Szolnok Megyei Néplap, 1958. november (9. évfolyam, 259-284. szám)
1958-11-01 / 259. szám
2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP Rockefeller és az amerikai választások JOSEPH ALLOP, az ismert amerikai publicista írja: „Nelson Rockefeller, a köztársaságpártiak egyetlen új jelöltje, akinek valóban van is kilátása a megválasztásra a 48 állam egyikében, newyorki kormányzójelöltként lép fel — de úgy mint Rockefeller és nem annyira mint köztársaságpárti’’. Ez talán kissé meglepi az olvasót, de mindjárt világosabb lesz a dolog, ha kiegészítjük Alsop szavaival: „Meg kell jegyezni, hogy fáradhatatlan erőfeszítései (mármint Rockefelleré) a kézrázások, bébisimogatások terén csak azért tettek oly nagy hatást, mert az, aki. Senki sem törődött volna vele sokat, ha egy Nelson Jones, vagy egy Wellington Smith tanúsított volna olyan lenyűgözően barátkozó magatartást. Őszinte izgatottságot kelt azonban, ha a kinyújtott kéz és a meleg mosoly Nelson Rockefelleré.” íme, a népszerűség titka Amerikában. Vegyünk egy multimilliomos gyárost, vagy üzletembert, adjunk hozzá egy bébit, és máris megvan az emberek csodálata, ajkak — függetlenül attól, hogy esetleg éppen munkanélküliek. — igen megtisztelve érzik magukat, hogy egy ilyen gazdag ember mosolygott rájuk. S ha ehhez még hozzávesszük, hogy ez a barátságos Nelson Rockefeller volt az, aki Eisenhowerhez intézett titkos emlékiratában körvonalazta azt az amerikai külpolitikát, amelyet röviden csak olajdiplomáciának szoktak nevezni, és ami aztán az úgynevezett Eisenhower doktrínában csúcsosodott ki, hogy végeredményben tehát ez a derűs és közvetlen kormányzójelölt volt az értelmi szerzője az amerikaiak libanoni beavatkozásának, ha ezt mind felmérjük, akkor teljes a kép. A propaganda, a reklám azonban mindezt felejteti, és a milliomos gyermekszerető, nyílt mosolyú gentlemanné változik. Nem kevésbé barátságos, és kedves ember ilyenkor a választások idején Harrimann, a jelenlegi newyorki kormányzó. Azonban idézzük csak Alsopot: „A riválisok között az egyetlen komoly különbség az, hogy Averell Harrimann a kormányzói székben ül, Nelson Rockefeller pedig szeretne beülni’’. Ennek ellenére a harc olyan hevességgel folyik Amerikaszerte, mint hogyha valóban élethalál kérdésekről lenne szó, és a demokraták gyökeresen mást akarnának, mint a köztársaságiak. Ugyanakkor a helyzet különös vonása az, hogy a demokrata párt a szenátusban és a képviselőházban többségben volt az elmúlt négy esztendőben, tehát az elnök valamennyi külpolitikai döntése és belpolitikai elgondolása csak az ő jóváhagyásukkal érvényesülhetett. Eisenhower nem sok ellenállással találkozott részükről, sőt éppen a köztársasági párt jobbszárnya volt az, amely legtöbbször gátolta tervei végrehajtását. A THE ECONOMIST című angol lap New Yorkból keltezett tudósítása ugyanakkor utal arra, hogy a választási harc során az amerikai republikánus párt szakítani látszik az úgynevezett „modern" republikanizmussal és bizonyos jobbratolódás észlelhető. Nixon alelnök választási beszédeiben például az adópolitikában létrehozandó olyan változtatásokért szállt síkra, amelyek ösztönzik a tőkeberuházást, ugyanakkor szemmel láthatóan a gazdagoknak kedveznek. Nixon lekicsinylően nyilatkozott a közvélemény befolyásáról a politikai irányvonal kialakításában. Ez a jobbratolódás azonban a valóságban csupán az