Szolnok Megyei Néplap, 1958. november (9. évfolyam, 259-284. szám)

1958-11-01 / 259. szám

2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP Rockefeller és az amerikai választások JOSEPH ALLOP, az ismert amerikai publicista írja: „Nel­son Rockefeller, a köztársaság­­pártiak egyetlen új jelöltje, aki­nek valóban van is kilátása a megválasztásra a 48 állam egyi­kében, newyorki kormányzój­e­­löltként lép fel — de úgy mint Rockefeller és nem annyira mint köztársaságpárti’’. Ez talán kis­sé meglepi az olvasót, de mind­járt világosabb lesz a dolog, ha kiegészítjük Alsop szavaival: „Meg kell jegyezni, hogy fárad­hatatlan erőfeszítései (mármint Rockefelleré) a kézrázások, bé­­bisimogatások terén csak azért tettek oly nagy hatást, mert az, aki. Senki sem törődött volna vele sokat, ha egy Nelson Jones, vagy egy Wellington Smith ta­núsított volna olyan lenyűgözően barátkozó magatartást. Őszinte izgatottságot kelt azonban, ha a kinyújtott kéz és a meleg mosoly Nelson Rockefelleré.” íme, a népszerűség titka Amerikában. Vegyünk egy mul­timilliomos gyárost, vagy üzlet­embert, adjunk hozzá egy bébit, és máris megvan az emberek csodálata, ajkak — függetlenül attól, hogy esetleg éppen mun­kanélküliek. — igen megtisz­telve érzik magukat, hogy egy ilyen gazdag ember mosolygott rájuk. S ha ehhez még hozzá­vesszük, hogy ez a barátságos Nelson Rockefeller volt az, aki Eisenhowerhez intézett titkos emlékiratában körvonalazta azt az amerikai külpolitikát, ame­lyet röviden csak olaj­diplomá­ciának szoktak nevezni, és ami aztán az úgynevezett Eisenho­wer doktrínában csúcsosodott ki, hogy végeredményben tehát ez a derűs és közvetlen kor­mányzójelölt volt az értelmi szerzője az amerikaiak libanoni beavatkozásának, ha ezt mind felmérjük, akkor teljes a kép. A propaganda, a reklám azon­ban mindezt felejteti, és a mil­liomos gyermekszerető, nyílt mo­­solyú gentlemanné változik. Nem kevésbé barátságos, és ked­ves ember ilyenkor a választá­sok idején Harrimann, a jelen­legi newyorki kormányzó. Azon­ban idézzük csak Alsopot: „A ri­válisok között az egyetlen ko­moly különbség az, hogy Averell Harrimann a kormányzói szék­ben ül, Nelson Rockefeller pedig szeretne beülni’’. Ennek ellenére a harc olyan hevességgel folyik Amerikaszer­­te, mint hogyha valóban élet­halál kérdésekről lenne szó, és a demokraták gyökeresen mást akarnának, mint a köztársasá­giak. Ugyanakkor a helyzet kü­lönös vonása az, hogy a demok­rata párt a szenátusban és a kép­viselőházban többségben volt az elmúlt négy esztendőben, tehát az elnök valamennyi külpolitikai döntése és belpolitikai elgon­dolása csak az ő jóváha­gyásukkal érvényesülhetett. Eisenhower nem sok ellenállás­sal találkozott részükről, sőt éppen a köztársasági párt jobb­szárnya volt az, amely legtöbb­ször gátolta tervei végrehajtását. A THE ECONOMIST című an­­gol lap New Yorkból keltezett tudósítása ugyanakkor utal arra, hogy a választási harc során az amerikai republikánus párt sza­kítani látszik az úgynevezett „modern" republi­kanizmussal és bizonyos­ jobbratolódás észlel­hető. Nixon alelnök választási beszédeiben például az adópoli­tikában létrehozandó olyan vál­toztatásokért szállt síkra, ame­lyek ösztönzik a tőke­beruhá­zást, ugyanakkor szemmel­ látha­­tóan a gazdagoknak kedveznek. Nixon lekicsinylően nyilatkozott a közvélemény befolyásáról a politikai irányvonal kialakításá­ban. Ez a jobbratolódás azon­ban a valóságban csupán az ed­digi