Szolnok Megyei Néplap, 1961. április (12. évfolyam, 78-101. szám)

1961-04-01 / 78. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEKt. SZOLNOK megyei/S/éftUtft A MEGYE/ PÁRTBIZOTTSÁG ES A MEGYEI TANÁCS LAPJa XII. évfolyam, 18. szám. Ara 50 fillér 1961. április 1., szombat. Társadalmi munkások tanácskoztak Szolnokon Társadalmi munkások ta­nácskozását rendezte meg tegnap a Hazafias Népfront Szolnok megyei Bizottsága. Mintegy 600 aktíva hallgatta végig Pallai Sándornénak, a népfront megyei titkárának beszámolóját a tavalyi mun­káról, s az idei feladatokról. Részt vett a tanácskozáson Dr. Ortutai Gyula, a Haza­fias Népfront Országos Ta­nácsának főtitkára, Tapolcsá­­nyi János, az MSZMP Köz­ponti Bizottságának munka­társa, Szatmári Nagy Imre, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának titkára, Árvai István, Zagyi János és Sipos Károly, az MSZMP megyei végrehajtó bizottságának tag­jai és sokan mások megyénk közéleti személyiségei közül. Kuti György elvtárs üdvö­zölte a résztvevőket, majd átadta a szót Pallai Sándor­­nénak. Pallai Sándorné beszéde Szolnok megyében a VII.­­ pártkongresszus és a Haza­fias Népfront II. kongresszu­sa határozatai alapján a me­zőgazdaság átszervezése után iparban, mezőgazdaságban egyaránt a termelékenység növelése, az önköltség csök­kentése, az árutermelés növe­lése a fő feladat. Minél előbb sok húst, tejet, tojást, ba­romfit kell adnunk a nép­gazdaságnak. Ennek érdeké­ben javítani kell a gazdasá­gi szervező munkát növelni a dolgozók, a szövetkezeti pa­rasztok szocialista tudatát. Az átszervezés után meg kell változtatni a falu képét. Ki­alakítani a szocialista váro­sokat, falvakat. Munkánkat e fő feladatok, tényezők ha­tározzák meg. A kölcsönös bizalom — amelyet a párt helyes poli­tikája alakított ki — volt az az erő, mely megmozgatta azokat az embereket is, akik eddig távoltartották magu­kat a közügyektől, a politi­kától. Rövid négy esztendő alatt a társadalmi munka­mozgalom elterjedt, és ma már szinte átfogja me­gyénknek egész társadalmát. A községfejlesztési tervek elkészítésébe a lakosság egy­re aktívabban kapcsolódik be. Évről évre nő a javasla­tok száma, melyet a lakosság tesz a községfejlesztési alap felhasználására, a falu, a környezet kialakítására.­­ 1958-ban 25 000, 1959-ben már 40 000 volt, 1960-ban ezen is túl van a lakosság által tett javaslatok száma. Nemcsak javaslatukkal, tevékeny részvételükkel is segítik a terv megvalósítá­sát. 1960-ban csak a község­fejlesztésben résztvevők szá­ma mintegy 22 500 volt. Év­ről évre többen vannak azok is, akiknek ugyan nincsen községfejlesztési kötelezettsé­gük, de önként felajánlanak bizonyos összegeket. Karca­gon, Törökszentmiklóson pél­dául a fürdő építéséhez több mint 130 000 forintot ajánlot­tak fel és fizettek így be. Fokozatosan nő a munka értéke is. Amíg 1955-ben a községfejlesztésben 1 260 000 forint volt, addig 1958-ban 1 500 000, 1959-ben 2 000 000, 1960-ban több mint 6 000 000 forint volt a társadalmi mun­ka értéke. 1961-ben a meglé­vő eredményekre támaszkod­va 8 997 000 forintot tervez­tünk. Karcagon, ahol a társadal­mi erők összefogtak, 1328-an vettek részt közös munká­ban és 722 000 forint értékű munkát végeztek. Karcag így az első helyezést érte el a városok versenyében. 200 000 forint jutalmat kapott. Túr­­keve a második lett, 150 000 forinthoz jutott. Szelevény most az első helyre került a községek versenyében, 150 000 forintot kapott. Ezek után Pallainé elvtárs­nő a társadalmi munka sze­repéről szólt, s többek között ezt mondotta: Falvainkat csakis az egész lakosság összefogása emel­heti fei az évszázados elma­­dottságból. Számos óvoda, napközi otthon, orvosi rende­lő, járda, villanyhálózat épí­tése nem valósulhatott volna meg, ha a társadalmi mun­kások nem segítettek volna. Pedig amikor új létesítmé­nyekkel gyarapszik egy köz­ség, egy város, az ott élő emberek életét teszi kön­­­nyebbé. Mert köztudomású az, hogy a szocialista állam gazdasági erőforrásai is