Művészvilág, 1987 (30. évfolyam, 1-11. szám)

1987-01-01 / 1. szám

A Közösség — demokrácia — kultúra fejlődésével gazdagabb és pontosabb lesz szocializmusképünk, de ezzel párhuzamosan változik a kívánatosnak tartott társadalmi magatartás, és változnak a szocialista erkölcsi értékek is. _Az elmúlt években ideológiai munkánk egyik központi feladatává vált a szocializmus múlt- és jövőképének alakítása. A szocializmus építése csak úgy lehet nemzeti program, ha tiszta, elfogadható és megvalósítható távlatokat kínál az embereknek. Éppen ezért a nevelő munkákkal kialakítandó szocializmusképnek megalapozottan kell tükröznie társadalmunk jelenlegi állapotát, eddigi fejlődését és perspektíváit. Érzékeltetnie kell a szocializmus országonként eltérő sajátosságait, történelmi, társadalmi és nemzetközi környezetét. A különböző nemzedékek más és más politikai tapasztalatokkal rendelkeznek, ebből adódóan más a viszonyuk a szocializmushoz, annak ma érvényesülő gyakorlatához. Az idősebbek körében sokan nehezen fogadják a korábbi társadalmi, politikai, gazdasági gyakorlathoz képest történő változásokat, intézkedéseket. A fiatal nemzedékek egy része a közügyeket nem érzi sajátjának, más része türelmetlenül tekint minden megoldatlan problémára. Ma a közérdeklődés számos olyan kérdésre irányul, amelyek korábban csak szűk szakmai kört foglalkoztattak. A valóság egyes jelenségei a társadalmi folyamatok, a politikai, gazdasági irányítási döntések bírálata sok esetben ideológiai megközelítésű. A szocializmusról korábban kialakított felfogás és a valóság jelenségei gyakran ütköznek. Minden eddigi gondunkkal összefügg a szabadidő és a kultúra között meglévő feszültség. Ha egy gazdaság stagnál, akkor ennek relatíve nagyobbak az időtartalékai. Növelhető a szabadidő. A nagyobb, a több szabadidő általános és szakművelődésre több lehetőséget ad. Az ebből várható felhalmozódás — a tudásban, ismeretben, kulturálódásban — később visszafordítható a termelésre, rákapcsolható az új növekedésére, mint egy új, feltöltött akkumulátor. Igen ám, de ha a szabadidőt nem erre fordítottuk, hanem jövedelemtermelő egyéb munkára — néha sajnos már az önkizsákmányolásig —, akkor már nem nő a szakismeret, az általános kulturálódás, hanem a régebbi, kevesebb szabadidőhöz mérten is megcsappan. És ebben az esetben nincs sem új, sem feltöltött, működésre fogható akkumulátor. Az elmúlt 3-4 évben végzett minden felmérés, vizsgálódás és tapasztalat is azt mutatja, hogy a társadalmilag értékképzésre alkalmas művelődés „tömege” általában is megcsappant, és bizonyos rétegekben vagy rétegtöredékekben pedig ijesztően visszaszorulnak a művelődési szokások. Ez nem csupán a társadalom gondja, hanem a szakszervezetek gondja is! Hiszen a mozgalmi hagyományok egyike a művelődés ösztönzése, segítése és amennyiben lehetséges, közvetlen kiszolgálása és gyakorlása. Mindehhez hozzá kell tenni, a szakszervezeti szervek szemszögéből egyébként sem lehet a művelődés beszűkülését csupán gazdasági problémának tekinteni. Hiszen a kultúra, a műveltség nemcsak eszköz, hanem öncél is: az emberi szabadság, a sokoldalú személyiség kibontakoztatása, a szellemi jólét és boldogság színtere is. Az ebben rejlő értékek kiaknázása és működtetése közvetlen érdekvédelem is. Ezért nagyon nagy energiát kell fordítani a trendek megváltoztatására. Minden szakszervezeti szerv kötelessége, hogy odafigyeljen a tudás, a kulturálódás és a kulturáltság presztízsveszteségeiről tudósító jelzésekre: nem szabad bemenni a „vagy magas kultúra, vagy kikapcsolódó szórakoztatás” mindkét esetben veszélyes egyirányú utcájába. Ezért sem tekinthetjük az iskolát tárcaügynek, és ne higyjük, hogy a tömegkommunikáció betömi a réseket, s bár nélküle nincs ma megoldás, tettek nélkül nem juthatunk előre. Jenecsek