irányvonal kikristályosítá­­sát jelenti, és csupán azért tűn­het így a megfigyelőknek, mert a köztársasági párt ellenfelét, a demokrata pártot igyekszik bal­oldali, szocialista tendenciákkal vádolni — a­mi persze enyhén szólva óriási túlzás. A demokra­ták többéves kormányzása be­bizonyította, hogy éppúgy nem veszélyeztetik az önálló vállal­kozást, pontosabban éppúgy ki­szolgálják a monopóliumokat, mint a köztársaságiak. AZ­ ELMÚLT ÉVEKBEN azon­ban a kommunista-ellenes pro­paganda olyan széles arányokat öltött az Egyesült Államokban, hogy a köztársaságiak most úgy vélik: a szocialista veszély jel­, •szavával megerősíthetik pozíció­, juttat. A demokraták viszont, katasztrófa-politikának minősí­ti oooooooooooooooo­ooo-o-o-ooooo-o­ooooo-o­ooo-o-oo-o­OOOOGO tik a köztársaságiak kormány­zását. Mint az egyik ismert ame­rikai publicista írta találóan nemrég, ennek a kormányzat­nak mindenütt, csak egy politi­kája, volt: az ejtőernyős csapa­tok, politikája. Bárhol valami­lyen probléma jelentkezett, akár Little­ Rock-ban, akár Libanon­ban, vagy Tajvanon, csapatokat vezényeltek a tett színhelyére — hogy aztán csaknem minden esetben rövidesen vissza is von­ják azokat. így folyik a marakodás, és tekintettel a köztársaságpártiak külpolitikai kudarcaira, vala­mint arra, hogy bár az amerikai gazdasági életben ma már op­timistábbak a szakértők, még mindig többmillió munkanélküli keres elhelyezkedést — valószí­nűnek látszik­ a demokraták győzelme. Hogy mi fog ezután történni, az eddigiek alapján sem lehet kétséges: az Eisenhowert ma bőszen bíráló demokrata sze­nátorok meg fogják szavazni az elnök kül- és belpolitikáját, és most már vele együtt, testvéri harmóniában fognak mosolyogni az egyszerű amerikai polgárra, sőt esetleg — visszaemlékezve s választási idejére — még tán a bébiknek is jut néhány sám­oga­­tás. Igaz ugyan, hogy ez sem biz­tos. Rockefeller úr és ellenfelei ekkor már ismét a kőolajjal, és az üzlettel lesznek elfoglalva. — bd — * Megnyílt a szolnoki Hiúsági Akadémia Több mint száz fiú és lány. A Járműjavító ifjúmunkásai, diá­kok a Közgazdasági Technikum­ból, lányok az I. kerületből, az Állami Áruházból, katonák az alakulatoktól jöttek el. A város ifjúságának minden rétege kép­viselve van. Az Ifjúsági Akadé­mia első előadását hallhatják. Érdekes a tematika, érdemes lesz eljárni. A városi KISZ Bi­zottság Dezsőn Lászlót is felké­ri egy előadásra. És végig neves előadók, fennkölt témák: Ki a hazafi, Negyvenéves a párt, és így tovább. Mindezt Bihari Lász­ló városi KISZ-titkár ismerteti a hallgatósággal. Ő jelenti be az első előadást is. Negy­ven­éves a Lenini Komszomol. Takács Vendel elvtárs, a­ KISZ megyebizottság titkára a­ foglalkozás előadója. Történetek­ a Komszomolról. Miért ,,lenini’’­ a Komszomol előneve? — hány­ hőse van a Komszomolnak? —; milyen munkákat végez a Kom­­­szomol, hány kitüntetést kapott­ már? Sok, nagyon sok eddig; ritkán hallott ismeretekkel ke­­­rül közelebb az ifjúság az idő­­­sebb testvérhez, a szovjet ifjú­­­ság szervezetéhez. < Szolnokon, a József Attilai kultúrotthonban október 30-án­ megnyílt az­ Ijúsági Akadémia, i Magyar Margit › Megkezdte munkáját a Dán Komm­un­ista Párt XX. kongresszusa Koppenhágában pénteken kezd­­te meg munkáját a Dán Kom­munista Párt XX. kongresszu­sa. Az SZKP küldöttségén kí­vül szerdán Koppenhágába ér­keztek a Kínai Népköztársaság, Izland, Lengyelország, Magyar­­ország és több más ország kom­munista és