, állandóan tudatában kell lenniük felelősségüknek. Hogy mennyire így van ez, bizonyítja, ha röviden bele­pillantunk az OSZK felada­tainak sokaságába. Tegyük is ezt meg, méghozzá kronoló­giai sorrendben. 1959 óta ők adják ki a működési engedélye­ket, hozzájuk tartozik a köte­lező munkaközvetítés, javasla­tot tesznek a külföldi szerződ­tetésekhez a Nemzetközi Kon­certigazgatóság számára, fel­adatkörükbe tartozik a vendég­látóipari szórakoztatózene mű­sorpolitikájának és játékstílu­sának a kialakítása, a szóra­koztatózenészek és énekesek szakmai tudásának és művészi ízlésének a fejlesztése. Az évti­zedek során a budapesti Stúdió Központi Stúdióvá alakult. Ugyancsak 25 éves az OSZK Szórakoztatózenészek című lap­ja is, amely az egyik legfonto­sabb kapocs az OSZK és a ze­nészek között. 1983-ban pedig újabb tevékenységeket vállal­tak fel: a Kaleidoszkóp Műsor­irodájuk révén előadásokat szerveznek — elsősorban a ven­déglátóipari szektorban —, va­lamint tanfolyamokon revütán­cosokat képeznek ki. E rövid felsorolás is alátá­maszthatja, mindezen tenni­valókat csakis nagy szakmai is­merettel, felelősséggel lehet el­látni. Mindezekre pedig főkép­pen ma, érzékeny gazdasági „talajú” napjainkban rendkí­vül nagy szükség van. Hiszen ha valaki a bukszájába nyúl, azaz pénzt ad azért, hogy szó­rakozzon, joggal várja el, ne bóvlival etessék... Ha más szavakkal is, de az iménti, a kívülálló „szórako­zó” gondolatait fogalmazta meg az ünnepség szónoka, Pé­ter Miklós, az OSZK igazga­tója. Hangsúlyozta, „...nem könnyű a mindennapi munka az OSZK-ban. Nem volt köny­­nyű huszonöt éve , és ma sem az. A mérce, amelyet részben az élet, részben mi magunk állí­tottunk fel, magas. Igyekszünk minden tőlünk telhetőt meg­tenni annak érdekében, hogy minden zenész kolléga megta­lálja a legmegfelelőbb munka­helyét, hogy a vendéglátó- és szállodaipar vezetői vagy a táncmulatság szervezői is a jó, magas színvonalú zenét, ze­nészt kapják. Mindannyian tudjuk azon­ban, hogy e kettős követelmény teljesítése nem könnyű, és az utóbbi évek gazdasági-társa­dalmi fejlődése ezt egyre nehe­zebbé teszi. Minden erre irá­nyuló erőfeszítésünk mellett is világosan és egyértelműen meg kell állapítanunk, hogy a ven­déglátóipari zenészfoglalkozta­tás helyzete az elmúlt években romlott, és számítunk arra, hogy e téren újabb nehézsége­ Somogyi Győző: Pest-Buda­ kot kell leküzdenünk. Hogy meg fogunk küzdeni a felada­tokkal, arra az a biztosíték, hogy az OSZK munkatársi gárdáját kezdettől fogva fű­tötte és fűti a hivatástudat: tud­ják, érzik, átérzik, hogy mun­kájuk fontos és szükséges a szó­rakoztatózenészek sokezres tá­bora — de társadalmunk egé­sze szempontjából is.” Végezetül hadd emeljünk ki még egy aprócska részletet az OSZK igazgatójának rendkí­vül alapos — múltat s jelent át­fogó, jövőt körvonalazó — be­szédéből. Mégpedig az alábbit: „Mit kívánhatnánk magunk­nak a jövőt illetően? Csak any­­nyit, hogy továbbra is legalább azon, de ha lehet, még magasabb színvonalon tudjuk feladatain­kat teljesíteni, amint azt az ala­pítás óta eddig sikerült ten­nünk. Születésnapi jókívánságként mi annyit fűznénk hozzá: úgy legyen! —Sz.