Szocialista Művészetért, 1985 (28. évfolyam, 1-12. szám)
1985-01-01 / 1. szám
Valóságos szakmai csemegét kínálna egy mesterszakácsnak, ha az Országos Szórakoztatózenei Központ születésnapi tortájának elkészítésére kérnék fel. Huszonöt szál gyertya — eddig még könnyű dolga lenne derék, persze csak képzeletbeli cukrászunknak, de aztán bizony törhetné a fejét, vajon milyen marcipándíszek szimbolizálhatnák a legsikeresebben a rendkívül sokoldalú cég tevékenységét? A jelképes tortát azért mégiscsak feltálalták az illetékesek: decemberben szakmai bemutatóval egybekötött sajtótájékoztatóra invitálták az érdeklődőket, akik ily módon is bepillantást nyerhettek a Művészeti Szakszervezetek Szövetségének intézményeként, annak felügyelete és irányítása alatt működő huszonöt esztendős OSZK életébe. Valamivel az említett sajtótájékoztató előtt a szakszervezetünk képviselői, a szakmabeliek is „elfújták” a gyertyákat, azaz részt vehettek egy családias hangulatú — a helyszín a FÉSZEK volt — születésnapi ünnepségen. Ezen a bensőséges összejövetelen Simó Tibor, az MSZSZ főtitkára is köszöntötte az egybegyűlteket, s méltatta a negyedszázados intézmény munkáját. Méltatta, méghozzá felelősségteljes és komoly szavakkal, hiszen a szórakoztatás csak a szórakoztatottaknak tűnik könnyed mesterségnek. A szórakoztatóknak viszont, ha jól akarják tenni azt, amire vállalkoztak, állandóan tudatában kell lenniük felelősségüknek. Hogy mennyire így van ez, bizonyítja, ha röviden belepillantunk az OSZK feladatainak sokaságába. Tegyük is ezt meg, méghozzá kronológiai sorrendben. 1959 óta ők adják ki a működési engedélyeket, hozzájuk tartozik a kötelező munkaközvetítés, javaslatot tesznek a külföldi szerződtetésekhez a Nemzetközi Koncertigazgatóság számára, feladatkörükbe tartozik a vendéglátóipari szórakoztatózene műsorpolitikájának és játékstílusának a kialakítása, a szórakoztatózenészek és énekesek szakmai tudásának és művészi ízlésének a fejlesztése. Az évtizedek során a budapesti Stúdió Központi Stúdióvá alakult. Ugyancsak 25 éves az OSZK Szórakoztatózenészek című lapja is, amely az egyik legfontosabb kapocs az OSZK és a zenészek között. 1983-ban pedig újabb tevékenységeket vállaltak fel: a Kaleidoszkóp Műsorirodájuk révén előadásokat szerveznek — elsősorban a vendéglátóipari szektorban —, valamint tanfolyamokon revütáncosokat képeznek ki. E rövid felsorolás is alátámaszthatja, mindezen tennivalókat csakis nagy szakmai ismerettel, felelősséggel lehet ellátni. Mindezekre pedig főképpen ma, érzékeny gazdasági „talajú” napjainkban rendkívül nagy szükség van. Hiszen ha valaki a bukszájába nyúl, azaz pénzt ad azért, hogy szórakozzon, joggal várja el, ne bóvlival etessék... Ha más szavakkal is, de az iménti, a kívülálló „szórakozó” gondolatait fogalmazta meg az ünnepség szónoka, Péter Miklós, az OSZK igazgatója. Hangsúlyozta, „...nem könnyű a mindennapi munka az OSZK-ban. Nem volt könynyű huszonöt éve , és ma sem az. A mérce, amelyet részben az élet, részben mi magunk állítottunk fel, magas. Igyekszünk minden tőlünk telhetőt megtenni annak érdekében, hogy minden zenész kolléga megtalálja a legmegfelelőbb munkahelyét, hogy a vendéglátó- és szállodaipar vezetői vagy a táncmulatság szervezői is a jó, magas színvonalú zenét, zenészt kapják. Mindannyian tudjuk azonban, hogy e kettős követelmény teljesítése nem könnyű, és az utóbbi évek gazdasági-társadalmi fejlődése ezt egyre nehezebbé teszi. Minden erre irányuló erőfeszítésünk mellett is világosan és egyértelműen meg kell állapítanunk, hogy a vendéglátóipari zenészfoglalkoztatás helyzete az elmúlt években romlott, és számítunk arra, hogy e téren újabb nehézsége Somogyi Győző: Pest-Buda kot kell leküzdenünk. Hogy meg fogunk küzdeni a feladatokkal, arra az a biztosíték, hogy az OSZK munkatársi gárdáját kezdettől fogva fűtötte és fűti a hivatástudat: tudják, érzik, átérzik, hogy munkájuk fontos és szükséges a szórakoztatózenészek sokezres tábora — de társadalmunk egésze szempontjából is.” Végezetül hadd emeljünk ki még egy aprócska részletet az OSZK igazgatójának rendkívül alapos — múltat s jelent átfogó, jövőt körvonalazó — beszédéből. Mégpedig az alábbit: „Mit kívánhatnánk magunknak a jövőt illetően? Csak anynyit, hogy továbbra is legalább azon, de ha lehet, még magasabb színvonalon tudjuk feladatainkat teljesíteni, amint azt az alapítás óta eddig sikerült tennünk. Születésnapi jókívánságként mi annyit fűznénk hozzá: úgy legyen! —Sz.