munkáspártjának képviselői. Az Egyesült Államok újabb fegyvereket szállít Csang Kaj-sek klikkjének New York (TASZSZ). Ame­rikai hírügynökségek tajpeji je­lentései szerint az Egyesült Ál­lamok újabb korszerű fegyve­reket szállít a csangkajsekista klikknek. Csütörtökön a tajvani ameri­kai hatóságok a csangkajsekis­­ta hadsereg páncélos, egységei számára nehéz terepen is gyor­san mozgó N—41 mintájú pán­célgépkocsikat adott át. Tajvan egyik déli kikötőjéből az Egyesült Államokból négy hatalmas teherszállító hajó is érkezett, hamarosan további négy hasonló hajó érkezését várják. A­ hajók lőszert és élel­­­miszert szállítanak majd a partme­nti szigetekre. A csangkajsekista klikk fegy­­­­veres erői az Egyesült Államok­tól nemrég több F—10Q típusú, lökhajtásos vadászgépet is kap­­tak. (MTI). 195? november 1. Az ENSZ közgyűlés csütörtöki teljes üléséről NEW YOR­K (TASZSZ). Az ENSZ közgyűlés október 31-i dél­előtti ülésén jóváhagyták a biz­tonsági tanács 1957. június 16. és 1958. július 15 között végzett munkáját. I. Tugarinov, a Szovjetunió képviselője felszólalásában arra emlékeztetett, hogy 2 év telt el a nemzetközi atomerő szervezet felállításáról szóló egyezmény aláírása óta. A Szovjetunió — mondotta Tugarinov — támogat­ta az ügynökség létrehozásának gondolatát és tevékenyen részt vett munkájában.A Szovjetunió ötven kilo­gramm u-235-t bocsátott a szervezet rendelkezésére, 45 ösztöndíjat biztosított a főisko­lai tanulmányok és tudomá­nyos kutatómunka céljára, közölte, hogy kész 20—30 szak­értőt küldeni olyan országokba, amelyek a szervezet segítségét felhasználják. A szovjet kormány — mon­dotta Tugarinov — kijelentette, hogy minden feltétel nélkül haj­landó segítséget nyújtani más országoknak és nem törekszik semmiféle ke­reskedelmi előnyre. Kész ezek­nek az országoknak uránt szál­lítani a legalacsonyabb világ­piaci árakon. A szovjet küldött felhívta a figyelmet arra, hogy a szervezet egyes tagállamai, amelyek fon­tos szerepet töltenek be munká­jában, különböző garanciákat, ellenőrzési és ügyeleti biztosíté­kokat követelnek a segítségre szoruló országoktól. Ez durva megsértése a segélyben részesü­lő országok szuverenitásának. Ezzel szemben a Szovjetunió — folytatta Tugarinov az egyenjogúság és a szuvereni­tás tiszteletben tartása alapján nyújt segítséget. A Szovjetunió a szerződésekben nem követel szigorú ellenőrzést, vagy fel­ügyeletet. Bízik abban, hogy ezek az országok a segítséget nem használják fel katonai cé­lokra. A Szovjetunió képviselője fel­hívta még a figyelmet arra, hogy az Egyesült Államok nem enge­di, hogy a nemzetközi atomerő szervezet valóban egyetemes szervezetté fejlődjék. A megkü­lönböztetési politika következté­ben mindmáig nem vettek fel a szervezetbe olyan országokat, mint a Kínai Népköztársaság, a Német Demokratikus Köz­társaság, a Mongol Népköz­­társaság és másokat. Még azt is megtagadták tőlük, hogy képviseltethessék magukat a szervezet ülésszakán. Az Egye­sült Államok kormánya tovább­ra is makacsul szembehelyezke­dik azokkal az államokkal, ame­lyeknek társadalmi rendszer­e nem tetszik neki. Ahhoz, hogy a szervezet sike­resebb munkát végezhessen­­— folytatta — a tagállamoknak meg kell állapodniuk­ a fegyverkezési hajsza megszüntetésében és az atomfegyverek végleges eltiltá­sában. A Szovjetunió küldötte kife­jezte azt a reményét, hogy a szervezet figyelembe veszi a munkájára vonatkozó bírála­tot és fő célkitűzéseinek meg­valósítására összpontosítja ere­jét. Csehszlovákia, Lengyelország, Románia és India képviselői ugyancsak bírálták a nemzetközi atomerő szervezet munkáját és annak megjavítását sürgették. A nemzetközi atomerő szer­vezet jelentőségének megvitatá­sa a közgyűlés csütörtök dél­utáni ülésén folytatódott. (MTI)­ Olcsó az emberélet ! 