— 3 S­védország, Stockholm, 1984 november. Az üz­letek már karácsonyi pompában várják a vá­sárlókat. Későn kel fel a nap, viszont délután háromkor már teljesen sötét van. A fákon, a portálokon lámpafüzérek, a la­kásokban, az éttermi asztalo­kon gyertyák égnek. Ez a kis külön fény emlékeztet talán a hosszú nyári napokra. Az üzletekben nemcsak a fény sok, hanem mindenhol halk zene szól A szállodában pedig a szobában levő televízió nemcsak a helyi adásokat, ha­nem egy külön „házi” videó műsort is sugároz. Az áruhá­zakban, a szaküzletekben — ma már viszonylag olcsón — a legkülönbözőbb típusú videó­készülékeket árulják, nem be­szélve a videótékákról, ahol meg lehet venni vagy ki lehet kölcsö­nözni a filmtörténet nagy alko­tásait, napjaink popcsillagjai­nak a legújabb produkcióit, avagy a nosztalgia jegyében az 50-es évek rocksztárjainak a felvételeit. Az előadóművészek produk­ciói szinte mindig, mindenhol fellelhetők, így van ez sok or­szágban, de Svédországban az érdekvédelmi szervek, így kü­lönösen a színészek, illetve a ze­nészek szakszervezetei időben felfigyeltek az új technika árny-­­­oldalaira is, és mára olyan jogi konstrukciókat, biztosítékrend­szereket teremtettek, melyek megfelelő módon védik az elő­adóművészeket. Európa egyik legszervezet­tebben működő előadóművé­szi jogvédő szerve, jogdíjbe­­gyűjtő társasága is Svédország­ban, Stockholmban dolgozik. A SAMI (Swedish artists’ and musicians’ interest Organisa­tion Inc.) alapvetően a (keres­kedelmi) hanglemezek rádiós, illetve televíziós közvetítéséből származó jogdíjak beszedésé­vel és elosztásával foglalkozik. Miután Svédország az úgyne­vezett Római egyezmény alá­írói közé tartozik, ráadásul olyan formában ratifikálták az egyezményt, hogy a hangfelvé­telek közvetítése esetén „méltá­nyos” díjazás illeti meg az elő­adóművészeket, a szerzőket és a hanglemez producerét. Az előadóművészeknek járó rész begyűjtésével és elosztásával foglalkozik a SAME A hétfős társadalmi „elnök­ség” által vezetett szervezetnek összesen hat munkatársa van. Az éves forgalmuk viszont eléri a 6 millió svéd koronát, amely kb. 36 millió forintnak felel meg. A munkatársak mellett természetesen egy nagyteljesít­ményű számítógép és több ki­sebb komputer is „dolgozik” az irodákban, így el tudták érni, hogy a szakszervezeti tagoktól kezelési költséget se szedjenek, a nem szakszervezeti tagoknak pedig csak a részükre átuta­landó összeg 10 százalékát kell befizetni. A jó munka titka a pontos, naprakész információ. Az in­formációhoz viszont nem köny­­nyű hozzájutni. A megoldást az a megállapodás hozta meg, mely szerint — már mintegy 20 éve — a hanglemezgyárak min­den új hanglemezről részletes nyilvántartást készítenek, mely tartalmazza a résztvevők, az előadóművészek lényeges ada­tait. Ezt eljuttatják a rádiós és televíziós szervezeteknek, vala­mint archiválás céljára a SAMI- nak. A SAMI ezt a nyilvántar­tást mindaddig nem veszi elő, ameddig az első bejelentés meg nem érkezik arról, hogy a fel­vételt lejátszották valamelyik műsorszóró szervezetnél. Ek­kor táplálják be az adatokat a komputerbe. A rádióban és a televízióban külön-külön is számítógépre viszik az elhangzó felvételeket és az egyes előadóművészekre vonatkozó adatokat majd az év végén közlik a SAMI-val. Itt már csak összesíteni kell és ki­számítani a „pontrendszer” alapján a pontok koronaérté­két i­s át lehet utalni a jogdí­jakat. Ez a rendszer immár hosszú évek óta és jól működik. Ön­fenntartó, sőt, bizonyos pénz­ügyi megoldásokkal sikerült olyan alapot is létrehozniuk, mellyel a svéd alkotások létre­jöttét, a fiatal művészeket tá­mogatni tudják. De ebből lehet finanszírozni a FIM és a FIA (tehát a zenészek és színészek nemzetközi szervezetei) az elő­adóművészi jogok kibővítésére irányuló akcióit. Azt Svédor­szágban is tudják, hogy bár e jogok adottak, de a technika fejlődése következtében még többre lenne szükség. Olyan megoldásokat kellene kialakí­tani, amelyek segítségével egy­értelműen lehetne érvényesíteni az előadóművészi jogokat a műholdas műsorszórás vagy a diszkókban vagy az áruházak­ban történő felhasználás eseté­ben is. —békés—

Next