kor­látozottak. Az elmúlt évek során a népfront is sok jó hazafit ne­velt. A legjobbjai itt ülnek köztünk. Ilyenek: Laczkó Pál pedagógus Jászf­elsőszen­t­györgyről, aki önként 270 munkaórát teljesített társa­dalmi munkában, ifj. Petrik Mihály KISZ-fiatal 150 mun­kaórát töltött a községi KISZ székház, a sportöltöző építé­sénél. Sipos Zsigmondné Kenderesen a vízvezetékhá­lózat építésénél, az árkok ki­ásásánál ásóval, lapáttal a ke­zében 80­ órán át tevékeny­kedett. Karancsi Józsefné abádszalóki tanácstag a jár­daépítésnél 100 munkaórát teljesített és mint nőtanács­­vezető, a falu lakosságát tár­sadalmi munkára mozgósítot­ta. Papp Sámuel Kunmada­rason a közutakhoz a tanács és népfront felhívására saját igájával 200 köbméter földet, 200 négyzetméter betonjárdá­hoz való anyagot a helyszín­re szállította. Demeter Lu­­kácsné tiszaburai népfront­(Folytatás a 2. oldalon) Pallai Sándorné, a népfront megyei beszámolóját mondja titkára Dr. Ortutay Gyula a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára, Zagyi János, a megyei pártbizottság osztályvezetője és Tapolcsányi László, a párt Központi Bizottsá­gának munkatársa az elnökségben Tizenhat oldalas a vasárnapi szám GAZDAG TARTALOMMAL, 16 OL­DALON JELE­NIK MEG VASÁRNAP A SZOLNOK MEGYEI NÉP­LAP. ÉRDEKLŐDÉSI KÖRÉNEK MEGFELELŐEN A GYEREKEKTŐL A FELNŐTTEKIG, MINDENKI TA­­L­ÁL BENNE OLVASNIVALÓT, A negyvenütas korosztály Családi körben Rádióműsor KÖZLEMÉNY a varsói szerződés tagállamai politikai tanácskozó testületének • • I ^­V #31 I üléséről A varsói Barátsági Együtt­működési és Kölcsönös Se­gélynyújtási Szerződés tag­államainak politikai tanács­kozó testülete 1961 márciusá­ban Moszkvában rendes ülést tartott. A politikai tanácskozó tes­tület ülésén képviselői mi­nőségben részt vettek: Az Albán Népköztársaság részéről Reqiz Balluku, a Mi­nisztertanács első elnökhe­lyettese, honvédelmi minisz­ter, Koco Theodosi, a Minisz­tertanács elnökhelyettese, az állami tervbizottság elnöke, Behar Shtylla külügyminisz­ter. A Bolgár Népköztársaság részéről Todor Zsivkov, a BKP Központi Bizottságának első titkára, Anton Jugov, a Mi­nisztertanács elnöke, Ivan Mihajlov, a Minisztertanács elnökhelyettese, honvédelmi miniszter, Karlo Lukanov külügyminiszter, Ceko Mo­­nov, az Állami Tervbizottság elnökhelyettese. A Csehszlovák Szocialista Köztársaság részéről Antonin Novotny, a CSKP Központi Bizottságának első titkára, államelnök, Viliam Siroky kormányelnök, Otakar Simu­­nek kormányelnökhelyettes, az Állami Tervbizottság el­nöke, Bohum­ir Somsky hon­védelmi miniszter, Václav David külügyminiszter. A Lengyel Népköztársaság részről Wladislaw Gomulka, a LEMP Központi Bizottsá­gának első titkára, Jozef Cyrankiewicz, a Miniszterta­nács elnöke, Stefan Jendry­­cho­wski, az Állami Tervbi­zottság elnöke, Marian Spy­­chalski honvédelmi minisz­ter, Adam Rapacki külügy­miniszter; A Magyar Népköztársaság részéről — Kádár János, az MSZMP Központi Bizottsá­gának első titkára, Münnich Ferenc, a forradalmi munkás­paraszt kormány elnöke, Sík Endre külügyminiszter, Czi­­nege­ Lajos hovédelmi mi­niszter, Tóth Lajos vezérőr­nagy, Jávor Ervin alezredes; A Német Demokratikus Köztársaság részéről — Wal­ter Ulbricht, az NSZEP Köz­ponti Bizottságának első tit­kára, az Államtanács elnöke, Erich Honecker, az NSZEP Központi Bizottságának tit­kára, Lothar Bolz miniszter­­elnökhelyettes, külügymi­niszter, Heinz Hoffmann hon­védelmi miniszter; A Román Népköztársaság részéről Gheorghe Gheorghi­u Dej, az RMP Központi Bi­zottságának első­­ titkára, az Államtanács elnöke, Ion Gheorghe Maurer, a Minisz­tertanács elnöke, Leontin Sa­­lajan honvédelmi­ miniszter, Gheorghe Marin Gaston, az Állami Tervbizottság elnöke,­­ Cornel Nanescu külügymi­niszter;­­ A Szovjet Szocialista Köz­társaságok Szövetsége részé­ről N. Sz. Hruscsov, az SZKP Központi Bizottságának első titkára, a Minisztertanács el­nöke, R. J. Malinovszkij hon­védelmi miniszter, a Szovjet­unió marsall­ja, V. V. Kuz­­ínyecov, a