— 3 Svédország, Stockholm, 1984 november. Az üzletek már karácsonyi pompában várják a vásárlókat. Későn kel fel a nap, viszont délután háromkor már teljesen sötét van. A fákon, a portálokon lámpafüzérek, a lakásokban, az éttermi asztalokon gyertyák égnek. Ez a kis külön fény emlékeztet talán a hosszú nyári napokra. Az üzletekben nemcsak a fény sok, hanem mindenhol halk zene szól A szállodában pedig a szobában levő televízió nemcsak a helyi adásokat, hanem egy külön „házi” videó műsort is sugároz. Az áruházakban, a szaküzletekben — ma már viszonylag olcsón — a legkülönbözőbb típusú videókészülékeket árulják, nem beszélve a videótékákról, ahol meg lehet venni vagy ki lehet kölcsönözni a filmtörténet nagy alkotásait, napjaink popcsillagjainak a legújabb produkcióit, avagy a nosztalgia jegyében az 50-es évek rocksztárjainak a felvételeit. Az előadóművészek produkciói szinte mindig, mindenhol fellelhetők, így van ez sok országban, de Svédországban az érdekvédelmi szervek, így különösen a színészek, illetve a zenészek szakszervezetei időben felfigyeltek az új technika árny-oldalaira is, és mára olyan jogi konstrukciókat, biztosítékrendszereket teremtettek, melyek megfelelő módon védik az előadóművészeket. Európa egyik legszervezettebben működő előadóművészi jogvédő szerve, jogdíjbegyűjtő társasága is Svédországban, Stockholmban dolgozik. A SAMI (Swedish artists’ and musicians’ interest Organisation Inc.) alapvetően a (kereskedelmi) hanglemezek rádiós, illetve televíziós közvetítéséből származó jogdíjak beszedésével és elosztásával foglalkozik. Miután Svédország az úgynevezett Római egyezmény aláírói közé tartozik, ráadásul olyan formában ratifikálták az egyezményt, hogy a hangfelvételek közvetítése esetén „méltányos” díjazás illeti meg az előadóművészeket, a szerzőket és a hanglemez producerét. Az előadóművészeknek járó rész begyűjtésével és elosztásával foglalkozik a SAME A hétfős társadalmi „elnökség” által vezetett szervezetnek összesen hat munkatársa van. Az éves forgalmuk viszont eléri a 6 millió svéd koronát, amely kb. 36 millió forintnak felel meg. A munkatársak mellett természetesen egy nagyteljesítményű számítógép és több kisebb komputer is „dolgozik” az irodákban, így el tudták érni, hogy a szakszervezeti tagoktól kezelési költséget se szedjenek, a nem szakszervezeti tagoknak pedig csak a részükre átutalandó összeg 10 százalékát kell befizetni. A jó munka titka a pontos, naprakész információ. Az információhoz viszont nem könynyű hozzájutni. A megoldást az a megállapodás hozta meg, mely szerint — már mintegy 20 éve — a hanglemezgyárak minden új hanglemezről részletes nyilvántartást készítenek, mely tartalmazza a résztvevők, az előadóművészek lényeges adatait. Ezt eljuttatják a rádiós és televíziós szervezeteknek, valamint archiválás céljára a SAMI- nak. A SAMI ezt a nyilvántartást mindaddig nem veszi elő, ameddig az első bejelentés meg nem érkezik arról, hogy a felvételt lejátszották valamelyik műsorszóró szervezetnél. Ekkor táplálják be az adatokat a komputerbe. A rádióban és a televízióban külön-külön is számítógépre viszik az elhangzó felvételeket és az egyes előadóművészekre vonatkozó adatokat majd az év végén közlik a SAMI-val. Itt már csak összesíteni kell és kiszámítani a „pontrendszer” alapján a pontok koronaértékét is át lehet utalni a jogdíjakat. Ez a rendszer immár hosszú évek óta és jól működik. Önfenntartó, sőt, bizonyos pénzügyi megoldásokkal sikerült olyan alapot is létrehozniuk, mellyel a svéd alkotások létrejöttét, a fiatal művészeket támogatni tudják. De ebből lehet finanszírozni a FIM és a FIA (tehát a zenészek és színészek nemzetközi szervezetei) az előadóművészi jogok kibővítésére irányuló akcióit. Azt Svédországban is tudják, hogy bár e jogok adottak, de a technika fejlődése következtében még többre lenne szükség. Olyan megoldásokat kellene kialakítani, amelyek segítségével egyértelműen lehetne érvényesíteni az előadóművészi jogokat a műholdas műsorszórás vagy a diszkókban vagy az áruházakban történő felhasználás esetében is. —békés—