1 kilencszázas évek elején­­­­ történt. A tiszaderzsi Lo­ssonczi-kastélyban megszólalt t­árcsengő. Pista, a fiatal inas ug­­rott is már.­­ — Édes fiam — harsogott, a­ Sereg méltóságos úr — küldd b­e kocsist az abádi rétre, aztán­­ hívassa fel Lajos bácsit. Temet fmenj el a Borbély nagyságos fu­­tákhoz, hidd megjöhet holnap fia vadászatra, nekem meg hoz szál tintát, tollat, papírt. jz Ugrott Pista, a parancsokat tél­ijesíteni. Tudta már, hogy mi kö­­vetkezik. Nyúlvadászat az abád­i birtokrészen. Erre eljönnek a í falubeli másik két kastély gaz­dái, meg az öreg méltóságos kép­­viselő-barátja Pestről. Ezenkívü­l egy-két csinos cselédlány v.­s szükségeltetik a birtokról, hátha valamelyik fiatalúrnak másfaj­­tta vadászatra támad kedve.­­ Csatlós Lajos béresgazda vi­­­gyázzban hallgatta a parancso­k­at. A tanyában a nagyobbik szobából a saját családját kiürí­­teni, vadászebédet főzetni, meg­ Hevíteni húsz személyre, és szól­­­­ni a kerülőnek, hogy holnapra kétszáz hajtót állítson elő. Ez utóbbi volt a legkönnyebb fel­adat. A tiszafüredi emberpia­con mindig lézengtek annyian, hogy kitelt belőlük a rengeteg hajtó. A takaros kis tanya előtt egy­más után gördültek a csézák, ho­mokfutók. Csípős szélben igye­keztek­ befele a jó meleg szobá­ba a vadász­ruhába öltözött, duplapuskás urak­ és hölgyek. Jókedvük volt, jól esett a nagy vidéki unalomban ez a kis szórakozás. Mert ez aztán szóra­kozás lesz a javából. Vadászebéd a tanyában, aztán indulás a rétre, és lesni, hol ugranak fel a tapsifülesek. Vidáman zsibongott a kis tár­saság, táguló cimpákkal szima­toltak a konyha felé, ahol beren­delt béresasszonyok locsolták a tepsikben az egészben sült ka­csákat, törölgették a borosüve­gekről a pókhálót. Korsós Pan­ni, az öreg kubikos Korsósnak a lánya a melegtől fénylő arccal dobálta a tűzre a fahasábokat.. Két fekete fonata időnként elő­recsúszott, majd rakoncátlan mozdulattal vetette hátra. Egy­szerre csak megérezte, hogy fi­gyelik. Magas, barnaképű, va­dászruhás fiatalember támasz­kodott a konyha ajtajához, és figyelmesen nézegette a kis Pannit. Panni csak a figyelő szempárt látta, de tapasztalatlan kislány lévén, nem vette észre a szemek mélyén parázsló vad­­állati éhséget. — Hogy hívnak? — kérdezte leereszkedően a csinos fiatal­ember, Szalatnai Bandi, Szalat­­nai képviselő egyetlen csemeté­je, aki joghallgatás ürügyén már vagy három éve kerülgette a debreceni egyetemet. — Panninak — rebegte lesü­tött szemmel a fiatal lány. — Aztán, van-e szeretőd? — Hová tetszik gondolni? Még csak tizenöt éves vagyok — mondta méltatlankodva. — Aztán, elvállalnál-e engem szerelődnek? — Nem való hozzám a fiatal­úr! Nem vagyok én kisasszony. — Ugyan, hagyd már azt a kis..­., gyere be, mert mindjárt tálalnak — kiáltott ki az öreg Losonczi kedélyes hangon. — Ja, persze, fiatalság bolondság. Amikor én fiatal voltam, egy béreslány sem nyughatott tő­lem. Az isten tudja, hány utó­dom van a környéken. —­­­Mihály, Mihály, elfelejted,­­ hogy finom úrihölgyek is vannak a társaságban — csó­válta a fejét tréfás megütközés­sel Borbély Balázs, a másik ti­­szaderzsi kastély ura.

Next