eddigi irányvonal kikristályosítását jelenti, és csupán azért tűnhet így a megfigyelőknek, mert a köztársasági párt ellenfelét, a demokrata pártot igyekszik baloldali, szocialista tendenciákkal vádolni — ami persze enyhén szólva óriási túlzás. A demokraták többéves kormányzása bebizonyította, hogy éppúgy nem veszélyeztetik az önálló vállalkozást, pontosabban éppúgy kiszolgálják a monopóliumokat, mint a köztársaságiak. AZ ELMÚLT ÉVEKBEN azonban a kommunista-ellenes propaganda olyan széles arányokat öltött az Egyesült Államokban, hogy a köztársaságiak most úgy vélik: a szocialista veszély jel, •szavával megerősíthetik pozíció, juttat. A demokraták viszont, katasztrófa-politikának minősíti ooooooooooooooooooo-o-o-ooooo-oooooo-oooo-o-oo-oOOOOGO tik a köztársaságiak kormányzását. Mint az egyik ismert amerikai publicista írta találóan nemrég, ennek a kormányzatnak mindenütt, csak egy politikája, volt: az ejtőernyős csapatok, politikája. Bárhol valamilyen probléma jelentkezett, akár Little Rock-ban, akár Libanonban, vagy Tajvanon, csapatokat vezényeltek a tett színhelyére — hogy aztán csaknem minden esetben rövidesen vissza is vonják azokat. így folyik a marakodás, és tekintettel a köztársaságpártiak külpolitikai kudarcaira, valamint arra, hogy bár az amerikai gazdasági életben ma már optimistábbak a szakértők, még mindig többmillió munkanélküli keres elhelyezkedést — valószínűnek látszik a demokraták győzelme. Hogy mi fog ezután történni, az eddigiek alapján sem lehet kétséges: az Eisenhowert ma bőszen bíráló demokrata szenátorok meg fogják szavazni az elnök kül- és belpolitikáját, és most már vele együtt, testvéri harmóniában fognak mosolyogni az egyszerű amerikai polgárra, sőt esetleg — visszaemlékezve s választási idejére — még tán a bébiknek is jut néhány sámogatás. Igaz ugyan, hogy ez sem biztos. Rockefeller úr és ellenfelei ekkor már ismét a kőolajjal, és az üzlettel lesznek elfoglalva. — bd — * Megnyílt a szolnoki Hiúsági Akadémia Több mint száz fiú és lány. A Járműjavító ifjúmunkásai, diákok a Közgazdasági Technikumból, lányok az I. kerületből, az Állami Áruházból, katonák az alakulatoktól jöttek el. A város ifjúságának minden rétege képviselve van. Az Ifjúsági Akadémia első előadását hallhatják. Érdekes a tematika, érdemes lesz eljárni. A városi KISZ Bizottság Dezsőn Lászlót is felkéri egy előadásra. És végig neves előadók, fennkölt témák: Ki a hazafi, Negyvenéves a párt, és így tovább. Mindezt Bihari László városi KISZ-titkár ismerteti a hallgatósággal. Ő jelenti be az első előadást is. Negyvenéves a Lenini Komszomol. Takács Vendel elvtárs, a KISZ megyebizottság titkára a foglalkozás előadója. Történetek a Komszomolról. Miért ,,lenini’’ a Komszomol előneve? — hány hőse van a Komszomolnak? —; milyen munkákat végez a Komszomol, hány kitüntetést kapott már? Sok, nagyon sok eddig; ritkán hallott ismeretekkel kerül közelebb az ifjúság az idősebb testvérhez, a szovjet ifjúság szervezetéhez. < Szolnokon, a József Attilai kultúrotthonban október 30-án megnyílt az Ijúsági Akadémia, i Magyar Margit › Megkezdte munkáját a Dán Kommunista Párt XX. kongresszusa Koppenhágában pénteken kezdte meg munkáját a Dán Kommunista Párt XX. kongresszusa. Az SZKP küldöttségén kívül szerdán Koppenhágába érkeztek a Kínai Népköztársaság, Izland, Lengyelország, Magyarország és több más ország kommunista