István Rovásra Mint minden jogszabály (vagy annál egy kicsit gyakrabban) a társadalombiztosítási törvény és annak végrehajtási rendelkezése is időről időre módosításra kerül. A legutóbbinál megtettük javaslatainkat, egyrészt a munkaviszonyban nem álló előadóművészek járulékfizetésére, másrészt a szerzőket érintő szabályok módosítására, így tehát megvalósul (lapunk megjelenésekor már minden bizonnyal múlt időben mondhatjuk mindezt) az a régi kérésünk, hogy a kétszeres járulékfizetés elkerüléséért a részmunkaidőben foglalkoztatott avagy bedolgozóként is munkát vállaló előadóművészeknek ne kelljen e minőségben is társadalombiztosítási járulékot fizetniük. Egy másik gondra ismét megoldást jelent a társadalombiztosítási szabályok megváltozása. Az elmúlt év elején jelent meg ugyanis egy olyan rendelkezés, hogy a különböző gazdálkodó szerveknek a szerzői díjat — amelyet a vállalat a hozzá vagy nem hozzá tartozó személynek fizeti ki — bérköltségként kell elszámolni. Ez a szabály jelentős mértékben megnövelte a költségeket. Az új társadalombiztosítási rendelkezés viszont azt írja elő, hogy a különböző munkáltatóknál a szerzői díj(kifizetés) általános jelleggel mentesül a társadalombiztosítási-járulék-fizetési kötelezettség alól. Ez utóbbi intézkedés — igaz, hogy egy évvel megkésve —, de költségkímélő jelleggel jelentkezik majd a gazdálkodó szervek elszámolásai között. Most egy „örökzöld” témáról: számtalanszor leírtuk már, hogy az előadóművészek munkaviszonyon kívüli fellépését szabályozó jogszabály alapvetően elavult, használhatatlan. Az érdekeltek nem használják előírásait. Az elmúlt napokban ismételten megkapta szakszervezetünk véleményezésre a kiadandó jogszabály legújabb tervezetét. A legtöbb kérdésben már közös nevezőre jutottunk a tárcával, korábbi javaslataink nagy részét átvezették, elfogadták. Észrevételeink során már csak néhány kérdést szeretnénk egyértelműbbé tenni. A jövőbeni viták elkerülése érdekében javasoltuk azt is, hogy a szerződést írásba kell foglalni, valamint azt is, hogy e szerződésben miről kötelező megállapodni. A díjtételek tekintetében sincs már jelentős nézeteltérés a két vélemény között. Mindenesetre olyan megoldást javasoltunk, amely hosszabb időre megfelelő lenne annak érdekében, hogy ne kerüljön sor belátható időn belül a jogszabály ismételt módosítására. Ezzel szorosan összefügg a következő téma is. Néhány hónappal ezelőtt nagy port kavart fel az egyik neves operaénekes esete, aki utolsó pillanatban nem vállalta el, hogy egy koncerten szerepeljen, pontosabban azt, hogy az előadást a televízió is közvetítse. Most mélyebben nem elemezzük a történteket, de mindenesetre tény, nem volt olyan szerződés, melyben az előadóművész hozzájárult volna a televíziós felvétel elkészítéséhez. Nem minősítve a felek magatartását, arra a megállapításra jutottunk, hogy ilyen esetekben először is — megfelelő szerződési formulával — magát a jogkérdést kell tisztázni (hiszen a hatályos jogszabályok szerint az előadóművész, ha szólista, engedélyezheti, de meg is akadályozhatja a televíziós felvételt). Ha egy tisztességesebb (a jelenleginél magasabb) gázsit ajánlanak fel a művészeknek az ilyen előadások alkalmával, akkor úgy jönne létre a megállapodás, hogy az egyaránt tartalmazná személyhez fűződő vagyoni jogokat. Elképzeléseinket, eljuttattuk a Magyar Televízió illetékeseihez, ahonnan visszaigazolást is kaptunk. Eszerint megindul a jogszabály-módosítás előkészítése. A megnehezült gazdasági helyzetben alapvető érdekeink fűződnek a jó, az ésszerű és hosszabb időn át funkcionáló szabályozó és érdekeltségi rendszerekhez, így van ez a vállalatoknál, de pl. a speciális maradványérdekeltségű intézményeknél is. A Nemzetközi Koncertigazgatóság sajátos gazdálkodási és anyagi érdekeltségi