külügyminiszter el-Az ülésen megfigyelői mi­nőségben részt vettek:­­ A Kínai Népköztársaság­­ részéről Liu Hsziao, a KKP Központi Bizottságának tag­ja, a Kínai Népköztársaság moszkvai nagykövete;­­ A Koreai Népi Demokra­­­­tikus Köztársaság részéről ;Kim Kvang Hjop, a KMP Központi Bizottsága elnöksé­gének tagja, a Miniszterta­nács elnökhelyettese, honvé­delmi miniszter, Coj Kvang, ja légierők parancsnoka, Liu Djan Szik külügyminiszter­helyettes; A Mongol Népköztársaság részéről J. Cedenbal, az MNFP Központi Bizottságá­nak első titkára, a Miniszter­­tanács elnöke, Zs. Shagva­­szuren honvédelmi miniszter, P. Sagdarszuren külügymi­niszter. Az ülésen részt vett Anna Grecsko, a Szovjetunió mar­sall­ja, a varsói szerződés tag­államai egyesített fegyveres erőinek főparancsnoka is. Az ülésen Walter Ulbricht, a Német Demokratikus Köz­társaság Államtanácsának el­nöke, a Német Szocialista Egységpárt Központi Bizott­ságának első titkára elnökölt. A politikai tanácskozó tes­tület ülésének részvevői a teljes kölcsönös megértés és egyetértés légkörében átfogó eszmecserét folytattak a nemzetközi eseményeik leg­utóbbi alakulásával összefüg­gő kérdésekről és ezzel kap­csolatban megvizsgálták a varsói szerződés tagállamai­nak az európai és a világbé­ke biztosítására irányuló in­tézkedéseit. A politikai tanácskozó tes­tület támaszkodott a kommu­nista és munkáspártok no­vemberi értekezletének el­méleti és politikai következ­tetéseire, történelmi jelentő­ségű okmányaira, amelyek választ adnak a békéért és a háború elhárításáért folyó harc legégetőbb, életbe vágó kérdéseire. A politikai tanácskozó tes­tület ülésének részvevői meg­elégedéssel állapították meg, hogy a politikai tanácskozó testület (1960. februárjában megtartott) előző értekezlete óta eltelt időszakban a szo­cialista tábor országai újabb kimagasló eredményeket ér­tek el a gazdaság, a kultúra, a tudomány és a technika fejlesztésében, népeik anyagi jólétének fokozásában, a két rendszer békés gazdasági ver­senyében. A különböző társa­dalmi rendszerű államok bé­kés együttélésének lestini po­litikája, a szocialista tábor országai békeszerető külpoli­tikájának eredményeképpen újabb fontos győzelmeket aratott: a leigázott, de nem­zeti függetlenségükért küzdő népek nemzeti felszabadító mozgalmának csapásai alatt folytatódik a gyarmati rend­szer szétbomlása. Mérhetetlenül megnőttek a szocializmus és a béke reális erői, amelyek meghiúsíthat­ják az imperialisták támadó terveit és kivívhatják a tar­tós békét. Az ülés részvevői egyszers­mind megállapítják,­­hogy ag­resszív körök további akadá­lyokat gördítenek a nemzet­közi helyzet egészségesebbéé tételének útjába, szembehe­lyezkednek azokkal az erőfe­szítésekkel, amelyeket a bé­keszerető államok a béke fenntartására és megszilárdí­tására tesznek. A NATO és a többi, táma­dó szellemű katonai csopor­tosulás imperialista tagálla­mai folytat­ják a fegyverke­zési hajszát, fokozzák hábo­rús erőfeszítéseiket, újabb katonai támaszpontok lét­esí­tésére törekszenek Európá­ban és a világ más részein növelik atom- és rakétafegy­ver-készleteiket. A negyedik atomok h­at­alommá teszik a NATO-t. , Az Egyesült Államok, Ang­lia és Franciaország segítsé­gével erőltetett ütemben, hit­lerista tábornokok parancs­noksága alatt építi ki az ag­resszív nyugatnémet hadsere­get, ellátja atom- és rakéta­fegyverekkel, valamint egyéb korszerű, tömegpusztító esz­közökkel. Katonai támaszpon­tokat bocsátanak Nyugat- Németország rendelkezésére más országok területén. Mindezeket a lépéseket kü­lönösen veszélyessé teszi az a körülmény, hogy Nyugat- Németország­­ kormánya egy­felől mindegyre területi igé­nyekkel lép fel más államok­kal szemben, másfelől revans­­m­opaganciát folytat a nyu­gatnémet közvélemény köré­ben. Nyugat-Ném­­ország a há­borús veszély fő gócává vá­lik Európában. Az agresszív imperialista körök elkeseredett erőfeszí­tésekkel igyekszenek akadá­lyozni a népek előretörését . (Folytatás a 2. oldalon)

Next