és munkáspártjának képviselői. Az Egyesült Államok újabb fegyvereket szállít Csang Kaj-sek klikkjének New York (TASZSZ). Amerikai hírügynökségek tajpeji jelentései szerint az Egyesült Államok újabb korszerű fegyvereket szállít a csangkajsekista klikknek. Csütörtökön a tajvani amerikai hatóságok a csangkajsekista hadsereg páncélos, egységei számára nehéz terepen is gyorsan mozgó N—41 mintájú páncélgépkocsikat adott át. Tajvan egyik déli kikötőjéből az Egyesült Államokból négy hatalmas teherszállító hajó is érkezett, hamarosan további négy hasonló hajó érkezését várják. A hajók lőszert és élelmiszert szállítanak majd a partmenti szigetekre. A csangkajsekista klikk fegyveres erői az Egyesült Államoktól nemrég több F—10Q típusú, lökhajtásos vadászgépet is kaptak. (MTI). 195? november 1. Az ENSZ közgyűlés csütörtöki teljes üléséről NEW YORK (TASZSZ). Az ENSZ közgyűlés október 31-i délelőtti ülésén jóváhagyták a biztonsági tanács 1957. június 16. és 1958. július 15 között végzett munkáját. I. Tugarinov, a Szovjetunió képviselője felszólalásában arra emlékeztetett, hogy 2 év telt el a nemzetközi atomerő szervezet felállításáról szóló egyezmény aláírása óta. A Szovjetunió — mondotta Tugarinov — támogatta az ügynökség létrehozásának gondolatát és tevékenyen részt vett munkájában.A Szovjetunió ötven kilogramm u-235-t bocsátott a szervezet rendelkezésére, 45 ösztöndíjat biztosított a főiskolai tanulmányok és tudományos kutatómunka céljára, közölte, hogy kész 20—30 szakértőt küldeni olyan országokba, amelyek a szervezet segítségét felhasználják. A szovjet kormány — mondotta Tugarinov — kijelentette, hogy minden feltétel nélkül hajlandó segítséget nyújtani más országoknak és nem törekszik semmiféle kereskedelmi előnyre. Kész ezeknek az országoknak uránt szállítani a legalacsonyabb világpiaci árakon. A szovjet küldött felhívta a figyelmet arra, hogy a szervezet egyes tagállamai, amelyek fontos szerepet töltenek be munkájában, különböző garanciákat, ellenőrzési és ügyeleti biztosítékokat követelnek a segítségre szoruló országoktól. Ez durva megsértése a segélyben részesülő országok szuverenitásának. Ezzel szemben a Szovjetunió — folytatta Tugarinov az egyenjogúság és a szuverenitás tiszteletben tartása alapján nyújt segítséget. A Szovjetunió a szerződésekben nem követel szigorú ellenőrzést, vagy felügyeletet. Bízik abban, hogy ezek az országok a segítséget nem használják fel katonai célokra. A Szovjetunió képviselője felhívta még a figyelmet arra, hogy az Egyesült Államok nem engedi, hogy a nemzetközi atomerő szervezet valóban egyetemes szervezetté fejlődjék. A megkülönböztetési politika következtében mindmáig nem vettek fel a szervezetbe olyan országokat, mint a Kínai Népköztársaság, a Német Demokratikus Köztársaság, a Mongol Népköztársaság és másokat. Még azt is megtagadták tőlük, hogy képviseltethessék magukat a szervezet ülésszakán. Az Egyesült Államok kormánya továbbra is makacsul szembehelyezkedik azokkal az államokkal, amelyeknek társadalmi rendszere nem tetszik neki. Ahhoz, hogy a szervezet sikeresebb munkát végezhessen— folytatta — a tagállamoknak meg kell állapodniuk a fegyverkezési hajsza megszüntetésében és az atomfegyverek végleges eltiltásában. A Szovjetunió küldötte kifejezte azt a reményét, hogy a szervezet figyelembe veszi a munkájára vonatkozó bírálatot és fő célkitűzéseinek megvalósítására összpontosítja erejét. Csehszlovákia, Lengyelország, Románia és India képviselői ugyancsak bírálták a nemzetközi atomerő szervezet munkáját és annak megjavítását sürgették. A nemzetközi atomerő szervezet jelentőségének megvitatása a közgyűlés csütörtök délutáni ülésén folytatódott. (MTI) Olcsó az emberélet ! 