rendszerét a tárca — szakszervezetünk közreműködésével — még 1984-ben megalkotta. A konstrukció bevált, jól működött, de hatályát azóta évről évre egyedi engedéllyel kellett meghosszabbítani. Ez viszont bizonytalansági érzést keltett az intézménynél, így most hivatalosan javasoltuk a véglegesítését. Véleményünk szerint ugyanis a szabályozás helyességét az elmúlt évek igazolták. Bebizonyosodott, hogy a Nemzetközi Koncertigazgatóság gazdálkodási és anyagi ösztönzési rendszere jól szolgálja mind a művelődéspolitikai, mind pedig a gazdasági érdekek érvényesülését, így véglegesítése feltétlenül célszerű lenne. Békés Imre A Művészeti Szakszervezetek Szövetségének 1986. december 22-én megtartott elnökségi ülésén kötetlen beszélgetésen szóltak a tisztségviselők a X. kongresszus óta végzett munkáról. A tapasztalatcsere után az elnökség tagjai elfogadták a jövő évi munkaprogramot, amelyet Simó Tibor főtitkár terjesztett elő. Az Artistaművészek Szakszervezetének elnöksége december 18-án megvitatta a következő féléves munkatervet. A Filmművészek és Filmalkalmazottak Szakszervezete december 18-án megtartott elnökségi ülésén Pető Kálmán titkár beszélt a tagoknak a filmszakma aktuális kérdéseiről. Valamint tájékoztatót hallgattak meg az elnökség tagjai a nyugdíjasok helyzetéről. A Képzőművészek, Iparművészek és Művészeti Dolgozók Szakszervezete december 16-án hívta össze elnökségét, s az ülésen Vészits Ferenc, a Magyar Népköztársaság Művészeti Alapjának igazgatója, Bereczky Lóránt, a Magyar Nemzeti Galéria igazgatója és Borbély Károly, a Művészeti Alap képzőművészeti szakosztályának igazgatóhelyettese tájékoztatta a meghívottakat a Művészeti Alap és a Magyar Nemzeti Galéria közös vállalatának létesítéséről. Az elnökség 1987-es első félévi munkatervét Orosz Sándor titkár terjesztette elő. A Magyar Rádió Dolgozóinak Szakszervezete elnökségének december 10-én megtartott ülésén dr. Sárffi László gazdasági igazgató tett javaslatot az ösztönzési rendszer továbbfejlesztésére és az 1987. évi jövedelempolitikai intézkedésre. A vita után az elnökség tagjai javaslataikkal kiegészítették az előterjesztett anyagot. A Színházi Dolgozók Szakszervezete elnöksége december 10-én dr. Vajda György miniszterhelyettest látta vendégül, aki a színházművészet helyzetéről, a feladatokról, az együttműködésről szólt. Ezek után az elnökség tagjai elfogadták a következő féléves munkatervet. A Televíziós Dolgozók Szakszervezete elnökségének november 27-i ülésén az üdültetés helyzetét értékelték. Megvitatták a beutalók szétosztásának új rendszerét, amely ezentúl számítógéppel történik. A testület elfogadta az 1987. évi költségvetési tervezetet. Az elnökség december 4-én újból összeült, hogy ismételten megvitassa az MTV új anyagi ösztönzési rendszerének tervezetét. A testület ezzel kapcsolatban állásfoglalást fogadott el, s azt eljuttatta az MTV állami vezetőihez. Ezen az ülésen a testület tárgyalt azokról az intézkedésekről, amelyet a Minisztertanács az alapbérekről hozott s amelyek végrehajtása közös feladat. A Zeneművészek Szakszervezete elnöksége 1986. december 10-én tartotta meg soron következő ülését, ahol első napirendi pontként Gyimesi László munkatárs számolt be az elnökség mellett működő Ifjúsági Bizottság munkájáról, s javaslatot tett az ifjúsági munka továbbfejlesztésére. A második napirendi pont előadója Balázs Ferencné titkár volt, aki tájékoztatást adott a meghívottaknak az intézményi munkaügyi szabályzatok és a vállalati kollektív szerződések elkészítésének tapasztalatairól, azok gyakorlati megvalósításáról. Végezetül Gyimesi Ernő alelnök előterjesztésében megvitatták és elbírálták az Előadóművészek Jogdíjalapjához érkezett egyéni kérelmeket. Engel Tevan István: Cirkuszi jelenet Szávoszt Katalin: Rétegek MŰVÉSZVILÁG