1 kilencszázas évek elején történt. A tiszaderzsi Lossonczi-kastélyban megszólalt tárcsengő. Pista, a fiatal inas ugrott is már. — Édes fiam — harsogott, a Sereg méltóságos úr — küldd be kocsist az abádi rétre, aztán hívassa fel Lajos bácsit. Temet fmenj el a Borbély nagyságos futákhoz, hidd megjöhet holnap fia vadászatra, nekem meg hoz szál tintát, tollat, papírt. jz Ugrott Pista, a parancsokat télijesíteni. Tudta már, hogy mi következik. Nyúlvadászat az abádi birtokrészen. Erre eljönnek a í falubeli másik két kastély gazdái, meg az öreg méltóságos képviselő-barátja Pestről. Ezenkívül egy-két csinos cselédlány v.s szükségeltetik a birtokról, hátha valamelyik fiatalúrnak másfajtta vadászatra támad kedve. Csatlós Lajos béresgazda vigyázzban hallgatta a parancsokat. A tanyában a nagyobbik szobából a saját családját kiüríteni, vadászebédet főzetni, meg Hevíteni húsz személyre, és szólni a kerülőnek, hogy holnapra kétszáz hajtót állítson elő. Ez utóbbi volt a legkönnyebb feladat. A tiszafüredi emberpiacon mindig lézengtek annyian, hogy kitelt belőlük a rengeteg hajtó. A takaros kis tanya előtt egymás után gördültek a csézák, homokfutók. Csípős szélben igyekeztek befele a jó meleg szobába a vadászruhába öltözött, duplapuskás urak és hölgyek. Jókedvük volt, jól esett a nagy vidéki unalomban ez a kis szórakozás. Mert ez aztán szórakozás lesz a javából. Vadászebéd a tanyában, aztán indulás a rétre, és lesni, hol ugranak fel a tapsifülesek. Vidáman zsibongott a kis társaság, táguló cimpákkal szimatoltak a konyha felé, ahol berendelt béresasszonyok locsolták a tepsikben az egészben sült kacsákat, törölgették a borosüvegekről a pókhálót. Korsós Panni, az öreg kubikos Korsósnak a lánya a melegtől fénylő arccal dobálta a tűzre a fahasábokat.. Két fekete fonata időnként előrecsúszott, majd rakoncátlan mozdulattal vetette hátra. Egyszerre csak megérezte, hogy figyelik. Magas, barnaképű, vadászruhás fiatalember támaszkodott a konyha ajtajához, és figyelmesen nézegette a kis Pannit. Panni csak a figyelő szempárt látta, de tapasztalatlan kislány lévén, nem vette észre a szemek mélyén parázsló vadállati éhséget. — Hogy hívnak? — kérdezte leereszkedően a csinos fiatalember, Szalatnai Bandi, Szalatnai képviselő egyetlen csemetéje, aki joghallgatás ürügyén már vagy három éve kerülgette a debreceni egyetemet. — Panninak — rebegte lesütött szemmel a fiatal lány. — Aztán, van-e szeretőd? — Hová tetszik gondolni? Még csak tizenöt éves vagyok — mondta méltatlankodva. — Aztán, elvállalnál-e engem szerelődnek? — Nem való hozzám a fiatalúr! Nem vagyok én kisasszony. — Ugyan, hagyd már azt a kis..., gyere be, mert mindjárt tálalnak — kiáltott ki az öreg Losonczi kedélyes hangon. — Ja, persze, fiatalság bolondság. Amikor én fiatal voltam, egy béreslány sem nyughatott tőlem. Az isten tudja, hány utódom van a környéken. —Mihály, Mihály, elfelejted, hogy finom úrihölgyek is vannak a társaságban — csóválta a fejét tréfás megütközéssel Borbély Balázs, a másik tiszaderzsi kastély ura.